2021. október 7., csütörtök

A faluról

Demecser, magyar falu, Szabolcs vármegyében, a Tisza mocsárjai közt, Berkeszhez 3/4 órányira. Határa 8561 hold , mellyből száraz 4250 hold, a többit a Tisza árja borítja , de ez is jobbára kaszállással és  nádvágással használtatik. Földje homokos, de trágya után mindent megterem, különösen káposztát, lent, kendert és dohányt. Lápszénája, nádja nagy bőséggel , hala pedig még nagyobb mennyiségben van. Vándorló lápjai vannak. Találtatik itt a lápok közt egy régi földvár. Ezt majdnem 1000 holdnyi felette mély és soha ki nem apadó mocsár övedzi. Népessége 839, kik kevés kivétellel ,reformátusok , helybeli anyatemplommal. Salétrom-főző 40 van e helységben , S Elek Pál urnak egy szeszgyára. Belső hír-tokosok : Elek Pál , Teremy János, Szabó János, s többek ezen családból, Győry György, s többek e családból ; külső birtokosok : gr. Barkóczy Család, Vay Dienes, Répásy János, Józsa Iznácz és László , Zoltán Miklós. A közlakosok 244 hold szántó S kaszálló földet bírnak. A falvak a tájegység peremén és a belső szigeteken, homokhátakon, települtek meg, lakói a halászattal, csíkászattal, teknősbékafogással, nádvágással, sulyomszedéssel foglalkoztak, az állattenyésztésből és a lápból kiemelkedő homokszigeteket művelve földművelésből származó jövedelmük kiegészítéseként. A mélyfekvésű helyeit szinte egész évben víz borította, és az évszázadok alatt e vízzel borított területeken képződött tőzeges talajon zsombékos úszólápok, különleges hínárvegetáció alakult ki sajátos növény és állatvilággal. A Rétközt az 1880-as években csapolták le, vizét a Lónyai-főcsatorna vezette el. A környék lakossága ekkor tért át az intenzívebb gabona-, dohány-, káposzta- és burgonyatermelésre. A tájegység legjellemzőbb élőhelyei, az ármentesítés és lecsapolás eredményeként kultúrtájjá változtak. A Rétköz az alacsonyabb részeken mind a mai napig igen szép arányban őrzi természeti értékekben gazdag vizes élőhelyeit. Az egykori Rétköz emlékét az ősi patakmedrek, erek maradványai őrzik, mint a Szebecse, a Járat-ér, a Csenger, a Kis-Tisza patakok, melyek egykor behálózták a vidéket; ezeken át érkezett áradáskor a Tisza vize a területre, s apadáskor ezeken jutott vissza is a folyó medrébe, melyekből mára csupán néhány kilométernyi úgynevezett holt-szakasz maradt meg. A területet átszelő nagyrészt mesterséges Belfőcsatorna egyes részei is ezekben a medrekben folynak, különlegesen gazdag és értékes vízi- és élővilággal. A megmaradt lápon végzett kutatások során fedezték fel többek között a Rétköz máig megmaradt utolsó úszólápját is, mely több hektáron terül el. A növények közül máig él itt a védett békaliliom (Hottonia palustris), a lápi csalán (Urtica kioviensis), a mocsári lednek (Lathyrus palustris), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), a mocsári kocsord (Peucedanum palustre), mocsári csillaghúr (Stellaria palustris), a ritka villás sás (Carex pseudocyperus), valamint a békalencsemoha (Ricciocarpus natans) is, melynek több eddig nem ismert állományát fedezték itt fel. A nagyrészt a régi patakmedrek maradványait felhasználló, a lecsapolás után épített Belvízcsatorna gazdag élővilágához tartozik a védett sulyom (Trapa natans), rucaöröm (Salvinia natans), valamint a ritka kolokán (Stratiotes aloides) és a vízitök (Nuphar luteum) és a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), békaliliom (Hottonia palustris), nyílfű (Sagittaria sagittifolia) is. Három védett orchideafaj is él e területen; a pompás kosbor (Orchis laxiflora subsp. elegans), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorrhiza incarnata), és a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), valamint a hatalmasra növő védett mocsári csorbóka (Sonchus palustris), és a nemrégiben felfedezett védett hólyagos here (Trifolium vesiculosum) is, melyet sokáig kipusztult fajnak hittek. A kistáj ritkább, de igen értékes élőhelyei közé tartoznak a szikesek, sajátos élővilágú szikes tavak, rétek is, melyek a felszín mélyedéseiben egyes helyeken a talajvíz mozgása és az erős kipárolgás miatt felhalmozódó só miatt alakultak ki. A szikes helyeket a tavaszi vízborítás idején rendkívül kedvelik a vonuló madarak, növényvilága is sótűrő fajokból áll. Több ritka faj, mint a sziki őszirózsa (Aster tripolium), az egérfarkfű (Myosurus minimus) és az árpasás (Carex hordeistichos), valamint a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) is megtalálható itt. A Rétköz legelőin, rétjein máig él a rekettyefűz (Salix cinerea), nyári tőzike (Leucojum aestivum), Tisza-parti margitvirág (Leucanthemella serotina), mocsári lednek (Lathyrus palustris), macskahere (Phlomis tuberosa) is. Ezenkívül él itt: hegyi pajzsika (Dryopteris expansa), gumós macskahere (Phlomis tuberosa), valamint bársonyos görvélyfű (Scrophularia scopolii) is. Rengeteg vad található a területen, vaddisznó, róka, nyest, vadmacska, őz, vidra(Lutra lutra), nagy fülemüle (Luscinia luscinia), partifecske (Riparia riparia), fehér gólya (Ciconia ciconia), fekete gólya (Ciconia nigra), kanalasgém (Platalea leucordia), szürke gém (Ardea cinerea), vörösgém (Ardea purpurea), nagy kócsag (Egretta alba), réti cankó (Tringa glareola), vízityúk (Gallinula chloropus), több denevérfaj, magyar bucó (Zingel zingel), német bucó (Zingel streber), mocsári teknős (Emys orbicularis), több béka faj; köztük a mocsári béka (Rana arvalis), tavi béka (Pelophylax ridibundus), kis tavibéka (Pelophylax lessonae), kecskebéka (Pelophylax esculentus), zöld levelibéka (Hyla arborea), barna varangy (Bufo bufo), barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a lepkefélék sokasága, köztük: barna rétiaraszoló (Ematurga atomaria), rácsos rétiaraszoló (Semiothisa clathrata), bogáncslepke (Vanessa carui), rezedalepke (Pontia daplidice edusa), pókhálós lepke (Araschnia levana), a szitakötők közül a mocsári szitakötő (Libellula fulva), fehér pásztor (Orthetrum albistylum), vízipásztor (Orthetrum cancellatum), négyfoltos acsa (Libellula quadrimaculata), valamint a tiszavirág (Polingenia longicauda), pattanóbogár (Ampedus sanguineus). Kunhalmok - A Rétköz nyugati részén emelkednek az úgynevezett kunhalmok (kurgánok) is, melyek közül külön említést érdemel a 12 méter magas ibrányi Fekete-halom, melyet Kr. e. 2-3000 körül emeltek, de több más kurgán is található a tájegység területén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése