2025 PN7 19m
2023, FW13 15m
469219 Kamoʻoalewa (avagy korábbi jelölésén 2016 HO3) 100m
2014 OL339 150m
2013 LX28 250m
277810 (korábban 2006 FR9) 300m
164207 Cardea (korábban 2001 GO2)
A kvázi-holdak mellett a tudósok időnként átmeneti "mini-holdakat" is felfedeznek (amelyeket a Föld gravitációja rövidebb időre csapdába ejt), valamint a feltételezések szerint két porból álló, úgynevezett "szellemhold" (Kordylewski-felhő) is kíséri bolygónkat.
A csillagászatban ez a tér azon öt pontja (L1, L2, L3, L4, L5), ahol két nagyobb égitest (például a Nap és a Föld, vagy mint a mostani vizsgálat esetén: a Föld és a Hold) kombinált gravitációs ereje megegyezik egy sokkal kisebb, harmadik test centrifugális erejével.
A felsorolt objektumok a Nap körül keringő, de a Földhöz szinkronizált pályán mozgó Föld-közeli aszteroidák (NEO) egy különleges csoportját, az úgynevezett kvázi-holdakat (vagy kvázi-szatelliteket) alkotják. Ezek az égitestek nem kapcsolódnak gravitációsan a Földhöz, de mivel egy év alatt kerülik meg a Napot (1:1 rezonancia), a Földről nézve úgy tűnik, mintha folyamatosan a bolygónkat kísérnék.A csoport legfontosabb jellemzői és a legfrissebb kutatási eredmények az egyes objektumokról:2025 PN7 A legújabban felfedezett kvázi-hold (2025 augusztusában észlelték).
Becslések szerint egy 19 méter átmérőjű szikla, amely a szimulációk alapján az 1960-as évek óta kíséri a Földet, és várhatóan még körülbelül hatvan évig marad ezen a pályán.2023 FW13 Egy 15 méteres égitest, amely az eddig ismert legrégebbi ismert kvázi-hold. A kutatások szerint már időszámításunk előtt 100 óta a Föld közelében kering, és egészen időszámításunk után 3700-ig velünk is marad.469219 Kamoʻoalewa (korábbi nevén 2016 HO3)Egy 40–100 méter méretű
A kvázi-holdak méreteinek részletei a következők:164207 Cardea: ~ 160 – 360 méter277810 (korábban 2006 FR9 / 2006 FV35): ~ 130 – 320 méter2013 LX28: pontos mérete nem teljesen ismert, becslések szerint a többi kvázi-holdhoz hasonló nagyságrendű.2014 OL339: szintén a 100 méteres tartományba eső aszteroida.2023 FW13: becsült átmérője ~ 100 – 150 méter.469219 Kamoʻoalewa (korábbi jelölésén 2016 HO3): ~ 40 – 100 méter.2025 PN7: a legújabban felfedezett, ~ 19 méteres átmérőjével a legkisebb ismert kvázi-hold. Azért egy 360 m átmérőjü aszteroidával való ütközés nem lenne piskóta.
A Cardea, ami egy 360 méter átmérőjű aszteroida, becsapódása kontinentális szintű katasztrófát okozhat. Kőzet sűrűsége: kb. 3000 kg/m³ Becsapódási sebesség: kb. 20 km/s A becsapódás energiája elérhetné a 2000 - 2750 megatonna TNT-nek megfelelő pusztító erőt (ez több ezerszerese a Hirosimára dobott atombombánakKözvetlen hatások a becsapódási zónábanKráterképződés: A becsapódás egy 1,5 - 3 km széles és több száz méter mély krátert hozna létre, azonnal elpárologtatva a helyi kőzeteket.Teljes pusztítás: A légköri lökéshullám (airblast) a legerősebb atombombákhoz hasonlóan több tíz kilométeres körzetben mindent a földdel tenne egyenlővé.Földrengés:
A becsapódás a Richter-skála szerinti 7,0-s vagy annál nagyobb erősségű földrengést váltana ki.Távolsági hatásokTűzviharok: A légkörbe visszahulló izzó törmelék és a hősugárzás több ezer négyzetkilométeres területen okozna azonnali és hatalmas erdőtüzeket.Szökőár (Tsunami): Ha óceánba csapódna, több tíz méter magas pusztító hullámokat generálna, amelyek veszélyeztetnék a part menti városokat.Klímaváltozás: A légkörbe jutó por és vízpára hónapokra vagy évekre blokkolhatná a napfényt, ami regionális lehűlést és mezőgazdasági kiesést eredményezne.
Összehasonlítás:
Hirosima: ~0,015 megatonna
Tunguzkai esemény (1908): ~10–15 megatonna
Cardea: több mint 100-szor nagyobb, mint Tunguzka
--------------------
Bemenetek:
Lövedék átmérője: 325,00 méter ( = 1070,00 láb )
Lövedék sűrűsége: 1000 kg/ m3
Becsapódási sebesség: 72,00 km/s ( = 44,70 mérföld/s ) (A választott sebesség nagyobb, mint a Nap körül keringő objektum maximális sebessége)
Ütésszög: 90 fok
Célzott sűrűség: 2750 kg/ m3
Céltípus: Kristályos kőzet
Energia:
Energia a légkörbe való belépés előtt: 4,66 x 10⁻¹⁹ joule = 1,11 x 10⁻¹ megatonna TNT
Az elmúlt 4 milliárd évben a Föld egy adott pontján az ilyen méretű becsapódások között átlagosan 1,4 x 105 év telt el.
Főbb globális változások:
A Földet a becsapódás nem zavarja meg erősen, és elhanyagolható tömegveszteséggel jár.
A becsapódás nem okoz észrevehető változást a 
Föld tengelyének dőlésszögében (< 5 századfok).
A becsapódás nem változtatja meg észrevehetően a Föld pályáját.
Légköri belépés:
A lövedék 104 000 méter = 340 000 láb magasságban kezd szétesni.
A lövedék törött állapotban éri el a talajt. A lövedék tömege 63,5 km/s = 39,4 mérföld/s sebességgel csapódik a felszínre.
A légkörben elvesztett energia 1,04 x 10⁻¹ joule = 2,48 x 10⁻³ megatonna .
Az ütközési energia 3,62 x 10⁻¹ joule = 8,65 x 10⁻³ megatonna .
E két energia közül a nagyobbat használják a légrobbanás okozta kár kiszámításához.
A törött lövedékdarabok 0,785 km x 0,785 km méretű ellipszis alakban csapódnak a földbe.
Kráter méretei:
Ez mit jelent?
A kráter alakja a légköri zúzódás ellenére normális; a töredékek nem szóródtak szét jelentősen.
Átmeneti kráter átmérője: 5,93 km ( = 3,68 mérföld )
Átmeneti kráter mélysége: 2,1 km (= 1,3 mérföld)
Keringési idő: ≈ 365,9 nap!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A kráter végső átmérője: 7,51 km (= 4,67 mérföld)
A kráter végső mélysége: 543 méter (= 1780 láb)
A kialakult kráter egy összetett kráter .
A megolvadt vagy elpárologtatott céltárgy térfogata 0,322 km³ = 0,0773 mérföld³ .
Az olvadék nagyjából fele a kráterben marad, ahol átlagos vastagsága 11,7 méter (= 38,3 láb) .
A Cardea (hivatalos nevén 164207 Cardea, korábbi nevén 2004 GU9) egy földközeli Apollo-aszteroida, amely a Földhöz hasonlóan kering a Nap körül, így kísérve bolygónkat kvázi-
holdként.A Földhöz legközelebb eső pontján nagyjából 23.595 millió kilométer. 7326km/s sebességgel kering a nap körül. Ez engem nem nyugtat meg. Kicsit sokan vagyunk ezen a picinyke orbitális pályán, és a méretük miatt és a bizonytalan gravitációs erők miatt nem számitható ki pontosan a pálya. Ha sürgősen menekiteni kell az elit embereket, adott a Cardea, mivel a legközelebbi emberbarát környzet, a föld pályájával megegyező idő alatt kerülei meg a napot.
