Öregapám mesilte, hogy 3-4 betyárral ü is tanálkozott, hun a Demecseri vásárban, hun a csárdába, hun a határba, vót akit süldő kora óta ösmert. A betyárok a Kéki csárdába jártak borozgatni, de eccer rajtuk ütöttek a zsandárok, attól fogva nem mentek többet oda, eccer fel is gyújtották a csárdát, mert szerintük a kocsmáros híjta ki rájuk a pandúrokat. A demecseri zsidó korcsmárosra is rálüttek az ablakon keresztül. Vótak demecseri betyárok is? Persze de a nevöket nem mondom meg, mer a családjuk ma is itt él a faluba. Ük átjártak Cigánra, meg biharba rabolni, ahun nem ösmerik üket, ide úgy jártak haza mint vándor juhászok, a családjukhoz, A lopott lu billogját bekenték szarral, oszt a Demecseri vásáron eladták. A földvár és a falu közt vótak a nád kunyhók, ottan gyakran megfordultak, a betyárok, vettek halat, megsütötték, elborozgattak a halászokkal, itt biztonságba vótak mert a sziget védett hely vót. Ha beszterecrül elindultak csólnakon a zsandárok a hírök megelőzte üket. A tűz mellet az öreg pásztorok meséltek sokat a réten portyázó betyárokról, akik nyalkábban őtöztek mint a parasztok, pedig nem vótak azok mások mint lókötő marhatolvajok. Aszonták; Inkabb leszek betyar a pusztaba, megsem leszek a csaszar katonaja. Olyanok vótak mint a róka, a környéken nem raboltak, mert féltek hogy felösmerik üket, átmentek a Tiszán, oszt onna hajtották el a marhákat meg a lovakat. A pusztába árvagané mellett melegedtek mikor hideg volt. A kapcabetyárok tyúklopással kezték oszt ökörrel vígezték. A pandúrok zsandárok elől bújdosó katonaszökevények rászógáltak az utonálló zsivány bélyegre. a pandurok Mária Terézia katonái voltak, a szabadságharc után jöttek a császári zsandárok, a kiegyezés után meg a csendőrök. A tanyákat ritkán látogatták meg, csak setétedés után, a tiszta ruháér, esetleg bort venni, vagy szalonnát, vagy kenyeret, tőlünk sosem raboltak, tudták hogy rájuk fognak még szorulni, ha még is hitelbe vittek valamit, megmondták hogy a Kéki csárdába leadják az árát a kocsmárosnak, vagy a lókupecnek. Amikor mentem duplán fizették ki az árát a szalonnának. Nem becsületbül rabolta a gazdagokat, hanem mert csak azoktól vót mit elrabolni. Bár deresre húzták azt a pásztort, aki befogadta, mégis helyet, menedéket találtak itt legtöbbször, s a tanyai emberek is segitségükre vótak. Öregapám még gyerek vót, amikor ment az apjával halászni, osz a fogott halat egy fekete kalapos sötét gyolcsgatyás ember elkérte tüle; ösmete apámat de apám is ütet, de nem szólította a nevén, Feri bátyám adja el nekem a halat, az árát a Kéki csárdában leadom kendnek. Vigyed fiam mondta az apa. Amikor öregapám kérdezte kivót ez, nem láttad hát a pap, mondta az apa. Ez nem a pap vót, mondta a fiú, az vót oszt kész, megerősítette ezt egy nyaklevessel. Na ü vót a Vig Miska. Apám három ezüstöt kapot a kolocsmárostul, vett belüle négy malacot vásárnap a faluba. Egy ódal füstült szalonnáér nem vót rossz üzlet. Azt mesélték hogy összefogott néhány Rétközi betyár, egyikük beállt a demecseri Elek grófhoz szolgálni, ü engedte be a többieket a kastélyba., az utánok caflató zsandárokar a mocsárba csalták. majd a zsákmánnyal a Kéki Cicka-hegy melleti búvóhelyükre mentek, és itt ásták el az elrabolt pénzt. A vezetőjük az egyik betyárral éjszaka elásta a zsákmányt. Aki ásta a gödröt, elejtette azt a mondatot, hogy vakon is megtalálná ezt a kincset, erre a társa dühében hirtelen felindulásból megragadta a zsiványt, és kiszúrta mind a két szemét. A zsiványok szétszélettek, mert nem tudták hova lett elásva a rabolt kincs. A zsiványbecsület nem engedte hogy a szegénytül lopjabak. De vótak olyan talpas betyárok, akik gátlástalanul gyilkoltak szegény családokat, és vót olyan aki azért lett maga is betyár, mert nincstelenné tették a betyárok. Vótak olyan kapcabetyárok akik kifosztották a tanyát és meggyilkoltak akit aláltak, pár ezüst tallérért gyereket asszonyt öreget. Később hallottam ahogy sugdosódik anyám meg apám, hogy itt fogták el a csárdába a Miskát, a Rétköz mocsaraiban tanyázott évekig. Csúnyán megverték a perzekútorok a börtömbe, négy zsandár alig tudta felakasztani, mert a lábán nem tudott menni. Sok gúnyt űzött a zsandárokbul, akik megbosszulták. Ahogy a nóta mondja;
Dombra állitották az akasztófát,
Amire Vig Miskát felakasztották,
Fujja a szél gyolcs ingét gyolcs gatyáját,
Veri össze rézsarkantyús csimmáját.
Másokat is tud említeni?
Hogyne, ilyen vót még a Fábián Pista, meg a Nyéki Pista is ezekre a nevekre emlékszek. De a betyár tréfák legvégére mindig hurkot kötöttek, úgy hogy a végén a lábuk alatt fütyült a szél. A betyárok nappal békés pásztoroknak látszottak, de a vándor juhászok, messzire eljártak legeltetni, azok vótak igazán veszélyesek.
Betyár vagyok betyárnak sziilettem,
Ződ erdőbe bokor alatt nőttem.
Ződ erdőbe bokor az én hazám,
A faluba legszebb lyany a babam.
Eccer a nyomába vótak azsandárok, oszt a halászok csólnakon menekitették ki a falubul, iccaka elvitték Beszterecre. Még a lyányok is besziltek rula a fonóba, mindenniknek teccet a legény. Vót egy szürke lova amit még cigándon lopott.
Geszti J6skat ket pandur keresi,
Orokosen csak a nyomat lesi.
Esik eső a szülrke lovara,
J6ska bort iszik a Kolocsmába...
Még én is kisfiju vótam, ugy tanulgattuk a nótat az
oregektül. Eccer a gróf tiszttartóját rabolta ki. Sok rossz fát tett itt is túzre, úgy hogy Demecserbül is hamar megugrott, mer szoritotta kapca. Egyszer szantottam az apammal, meg kisgyerek voltam, én vezettem az ökröt. Odajött a fekete ember, oszt vizet kárt apámtul. Az meg adott neki, a két korty vizér egy krajcárt. Akkoriba a betyárvilágban a hivatalos fizetőeszköz a konvenciós forint (ezüstpénz) és a krajcár volt, valamint a papír alapú váltóforint és a pengő vót. Akkoriba 1 krssjcárér egy darab zsemlét vagy kisebb cipót lehetett kapni. A piacokon a nap végén a kofák olcsóbban adták a maradék árut, így ekkor akár egy kis kosárnyi vegyes zöldséget is el lehetett hozni ennyi pénzért. Eccer Dombrádon a csaplaros karta a torveny kezere juttatni, de figyelmezetették. Eccer mán utolérték vóna, amikor a paraszok közé állt, trágyát hánni a kolbárdon, odajöttek a pandúrok, kérdezték az embereket, még ű válaszolt hogy itt bizony nem járt a betyár. Amikor elmentek. mindenik parasztnak adott egy krajcárt, és tisztességesen elköszönt. oszt elvágtatott a szürke lován, mert ott is forró lett a lába alatt a főd. A módosabb orgazdák Tiszalok, Tiszadada, Tiszadob, Dombrád környékiek vótak, azoknak adta el a zsákmányt. Azt mesilték hogy A dobi legelokon egy komaja elárulta pár lencséjér. Lehet hogy csak régi komaja vöt Gesztinek. Azt is f elkereste gyakran. Killonosen ha ehes v6t. De lassan kezdett alkalmatlanna valni. A hatalom kereste, de
elfogni nem tudta.
Esik eső jaj de szépen csepereg
Geszten Jóska a csárdába kesereg
Ki-ki megyen meg bemegy a szobába
Ráborul a csaplárosné vállára
A kállói börtönbe vizhordásra vitték ki, a faluba üket, a ruddal oszt fejbe vágta az őrt oszt megszökött. Amikor a nagykállói várbörtönből megszökött, mán nem vót hova mennie, mert mindenött ösmerték. Egyszer oszt egy gulyás akinek mán szoritotta csimm a lábát elarulta. A dobi legelőn egy szép napon feltűnt szennyes esőverte alakja. Tartott egyenesen a gulyaskunyhóhoz.
- Na megkerültél komam? - kérdi a gulyás.
- Hát megkerültem.
- Osztán éhes vagy-é?
- Hát bizony éhes vagyok.
Ramutatott a kunyhóra a gulyas
- Eriggy, a kunyhóba, egyel. Van ott kenyer, szalonna, meg pályinka is.
A betyar elindult a kunyhó fele. Mikor a kunyhóhoz pár lépésre vót, két puskacső súlt el egyszerre, majd abbul kilépett egy csendőr, oszt a felvő halottba belelütt a pisztolyával mégegyet.. Aszongyák Jóska még állott egy darabig, majd halva rogyott össze. A pandurokat felvaltotta a csendorseg. A gulyást a csendőrök megzsarolták, hogy bitóra juttatják zsiványrejtegetése címán ha nem árulja el a komáhát. Akkoriba mán a csendorok manlicher puskaval jártak. A holttestet mostoha nagyapam kocsijan vittek ki a dobi temetobe. Koponyajat a jarasi kororvos tette magaeva, azt ki is fozette es rendelojeben sokaig meg is volt Tiszalokon. A koponyán két horpadás vót, ami még régi verekedés következménye vót. Egy olyan hires ember megcsonkitasat tulle akkor
senki sem kerte szamon.
Geszti szürke paripan setal,
Minden csarda ajt6ba megall,
Mikor ert a gulyaskunyhó elibe,
Akkor 1ütt a csend6r Geszti fejibe.
A pisztolyat mostoha nagyapam elhozta, amit en gyermek koromba a padlason meg is talaltam, az enyem is volt, mig jobbnak láttam eltünterni, mer csak bajt hozhat az emberre. Egy zsidó szatócstul aki orgazda vót, megtudta hogy a kastélyba sok pénz érkezik, oszt két zsivány el akaarja lopni, értesítette a pandurokat akik elfogták a két utonállót, addig ü csendben besétált a kastélyba és elvitte a pénzt. Mikor felgyülemlett a baha, onnan is odábállt. Én nem ösmertem szemelyerol altalaban azt tartjak, hogy nagy derek ember volt pasztorosan oltozkodott. de ahogy mondjak, nem volt rossz ember. Lajbit hordott. Aszonták azér adta ki a csendoroknek, mer elszerette a felesigit. rendelet vót kiadva hogy élve vagy halva keritség kézre, arra nem emlikszek mennyi vőt a hutalom, de állítólag a gulyás meg is kapta a csendórségen. Ugy mondjak, hogy egy tiszabüdi Vaskó nevu csendor 1ütte meg.
Geszten Jóska oly hires vót,
Hogy meg koporsója se vót,
Ott nyugszik a temető árokba,
Selyem fótos gubajaba.
A bújdosók suttyó korukban bojtárok vótak, de nem akartak katonáskodni inkább beálltak betyárnak. Eccer a mezőn találkoztunk, megkérdeztem tüle hova mész, aszonta megyek Kassára ott még nem vótam. Isten megáldjon, Miska fiam, kerüld a padurokat, Isten áldja Feri bácsi, azzal elment. Az uccán kinn a padon ülő öreg emberek esti beszélgetéseit kihallgattam, ahogy hosszú pipájukkal ültek az utcán a padon, szinte egymás szajabul vettek ki a szót. Emlegették a regi pasztorokat, jókat nevettek a betyárok huncutságain. A jó bort, a széplányt is szerették. De a paraszt lyányokat tiszteletben tartották, de aki megölelte a betyárt, azt jól megfizette. Itt bújdosott pár évig a Geszten Jóska is, aki a Nyirségben a Rétközben, a Tiszaháton, meg az Erdőhaton is megfordult. Állítólag Józsi még kisfiú vót, amikor az annya meghótt. Árván nőtt fel. Mikor nagyocska lett, gyakran kijárogatott a mezőre, na nem kapálni, répát krompét tengerit lopni. Aki betyárnak állt az a fődet is kirúgta maga alúl. A nagyannyanak meg teccett a dolog. Hallod Jóska fiam - mondja egyszer a nagyannya ha te most répat tudtál lopni, később még lovat is lophatsz. Nagy Pal, az öreg nyirbátori 1ókupec sokat elmondott az életérül. Mint kereskedő ember sokfelé megfordult, sokat hallott. Nagyapám szerint nagyobb zsivány a lókupecnél nincsen a világon. Rövid ideig Nyirbátorban lakott, de sietve kellett elpucolnia onnamt is. Azt mesilték, hogy Rézbü1 vót a bakosa, még Demecserbe csináltatta, oszt som fábul vót a nyele, Harminckét évig rendes munkás szegény ember vót. Egy alkalommal húsvet első napján nagyon megéhezett. Osztán egy módosgazdnak felment a grádicson a padjára, le akasztott ket sódart a kokasülőrül, de ugyi jól fel kellett nyújtózni, mert alacson ember vót, oszt ahogy lelépett, nagyot huppant, amit a gazda meghallott, mert hogy otthon vót, menten kiment megézni mi van, a Jóska meg vitte lefele a grádicson a két sódart. Hé, hát Jóska nem eggyütt hizlaltuk azt. Mán Sandor bátyám ne haragudjon, de nagyon megíheztem, hát én eztet akkor is elviszem, ha embert kell érte ölmi. El is vitte. Mikor hazament a gazda fia, az öreg elmondta fiának az esetet. Az meg felment a nótáriushoz bejelemtette. Még aznap deresre húzták Jóskát fényes délután a piacon, éppen mikor a templombul jöttek kifele. Huszonötöt kapott a pandurtul. Csillogó subickos csimma vót a lábán, fekete bűgatya, fekete mellény vagy lajbi. Oszt ez a Jóska meg bagós ember vót, ahányat rávágott a pandur, a Jóska annyit köpött a csimmájára. Az meg meg nagyobbat ütött mindig. Mikor elütötte a huszonötöt, azt mondta ez a nótárius hogy na ha jólesett; - Köszönd meg Jóska fiam.. - Majd megköszönöm én még ezt kendnek, hogy nagyon megbánja. Mérges lett erre a nótarius. - Huzzatok le, meg huszonötöt neki! Mikor oszt megkapa a jussát, elüzözzák a hátám a delet, szóval megkapta az ötven botot, szédelegve ment haza Jóska. Még aznap megkeritette két balkörmü cimboráját oszt este mikor a jegyző kocsisa bement vacsorálni, elódtak négy lovat. Az udvaron összekötöttek a lovakat, Jóska odaállott a jegyző ablaka alá és bekiáltott nekije. - Itthon vagy Gyuri? De mán akkor fent ült a lovon. - Köszönöm, hogy megcsapattál. Mán viszem is a négy lovadat. El is vitte. Így osztán nem maradhatott Bátorban. A Rétközi láp adott számára szállást. Akkortájt a gazdasszonyok vitték krajszonyba az ételt a mezőre az uruknak. Bizony Jóska gyakran elvette tüllök a szilkét oszt megitta belüle a finom hideg bort. Sok kapáló gazda éhezett a mezőm miatta. A folkról a néprajz a néphagyományból a szóbeszédből tápllkozik, hogy mi az igaz mi nem senki se tudja...
Edesanyam szep szava,
Kire nem hajtottam soha.
Hajtottam en a masera,
Kiere nem kellett vóna.
Akik itt körilltem alltok,
Mind en rulam tanuljatok.
Senkitül sem raboljatok,
Mert még tik is igy jartok.
,,Pedig harminckét éves koráig igen rendes, becsülletes szegínyember vót. A két sódar vitte bele a betyáréletbe. ,Hanem nagyerejü, derék embernek mondták. A puskaport a szógabírótul szerezte jópénzér a pisztolyához. Megvesztegette, hogy mondja el neki mikor merre mennek apandúrok. Meg azt is megmondta neki a szóga biró, hogy merre menjen. Ugy iranyitotta, hogy ne talalkozzon a pan durokkal. Más útra téritette, mint amerre a pandurok jartak. Mert akkor panduros vilag vót. Neki meg érdeke vót, hogy ne fogják meg, mert az az ü vesztit is jelentette vóna, ha a vallatáson kiénekli a nevit.
Vót egy nóta amit öregapámtul hallottam, aki még Rozsályba hallotta ezt;
Pici betyar az erdőbe,
Bujdosik a sűrűségbe.
Mindeg azon gondolkozik.
Hova menjen íccakára.
Hova menjen eccakara,
Barna kislyáany lakására.
Bekopogtat betyár módra,
Van-i idehaza gazda?
Nincsen idehaza gazda,
Kerülj betyár az ajtóra.
Kíszen az ágy meg van vetve,
Gyere betyár feküdj bele.
Nem fekszek én az ágyadba,
Mert elalszok virradóra.
Ne felj betyár nem alszol el,
Felkőtelek, amikor kell.
Éjfél után három óra,
Indulj betyár az utadra,
Irigyeid mind alusznak,
Még a kutyák sem ugatnak.
Eccer meg egy módos gazdához bement. Azt mondja a kocsisnak: - A legszebb lovat nyergeld fel. Felnyergelte a lovat. Jóska felült. Azt kerdi, hogy; - Az urnak mek az ablakja. Mek ablakon kell beszólni? A kocsis elment vele. De ü mán luháton ment. Megkopogtatta az ablakot. Kerdi az ur; - Ki az? - En vagyok Jóska. Viszem a legszebb lovadat. - Vigyed Jóska, csak valami hibat ne csinalj az udvaromon. Mikor meglütték, még évekig árulták úgy a kotott nyeget a vásárokon hogy ez bizony a Jóskáé vót. Az emberek meg elhitték.
Ez vót a kedvenc nótája
,,Zúg az erdő, fúj bemne az őszi szél,
Fáj a szívem, kivül belül alig ver.
Meghalok én nemsokára ugy érzem,
Jaj Istenem, szabaditsál meg engem."
A Demecseri kapcabetyárok, katonaszökevények, zsiványok közt vót olyan aki a szegént is meglopta.
Persze a rétközi
csólnakos betyárnak, a szegénylegénynek, vagy gyalogosbetyárnak semmije se vót az
ennivalóért lopott. Sok zsidó szatócs, kolocsmáros, szíros paraszt, lókupec, módos gazda hasa hízott a rablásaikbul. Nagy híre vót hogy megöltek egy káposztát felvásárlót, a közvetitő felbérelt egy helyi zsiványt együtt rabolták ki és ölték meg a szerencsétlen embert. Egy demecseri bakos vót a gyilkos fegverm amit a juhászok meg a kondások használnak demecserben. A borzalmasan összeroncsolt holttestet egy domb tetején találtá meg. A demecseri állomástól egy kilométerre, a vásártér szélén tegnap kora reggel a község kondása egy borzalmasan összeroncsolt holttestet tanált. A holttest egy domb tetején nagy vértócsában feküdt. Fiatal, gazdái kodó külsejü ember, a feje ugy össze van hasogatva, mintha szeletekre akarták volna vágni. A vértócsa közelében, a holttesthez tartozó tárgyak : egy bekecs, amely a gyilkosság pillanatában válláról eshetett le, egy üres zsák, egy bot, Más semmi. A gyilkosság az esti órákban történhetett kedden és a rákövetkező éjszakán át eső esett, minden nyomot elmosott. A kondásfiu rémülten jelentette az esetet a csendőrségen. Megindult a nyomozás. A demecseri állomásfőnök és Lichtmann Dávid demecseri kereskedő felismerte a holttestben azt az embert, aki kedden este 7 óráig ott volt az állomáson a káposzta piacon, egy vaggon káposztát vásárolt is, előbb ezer, este 7 órakor ezeregyszáz pengő előleget adott át Lichtmannak, akitől azzal valtak el, hogy miután aznap este már lehetetlen a vaggon káposztát feladni, másnap, szerdán reggel 6 órakor újra találkoznak az állomáson és akkor végleg leszámolnak. Ez az ember Kócián István jászárokszállási kovács, módos iparos, aki vásárolgatni szokott elffdásra és aki most káposztavásárlás céljából jött Szabolcsba. Szerdán reggel Lichtmann hiába várt Kócián Istvánra, nem jött, amikor aztán hirül hozták, hogy a vásártéren egy borzalmasan meggyilkolt holttestet találtak, Lichtmann azonnal odasietett és felismerte benne üzletfelét. Felboncolják az áldszatot Nyilvánvaló, hogy rablógyilkosság történt. Áz áldozat zsebei ki vannak forgatva, ha volt még pénze az előlegek átadása után is, elrabolták tőle. Érdekes azonban, hogy a mellénye titkos zsebében ott maradt egy erszény, 150 pengőt talált a nyomozó hatóság benne. A boncolás megállapította, hogy a gyilkos tiz hatalmas fejszecsapással zúzta szét az áldozat fejét. Az első csapás valószínűleg az arcát érte, összeroncsolta orrcsontját, kiverte fogait. Erre Kócián bizonyára a földrezuhant. Az éles fejsze itt sem hagyott békét neki. Zuhanva hullhattak reá a további csapások. Négy vágás a koponya hátsó falát szeldelte át. Egyetlen ilyen csapás is halálos lett volna. A nyomozás minden irányban megindult. Kiderült, hogy a gyilkosság napján délután 3 óráig együtt látták egy alacsony emberrel, aki aztán azzal vált el tőle, hogy burgonyát vásárol a közeli községekben. Jászárokszállási ember kubikos munkával foglalkoznak a környéken. a Nyírvíz csatornáit javítgatják. Aszitték hogy jászárokszállási emberek közül való a gyilkos. Az a hely, ahol kedd este megölték Kociánt, olyan elhagyott része a vásártérnek, ahová csak olyan ember hívására mehetett a káposztávásárló Kóczián, aki bizalmasa, akinek minden ürügyet vakon elhisz. Az áldozatnak Jászárokszálláson háza, földje, jól jövedelmező kovács műhelye van, családos, két gyermeke várta otthon. Állítólag felbérelt egy Demecseri zsiványt a gyilkosságra. Sose kapták el az elkövetőt.
A tájszólások jelentései;
A fődet is kirúgtam alúlam = otthagyta a saját földjét, nem gazdálkodott tovább, hanem betyárrá vált.
Atilla = lásd: dolmány.
Attribútum = jelvény; valamely személy, tárgy, jelenség elválaszthatatlan tulajdonsága.
Ájzlag = földig érő, üvegezett ablak, ajtó, kirakat.
Ángyó = nagynéni. Az ángyi megszólításként vagy megnevezésként is ismert. (Pl.: ángyom asszony.)
Árvagané száraz szar abbul rakott tuz mellett melegedtek mikor hideg volt.
Bangurolmi; pároztatni
Bunda = lásd: suba.
Bőrbekecs = ködmön = racka, kecske szőrös bőréből való, derékig, máskor bokáig érő, ujjas kabátszerű, felső ruhadarab, amelyet gyakran hímeztek.
Búzavontató = a maggal teli kalászokat tartalmazó kévékből, az asztagnál hosszabb, gyakran ház nagyságúra összerakott halom.
Csákó = süveg = magas, hengeres, alacsony karimájú férfi fejfedő, amelyet nemezből, posztóból készítettek, olykor nyúlbőrrel prémeztek.
Csihipuhi verekedés
Csetepaté veszekedés
Csihíssé lesz = félelembe esik, megijed.
Csobolyó = dongákból készült, kétfenekű, lapos hordószerű, dugóval zárható italt szállító és ivóedény.
Csókolódzó = amikor a szülők által házasságkötés céljából kiválasztott fiatalok egymással először találkozhattak egyedül, és szabadon megcsókolhatták egymást. A testi ismerkedés első lehetősége volt. (Általában kiküldték őket a kamrába valami látszatfeladat közös elvégzésére. Később a kézfogó, ill. az eljegyzés lépett a helyébe.
Csöndlegény = A feudalizmusban, amikor az utcákon még nem volt közvilágítás, a közbiztonság érdekében beesteledés után nem volt szabad az utcán járkálni, legfeljebb néhány fontos személy, mint a kirurgus (borbélysebész), bíró, pap mehetett ki. A nők csak kísérettel. Ilyenkor a városra csend borult. Ezt a csendet őrizték a fegyverrel, lámpással fölvigyázó csöndlegények.
Csutkakúp = kúp alakúra rakott kukoricaszár.
Degesz = teli. Degeszre tömött, azaz kidomborodásig telezsúfolt.
Deres = feudalizmus kori ítéletvégrehajtó, kínzó eszköz. Olyan pad, amelynek két végén rászegezett vaspántokkal lefogatták a kinyújtott és ráfektetett testet botozásra, korbácsolásra, esetleg fogókkal való kínzatásra.
Dërót = drót, vékony fémhuzal.
Dévánkoztak = panaszkodta, sóhajtoztak.
Dolmány = térdig vagy combközépig érő, testhezálló, fölálló gallérú, férfi posztóból készült felsőruha. Paszomány, zsinórozás és fémgombok díszíthetik.
Dürgés = körülmény, viszony.
Ellenzős nadrág = elől az öltözést, vetkőzést segítő hasíték (a mai slicc), amely sem gombokkal, sem kapcsokkal nem volt zárttá téve, hanem egy, a nadrág anyagából odavarrt, a derékon végződő "ellenző"-vel, ráhajló ruhadarabbal fedték el.
Fafejő = fából kivájt vagy fadongából összeállított sajtár, fejőedény.
Fogagyarba vót = küzdelemben, haragban volt.
Fötröngöttem = (Bánfi János gyakori mondása volt.) = tartózkodtam, tanyáztam.
Garaboly = kosárfonó-fűz veszőjéből font, keskenyebb oldalait átívelő füllel készített kosár, amelyet piacra, boltba járva az asszonyok a karjukra akasztottak.
Garádja = trágyából rakott fal. Készülhetett úgy is, hogy a kívánt magasságban, vert fal szélességben csak trágyát rétegeztek vagy úgy, hogy a fal alapját vesszőfonatból elkészítették, és mindkét oldalát trágyával felrakták.
Gilt = (német) érvényes, rendben van, helyes, úgy van. Népünk átvette, asszimilálta és gyakran használta.
Grenadin = finoman lyukacsos, áttetsző selyemszövet.
Hajcsár = amíg a lábasjószág volt a fő vagyon, annak árúba bocsátásakor, az állatok hajtását, terelését végezték. Olykor az alkuba, eladásba is szerepet vállaltak. (Külön szakmát képviselt.)
Halhé = csomó.
Ispány = ispán = a vármegye élén álló, magas rangú tisztviselő.
Kan doktor = kalauz. A konduktorból eredeztethető. (Így hívták még az állatorvost és a férfi orvost is.)
Kancafal = földből készült, keményen ledöngölt, kötőanyagokkal erősített vert fal.
Karikás ustor (-ostor) = rövid faragott vagy esztergályozott nyelű, kenderkötélből és szíjból font, hosszú sudarú állatterelő eszköz. Két részből áll: az ostorból, amelyet szíjból fonnak, és az alkar hosszúságú, gyakran réz- ill. csontberakással, spanyolozással díszített, fából készült ostorszár. Nevét az ostor több tagból álló nyaki részét összekapcsoló réz- vagy vaskarikáról kapta.
Kelepölt = lotyogott, fecsegett, ömlött belőle a szó.
Keresetlen (tárgy, pl. hámfa.) = amit nem keresnek, nem válogatnak, hanem ami a kezük ügyébe kerül, azt kapják elő.
Kivetkezés = néprajzi szakszó, amely azt jelenti, hogy a hagyományos népi szokásokat elhagyják, és a régi viseletből kivetkőzve, a polgári ruházatot viselik.
Kocsi nyútója = a kocsi két oldalát hátra vagy széltében meghosszabbító vendégoldal, amely lehet időszakosan felkötött két hosszú rúd vagy széles deszka.
Kokatíroz = udvarol, teszi a szépet, kokettál.
Kormos bika = kormos színű, sötét szürke, fekete szőrzetű bika.
Krajszony konyhai edény, lábas, vót ritkábban serpenyő
Kuckó = kemencekuckó. A kemence teste és a támasztófal között lévő, a padkával azonos magasságban hagyott szűkös hely, ahová télen a gyerekek, öregek, betegek húzódtak melegedni, de a kenyér-, kalácstésztát is ide helyezték kelni.
Laskatészta = hosszúra metélt levestészta.
Liba lött = "gágogni", azaz beszélni sem tudott, vagyis harcképtelenné vált.
Magkan = sertés apaállat, amelyet tenyésztésre, búgatásra tartanak.
Máléliszt = kukoricaliszt, amelyből többek között málét sütöttek. (Erdélyben és az ország szegényebb vidékein máig fogyasztják. Hígabb változatát tepsiben egyben, a sűrűbbet pogácsának gyúrva sütötték meg. Többnyire lekvárral ízesítették.)
Mándli = kiskabát. A dolmányhoz hasonló szabású, anyagú és díszítésű férfi posztóujjas, de kihajtott, sokszor legombolt gallérja attól megkülönböztette. Az Alföldön és Erdélyben ujjas lajbinak is hívják.
Mángorló = a vasalást pótló, a kimosott tiszta ruha felpuhítására és kisimítására szolgáló, fából faragott, hosszú, nyeles eszköz. Alsó fele lehetett sima vagy recés. A ruhát sodrófára tekerték föl, és az asztallapján a mángorlóval erős nyomásnak kitéve, többszőr oda-vissza hengerelték. A díszesen faragott példányokat jegyajándéknak szánták.
Megsüvegel = megadja a tiszteletet. (Eredete: fejükről leveszik a süveget, és a tiszteletbeli személy előtt meghajolnak.)
Móring = jegyajándék, kelengye, hozomány.
Mögugrott = dezertált, a katonaságtól megszökött.
Neveletlen ujj = két jelentését magyarázta el Kérdő Szűcs Ernő: 1. azért neveletlen, mert az a kézfejen lévő kisujj volt, vagyis a legkisebb, még "neveletlen" ujj; 2. nem a megszületett, érett csecsemőről, hanem még a "neveletlen" embrióról levágott ujj volt.
Nénémasszony = 1. tiszteletből a megszólítónál idősebb, nem rokon asszonyra szokás mondani. 2. Családban valakinek az idősebb nőtestvérét, azaz a nénjét tisztelték meg ezzel a megszólítással.
Nyári jászol = udvari árnyas fa alá vagy féltetős szín alá kirakott, hordozható jászol. A lábasjószág itt töltötte a nyári hónapokat.
Nyomás = határrész: elkülönített legelő, amely közvetlenül a várost vette körül, és elválasztotta a szántó- vagy tanyaföldektől. A Nyomáson a kezesállatokat = azaz a háznál tartott, többnyire fejős vagy igás jószágot tartották, amelyeket naponta ki- és behajtottak. Itt nem lehetett tanyát építeni.
Nyomtat = a szűrűben kijelölt, egyenesre vágott, esetleg agyaggal simára tapasztott vagy ledöngölt helyre rászórták a maggal teli kalászokat, és lovakkal körbejáratva, kinyomtatták, patáikkal kiverették a szemeket.
Orosëgyháza = Orosháza vásárhelyies neve. (Lásd pl. Derekegyház helyett: Dërëkëgyháza.)
Partjáró = Vásárhely a Kárpát-medence legmélyebben fekvő területe, amelynek egy része még a folyószabályozások után is gyakran víz alá került. Ilyenkor még a perzekútorok, csendőrök is csak a kiemelkedő szárazulatokon, a partokon tudtak járni, közlekedni.
Paszomány = selyem-, szőr-, pamut-, ezüst- és aranyfonalakból szőtt szalagok, amelyekből vitézkötést készítettek.
Perzekútor = megyei csendbiztos, üldöző.
Patyolat ing = patyolat vászonból, azaz: finom, fehér, tiszta vászonból való.
Pitaval = nevezetes, hírhedt bűntények történetének gyűjteménye, ill. bűnügyi tárgyú, szörnyűséges történetet bemutató regény vagy dráma.
Rospontos = fuvaros. (Eredete: forspont.) Elsősorban a feudalizmusban ismert elnevezés, amikor a fogattal rendelkező gazdákat kényszerrel osztották be bizonyos közmunkák elvégzésére, illetve földesúri robotra fuvarozással.
Pörgő = kistestű állatok, ill. fiókállatok nyakába helyezett, vaslemezből kovácsolt vagy rézből öntött, kerek csörgő, amelybe apró kavicsokat vagy fémmagokat helyeztek, amelyek az állat mozgásakor a csörgő falához ütődve, jellegzetes pergő hangot adtak.
Rakott szárú csizma = a boka fölötti rész harmonikaszerűen hullámzik, amelyet sámfán képeznek ki. Hasonló még a roggyantott szárú csizma, amelynek felhúzás után a boka körüli puha bőrére visszanyomják a merev szárat, ettől "roggyan rá" a csizmafejre.
ráncos gatya = fehér gyolcsvászonból ünneplőnek, sötétkékből munkához készített hosszú, bőgatya. A derekát hagyták bőre, és a korcánál a megkötő gatyamadzaggal ráncosra húzták össze.
Regula = szabály(zat), rend.
Sapka = süveg = 1. anyaga: szövet vagy vászon, karima nélküli, ellenzős, lapos, fejhez simuló fejfedő; ill. 2. báránybőrből készült, csúcsos, kerek vagy lapos tetejű fejfedő, kucsma. Ez utóbbi a népi viselet.
Sifon = egy- vagy kétajtós ruhás szekrény.
Sömlyék = semlyék = vizes, tocsogós terület, ahol a nád és káka is megnő.
Stáció = állomás; itt: pihenő.
Strázsa = őrszem, őrző.
Suba = a magyar racka szőrös bőréből való, palástszerű, bokáig érő felső ruha, amelyet hétköznapi viseletre 5-7, ünneplőnek 12-24 bőrből készítettek. A női subát hímezték is. Pásztorok viseletéből terjedt el.
Sublót = három- vagy négyfiókos, fiókonként kihúzó páros rézkarikával vagy porcelángombbal ellátott, a ruhásszekrény előtti tárolóbútor.
Surbankó = serdülő korú, tizenéves.
Szalonnakuka = kézzel faragott kampós, rövidebb végén kihegyezett fa, amelyre ráakasztották, rászúrták a szalonnát, kolbászt.
Számadó = az a pásztor, akire a legeltetésre való kihajtáskor a gazdák rábízták állataikat, és velük a szétveréskor (behajtáskor) köteles volt elszámolni.
Szelemön = a ház hossztengelyét középen átívelő, a tetőszerkezetet legfölül lezáró gerenda.
Szénatartó = 1. a lábasjószág fejénél, a jászol fölött, a falra hegyesszögben fölerősített létraszerű lécváz, amelyből az állat könnyen kihúzhatta a takarmányt. 2. Az istálló egyik sarkában födémig érő oszlophoz erősített, vállmagasságig deszkaoldallal elkerített hely, amelyben néhány napi szálastakarmányt tároltak. (Béresek, gazdalegények gyakran itt háltak.) 3. Vidékünkön kerekjászolnak is hívták.
Szóbeli embör = aki hordja, viszi a szót, kémkedik, pletykáz, szavaival másokat besároz; ezért a közösségében szóbeszéd tárgya a magatartása, "foglalkozása".
Szűr, cifraszűr = szűrposztóból való kabátféle felsőruha, amelynek fő dísze a nagy négyszögletes gallér. Eredetileg derékszögű szabás jellemezte. Szűcshímzéssel gazdagon díszítették = cifraszűr.
Szűrű, szérű = a szérűskertben állt, a nyomtatás, ill. a gabonaasztagok számára kijelölt hely volt.
Szűz dohány = 1. amit még "a finánc nem látott", tehát titokban termelt és forgalmazott, adózatlan termék. 2. Vágatlan dohánylevél.
Talyigás = taligás = egyes vidékeken négy, máshol két vagy egy kerekű szállító eszköz, amelyet tolva vagy húzva használtak. (Talyigának nevezték a pásztorok pusztai, mozgatható deszkabódéját is, amelyben az élelmiszert, ill. legfontosabb személyi eszközeiket tartották.)
Teknyő = teknő = egyetlen fából kivájt, vagy asztalos által deszkából készített tárolóedény; ill. fürdésre, mosásra használt eszköz.
Tisztaszoba = a ház legtisztább helyisége, amelyben a tornyos nyoszolya (ágy) állt hímzett díszpárnákkal. Itt volt a szentsarok, a vele átlósan szemközti sarokban a búbos kemence vagy banya kemence. Ebben a szobában elsősorban a vendégek vagy a tiszteletben álló szülék tartózkodhattak.
Toliágy = a felnőttek ágya alá két vagy négy keréken betolható, deszkából készült keskeny, alacsony peremű gyermekfekvőhely.
Vasas kocsi = kovács által megvasalt, azaz vaspántokkal, kerékráffal stb. megerősített.
Zsaluzás = a vert fal készítéséhez a fal két oldalán mozgatható, emelhető deszkaszálak, amelyeket a külső oldalakon földbe erősített cölöpök tartottak, közéjük terítették a föld- és kötőanyag rétegeket.
Zsombik = zsombék = vizes, szívós, nedvességet jól tűrő növényekkel fedett, vízállásos mély terület.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése