1999 szeptember 14. ez a nap számunkra jelentős és felejthetetlen dátum, s bár annak minden perce élesen vésődött emlékezetünkbe, szeretnénk maradandóbb írott formában is megörökíteni — mind a magunk, mind mások számára — azt az élményt és azokat az érzéseket, amelyekben az a nap részesített minket. Ezt a visszaemlékezést köszönettel és szeretettel ajánljuk mindazoknak, akik halottainktól régi otthonunktól való bucsunkat széppé, ünnepélyessé és könnyebbé tették számunkra . A köznyelvben "kastély'-nak titulált, de találóbban nemesi kuria jellegű volt otthonunkat a századforduló körül Dezső nagyapánk építtette s az azt körülvevő szép nagy park létesítésében hozzáértően sajátkezüleg is részt vett. Halála után Márta nagyanyánk a ház mögött kriptát Építtetett a család tagjainak végső nyugvóhelyéül. Nagyszüleinken kivül nagybátyánkat, a korán elhunyt Tibort is ott helyezték örök nyugovóra. Az első világháborút követő negyedszázadban szüleink, Endre és Tatjana voltak a kúria tulajdonosai, ennek a korszaknak már mi is részesei voltunk. hiszen az egybeesik szép gyermek- és ifjukorunkkal, mely ebben a számunkra kedves otthonban oly sok gyengéd szeretettől körülvéve telt el. Tudjuk, hogy egy kiváltságos osztály privilégiumait élveztük. s életmódunk csak ugy mint otthonunk kiemelkedett a környezetéből. Mi ebbe születtünk bele, s az akkori társadalmi rendszert természetesnek fogtuk fel. Ugyanakkor tudjuk azt is. hogy szüleink nem használták ki poziciójukat önzően,s minket is abban a szellemben neveltek, amely az ö életüknek és cselekedeteiknek is zsinórmértékül szolgált: a nemesi származás nem csak privilégiumokat jelent, hanem a szó mélyebb értelmében vett nemes életmódra kötelez.
Elek Tászia, Elek Tibor & Elek Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése