584 négyzetkilométer lakossága pedig akkoriban huszonötezer fő volt, ebből 1000 fő magyar. Egykor Árva és Szepes vármegyéhez tartozó területekre, valamint Trencsén vármegye néhány településére a lengyelek már 1918-ban bejelentették az igényüket. A szepesi részre az évszázadokon át fennálló elzálogosítás, Árva vármegye egy részére pedig az ott élő lengyelül beszélő lakosság miatt. Az utóbbi területen lakók 93%-a vallotta magát lengyelnek az 1910-es népszámláláson. Ugyanakkor a Szepesség érintett részén ez az arány - akárcsak a magyar lakosságé - egy százalék körül mozgott. Ebből is látszik, hogy Lengyelországnak sem a tiszta nemzetállam létrehozása volt a célja, csak egyszerűen az újbóli létezés. Az 1920-ban megszületett, hat ország területeiből összeragasztott lengyel állam lakosságának mindössze 69%-a volt lengyel. Az antant által erőltettet népszavazás - a terület hovatartozásáról - végül nem lett megtartva. 1920-ban pedig ha nem is az egész vármegyét, de kétszer tizenhárom települést megkaptak. Árva vármegye tekintetében ezt a döntést módosították 1924-ben, létrehozva a ma is létező határt. Persze nem a Kárpát-medencéről beszélnénk, ha nem cserélt volna később még többször gazdát a terület egésze vagy egy része. 1938-ban több, stratégiailag fontos települést szereznek meg a lengyelek, mikor a németek a Szudéta-vidéket, a Magyar Királyság pedig a Felvidék déli részét. Egy évre rá a létrejött első önálló szlovák állam azután nem csak ezt a három települést, de a fent említett többit is visszaszerzi, újra meghúzva az 1918 előtti határt. Végül 1945-ben (vagy ha úgy tetszik az 1947-es párizsi békével) minden visszaállt az 1924-es állapotra. Alsólipnica 17. század elején alapították Żywiec környékéről érkezett telepesek. A trianoni békeszerződésig Magyarországhoz Árva vármegye tartozott. Árva vármegye (lengyelül: Orawa) közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság felvidéki részében. A vármegye területének nagyobbik fele ma Szlovákia, míg kisebbik fele Lengyelország része. 1918 után Lengyelország a Nowy Targtól nyugatra és keletre fekvő egykor Árva és Szepes vármegyéhez tartozó területre, valamint Trecsén vármegye néhány településére bejelentette igényét. A szepesi részre az évszázadokon át fenálló elzálogosítás, Árva vármegye egy részére peddig az ott élő lengyelül beszélő lakosság miatt. Itt a lakók 93%-a vallotta magát lengyelnek az 1910-es népszámláláson. A határvita 1920-ban átmenetileg tizenhárom község (Alsózubrica, Bukovinapodszkle, Chizsne, Felsőlipnica, Felsőzubrica, Harkabúz, Hladovka, Jablonka, Oravka, Pekelnik, Szárnya és Szuchahora) Lengyelországhoz csatolásával jutott nyugvópontra. 1924-ben került sor a cseh-lengyel külön megállapodásra, melynek alapján Csehszlovákia visszakapta Hladovkát és Szuchahorát, cserébe visszont Alsólipnicát átengedte Lengyelországnak. Ezzel a Magyar Királyságtól 589 km területet csatoltak el 25.000 fős lakossággal, amelyből közel 1000 fő magyar volt. A második világháborúban a németek, a szlovákok és a szovjetek Lengyelország területelét felosztották. 1939.10.21-28 között Szlovákia bekebelezte az 1920-1924-ben az antant által Lengyelországnak ajándékozott és a történeti Magyarország részét képező területeket. Végül 1945-ben minden visszaállt az 1924-es állapotra. A Lengyelországhoz került réssz 1975-ig a Krakkói vajdasághoz, ezután 1998-ig az Újszandeci vajdasághoz tartozott, azóta pedig a Kis-lengyelországi vajdaság része. Így született a klasszikus vicc; Született magyar emberként a Magyar Királyságban az Osztrák császárság uralma alatt Répásfalun, sorkatona volt Csehszlovákiában Répásfalun, házasodott Szlovákiában Répásfalun, elhalálozott Lengyelországban Répásfalun.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése