A dimenzió helyett nevezzük valaminek. A valami attól függetlenül létezik, hogy érzékeljük, vagy ismerjük-e, megfigyelőtől független rendszerben. A valami nem csupán dimenzió, hanem metrikusan a végtelebe tartó kontinuum. A metrikus terek elméletében és a geometriában végtelen sok olyan valami van, nevezzük asszimptotának, amelyek egy pontból kiindulva metrikusan (távolság szerint) a végtelenbe tartanak, és tetszőlegesen több irányba mutathatnak. Íme a legfontosabb geometriai és topológiai példák: Az euklideszi terek (félegyenesek), egy origóból végtelen sok sugár húzható, amelyek mindegyike a végtelenbe tart. A végtelenbe nyíló geometriai kúpok felülete vagy a kúpszeletek mentén képzett sugarak végtelen sok irányt határoznak meg. A metrikus fák vagy végtelen gráfok, mint a Cayley-gráfok a geometriai csoportelméletben, tetszőleges számú irányban ágazhatnak el a végtelen felé, akár a fraktálok, amik aszimptoták. A hiperbolák és egyéb nyitott görbék mentén a végtelenbe tartó egyenesek tetszőleges számú irányt mutathatnak. A valamik lehetnek párhuzamos világok, egymás ismerete észlelése nélkül létező asszimptoták, amiket összefoglaló néven multiverzumoknak nevezünk. Az emberi ismeret korlátai; érzékelők, agykapacitás, szenzorok, idő, korlátozzák a felfedezést. A multiverzumból kilépő valami csak érzékelhető, ha szuperpozicióba kerül. A Schrödinger-egyenlet – a kvantumállapot időfejlődését leíró alapegyenlet segít ennek megértésében. A hipotézis csak újabb kérdéseket és ajtókat nyit ki. Bármilyen fejlődést érünk el a teleszkópjainkkal, mindíg lesz egy horizont, ami mögé nem látunk ami mögött a végtelen valami tovább létezik. Ez az ontológiai realizmus, független az emberi észleléstől vagy tudattól, hiszen objektív valóság. A valami létező szubsztancia és nem csupán dimenzió. A metrikus kontinuum maga a valami. A geometriában az aszimptoták olyan vonalak, amelyek egy adott görbéhez a végtelenben tetszőlegesen megközelítenek, anélkül, hogy metszenék azt. Ezek a végtelenbe nyúló vonalak jól szemléltetik a tér nyitottságát és a sokirányú végtelenséget. A matematika nyelvén a metrikus terekben (mint például az euklideszi vagy a Riemann-terekben) a pontok közötti távolság fügvények segítségével definiálhatók, amely a végtelenbe nyíló görbék és egyenesek alapjául szolgál. Ez a szemléletmód nagyon közel áll a modern fizikai tér- és mezőelméletekhez, amelyek a valóságot egy összefüggő, metrikus kontinuumként értelmezi. Az ontológiai realizmus egy filozófiai álláspont, amely szerint a világ (a tárgyak, az univerzum és annak törvényei) az emberi elmétől, észleléstől és nyelvtől függetlenül létezik. Lényege, hogy a megismert valóság objektív, és nem csupán a tudatunk leképezése. A dolgok létezése nem szorul rá arra, hogy valaki megfigyelje vagy gondolkodjon róluk, vagy ismerjék. A világ leírható a megfigyelőtől független fizikai törvényekkel és entitásokkal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése