Nem lehet az ember értelmes lény, mivel nagyon keveset tudunk, és ebből következtetéseket vonunk le. A lehetőségeink korlátozottak, a szenzoraink és az elménk még nem elég érett a szenzorok által felfogott ingerek felismerésére és értelemzésére. Az érzékelés a valóság torz leképezése. A létező valóság, csak elenyésző részét érzékeljük és arról is hamis képet alkozunk. A dark forest theory szerint aki értelmes elrejtőzik, aki ostoba jeleket küld, mint az ember. Stephen Hawking elméleti fizikus figyelmeztette az emberiséget, azonnal állítsák le a METI programot. A SETI hallhatózik, az nem baj. Ez a magyarázat a Fermi-paradoxonra, vagyis arra, hogy miért nem találtunk még nyomát értelmes földönkívüli civilizációknak, noha az univerzumban milliárdnyi lakható bolygó létezhet., de esztivációban vannak. Az univerzum olyan, mint egy sötét erdő, ami telistele van zajjal, bujjunk el benne, és ne ricsajozzunk eszetlenül, nem tudhatjuk hogy vadász vagy préda leszünk az idegenek számára. Ebben a rendszerben minden értelmes civilizáció rejtőzködik, mert a túlélés a legfőbb céljuk, és bárki, aki felfedi a helyét, azonnali célponttá válhat. Minden civilizáció fennmaradásra törekszik, és mindent megtesz a megmaradásáért.A növekedés kényszere: Az erőforrások végesek, de a civilizációk igényei folyamatosan nőnek, ezért elkerülhetetlenül terjeszkedni akarnak.A bizalmatlanság törvénye: Ha egy idegen civilizáció találkozik egy másikkal, nem tudhatja, hogy a másik békés-e vagy sem. Sosem kockáztathatják meg, hogy a másik fejlődjön meg előbb, vagy hogy veszélyt jelentsen rájuk.A megelőző csapás logikája: Mivel a kozmikus távolságok és az időbeli eltérések miatt a kommunikáció vagy a béke nem garantálható, az egyetlen biztos védekezés a mások elpusztítása, mielőtt ők tennék meg ugyanezt. Ehhez illeszkedik a pánspermia egy tudományos hipotézis, amely szerint az élet csírái vagy „magjai” jelen vannak az egész világegyetemben, és a földi élet is ilyen külső magvakból indult ki. Az elmélet szerint a mikrobák, baktériumok vagy az élethez szükséges szerves molekulák (például aminosavak) üstökösök, meteorok vagy űrbeli por útján juthatnak el egyik égitestről a másikra. A tudomány a Földön történő életkezdetet (abiogenezist) tartja valószínűbbnek, egyes űrkutatási és laboratóriumi kísérletek (például baktériumok viselkedése az űrben) bizonyították bizonyos mikroorganizmusok extrém tűrőképességét. Elkepzelheto-hogy-az-idegenek-meteorok-segitsegevel-kolonizaljak-az-univerzumot) Az exogenezis, amit gyakran kevernek ezzel a rokon fogalommal, amely csak azt állítja, hogy az élet máshonnan érkezett a Földre. A civilizációk kialakulása közötti időrés óriási, ezért nem tudunk találkozni senkivel. 13 milliárd éve létezik a galaxis, mi pedig 90 éve bámuljuk az eget. Civilizációk milliói fejlődhettek ki és tünhettek el nyomtalanul. NEm az a kérdés hol vannak, hanem az hogy az evolúciójuk mikor zajlott le. Az élet esélye kicsi, az idő végtelen és ebben a végtelenben találkozni , vagy párhuzamosan kialakulni civilizációnak, szinte 0. Az univerzum óriási, a távolságok leküzdhetetlenek, az objektumok félelmetesek. Az idő és a távolság óriási áthidalhatatlan szakadékát nem lehet leküzdeni, túl primitívek vagyunk. Mire érzékelünk egy jelet, mire megérkezik a földre, az a valami ami küldte már rég nem létezik. Pár tízezer évig marad fenn a földön egy civilizáció, az UAP veszélyekről nem is beszélve. Ez az idő olyan parányi az univerzum méreteihez képest, hogy képtelenség hogy ideérjen egy fényjel és a kibocsátó még éljen. Amit szenzoraink érzékelnek az a múlt már rég nem létezik, vagy már elhaladtak a föld mellett, 5000 éve, amikor még fejletlenek voltunk és nem voltunk képesek érzékelni a rádiójeleket. Az invert négyzet törvénye miatt már nem érzékelhetők a jelek, illetve nem lehet mehkülömböztetni a zajtól. A civilizáció kérészéletü, az univerzum pedig egy aggastyán. 130 éve nem is hallottunk semmit a vilgáűrből. Tegát egy civilizáció ami 135 éve küldött üzenetet, de mi nem tudtuk felfogni. A pánspermiára sokkal nagyobb az esély. Mire egy bolygó az élet számára alkalmas állapotba kerül, a földet már régen telibevágta egy aszteroida és becsapódott a napba. A józanész próbára teszi az elmét, ha eltudunk rugaszkodni az ostoba földgözragadt hipotéziseinktől, beláthatjuk hogy sosem fogunk találkozni UFOkkal. Az univerzumban zajló evolúciós folyamatok, csak egy pillanatig tartanak, ami egy végtelen időskálán elvész. A civilizációk apró villanások a sötét kozmoszban, és a villanás talán már a végér is jelenti. Az emberi civilizáció csupán 12000 éves, ahhoz hogy talákozzon két civilizáció az univerzumban, azonos fejletségi szinten kell lenniük és elérhető közelségben és azonos dimenzióban és egy időben. Azonos jeleket kell használniuk és a másiknak képesnek kell fogni és dekódolni a jeleket, miközben a 12000 év alatt még arra vagyunk képesek hogy a háziasitott kutyák, macskák, vagy madarak nyelvét megfejtsük. Még a párezer éves emberi nyelveket sem értjük meg. Ha a fejlettebb nem akar kommunikálni, mi hiába próbálkozunk, ő elbújik a sötétben. A kibocsátott jel 1000 szer tovább bolyong mint amíg a civilizáció képes fennmaradni. Az űr televan halott élőlények üzeneteivel, amik csak kísértetek. Az észlelhetőség ablaka, az idő pillanatnyi szelte, amit elkerültünk mert rosszkor voltunk rossz helyen, ez az időbeli izoláció. Történnek olyan anomáliák, amikor egy pillanatra egy ismeretlen dimenziót megpillantunk, de ez megismételhetetlen és felfoghatatalan. Az univerzum egy óriási temető, ahol csak port látunk és szétszóródott rádiójeleket, de az észlelt jel csupán kísértete a múltnak, ahol a csend a leghangosabb zaj. 10000 év elég ahhoz, hogy nyomtalanul eltünjön minden bizonyítéka a civilizációnak. Nem tudjuk hogy hány civilizáció született és tünt el nyomtalanul a földön és a galaxisban, vagy az univerzumban. Csak egy sivatagot látunk ami valaha virágzó rózsakert volt, ahol a rózsák röcid ideig pompáztak. Számtalan forgatókönyve lehet a civilizáció pusztulásának. A civilizáció legtovább megmaradó következménye az üveg, ami 2 millió év alatt válik porrá. Sokezer hibát követünk el, az evolúció során, és minden hiba magában hordozza a civilizációnk végzetét. 300.000 galaxist észlelünk, de vajon hányat nem ismerünk? Ha valaki messziről ránéz a földre, a körülötte keringő szemetet és műholdakat porfelhőnek látja és természetes gyűrűnek tekinti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése