Nem nevelni csak legelni

A gyereknevelés hiánya visszafordíthatatlan károkat okoz magatartászavarokat, viselkedési attitüdöket, érzelmi torzulsokat. A magatartási zavar egy viselkedési és érzelmi torzulás, ami főként kisgyermekeknél jellemző, de tinédzsereknél is előfordul. Az ilyen fiatal gyakran erőszakos, agresszíven és romboló szándékkal viszonyul társaihoz, valamint nem tud alkalmazkodni, szót fogadni. Gyakori a tinik körében, hogy a felszínre törnek a különféle magatartással kapcsolatos problémák a fejlődésük egyes szakaszai során (lázadó kamasz). Ez idő kérdése, és elmúlik, azonban ha hosszabb távon is problémás a gyerek, akkor az már könnyen lehet magatartás zavar. Nem árt odafigyelni, ha a gyerek szándékosan árt másoknak. Ráadásul úgy, hogy nem fogja fel, hogy rossz, amit tesz.A magatartási zavar tünetei A probléma függ a gyerek életkorától, valamint a zavar mértékétől (enyhe, közepes, erős). Négy kategóriára oszthatóak a tünetek: Agresszív viselkedés: Fenyegető szándék vagy tényleges bántalmazás, verekedés. Jellemző a mások megalázása, a gyengébbek kínzása. Gyakori a mindennapi eszközök fegyverként történő alkalmazása, illetve mások szexuális cselekményre való kényszerítése.  omboló magatartás: Mások tulajdonának kényszeres rongálása, gyújtogatás és vandalizmus.  Lopás: Rendszeres hazudozás, áruházi lopás, súlyosabb esetekben autófeltörés és betöréses lopás.  Szabályok felrúgása: Szembeszállás az általános közösségi normákkal, helytelen viselkedés. Csavargás, lógás az iskolából, csínytevések vagy szexuális aktivitás igen fiatal korban. Ezek a gyerekek képtelenek felfogni, hogy amit tesznek, azzal megbántják a körülöttük lévőket, fájdalmat és szenvedést okoznak áldozataiknak, úgy, hogy közben nem éreznek bűntudatot, nem tanúsítanak megbánást tetteik iránt. Magatartási zavart összetett és speciális tényezők állnak a háttérben: biológiai (genetikai), környezeti és társadalmi okok együttes kombinációja idézi elő a problémát.  Biológiai okok: Némely tanulmány szerint az agy bizonyos területeit érintő sérülések vagy más káros behatások, rendellenességek vezethetnek a betegség kialakulásához.  Genetikai háttér: Az ilyen betegséggel élő személyek családjában gyakoriak a mentális zavarral rendelkező emberek (hangulati ingadozás, szorongás, pánikbetegség, személyiség zavar, függőség). Ebből az következik, hogy a magatartási zavar kialakulásának kockázata örökletes lehet. Az ODD és a CD gyakori tüneteinél a gyernek gyakran dühös, neheztel, kollaboráció hiánya, nem kooperatív nem együttműködő, gonosz, agresszív viselkedésmintázatot mutat, szándékosan bosszantó, lenéző, zaklat gyakran vitatkozik felnőttekkel, vagy hatalmi pozícióban levő személyekkel, erős, indulatos jelző szavakat használ. Túl érzékeny, szélsőséges hangulatváltozásai vannak, másokat hibáztat saját hibáiért, az utolsó szót neki kell kimondani, ezzel párosulhatnak még további diszruptív zavarok. Az oppozíciós zavar (Oppositional Defiant Disorder vagy ODD) egy olyan viselkedészavar, aminek lényege a gyermek szembenállása a világgal és a szabályokkal. Környezeti faktorok: Széthullott családi élet, gyerekkori bántalmazás, trauma, függőség a családban (drog, alkohol), rossz szülői magatartás és neveltetés. Ezek mind előidézhetik, hozzájárulhatnak a betegséghez.  Társadalmi tényezők: Alacsony társadalmi megítélés, kiközösítés és elutasítás. Ezek könnyen szerepet játszhatnak a magatartási zavar létrejöttében. A probléma gyakoribb a fiúk esetében, mint a lányoknál. Leginkább a gyermekkor végén, a kamaszkor kezdetén jelenik meg. Hogyan diagnosztizálhatóak az anomáliák. A mentális eredetű betegségek diagnosztizálása a korai jelek és tünetek idejében való felismerésén alapul: az egyén megszokott viselkedésben valamilyen (általában indokolatlan) változás áll be. A szakorvos teljes tényfeltáró és komplex vizsgálatsort kezdeményez. Nincsenek konkrét laboratóriumi teszteken alapuló vizsgálatok a magatartási zavarra nézve, az orvos röntgen és vérvizsgálatot is végezhet annak érdekében, hogy kizárjon más, zavaró tényezőket (fizikai betegségek, gyógyszer mellékhatások, egyéb mentális problémák). A kötözködés egyfajta végső megoldás arra, hogy felhívja magára a figyelmet és segítséget kérjen, egyfajta jelzés, hogy a gyerek súlyos problémákkal küzd. A lehetséges okok amennyiben az orvos nem talál fizikai eredetű okot a tünetekre, akkor felkeresi a megfelelő specialistát (pszichiáter, elme szakorvos), aki képzett és gyakorlott a mentális eredetű problémák feltárásában és kezelésében. A szakorvos a gyerek viselkedése, hozzáállása, a saját megfigyelései és a szülők elmondása alapján állítja fel diagnózisát. Gyakori, hogy a szülői, tanári és más forrásból származó beszámolókra kénytelen alapozni az orvos, mert a vizsgálatra vitt gyerek nem együttműködő, nem tudja kifejezni, nem érti a saját problémáit. Hogyan kezelhető? Számításba kell venni a gyerek életkorát, a tünetek súlyosságát, a gyerek együttműködési hajlandóságát, türelmét. A kezelés rendszerint egy összetett folyamat.  Pszichoterápia: Kognitív terápia, ami a gyermek gondolkodásának megváltoztatására irányul. Problémamegoldó képesség fejlesztése, harag és indulatok kezelése. Családterápia, az elszakadt kapcsolatok újraélesztése és megerősítése, családon belüli kommunikáció és interakció fejlesztése. A szülők nevelési módszereinek megváltoztatása, jobb technikák elsajátítása.  Gyógyszeres kezelések: Valójában nincs konkrét gyógyszeres kezelés a magatartási zavarra, de az egyes, igen zavaró tünetek enyhítésére bizonyos stimuláló vagy nyugtató gyógyszereket alkalmazhatnak. Milyenek a kilátások? Amennyiben egy adott közösségben lévő gyerek elkezd szokatlan módon viselkedni, ami nem magyarázható egyértelműen valamilyen racionális ok-okozati összefüggéssel, akkor felmerülhet a gyanú a magatartási zavar eshetőségére. Fontos, hogy minél hamarabb ki kell vizsgáltatni egy specialistával a gyereket, hogy még idejében tenni lehessen a probléma ellen. Az ilyen problémával küzdő gyerekek számára komoly veszéllyel járhat a társadalomtól való fokozatos elszakadás: tanulmányi visszaesés, iskolából való kizárás, kiközösítés, szenvedélybetegség kialakulása, drog és alkohol problémák, bántalmazás (ön és mások irányában), illetve akár az öngyilkosság. Megelőzhető-e a magatartási zavar? Fontos az időben történő felismerés, valamint odafigyeléssel minimalizálható a negatív hatás. A hangsúly a megfelelő családi környezeten van, ha a gyerek megfelelő mértékben kap szeretetet és jó neveltetést, akkor nagymértékben csökkenthetőek, megakadályozhatóak a kellemetlen és frusztráló tünetek és az abnormális viselkedési formák.  Következményei SNI, ADHD, BTMN, ODD, stb. A végén már csak a pszichiáter segíthet. Tünetek; a figyelemhiány, hiperaktivitás, szervezetlenség, szétszórtság, feledékenység, izgágaság, bipoláris hangulatingadozás.Beilleszkedési zavar, kontroll hiány, szószátyárság, impulzivitás, letargia, figyelemzavar, szorongás, szövegértés hiánya, antiszociális viselkedés, motiválatlanság, intrika, letargia, figyelem és koncentráció képtelenség, szabályok törvények figyelmenkivűlhagyása, empátia és tolerancia képtelenség, ridegség, szadizmus, érzéketlenség, cinizmus, nárcizmus, diszgráfia, diskalkulia, diszlexia, depresszió, fáradság, kiégés, suiciditásra való hajlam. Szenvedélybetegségekbe menekülés.Dopamin spirál, játékfüggőség, internetfüggőség, mobilfüggőség, chat függőség, socialmedia függőség, kábítószer alkoholizmus, dohányzás, képernyőfüggőség, virtuális világ, cyberbarátok, AI  kapcsolatok. Szociális tanulásra képtelen. Önértékelési zavar, testkép zavar,izolálódás, bezárkózás, elmagányosodás, sikerten emberi kapcsolatok, siketelen párkapscsolatok. Externalizáló viselkedés. Nihilizmus, machiavellizmus, terrorizmusra való hajlam. A szülő felelőssége, mert szerintem 21 év alatt nem lenne szabad senkinek mobiltelefont adni, vagy internethozzáférést. Sajnos a scenárió mindíg kiszámítható. A szenvedély belép és félreállítja a hasznos dolgokat. 

Kamaszkori krízesek 

A kamaszkor a krízis időszaka

A serdülőkori válság, fejlődési krízis, amikor az élet más szakaszaihoz viszonyítva gyorsabban jelennek meg lényeges, a fejlődéssel törvényszerűen jelentkező változások.

Krízis abban az értelemben, hogy felbomlik a gyermekkor egyensúlya, és hosszú éveken keresztül alakul, készülődik az új egyensúly, amely a felnőtt életét jellemzi. Ez az átmenet fájdalmas, mint majdnem minden változás. Krízis azért is, mert a kamaszoknak általában középkorú szüleik vannak - a szülőknek meg kamaszkorú gyermekük. Mind a két kort a változás korának is szokták nevezni. E kettő találkozása és együttélése önmagában is hordozza a feszültségek lehetőségeit.

A serdülőnek fejlődése során "feladatokat" kell megoldania. Ki kell szakadnia a gyermekkor függéséből, és meg kell tanulnia felnőtt ember módjára önállóan élni.  A szexuális fejlődésben el kell érnie azt a fokot, amikor a testi kielégülés forrása az ellenkező nemű partnerrel történő nemi együttlét. Képessé kell válnia arra, hogy a családon kívül társat, érzelmeinek tárgyat találjon. El kell vállalnia a felnőtt ember társadalmi szerepét, beleértve az önálló életvitelt, a megfelelő pálya megválasztását, a saját, sőt a mások sorsáért is érzett felelősséget. Ezeket a "feladatokat" a biológiai-pszichológiai érés, és a társadalmi elvárások összetalálkozása tűzi ki.

Milyen tünetei lehetnek?

A serdülőkori válság a legkülönfélébb tünetekkel jelentkezhet. Visszaesés a tanulásban, társasági gátlások elhatalmasodása, lázadó, szabályokra fittyet hányó, a társadalomellenesség határát súroló magatartás, öngyilkosság, kábítószerezés, mind jele lehet a serdülőkori válságnak, de akár vegetatív vagy neurotikus tünetek is jelentkezhetnek.

A pszichológia a serdülőkori válságnak különféle alfajait különbözteti meg.

Autoritás-krízis: A bevett normák és a tekintély elleni lázadás a serdülőkor normál lélektanának része. Az ifjú frissen kialakult kritikai készségét igen erősen gyakorolja, a környezet, a szülők, az iskola ellen fordítja. Erre nyilván szüksége van, hogy önálló gondolkodását kifejleszthesse. Ha ez a lázadás a serdülő életében egyeduralkodóvá válik, megzavarja tanulását, iskolai beilleszkedését, tehát veszélyezteti jövőjét, akkor jogosan beszélhetünk autoritás-krízisről, ami vagy folytonos ellenkezésben, kritizálásban, indulatkitörésekben nyilvánul meg vagy pedig a tétlenségbe süllyedés, látszólagos közöny, érdektelenség jellemzi a fiatalt. Előbbi a krízis aktív, utóbbi a passzív formája. Kiváltó okok lehetnek nyomasztó gyermekkori élmények, a családi élet egyensúlyzavarai, a család tradicionális értékrendje és az ifjúsági csoport normái közti ellentét.

Identitás-krízis: A gyermek jellemfejlődésében döntő szerepet játszik, hogy a környezete szeretett személyeivel azonosul. Ezen keresztül épülnek be személyiségébe az erkölcsi normák így szilárdulhatnak meg fontos tulajdonságok, nyilván nem függetlenül a genetikai adottságoktól. A szülők és nevelők, akarva, akaratlanul valamilyen társadalmi értékrendet is átadnak a gyermeknek. Ez vagy ettől eltérő értékrend később ún. kollektív eszményekben is megjelenik - a regényhőstől kezdve a sportolóig, illetve egy énekesig. Ha az ifjú karakterével, viselkedésmódjával, erkölcsi normáival elfogadásra talál a kortársai között, és megfelelő tevékenységi kört talál, akkor identitása zavartalan. Ilyenkor ez az "élmény" éppoly észrevétlen marad, mint ahogy a testi egészséget sem érzi valaki, csak ha valami miatt elvész. Az identitás problémája is akkor tűnik fel, ha válságba kerül. Tipikus az identitásproblémája annak a serdülőnek, akit a szülei jó és engedelmes gyermeknek neveltek, ezekkel az értékekkel maga is azonosult, és most az ifjúsági csoportban ugyanezért leértékelik, kinevetik. Jellemezheti ezt a korszakot továbbá a társas kapcsolatok kudarca, szerelmi csalódás, szakmai identitás keresése. Három tünetcsoport, a serdülőkori hangulatzavarok, a pszichoszexuális fejlődési problémák és a pubertás-aszkézis tünetcsoportja hátterében is rendszerint identitáskrízis található. Serdülőkori hangulatzavarok: Ebben a korban apró csalódások, kudarcok is mély elkeseredést, szomorúságot, ürességérzést, szorongást válthatnak ki. Az apró kiváltó ok a serdülő számára szimbolikussá válik, figyelmezteti, hogy képtelen jövendő elképeléseit megvalósítani, érzelmi, világnézeti ellentéteket egyeztetni. A pszichoszexuális fejlődés problémái: Exhibicionista megnyilvánulások, leskelődés, meztelenre vetkőzés a tükör előtt, átmeneti homo-erotikus érzések a korszak normál lélektanához tartoznak. Előfordul, hogy a serdülő minden ösztönös vágyát elutasítja magától, az egész ösztönfejlődést elnyomni törekszik, és létrejön a  pubertás-aszkézis tünetcsoportja. Ennek egyik szélsőséges formája az anorexia nervosa. Gyakori betegség serdülő lányoknál, akiknek fogyókúrája nem ismer határokat. Mintha ezek a lányok - bár tudat alatt - de nővé válásuk ellen küzdenének.