Még néhány közeli vendég;
3753 Cruithne (1986-tól) 2,18km
10563 Izsdubar (1993 WD) 2,2km
54509 YORP (2000 PH5) 57m
A Cardeának nincs forró magja, egy levegő nélküli égitest, jellemzően -50°C és +50°C közötti hőmérsékletet vesz fel a megvilágított és az árnyékos oldalakon, albedója pedig 0,219. Ez a viszonylagos fényességérték arra utal, hogy a felszín nem teljesen koromfekete (szénben gazdag), hanem szilikátos, köves jellegű anyagból állhat, ami visszaveri a napfény egy ötödét. nincsenek tektonikai lemezek vagy atmoszféra.Mikrometeorit-becsapódások vannak
Apró krátereket hoznak létre és folyamatosan porrá (regolittá) zúzzák a kőzeteket.Hőingadozás: A Nap sugárzása és az árnyék közötti váltakozás feszültséget kelt az anyagban.Napszél: Az apróbb szemcséket és a felső porréteget lassan erodálja. Egy csendes békés nyugott objektum. Légbuborékban lakható objektum, bár mérete alapján kevés embert lehetne evakuálni. Felszine 80.000m2 amin 15000 embert lehetne megmenteni. Ha elkerülhetetlen a föld pusztulása, az emberi faj reprezentatív kissebb része ide átmenthető. Fontos tényező a víz tárolása, abból a levegő előállítása. Gombákat lehet termeszteni, a túléléshez, azokkal állatokat lehet etetni, egyszerű ökoszisztémát létrehozva Mivel az objektum relatív sebessége és távolsága dinamikus, minden küldetésnél egyedi, attól függően hol van hónapokig tartó keringési pályakorrekcióra (ún. Hohmann-pályára) van szükség az eléréséhez, ha a nap túloldalán jár akkor akár 2 évbe is telhet az odaút.
A Cardeán egy egyszerű üveg vagy átlátszó „légkupola” önmagában nem lenne életképes a vákuum, a kozmikus sugárzás és a mikrometeoritok miatt. Elhelyezgetők a felszinen nagyteljesitményű vaskupola védelmirendszerek az érkező aszteroidák megsemmisitésére. A lakhatáshoz a kupolákat vastag kőzetréteggel (regolittal) kell bevonni a sugárzás elleni védelemhez, vagy közvetlenül a kéreg alatt kell kialakítani a bázisokat. A tudományos és mérnöki tervezés a következő megoldásokat részesíti előnyben:Regolit pajzs: A NASA és az űrkutatási ügynökségek kutatásai alapján a felszíni kupolák külső rétegét helyi kőzetekből nyomtatnák ki 3D-s
A kisbolygó mérete
Átmérő: ~163 m
Sugár: ~81,5 m
Felszín:
4πr 2 ≈83000 m2
Ez körülbelül egy nagy bevásárlóközpont területe. A nagy probléma: gravitáció, egy 163 méteres aszteroidán a gravitáció rendkívül kicsi lenne: az ember szinte lebegne, hosszú távon izom- és csontvesztés lépne fel, mesterséges gravitációhoz forgó belső lakóhengert kellene építeni. Ha "óriási üreges objektummá alakítanánk, és a belsejét kifúrnánk és forgó kolóniát építenénk bele a Cardea reális kolóniakapacitása kb. 100–1000 ember, nagyon fejlett technológiával legfeljebb néhány ezer fő...
Részletes adatok;
A 2026-os év májusában két különböző kisbolygó (aszteroida) keltett figyelmet. A 2026 JN4 május 15-én a légkörbe lépve megsemmisült, a 2026 JH2 pedig május 18-án biztonságban elsuhant a Föld mellett.A két égitest legfontosabb adatai:2026 JN4Esemény: Földi atmoszférába lépés (becsapódás).Időpont: 2026. május 15.Méret: Nagyjából 1 méter átmérőjű.Helyszín: Az indonéziai Pápua és Pápua Új-Guinea közötti Arafura-tenger térsége.Következmény: A kisméretű objektum szinte teljesen elégett a légkörben, sérülésekről vagy anyagi károkról nem érkezett jelentés.2026 JH2Esemény: Rendkívül közeli, de 
veszélytelen elhaladás a Föld mellett.Időpont: 2026. május 18.Méret: Becslések szerint 15 és 35 méter közötti, ami nagyjából egy iskolabusz méretének felel meg.Távolság: Legközelebbi pontján mindössze 90 000 kilométerre haladt el a bolygónktól, ami a Hold-Föld távolság nagyjából negyede.Érdekesség: A Nemzetközi Meteorológiai Szervezet (IMO) szerint az ilyen „utolsó pillanatban” felfedezett sziklák megfigyelése kiemelkedő kihívást jelent a csillagászat számára. A közeli elhaladásról az Európai Űrügynökség (ESA) is részletes galériát és leírást közölt. A Földnek időről időre felbukkannak úgynevezett „miniholdjai”. Ezek a Föld gravitációs mezeje által ideiglenesen befogott kisbolygók. Az egyik legutóbbi ilyen, a 2024 PT5 névre keresztelt égitest 2024 őszén mintegy két hónapig keringett bolygónk körül, majd pályája visszatért a Naprendszerbe. Jönnek mennek az apró kis aszteroidák, hol kísérnek bennünket, hol becsapódnak, hol pedig elragadja tölünk valami erősebb gravitáció.
A kvázi-holdak (kvázi-szatellitek) olyan aszteroidák, amelyek nem a Föld körül keringenek, hanem a Nappal szinkronban, a Földhöz nagyon hasonló pályán haladnak. Gravitációsan nem a Földhöz kötődnek, de a mi szemszögünkből nézve úgy tűnik, mintha kísérnék a bolygónkat, mert a földdel azonos távolságba vannak a naptól és a keringési idejük is közel megegyezik. Talán ezért veszélyesebbek mint a többi csavargó. Mértetük változó, a legtöbbjük ha belép a légkörbe el is ég. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) szabad szemmel is látható ahogy átrepül Magyarország felett. A Trójai aszteroidák föld közelében vannak érintik annak pályáját ezét veszélyesek, sokat még nem ismerünk közülük, de a 2010 TK7(300m) és 2020 XL5 (1200m)komoly veszélyt jelent a földre.
Az Univerzum nem üres, csak mi ne vagyunk képesek szenzorainkkal érzékelni a teret. A 2020 QG volt, amely a legvészélyesebb, ami mindössze 2950 km távolságra suhant el bolygónk mellett, ez közelebb volt, mint a műholdak távolsága. 
Gondold csak meg Budapest és Reykjavík távolsága. Félelmetes mi? A sebessége és az érintőszög és a vektor miatt nem csapódott be. A Kármán-vonal jelzi a világűr és a Föld légkörének határát. A legtöbb meteoroid itt kezd el felizzani és lefékeződni.A Roche-határ 9500km. Szerencsére a mérete kicsi, legközelebb 2028 májusában halad el a Föld mellett. Rekord: 2020. augusztus 16-án suhant el az Indiai-óceán felett. Ez a Földhöz eddig legközelebbi ismert elhaladás, amely becsapódás nélkül történt. Az interstellar aszteroidák mérete iránya és sebessége olyan, hogy csak személői vagyunk a történéseknek, nem vagyunk képesek elkerülni a katasztrófát. sebességük pedig eléri a 246 000 - 252 000km/h értéket. Ilyen hatalmas sebességnél a reakcióidőnk valóban minimális. Beszélnem kell még a Kentaurokról, amik kaotikus rapszódikus vektorú és sebességű objektumok, rendkívül instabil pályán mozognak. Vannak még a rapszódikus szezonális és dinamikus üstökösök amik a távoli Oort-felhőből érkeznek. A Nap közelében a csillag gravitációja és a napszél drasztikusan megváltoztathatja a pályájukat, így visszatérésük pontos ideje gyakran megjósolhatatlan. Vannak még a Napsúroló üstökösök amik szélsőséges gravitációs és hőhatása miatt a pályájuk véglegesen módosul. Ide soroljuk a földközeli aszteroidákat (NEA-k) és potenciálisan veszélyes égitesteket. Ezek az objektumok a belső Naprendszerben keringenek, és a kőzetbolygók a Föld, a Vénusz és a Mars gravitációs tere állandóan eltéríti őket. Pályájuk kaotikus, hosszú távon instabil, és becsapódás veszélyét is hordozhatják. Extrém csillagközi objektumok vagy Interstelláris vándorok is amik nem a Naprendszerben keletkeztek, hanem a csillagközi térből lépnek be, majd távoznak is onnan. Pályájuk nyitott hiperbola, így a Naprendszer gravitációs tere csak átmenetileg módosítja az irányukat, de nem képes fogvatartani. (Oumuamua, 3I/ATLAS, Borisov) Az óriásbolygók egymásra gyakorolt hatása miatt az egész Naprendszer dinamikája kaotikus jelleget mutat, különösen az apró, gázok által hajtott testek esetében, mint a Merkúr vagy a Vénusz.
Vannak tehát, nolygók, kisbolygók, aszteroidák, üstökösök, meteoritok, holdak, Kuiperövi sziklák, Oort felhő jeges törmelékei, A törpebolygók olyan gömbölyű égitestek, amelyek saját tömegvonzásukkal leküzdik a szilárd testek alakját, de nem tisztították meg a pályájukat a környező törmelékektől. Ismertebb képviselőik: Pluto, Ceres, Eris, Haumea, Makemake. Kisbolygók vagy aszteroidák olyan szabálytalan alakú, kőzetből és fémből álló sziklatömegek. Legnagyobb részük a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő Aszteroida-övben kering. Vannak még az üstökösök, amik fagyott gázokból, jégből és porból álló "piszkos hógolyók", amelyek a Nap közelébe érve csóvát növesztenek. Főként a Kuiper-övből és az Oort-felhőből származnak. Vannak a holdak természetes kísérők, amik a bolygók és törpebolygók körül keringő szilárd égitestek. A meteoroidok a kisbolygóknál és üstökösöknél kisebb, a bolygóközi térben sodródó kőzet- vagy fémdarabok. Ha belépnek a Föld légkörébe, felizzanak ezek lesznek a hullócsillagok, meteorok, és ha elérik a felszínt, meteoritokká válnak. Vannak még a transzneptuni objektumok (TNO-k): A Neptunusz pályáján kívül keringő jeges égitestek. Ide tartozik a Kuiper-öv, amelynek híres képviselője a Plútó.
A Naprendszeren átvonuló idegen objektumok száma 100 méternél nagyobb átmérőjű égitestekből évente akár tíz is érkezhet, az ennél kisebbek száma pedig több tízezres lehet. Eddig csupán három kisbolygóból, a 25143 Itokawából, az 162173 Ryuguból és az 101955 Bennuból sikerült közvetlenül anyagot elhozni. Beszélnünk kell még a Föld körüli pályán keringő több ezer aktív műhold mellett több millió darab használaton kívüli eszköz és törmelék (űrszemét) halad akár 27 000 - 36 000 km/h sebességgel. Ezek a hatalmas sebességű mikrodarabok komoly fenyegetést jelentenek az űreszközökre, és egy ütközésláncolat, az úgynevezett Kessler-szindróma révén élhetetlenné tehetik a Föld körüli pályát. Meg kell említenem még a Naprendszer porfelhőit, amik mikroszkopikus méretű kozmikus porszemcsékből álló hatalmas, diffúz struktúrák. A legjelentősebb a Zodiákus porfelhő, amely a bolygóközi térben lebeg és a Nap fényét szórva zodiákus fényt képez. Fő forrásai az aszteroida-összeütközések és az üstökösökből származó törmelékek. Előfordulnak még„árva” vagy kóbor bolygók, amik a csillagközi térben magányosan vándorló égitestek.
A Neptunuszon túli övezetben és az Oort-felhőben – még számtalan felfedezetlen objektum rejtőzhet, mivel a jelenlegi szenzorok számára túl aprók, túl távoliak, vagy nem vernek vissza elegendő napfényt. A nagybolygókon kívül kisebb kiterjedésű, de eddig észrevétlen világok is megbújhatnak a sötétségben.
A Naprendszer korai, kaotikus időszakában (a Nizza-modell szerinti instabilitás idején) kilökött exobolygók is áthaladhatnak a Naprendszer külső rétegein.A legmodernebb teleszkópok és kutatások által felfedezett furcsa, távoli objektumokról, amelyek megváltoztatják a Naprendszer határainak megértését. Több mint 150 hold, kisbolygók milliói rejtőznek a naprendszerben, A Saturnus elveszíti gyűrűit és a rengeteg objerktum elszabadul.
Kóborló csoportok;
Görög csoport; 588 Achilles, 659 Nestor, 911 Agamemnon, 1143 Odysseus, 1404 Ajax, 1437 Diomedes, 1583 Antilochus, 1647 Menelaus, 1749 Telamon, 1868 Thersites, 1869 Philoctetes
Hilda csoport;153 Hilda (a névadó, átmérője ~171 km)1212 Francette1746 Brouwer1529 Oterma1911 Schubart, 132904 Notkin, 184930 Gobbihilda, 233893 HonthyHanna, 274810 FedákSári.
Trójai csoport; Görög tábor (az L₄ pontban, a bolygó előtt haladnak):624 Hektor, Achilles, Agamemnon, Odysseus, 3548 Eurybates, 15094 Polymele, Trójai tábor (az L₅ pontban, a bolygó mögött haladnak):617 Patroclus, 884 Priamus, 1172 Äneas, 1173 Anchises, 1208 Troilus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése