Hogyan csap be minket az agy?

Értelmezési hiányosságok; Az emberi agy súlyos értelmezési hiányosságai az érzékszervek, vagyis a szenzorok által kapott információkból táplálkozik.  Összefüggéseket keres az ingerek között, a könyvtárában található minták alapján. Annyi mindenről kellene beszélnem de csak csapongok; tükörneuronok az empátiába,  hipermnézia, emlékezet,  vizuális orientációért felelős superior colliculus stb. Az emberi agy nem a valóság tökéletes tükrözése, hanem egy biológiai túlélőműszer, amely rengeteg értelmezési hibát (kognitív torzítást) vét a mindennapokban.Miért hibázik az agy?Túlélési nyomás: A gyors döntés fontosabb volt az evolúció során, mint a pontos elemzés.Energiamegtakarítás: Az agy a teljes test energiájának 20%-át fogyasztja.Mintázatkeresés: Mindenáron összefüggéseket keres ott is, ahol csak véletlen van.Leggyakoribb értelmezési hiányosságok

Érzékelési hibák és valóságértelmezési hibák (Pareidolia) ismerős arcok vagy alakzatok belelátása élettelen tárgyakba (például felhőkbe).

Vizuális illúziók: A szem által küldött adatok hibás feldolgozása a környező kontextus miatt.

Konstruált emlékek: Az agy minden felidézésnél újraírja és módosítja a múltbeli emlékeket.

Logikai torzulás és gondolkodásbeli torzítások 

Megerősítési torzítás: Csak a meglévő hiteinket támogató információkat vesszük észre.Hozzáférhetőségi heurisztika: Azokat a kockázatokat becsüljük túl, amelyekről nemrég hallottunk a médiában.

Dunning-Kruger effektus: A kevésbé hozzáértők szisztematikusan túlbecsülik a saját tudásukat.

Társas és érzelmi tévedések alapvető attribúciós hiba a mások hibáit a jellemüknek, saját hibáinkat a körülményeknek tulajdonítjuk.

Csordaszellem: Hajlamosak vagyunk kritika nélkül átvenni a többség véleményét.

Szerencsejátékosok tévedése: Azt hisszük, hogy múltbeli független események befolyásolják a jövőbeli esélyeket.

Hogyan védekezhetünk? Tudatos lassítás. Kritikus gondolkodás.Tények ellenőrzése. Saját tévedhetőségünk elfogadása.  Kétmillió mérföldnyi idegsejtnyúlványával az emberi agy az egyik legkomplexebb neurális hálózat a világon. 

Vizuális észlelés nélkül is látunk ezt vaklátásnak nevezzük, mert a fantázia segít kitölteni a hézagokat. Az empátia gyakorlása tehát a túlélésünk szempontjából kritikus, nem véletlen, hogy az agyunkban egy rakás különleges, tükörneuronnak nevezett idegsejt foglalkozik a dologgal. 

A tükörneuronok azok az idegsejtek, amelyek testünkben kivitelezni tudnak egy adott cselekvést, és amelyek akkor is aktiválódnak, amikor csak megfigyeljük vagy bárhogy átéljük, hogy a másik ugyanazt a dolgot végrehajtja. Az agyban közeli szeretteink, hozzátartozóink irányába fokozottan is empátiát érzünk: amikor az ő élményeiket kísérjük, az agyunk is jóval aktívabb, mint egyébként. Az agy a multitaskingtól gyorsan fárad, ingerlékenyebb, irritáltabbak, szorongóbb lesz. 

Az illuzórikus konjunkció A keresett jelenség, amiko az agyunk nem csak ilyen esetekben próbálja meg előre meglátni, hogy mi fog történni, hanem gyakran így működik. A teória szerint az agyunk előrejelzéseket készít arról, hogy mi zajlik a külvilágban, amik az elvárásaink, a korábbi tapasztalatok és az emlékeink alapján születnek (top down). A megjósolt képeket folyamatosan összeveti az érzékszerveink által közvetített jelekkel (bottom up), és amikor a kettő között eltérést észlel, kijavítja a helytelen jóslatot. Erre az elmélet támogatói szerint azért van szükség, mert a külvilág érzékelése elképesztően energiaigényes folyamat, az agyunknak meg véges a kapacitása. 

A jóslás az agy, mint előrejelző gépezet egyelőre csak egy teória, amivel sokan egyáltalán nem értenek egyet. A mesterséges intelligencia, ami éppen a fent leírt elv alapján működik, azaz rengeteg adat alapján mindig a legvalószínűbb előrejelzést készíti el, majd azt folyamatosan ellenőrzi és javítja, ha szükséges. A teória támogatói forradalmi áttörésről beszélnek, de hogy ez valójában így lesz-e, az egyelőre megjósolhatatlan. Az emberi agy működése még mindíg számtalan ponton túlhaladja a mesterséges intelligencia képességeit. Gyakran, ha a csillagos égbolton megpillantunk egy mozgó fénypontot, elmerengünk azon, hogy vajon mit is láthattunk. Nem csoda, hiszen egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi okozhatta! 

A joker a földönkívüli a végső érv ha nincs érv a joker valószínűleg földönkívülieket láthattunk az imént. Az ismeretek hiánya téves következtetéseket eredményez az agyban. Az ismeret birtoklása feloldja és ki is zárja a tévedések nagy részét. Alább egy kis segítséget szeretnék nyújtani ahhoz, hogy eldönthessük, hogy mi is volt az, aminek éppen szemtanúja lehettünk. 

Kognitív torzítások jellemzik az agyat. A megerősítési torzítás lényege (Confirmation bias) hogy csak azokat az információkat keressük és vesszük figyelembe, amelyek alátámasztják a meglévő hiedelmeinket, a ellentmondó tényeket pedig figyelmen kívül hagyjuk. 

Az elérhetőségi heurisztika lényege az hogy ami eszünkbe jut egy élénk emlék vagy hír miatt (pl. repülőbaleset), azt tartjuk valószínűbbnek, miközben a statisztikailag sokkal veszélyesebb dolgokat (pl. autóvezetés) alulbecsüljük.

Utólagos okoskodás (Hindsight bias): Miután megtörtént egy esemény, az agyunk azt hiszi, „én előre tudtam”, és logikusnak látja a kimenetelt, még akkor is, ha teljesenzámíthatatlan volt. A biológiai és evolúciós hibák lényege hogy az agy lustaságra van programozva, az agyunk a testtömegünk 2%-a, de az energiánk 20%-át elhasználja. Mivel az evolúcióban az energiatakarékosság életmentő volt, az agy [természetes lustaságra ösztönöz], ha valami nem jelent közvetlen túlélési fenyegetést.Vakfolt és érzékelési csalások: A látóterünkben van egy fizikai vakfolt, amit az agy egyszerűen „kifest” (kitalál helyette részleteket), és a szemünk sem kameraként működik, hanem folyamatosan rekonstruál.Emlékezet hamisítása: Az emlékek nem videófelvételek. Minden egyes alkalommal, amikor előhúzunk egy emléket, az agyunk újraírja azt a jelenlegi érzelmeink és információink alapján. Tény az hogy az agy minden területe aktív és fontos feladatot lát el, még alvás közben is.

Magyarázat az UFO-ról; azért hogy ne szülessenek konteók, a leglátványosabb mozgó objektumok az égen a hullócsillagok, más néven meteorok. Ezek gyorsan végigfutnak az égen, többnyire 1-2 másodperc alatt átsuhannak a csillagok között. Sebességük, fényességük és színük roppant változatos - az alig látható, fehéres csíkoktól a hatalmas fényű, szétrobbanó színes fénygömbökig a hullócsillagok világában semmi sem elképzelhetetlen. A  fényjelenséget egy, a Föld légkörébe belépő kozmikus törmelékdarab okozza. Általában ez csupán egy-egy porszem, a fényesebb és látványosabb események okozója azonban már a kavics méretétől akár a több méter átmérőig bármi lehet. Tűzgömbnek nevezzük azokat a meteorokat, amelyek a Vénusznál, azaz az esthajnal csillagnál fényesebben ragyognak. Ezeket viszonylag nagy kődarabok okozzák, amik olykor darabokra szakadnak a légkörbe lépés közben, így egy látványos robbanást figyelhetünk meg a felfénylés közben. A fényjelenség fizikája hasonló a lámpákban található fénycsövek világításának elvéhez. Amikor a porszem hatalmas sebességgel belép a légkörbe, az kölcsönhat a levegőmolekulákkal és ionizálják egymást, tehát az elektronok leszakadnak a molekulákról. Mikor azok visszaugranak a helyükre, a molekulára jellemző színű sugárzást bocsátanak ki. Így a meteor színe alapján megmondhatjuk, hogy milyen anyag volt benne többségben. Például a sárgás szín a vasra, míg a kékeszöld a rézre jellemző. A meteor névvel illetjük magát a fényjelenséget, meteoritnak hívjuk a kődarabot, ami esetleg leérkezik a földre, meteoroidnak pedig az űrben lévő kődarabot, ami a fényjelenséget okozza. A meteoroidok túlnyomó többségben elégnek a légkörben, ritkán ér el egy kis darabja a talajra - így ezek általában ártatlanok. Időnként egy-egy nagyobb kődarab is eltalálhatja a légkört. Annak az esélye, hogy az utcán sétálva a fejünkre esik egy meteorit, igencsak csekély, de egy nagyobb légköri robbanás lökéshulláma akár ablakokat is betörhet. Ilyen volt például a 2013-as cseljabinszki meteor is, ami a légkörbe lépéskor kb. 20 méter átmérőjű lehetett. A dinoszauroszok is egy hatalmas méretű kődarab becsapódásától haltak ki. Valószínűleg nagyon szép hullócsillagot láthattak az utolsó óráikban. Látványos a hosszú expozíciós idejű felvétel a Perseidák meteorrajról. Néha a meteorok rajban érkeznek, ekkor várhatóan többszörösére növekszik az aktivitásuk. Ez akkor történik, ha egy üstökös pályája mentén az üstökös által szétszórt anyagot keresztezi éppen a Föld keringése során. Az üstökös pályáját ismerjük, és képesek vagyunk megmondani, hogy mikor fog a Föld áthaladni ezen a porsávon. Ekkor akár 100 felvillanást is láthatunk óránként! A legismertebb raj az augusztus elején tetőző Perseidák raj. Nevét a Perzeusz csillagképről kapta, hiszen a meteorok ebből az irányból látszanak kiindulni. 

Az, hogy a meteorrajokat egy pontból látjuk érkezni, ugyanúgy a perspektivitásnak köszönhető, mint hogy a vasúti síneket egy pontba látjuk befutni vagy a sztoboszkóp hatás, tehát a meteorokat okozó porszemcsék is egymással párhuzamosan érkeznek a végtelenből, mint a sínek. A perspektivitás is az agy hibás adatfeldolgozásának értelemzésének hibája. Ettől függetlenül az év bármely napján láthatunk meteorokat, még ha kisebb eséllyel is, hiszen a Naprendszerben itt-ott mindig összefuthatunk legalább egy-két szemcsével. Általánosságában hajnalban több esemény látszik, mert ekkor a Föld a Nap körüli keringésének irányába néz, így a lustán lebegő porszemcséket "szemből elüti". A műholdak a rengeteg űrszemét is mozgó fénypontként jelennek meg az égbolton, de jóval komótosabb tempóban haladnak el a csillagok előtt. Ők végig ugyanolyan fényességgel, viszonylag lassan és egyenletesen haladnak. Kifejezetten feltűnő a Nemzetközi Űrállomás, ami kb. 4 perc alatt vonul végig nyugatról kelet felé. Igen fényes, főleg ha pont a fejünk felett halad át. Sőt, távcsővel követve még a napelemtábláit is megfigyelhetjük! Egy amatőrcsillagász felvétele a Starlink műholdak vonulásáról. A videó elején a bal oldali, legfényesebb folt egy bolygó, ami felett a villogó, vonuló pont egy repülő. Tőle jobbra húznak el libasorban a Starlink műholdak. Ha sok, ilyen egy vonal mentén mozgó fényes pöttyöt látunk, akkor biztosan erről van szó. Egy amatőrcsillagász felvétele a Starlink műholdak vonulásáról. A videó elején a bal oldali, legfényesebb folt egy bolygó, ami felett a villogó, vonuló pont egy repülő. Tőle jobbra húznak el libasorban a Starlink műholdak. Ha sok, ilyen egy vonal mentén mozgó fényes pöttyöt látunk, akkor biztosan erről van szó. Egy viszonylag új jelenség az égbolton a SpaceX által felküldött Starlink műholdak együttese - ezek szorosan egymás után, libasorban vonulnak át olykor az égbolt egy szakaszán. Ez igencsak látványos tud lenni (habár aki nem hallott még róluk, könnyen elkönyvelheti magában a földönkívüliek elérkeztét), de a csillagászokat nagyon zavarja. Eddig mindösszesen körülbelül 200 van fent belőlük, de 42 ezret terveznek a világszintű szélessávú internetszolgáltatáshoz. Ezzel csak az a gond, hogy már most sok csillagászati felvételen zavaró, mikor áthaladnak, mert egészen fényesek és keresztezik a vizsgált égitestet. Ha felkerül az összes tervezett műhold, állandóan láthatjuk majd őket százával a csillagos égbolton vonulni. Így nem csak a csillagászati kutatás, de az éjszakai égbolt látványa is veszélybe kerülhet. Az alábbi videón egy amatőrcsillagász felvétele a Starlink műholdak vonulásáról. A videó elején a bal oldali, legfényesebb folt egy bolygó, ami felett a villogó, vonuló pont egy repülő. Tőle jobbra húznak el libasorban a Starlink műholdak. Ha sok, ilyen egy vonal mentén mozgó fényes pöttyöt látunk, akkor biztosan erről van szó.[embed linkText="Egy amatőrcsillagász felvétele a Starlink műholdak vonulásáról. A videó elején a bal oldali, legfényesebb folt egy bolygó, ami felett a villogó, vonuló pont egy repülő. Tőle jobbra húznak el libasorban a Starlink műholdak.  Ha egy fénypont a lassú haladáson felül villog is, biztos, hogy repülőgéphez van szerencsénk. Néha, főleg repülőtér közelében a horizonton fényes, álló pontként tűnhet fel egy gép. Ez akkor fordul elő, amikor alacsony magasságban közelednek a reflektorukat használva és éppen a mi irányunkban tartanak. Ekkor úgy tűnhet, hogy egy helyben állnak, de ez csak egy érzéki csalódás, hiszen pont a látóirányunkban, velünk szemben mozdulnak el. Ekkor, ha kicsit elkanyarodnak, újra láthatjuk villogni. Ez a jelenség ritkán fordul elő, de akkor igen megtévesztő lehet.  Tehát jó eséllyel egy hullócsillaghoz, műholdhoz vagy repülőgéphez van szerencsénk, ha az égbolton elcsípünk egy mozgó fénypontot. Kell némi szerencse hozzá, hogy éppen megpillantsunk egy ilyen eseményt, de az esélyeinket nagyban megnövelhetjük, ha minél több időt töltünk a csillagos égbolt alatt! A agyunk tévesen dolgozza fel a silány szenzorok hibás adatait, mit várunk hát tőle. Az AI-t hivják srgítségül a modern szenzorok által ősszegyűjtött adatok feldolgozásához, értelmezéséhez, de vajon valósak a jelek az érzékelés, a feldolgozás és az értelmezés? A szenzoraink szűk sávot érzékelnek, az agyunk be van zárva egy elefántcsont toronyba a saját mintáival ismereteivel, rögeszméivel és fantáziájával. A naprendszer objektumai a nap fényét elzárják, árnyékot vetve a tér bizonyos részeire, ezáltal azokat a szemünk nem érzékeli, akkor azok nem is léteznek? Tehát a létezés alapja nem az észlelés. Szabályszerűséget, törvényszerüségeket, axiómákat alkozunk hogy igazoljuk hipotéziseinket, ezek az univerzumban gyorsan megdőlnek. Megalkottuk az időt, a relativitást, a fizikai törvényeket, a matematikai osszefüggéseket, a kémiai folyamatokat és mindez semmit sem ér az univerzumban. A tudásunk csupán önámítás, az ember egy önelégült ostoba entitás, a sok közül, ami feltünik rövid stációra és gyorsan el is vész a végtelen univerzumban. A naprendszerben többezer kaotikus pályájú objektum bolyong, kiszámíthatatlan pályán.

Az igazság az hogy vannak olyan jeges aszteroidák és üstökösmagok, (kentaurok) amelyek a Jupiter és a Neptunusz közötti sávban keringenek. Pályájuk a gázóriások óriási gravitációs vonzása miatt dinamikailag instabil és hosszú távon teljesen kiszámíthatatlan (kaotikus).Ismert darabszám: Néhány százat már pontosan azonosítottak.Becsült darabszám: A csillagászok becslései szerint legalább 44 000 olyan Kentaur található a Naprendszerben, amelynek átmérője meghaladja az 1 kilométert. Ezek az objektumok előbb-utóbb vagy becsapódnak egy bolygóba, vagy kilökődnek a csillagközi térbe. 

Csillagközi látogatók: Az igazi idegen bolyongók Ezek olyan objektumok, amelyek nem is a Naprendszer szülöttei, hanem más csillagrendszerekből lökődtek ki, átszáguldanak a rendszerünkön, majd örökre távoznak. Pályájuk hiperbolikus, így teljesen függetlenek a mi bolygóink rendjétől.

Ismert darabszám: Eddig mindössze 3 darabot sikerült közvetlenül azonosítani: az 1I/’Oumuamua-t (2017), a 2I/Borisov-ot (2019) és a legutóbbi hatalmas látogatót, a 3I/ATLAS csillagközi üstököst (2025).Becsült darabszám: A statisztikai modellek szerint a Naprendszer belső zónáján bármelyik adott pillanatban több ezer ilyen átutazó, apróbb csillagközi objektum haladhat át észrevétlenül.

Földsúroló aszteroidák (NEA) és üstökösökA belső Naprendszerben keringő kisbolygók egy része a bolygókkal való gravitációs kölcsönhatások (úgynevezett rezonanciák) miatt instabil pályára került.Ismert darabszám: A Minor Planet Center nyilvántartása szerint a Naprendszerben már több mint 1,5 millió ismert kisbolygó és apróbb égitest található. Ebből több mint 35 000 földsúroló objektumot ismerünk, amelyek pályája kozmikus időléptékkel mérve bizonytalan, folyamatosan változik, és minimális kockázatot jelenthetnek a Földre nézve a jövőben.

A Kuiper-öv és az Oort-felhő „szórt” objektumai A Neptunuszon túl található a Naprendszer igazi „káosz-zónája”. A szétszórt korong (Scattered Disc) aszteroidáit a Neptunusz gravitációja lökte instabil, rendkívül elnyújtott pályákra.Becsült darabszám: Ebben a külső régióban több millió (az Oort-felhőben akár több billió) bizonytalan útvonalú üstökösmag és jeges objektum sodródik. Bármelyik pillanatban kibillenhetnek az egyensúlyukból egy elhaladó csillag vagy egymás hatására, elindulva a Nap felé.

Összegezve: Ha a szó szoros értelmében vett, kaotikusan és kiszámíthatatlanul mozgó nagyobb objektumokat nézzük (mint a Kentaurok), akkor tízezrekről, ha az összes instabil pályájú üstököst és törmeléket számoljuk, akkor billiókról (milliószor millióról) beszélhetünk. Ennyit a földi lét biztonságáról, csoda hogy még létezik a föld.