Régebben számos kulcs volt használatban, melyek használatát Arezzói Guidó itáliai bencés szerzetes egységesítette 1025 körül – mára azonban számuk a zenei gyakorlatban négyre csökkent, ezek közül is túlnyomórészt csak a violinkulcs és a basszuskulcs használatos.
Hangközök abszolút távolsága;
Tiszta prím: A hangtávolság nulla, pl.: dó–dó (primus = első)
Kis szekund: Egy félhang távolság, pl. mi–fá (secundus = második)
Nagy szekund: Egy egész hang távolság, pl. dó–ré
Kis terc: Másfél hang távolság, pl. mi–szó (tertius = harmadik)
Nagy terc: Két egész hang távolság, pl. dó–mi
Tiszta kvart (ejtése: [kvárt], rövid á-val): Két és fél hang távolság, pl. dó–fá (quartus = negyedik)
Tiszta kvint: Három és fél hang távolság, pl. dó–szó (quintus = ötödik)
Kis szext: Négy egész hang távolság, pl. lá–fölső fá (sextus = hatodik)
Nagy szext: Négy és fél hang távolság, pl. dó–lá
Kis szeptim: Öt egész hang távolság, pl. mi–fölső ré (septimus = hetedik)
Nagy szeptim: Öt és fél hang távolság, pl. dó–ti
Oktáv: Hat egész hang távolság, pl. dó–fölső dó (octavus = nyolcadik)
A hangszerek felosztása megszólaltatásuk módja szerint
Húros: Zenei hangot a kifeszített húr rezgése hozza létre ütés, pengetés, vonóval való súrolás, leszorítás stb. útján.
Vonós: régi violák, viola da gamba, viola a’amore, bariton, hegedű, mélyhegedű (brácsa), gordonka (cselló), nagybőgő (gordon) stb.
Pengetős: hárfa, citera, líra, balalajka, bendzsó, gitár, lant, mandolin.
Billentyűs: csembaló, cimbalom, klavikord, cseleszta, virginál, spinét, zongora stb.
Fúvós billentyűs: orgona, harmónium
Fúvós: A zenei hangot a rezgésbe hozott levegő hozza létre
Fafúvós: fuvola, pikkolo(kisfuvola), oboa, angolkürt, klarinét, basszusklarinét, basszuskürt, fagott, kontrafagott, szaxofon.
Rézfúvós: vadászkürt, kornett, ventilkürt, harsona (puzón), tuba stb.
Ütős: Általában ritmushangszerek, amelyek ütésre, rázásra, dörzsölésre, forgatásra szólalnak meg. Egy vagy több meghatározott hangon: üstdob, nagydob, kisdob, pergődob, csörgődob (tamburin), réztányér, háromszög (triangulum), gong, tamtam, kasztanyetta, harangjáték, xilofon, vibrafon, marimba, maracas 
A kotta a zenei hangok és a zeneműveket leíró jelrendszer. A kottaolvasás a kottában rögzített zenei jelrendszer megértése, amely magában foglalja a hangjegyek, ritmusok, hangnemek és tempó jelek felismerését és értelmezését, hogy a zeneművet helyesen lehessen előadni. A hangjegyek értékét vagy egy-egy hang hosszát más más módon fejezzük ki.
Nézzük meg milyen információkat közöl a kotta a zenész számára A kottában tároljuk azokat az infókat, amelyek segítik a zene pontos előadását. Elsősorban a zenei hangok magasságát és sorrendjét írja le, azaz tükrözi a dallamot és a harmóniát. Ezen felül jelzi a ritmust, azaz a hangok hosszát és szabályozza az időbeli elosztást is. A kotta tartalmazza a tempójelzést, amely meghatározza a zene sebességét, valamint a dinamikai utasításokat, amelyek a hangerő és kifejezés módját szabályozzák. Különféle játékmódokra vonatkozó jelölések is szerepelhetnek, mint például hangsúlyozás, artikuláció vagy szólisták részére szóló instrukciók. A kottaolvasás megtanulása lehetővé teszi a zenészek számára, hogy pontosan és egységesen adják elő a zeneművet.
A kotta a zenész számára a következő információkat közli:
A hangok magassága és sorrendje (dallam, harmónia)
A ritmus és ütemmutató (a hangok hosszúsága és időzítése)
A tempó (a zene sebessége)
Dinamikai és kifejezésbeli utasítások (hangerő, artikuláció, játékmód)
Egyéb technikai jelzések, amelyek a darab játékára vonatkoznak
Ezáltal a kotta egy teljes iránymutató a zenész számára a zenei mű előadásához. A kottát olvasni úgy kell, hogy megértsük a kotta alapvető elemeit: a kottavonalakat és vonalközöket, a kulcsokat, a hangjegyeket, az ütemvonalakat és a módosítójeleket. A kotta öt vízszintes vonalból és négy vonalközből áll, amelyek mindegyike más-más hangmagasságot jelöl. A kulcs (leggyakrabban G-kulcs vagy F-kulcs) határozza meg, hogy melyik vonal vagy vonalköz mely hangot jelöli. A hangjegyek a hangokat mutatják a vonalakon vagy vonalközökben, alakjuk és helyzetük szerint. Az ütemvonalak a zenét ritmikus egységekre osztják. A módosítójelek, mint a kereszt (#) vagy a bé (b), megváltoztatják a hangok magasságát fél hanggal. A kottaolvasás során fontos ritmust is olvasni, ütemjelzést figyelni, és lassan, tudatosan haladni. Játékos gyakorlás, ismétlés, és a kotta mellett a zenemű hallgatása is sokat segíthet. Ez az alap, amivel el lehet kezdeni megtanulni a kottát olvasni, és ez a tudás megnyitja a zene világát bárki számára
Zenei jelölések kifejezések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése