A tipográfia szerepe a könyvtárakban

Egyre nagyobb az igény a kiadványok szép esztétikus megjelenítésre, így a tipográfia szabályainak ismerete, egyre nagyobb hangsúlyt kap a könyvtárak működésében. A tipográfiai tervezés olyan tevékenység, ahol a szerkesztett mű, az előállított kiadvány művészi megformálására törekszünk. A rendezvények dokumentációjának elkészítése, vagy igényes kiadványok szerkesztése, tipográfiai ismeretek nélkül, ma már aligha lehetséges. A tipográfiai elemek opcionális volta nagymértékben befolyásolja a kiadvány olvashatóságát, figyelemfelkeltő jellegét. A tipográfia grammatikája, esztétikája és szabálya, meglehetősen összetett és szövevényes, az ortodoxia és archaikus szabályok és a hagyományokon alapuló közízlés sajátos paradoxona jellemzi. A színek és arányok művészete, amelyekre a vizuális művészetek évezredes törvényei vonatkoznak. A cél az információ átadása mellett, a tipográfiai eszközök felhasználásával való figyelemfelkeltés, kiemelés, esetleg meghökkentés vagy a tekintet terelése és a kellemes látvány kialakítása . A kontraszt az arányosság és a helyes tagolás, a látvány és az olvashatóság, valamint a stílus és az arculat egysége sem marginális cél. A meghökkentés eszköze (gigerli) a konkatenáció a betűk vagy szavak összefűzése, ami figyelem felkeltő szereppel bír. Az eszközök használata sosem öncélú, mindig van határozott célja, funkciója, a cél az esztétikus íráskép létrehozása, aminek nincs paradigmatikus leírása. A szöveg hangulatához kell igazítani a betűtípust is. A belletrisztikai művek esetén célszerű a reneszánsz betű alkalmazása, míg a tudományos művek esetén inkább a klasszicista betűket alkalmazzuk. A figyelemfelkeltő promóciós vagy reklám anyagok esetén, lehet lineáris betűtípusokat is alkalmazni. A terjedelmes szövegekhez klasszikus betűtípust célszerű választani. A betű és az illusztráció harmóniája meghatározza a kiadvány hangulatát. Három betűtípusnál többet nem ajánlatos alkalmazni. A kis különbség nem különbség, minthogy a sok kiemelés is elveszíti a hatását, tehát a soknál több az elég. A cikornyás túlzottan cifra, kacskaringós díszítés is zavaró.
A változó vonal vastagsággal is képesek vagyunk elválasztani vagy kiemelni fontos információkat. A szedési tördelési szabályok betartása és az egalizálás a szövegtömb egységes arculatát hivatott biztosítani. A kiemelések és a behúzások mellett, a rövid kimenet és a fattyúsor illetve a zászlós tördelés kerülendő. A soregyen elrendezésnek köszönhetően az oldalak könnyebben olvashatók, mint ahogy a szóközök és a sorközök is ezt a célt szolgálják, de az elválasztás szintén látványosan tagolhatja a művet. A vonalvastagság és a margó széppé és esztétikussá teszi a tipográfiailag jól megkonstruált művet. Az aranymetszés szabályai az arányok helyes megválasztása révén a rendezettség hangulatát kelti a szemlélőben, mivel az alkotás, mint vizuális egység, konzervatív hatást fejt ki az olvasóra. Az érzékelésben bekövetkezett eltolódás megváltoztatta a közízlést, a formák és a csomagolás szerepe megnőtt, a divat és a trendek alakítják a közízlést, átformálva az érzékelést és befogadási készséget. A forma és a tartalom szintézise egy alapos analitikus feltárás eredménye, ahol a mű szerkezetét és tartalmát szinkronba hozzuk a tipográfia eszközök segítségével - betűk, szavak, mondatok, bekezdések, oldalak, jelek, vonalak, díszek és illusztrációk - megteremtve a harmóniát, ami összhangot teremt az alkotás tartalmával és szellemiségével. A látvány attól függően, hogy mi a cél, lehet harsány, esetleg visszafogott, halk, hangsúlyos, agresszív vagy indulatkeltő. A megjelenés lehet szolid és lágy, vagy sziporkázó és harsány, attól függően milyen tartalmat képvisel az alkotás. Minden mű a tipográfus individuális
stílusjegyeit tartalmazza. A bekezdések szerepe is fontos, mert ritmust, gondolati ütemet jelent a műben, de ha sok van belőle, megbontja a szövegtükör négyzetes formáját, ha kevés van belőle a megjelenés egyhangúvá, monotonná válik, mintha lélegzetvétel nélküli tömör masszába sűrítette volna a szerző a gondolatokat. Ez az olvasó számára fárasztó, de esztétikus szövegtükröt eredményezhet, tehát az esztétikumot fel kell áldozni az olvashatóság oltárán. Figyelni kell, hogy milyen a bekezdések ritmusa, mert ez a stílust és a tipográfiai formát illetően is meghatározó jelentőséggel bír.. Az egyszavas párbeszédek, stb. megbontják a mű kereteit, hangulatát. A könyv alakja határozza meg, hogy szemünk fáradékonysága nélkül a gyakori jobbra-balra mozgása nélkül milyen szélességű nyomtatott sort nem tud "befogni". Ez folyamatos szöveg esetén 24 cicero, de hosszú kötött vagy szabad verssorok esetén ez az érték nagyobb. A verset gyorsabban olvassuk, de a könnyebb olvashatóság érdekében a betűfokozat meghatározása lényeges szempont. A betűk disztanciája és a szóközök duktusa meghatározza a mű dinamikáját. Meg lehet határozni a különböző írásformák esztétikai kritériumait és ezen túl ábrázolni, lehet azok hatását az olvasóra. Akár a retorika a tipográfia is hatni tud a közönségre. A karakterisztikus elrendezés szerkezete hat arra, aki kezébe veszi az alkotást. A nagy szóközök és az összetorlódó betűközök egyaránt zavarják a szöveg nyelvtani dikcióját. A díszítések vagy cifrák is csak a tartalmi elemekkel összhangban, illeszkedve a belív egészéhez fejthetik ki hatásukat. A tipográfiai elemek nem lehetnek túl harsányak, összhangban kell lenniük a mű jellegével. A tipográfiai és illusztratív összetevők pregnáns eszmei, gondolati, formai egységet alkotnak. A szakirodalmi művek konzervativizmust a szépirodalmi művek liberalizmust tükröznek. A mű belső megjelenése lehet tömény vagy szelíd, míg reklámja inkább figyelemfelkeltő és harsány. A külső borító ornamentális, vagy illusztratív megoldást igényel, látványos tipográfiai elemek alkalmazásával. A hideg és a meleg színek váltogatása egységes koncepció alapján történhet, de a végső döntést csak a digitális proof (IRIS) birtokában célszerű meghozni. A direkt színek azonosítására a színminta vagy Panton-skála ad biztos támpontot a skaláris meghatározásra. Külön figyelmet kell szentelni a fattyúsorokra. A kép részletgazdagságának záloga a helyes felbontás. A fotón a lényeg megtalálása és fontos hogy a portré a dokumentum gerince felé nézzen. Tördeléskor a szöveghasábokat azonos magasságú oldalakká alakítják. Kézirat szerint elhelyezik és tagolják az eddig külön kezelt könyvrészeket. A tördelés esztétikai és tipográfiai feladat. A különböző részegységek egybeépítésével alakul ki a mű végső megjelenési formája, tehát fejlett ízlést, komoly szakmai hozzáértést és nagy gondosságot igényel. A tördeléskor ügyeljünk a soregyen (minden oldalon azonos számú sor), fattyúsor (kimenetsor az oldal élén vagy új bekezdés az oldal alján fattyúsor), kimenetoldal (kimenetoldal szövegsorainak összege nagyobb legyen, mint a beütés), ábrák elhelyezése (nyolc cicerónál keskenyebbre ne tördeljünk szöveget ábra mellé stb.), verseskönyvek tördelésének speciális szabályai (pl. a vers optikai tengelyét kell a szedéstükör tengelyébe állítani). A napilapok, hetilapok és folyóiratok . tördelési szabályait módosítja azok tagolása, szerkezetük sajátos felépítése. Bizonyos betűpárok egységes jelként szerepelnek – szebb íráskép. A karakterkapcsolatok vagy ligatúrák egy egységként szerepelnek, a kiadványszerkesztők csak ritkán használják.A cizellált aprólékosan megmunkált, részletgazdag tipográfiai alkotás, már művészi igennyességet tükröz. Egalizálás optikai kiegyenlítéssel a betűk közötti űr egyenetlenségét szüntetjük meg, a betűközök elrendezése révén, kerningnek is nevezik. A lorem ipsum révén az egységes látványt tudjuk megvizsgálni.
A tipográfiai eszközök szinkretizmusa, révén ambivalens hatást érhetünk el, előnyére és hátrányára is válhat az alkotásnak, az oda nem illő impertinens eszköz alklamazása. A szöveg stílusának, tartalmának, grafikai elemeknek a stílusához válasszunk betűtípust. Hosszú szövegeknél fontos a jó olvashatóság, ami a szöveg tördelésével, helyes elválasztásával, megfelelő méretével érhető el. Rövid információknál fontos a lényegre törekvés, a kihangsúlyozás, szöveg folt aránya az oldalon. Használjunk minél kevesebb betűtípust, de a változatok használata lehet gazdag, főleg ha grafikai elemként építjük bele a dokumentumba. Ha sok a szöveg mennyisége, ajánlott keskenyebb betűket használni, ha kevesebb, akkor szélesebb betűket. Adott esetben alkalmazhatunk iniciálét is, ha a szöveg tartalma megengedi. Az ajánlott sorhossz maximum 80 betűhely, minimum 40. Ne felejtsük el, a betű csak az egyik formaépítő elem, aminek összhangban kell lennie az egésszel, a degresszív tipográfiai jelek az érdeklődés elvesztését eredményezhetik, míg a túlzások abominábilis érzéseket keltenek az olvasóban. Képesnek kell lennünk absztrahálni a lényegest az esetlegestől elkülöníti és felismerni. A cél felkelteni a figyelmet, kiemelni az értéket, javítani az olvashatóságot, egyszerűsíteni a megjelenést, kiemelni a fontos részeket, rendszerezni a művet és egységesíteni, valamint áttekinthető részekre tagolni, ebben lehetnek segítségünkre a következő tipográfiai elemek:
• betű (típus, méret, kiemelések, egalizálás, ligatúra);
• sor (középre, tompán, ill. sorkizártan szedett, szóköz);
• szövegtömb (szóközök, behúzáskimenet, sorközök, soregyen);
• sorcsoport (aszimmetrikus/szimmetrikus, lipcsei soresés, típus);
• díszítőelem (leggyakoribb a lénia);
• illusztráció (művészi, fotóillusztráció, grafikai alkotás, műszaki ábra



Mai idézet: "...Only two things are infinite, the universe and human stupidity, and I’m not sure about the former..."

Ez is figyelmet érdemel:…Egyszer megkérdezték a Dalai Lámát, hogy mi az, ami a legjobban meglepi a mai emberiségben: az emberek egész életüket azzal töltik, hogy pénzt keressenek, majd ebbe belebetegszenek, és idősebb korukban az összes addig megspórolt pénzüket költik arra, hogy meggyógyuljanak. Egész életükben rettegnek a haláltól, és úgy halnak meg, hogy nem is éltek…