A véletlen egy olyan esemény vagy folyamat, amely az emberiség szerint előre nem látható, nem determinálható, pedig csak emberi ésszel nehezen kiszámítható dolgokat bélyegezzük meg ezzel a fogalommal. Vagyis nincs olyan hogy véletlen, olyan van hogy komplex egy rendszer és nem ismerjük az összes attribútumot ami befolyásolja annak irányát lefolyását és végeredményt. Szerintem minden esemény deteminálható, csak kellő időt és energiát kell rá fordítani. Az emberiség lustaságból vezette be a véletlen axiómát, egy ostoba illúziót, amit azért vezetett be mert elakadt az elemzésben, vagy megunta. Ha nem ismerjük az ok-okozati összefüggéseket a véletlenre fogjuk az olyan eseményt, amelynek nem ismerjük vagy nem látjuk át az előzményeit, ezért tűnik ok nélkülinek. Egy esemény meghatározhatatlansági tényezői szabják meg annak irányát eredményét. Gyakran azért tekintünk egy eseményt véletlennek – pontosabban véletlenszerűnek –, mert nem vagyunk képesek elegendő mennyiségű információt gyűjteni az esemény kimenetének megjóslásához. Máskor azért, mert a bekövetkezése, a megtörténte emberi ésszel felfoghatatlannak, értelmetlennek, haszontalannak tűnik. Ha nem ismerjük az okokat és az összefüggéseket hajlamosak vagyunk hinni a véletlenben. Ha felszinesen vizsgálunk meg egy eseményt, hajlamosak vagyunk elintézni azzal hogy csupán a véletlennek kösöznhetjük, de ha alaposabban megismerjük az eseményt befolyásoló tényezőket már nem tekintünk úgy rá mint a véletrenre. Ha kicsit több időt szánunk egy esemény vizsgálatára, rájövünk hogy nem véletlen, hanem határozott, attribútumok egyidejű együttállásának eredménye. Nincs olyan hogy véletlenül meghal valaki, ha megvizsgálja kórboncnok megmondja hogy bizony ez nem véletlen. Nem születik egy baba véletlenül, események sorozatos láncolatának erdménye a fogantatás. Nem mondunk olyat, hogy egy hegymászó véletlenül felment a hegycsúcsra, mert tudatos cselekvéssorozat eredménye. Véletlenül nem gyer az ember a lottón, vennie kell egy szelvényt, ki kel tölteni, fel kell adni. Ha nem veszek lottót és mégis nyerek a lottón, akkor létezik a véletlen. A véletlen a környezeti hatásoktól függetlent jelent, ami nem lehetséges. A véletlen olyan előre nem látható esemény, amelyre nem ha a környezet. Ha leesik az asztalról egy pohár, azt mondjuk véletlen, pedig sorozatos események láncolatának eredménye. Egy nem lineáris dinamikai rendszerben, determinisztikus események, lineáris utat jelölnek ki egy eseménynek. Amit nem tudok felfogni és megmagyarázni azt elnevezem ufónak, az eseményt aminek a kialakulását nem ismerem véletlennek, és a tudás hiánya eredményezi a hitet. Az emberi elme korlátai biológiai, kognitív és pszichológiai tényezőkből adódnak, amelyek meghatározzák és határt szabnak a információ feldolgozásunknak és a valóság értelmezésének, és az észlelésnek. Ezeket a hibákat egy olyan tapasztalatokon és próbálkozásokon alapuló problémamegoldási vagy döntéshozatali módszerrel oldjuk meg, amely gyors és egyszerű, de nem garantálja a tökéletes vagy logikailag biztos eredmény. Csak a saját adatbázisunkara támaszkodhatunk, ez pedig komoly korlát a gondolkodási folyamatok kombinatórikájában. Ez a heurisztikus gondolkodás, gyakran vezet tévedéshez, kognitív torzításhoz vagy hibás következtetéshez. Lényegében a fölfedezés folyamata, amelynek során nem szigorúan szabatos logikai következtetéssel jutunk el a premisszáktól a konklúzióig, ám az eredmény reményeink szerint talán helyes lesz. Még a fantáziánk sem képes kitörni ebből a békjóból, lást mindenki csészealjakat lát, senki nem számolt még be arról, hogy földigilisztára hasonlít az ufó, mindenki olyannak látja ami világít, de miért világítana? Miközben óriási tartományok léteznek amiket nem látunk és nem hallunk, ott millió számra hemzseghetnek az ufók, ezeket multiverzumnak nevezik.
Az emberi receptorok olyan specializált sejtstruktúrák vagy fehérjék, amelyek felfogják a külső vagy belső környezetből érkező ingereket, és azokat elektromos vagy kémiai jellé alakítják át. Főbb típusok ingerfajta (modalitás) szerint
Fotoreceptorok: A fényingereket (látás) érzékelik a szem retinaszintjén (csapok és pálcikák).
Mechanoreceptorok: A mechanikai hatásokat – mint a nyomás, tapintás, hanghullámok vagy egyensúly – kódolják (pl. a bőrben vagy a belső fülben).
Termoreceptorok: A hőmérséklet-változásokat, a hideg- és melegingereket jelzik.
Kemoreceptorok: A kémiai anyagokat kötik; hozzátartoznak az ízlelés, a szaglás, valamint a belső vértestecskék (pl. oxigén- vagy szén-dioxid-szint) mérésére szolgáló receptorok.
Nociceptorok (fájdalomérzők): A szövetkárosító, erős vagy veszélyes ingerekre reagálnak.
Interoreceptorok: A szervezet belső állapotát, szervek működését és a test helyzetét monitorozzák (proprioceptorok az izmokban/ínszalagokban, és visceroceptorok a zsigeri szervekben. De néha az agy tévesen ismerősnek ismeri fel az új információt, ez dejavu-nek nevezik. Ennek ellentéte a jamais vu, az idegenség érzete: vagyis olyan helyzet, tárgy, szó vagy személy tűnik teljesen idegennek, amelyről egyébként tudjuk, hogy jól ismerünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése