2011. január 21., péntek

Kábálát sábát

A Szombat előestéje és esti istentisztelet

A péntek esti szertartás neve:
Szombat köszöntése - kábálát sábát



A Tóra (Mózes öt könyvében leírt Törvények) két okát adja meg a szombat emlékezetének:

- A világ teremtésére való emlékezést /2.M. 20:11/
- "Köztem és Izrael fiai közt jel"... a teremtés és hetedik nap megpihenése. /2.Mózes 31:17/
- A második ok, az Egyiptomból történt kivonulásra történő emlékezés
/5.Mózes 5:15/

A szombati, ünnepi asztalon tehát ezért van két gyertya.

A szombati, családi istentisztelet minden feltételeiről a férfinek kell gondoskodni, viszont az előkészítés feladata a háziasszonyé (..de lehet és kell segíteni...), így asszonyi teendőinek része maga a gyertyák meggyújtása is.
(Ha a feleség akadályozva van, a férfi veszi át ezt a tisztet is.)

A zsidó ember mindent áldással, az Örökkévalót áldva köteles tenni.
Így hangzik el a következő áldás a gyertyák meggyújtásánál:

"Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu b'micvotáv v'civánu l'hádlik nér sel sábát.

"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, hogy meggyújtsuk a szombat fényét".

Ezt követi egymás köszöntése: SABBATH SHALOM!

A kábálát sabbath (szombat köszöntése) előtti, péntek esti istentisztelet a zsinagógában van, ahova minden férfinek és gyermeknek kötelessége eljutni. Eközben a feleség előkészíti az otthont, ő is imában készül a szombatra, és ha teheti, kissé megpihen a fáradalmak után.
E munka valójában az Oltár előkészítése, mert a szombati asztal különösen, de minden étkezés istentisztelet, és az asztal annak oltára..., mely körül összegyűlika család Isten tiszteletére és áldására, ahol a férfi
köteles a család papjának teendőit ellátni minden időben.
A péntek esti, zsinagógai istentisztelet (mááriv) és kabbalat sábát (szombat fogadása) után tehát folytatódik a családi istentisztelet minden szombaton.
A család elénekli a hagyományos "Sálom Eléchem "kezdetű (XVII. századi ) dalt, mely egy legendára épül, miszerint a zsidó embert a zsinagógából két szolgálattaevő anygyal kíséri haza...

Ezek után az apa megáldja gyermekeit.

Fiainak mondja:
"Tegyen téged olyanná, mint Efrájimot és Manassét!"
" J'szim'chá Elohim k'Efrajim v'kiMnáse "


Lányainak pedig:
"Tegyen téged Isten olyanná, mint Sárát, Rebekát, Ráchelt és Leát."
"J'sziméch Elohim k'Szárá, Rivká, Ráchel veLeá!"


A feleség viszont áldás helyett Salamon király versét kapja dícséretként.
(Példabeszédek könyve 31: 10 - 31 )

EZEK UTÁN ASZTALHOZ ÜL A CSALÁD,...ÉS MEGKEZDŐDIK a KIDDUS (megszentelés) az örömöt kifejező borral és két szombati , szegetlen és megszentelt cipó- chálot (bárchesz) áldásainak elmondásával.

A szombati családi istentisztelet folytatódik tehát az emlékezéssel, és a megszenteléssel. Mindezt egy pohárka borral teszi a családfő, mert a bor az öröm és ünnep jelképe:

"Este volt és reggel volt.
A hatodik napon elkészült az ég és a föld és minden seregük. Ezért a hetedik napra Isten befejezte művét, és minden végzett munkától megpihent a hetedik napon, aztután megáldotta a hetedik napot, és megszentelte, mert ezen pihent meg a dolgok megalkotása után, amelyeknek működését megindította.
Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk,a Világ Királya, aki a szőlő gyümölcsét teremted !
Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, ki megszentelet bennünket parancsolataival, és örömöt talál bennünk, ki szeretettel és kegyesen a szent szombatot adta örökül, a Teremtés emlékművét, a napot, mely első a szent ünnepek közül, mert ez az egyiptomi kivonulás emléke is !
Bennünket választrottál, és megszenteltél bennünmket az összes nép közül, s nekünk adtad a szombatot örökül.
Áldott vagy Te Örökkévaló Isten, ki megszenteled a szombatot !"

"Vájhi erev vájhi boker jom hásisi.Vájchulu hásámájim v'háárec v'kol cváám. Vájchál Elohim bájom hásvii m'láchto áser ászá,vájisbot bájom hásvii mikol m'láchto áser ászá. Vájvárech Elohim et jom hásvii vájkádes oto, ki vo sábát mikol 'láchto áser bárá Elohim láászot. Száv'réj máránán v'rabotáj.
BÁRUCH ÁTÁ ADONÁJ ELOHÉNU MELECH HÁOLÁM, BORÉ PRI HÁGOFEN.
Báruch ÁtáAdonáj Elohénu Melech HáOLám, áser kidsánu b'micvotáv v'rácá bánu,v'sábát kodso b'áhává uv'rácon hin'chilánu, zikáron l'máásze v'résit. Ki hu jom t'chila l'mikráéj kodes, zécher liciját micrájim.Ki vánu váhár'tá v'otánu kidás'tá mikol háámim, v' sábát kod's'chá b'áhává uv'rácon hin'chál'tánu.
BÁRUCH ÁTÁ ADONÁJ, M'KÁDÉS HÁSÁBÁT."

Amikor az asztalhoz ült a család a kézmosás után a családfő a két chálát(kalácsot, barcheszt) kezébe veszi.
Kettőt, mert ez emlékeztet a dupla adag mannára, melyet a Néáp kapott a pusztai vándorlás során (2.Mózes 16:22).
Majd elmondja az áldást a felemelt két kalácsra:

"Áldott vagy örökkévaló istenünk, a Világ Királya, aki kenyeret adsz nekünk a földből."
"Baruch Ata Adonáj Elohénu Melech Há Olám hámoci lechem, min háárec."

A szegetlen két chálát (lechem misne) ezután megtörik, feldarabolják, és sóba mártva együtt fogyasztják el.
Istennek bemutatott áldozatként, hiszen a só-szövetség kötelességét és emlékezetét tartjuk ilyenkor meg!

1 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés