A számítógépes játékok okozta szenvedély a modern kor népbetegsége, ami pszichés és mentális attitűdök révén beárnyékolja az emberiség jövőjét. Az egész világon megfigyelhető a tendencia, hogy évről évre nő a számítógép okozta szenvedélybetegek száma, köztük egyre több a kóros játékfüggő. Vajon mennyire szolgálja a könyvtár az online játékok révén a közművelődést? A számítógépes függőség több, annál, hogy szeretünk játszani, hiszen az ember homo ludens, miért ne szórakoztathatná magát néha szabadidejében. A függők esetében a kötődés olyan erős, hogy megvonási tüneteket produkálnak, ami lehet dühkitörést és agresszió is. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, mivel a felszínre nem törő pszichés problémák és mentális attitűdök alattomosan burjánzanak el a személyiségünkben, hogy egyszer csak felszínre törjenek, de akkor már kontrol nélkül. Az elvonási tünetek jelei a nyugtalanságban, szorongásban, pánikban esetleg vad indulatban nyilvánulhat meg. A mentális jeleket észre kellene venni a hozzátartozóknak, mert a játékok érzelmi szempontból sivárrá kiégetté és magányossá, majd zárkózottá és elhagyatottá teszik az embert. Valaminek a hiányát kompenzáljuk a játékkal, bár tisztában vagyunk cselekedeteik és a lelki dolgaik összefüggésével, képtelenek vagyunk kiszállni a mókuskerékből. A virtuális ámítás által nyújtott talmi ideák csak tovább erősítik a kudarcot, ami súlyos depresszióhoz és akár suiciditáshoz is vezethet. A számítógépes játékfüggés tünetei nyilvánvalóak, mivel a függőség, olyan magatartásmódok sorozatát hozza felszínre, amelyeket addig nem tapasztaltunk. A személyiség nem tud lemondani róla még akkor sem, ha ezek testi, lelki és szociális ártalmait érzi tudja ismeri vagy a környezete tiltja. Gyakran több függőség együttesen van jelen az életünkben, a televízió a számítógép,( chat, játék, pornó) vagy mobiltelefon. Amikor a környezet nem eléggé inger dús, nem adja meg az egyén számára, amire vágyik, vagy házastársa elhanyagolja, nem képes sikereket elérni az életben párkapcsolatban, nincs célja, értelmetlenné válik az élete,(nincsenek programok, a családtagok elfoglaltak, problémák vannak körülötte, akkor olyan világba menekülhet, ahol ezek a problémák nincsenek jelen. Ha naponta egy óránál több időt töltünk a gép előtt, elindultunk a lejtőn.
A gyerekeknél még rosszabb a helyzet, mivel plasztikus a személyiségük. Gyakran tapasztalhatja a szülő, hogy az iskolából hazatérve bezárkózik a szobájába, és ha megzavarják, agresszív indulatos hangon válaszol, nem érdekli a családja, nem éhes, elhanyagolja alapvető szociális szükségleteit. Amikor nem fontosak már számára azok a dolgok, amik eddig meghatározták életét, kezdi elhanyagolni a hobbijait, melyeket régen szeretett, csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol tart éppen a játékban, a baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a virtuális világba, a teljesítménye fokozatosan romlik, egyre fáradékonyabb, kitalál dolgokat amikkel igazolja miért kell bekapcsolnia a számítógépet, ezzel mintegy önigazolást vagy felmentést keresve a függőségre. A realitásérzéke változik, egyre erősebb „sikerforrás” a számítógépes játékok során elért eredmény, ha letiltásra kerül sor akkor az veszekedések, dührohamok, rongálások és mások testi épsége is veszélybe kerülhet. Nem csak önveszélyes, de lassan a család tagja számára is potenciális veszélyt jelent. Ha otthon nem tud hódolni szenvedélyének akkor a könyvtárba megy, ahol háborítatlanul hódolhat szenvedélyének. A szülő csak annyit tud a gyermeke a könyvtárba ment, talán még büszke is rá. A szenvedélybeteg emberek tekintete fáradságról, kimerültségről árulkodik, nincs az arcukon érzelemnek már semmi jele, amint megkapják a lehetőséget a számítógép használatához a türelmetlenség és remegő feszültség átalakul kétségbeesett izgalommá és mindenen átgázolva rontanak szenvedélyük tárgyához. Gyakran csak akkor eszmélünk rá párunk vagy gyermekünk betegségére, amikor ki akarjuk kapcsoltatni velük a számítógépet, ugyanis nem képesek rá. Amikor megszakad az internetkapcsolat dühösen és kétségbeesetten, gyűlöletes arccal akarják elpusztítani a környezetükben található tárgyakat, vagy személyeket, akik korlátozzák vagy megakadályozzák a hozzájutást.. A tehetetlen dűh elképesztő agresszivitást hoz a felszínre, ami a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésére szolgáltat mentális hátteret. Extrém esetben akár összeszorított ököllel és dühös tekintettel bolyongnak türelmetlenül enyhülést remélve. A szenvedélybeteg ember már elképzelni sem tudja az életét számítógép nélkül, lehangolt, depressziós és szorongó, ha nem játszhat, gyakran fáradt, álmos, a szemizom egyensúlyának zavarát okozhatja a túlzott számítógép használat, ami szédülést okozhat, krónikus szemgyulladások keletkeznek, szemégés, szemfáradtság, kötőhártya-vörösség, szárazságérzet, betűk összefolyása, fejfájás, a szemhéjszéli bőr vörössége vagy gyulladása, szúró érzés vagy könnyezés tapasztalható. A végső stádium persze a halál, ami az alváshiányból, az agyi erek kimerültségéből eredő agyvérzésig, és a depresszió okozta öngyilkosságig fajulhat. A híradó tele van ilyen szerencsétlen emberi roncsok tragédiáival, de senki sem eszmél fel. A játszó ember időérzékét elveszíti, megfeledkezik biológiai szükségleteiről (evés, ivás, pihenés, tanulás, wc) a játék közben. Nem érdekli más, csak a játék,nem is érzi, hogy amit tesz nem helyes, a dolgok fontossági sorrendje átalakul, olyan világot teremt magának, amiben nincs helye a problémáknak, és ha ki akarjuk ragadni ebből a közegből, akkor meglepő ellenállásra számíthatunk. Sajnos minden korosztály érintett, fokozatosan elszigetelődnek, keveset és rosszul alszanak és deviáns lesz a viselkedésük. Társadalmi párbeszédre és felelősségteljes politikára lenne szükség. A keresztény értékrendek visszaállítása és a gyerekek nevelése, az emberi kapcsolatok elmélyítése gátat vethetne ennek a torz életvitelnek, amit legyőzni lehet, gyógyítani nem. Minimálisan 3 hónap szeparáció és csoportterápiás kontroll segíti elő az átalakulást. A mesterséges örömforrást kell pótolni ahhoz hogy elfelejtsék illetve ne keressék az olcsó eufóriát. A viselkedési addikcióktól való elfordulás a legnehezebb. ha a beteg nem tud ellenállni a kísértésnek, aztán nem tudja abbahagyni szokását, kényszeresen visszatér hozzá. Mindezek következtében beszűkül és korlátozódik egyetlen szenvedélyre. Hibás énképek esetén előfordulhatnak a kóros feszültség-levezetésnek egészen extrém megnyilvánulásai. Kényszeresen kárt tehet magában, de az önsértő viselkedésnek itt még nem öngyilkossági kísérlet, hanem a feszültség levezetése. A virtuális világban, amit a játék ad, teljesül a vágy, hogy itt ellentétben a valósággal, ők lehetnek a legkiválóbbak, legnagyobbak, legerősebbek, legszebbek. Könnyebben szocializálódhatnak ebben a világban a legkisebb nehézség nélkül. Sokan azért kezdenek el játszani, mert elesettnek és jelentéktelennek érzik magukat igazi lehetőségeik, korlátaik között, a játékban pedig egyszeriben hatalmasokká, híresekké válhatnak. Ebben a világában a kapott szerep megváltoztatja a helyes helyzet felismerésünket, önértékelésünket, itt képesek vagyunk helytállni és elviselni a nehézségeket, szembesülni a szürke hétköznapok problémáival. Szinte rezisztenssé válnak a külső ingerekkel szemben újra és újra visszaesnek a játék világába, ahol minden egyszerű és könnyebb. A függőség társadalmi következménye óriási. Felnőttként a szenvedélybeteg gyermek tovább folytatja kisded játékait és majd a munkahelyen is a játék fog uralkodni felette, és a munkája már csak másodlagos lesz. A teljesítmény rovására megy a szenvedélybetegség, akár a dohányzás, hiszen a dohányosok 20%-al kevesebbet dolgoznak egészséges társaiknál, mert ki mennek rágyújtani. A szenvedély fokozatosan eszkalálódik. A már gyermekkorban elvetett mag majdan felnőtt korban csúcsosodik a teljes élet kudarcává, ami majdan felnőtt korban egy teljes élet kudarcához vezethet A játékfüggő a saját és mások egzisztenciáját is veszélyezteti. A családi kassza mindig megérzi ha a családban van szenvedélybeteg, mert olyan kiadásokkal terheli a családot ami normális esetben nem lenne.(gépvásárlás,internet, online kártya előfizetés, dvd vásárlás stb.)
Természetesen nincs éles határ az egészséges és a kóros játékfüggő között. Mint a legtöbb szenvedélybetegség, ez is nagyon nehezen kezelhető, nincsen egyértelműen hatékony terápiája. A gyógyulásra nem motivált beteg kezelése pedig reménytelen. Első lépés a beteg együttműködésének elérése, a betegségtudat kialakítása, ugyanis a legtöbbjük még az orvosának sem vallja be függőségének mértékét. A konfliktusmegoldó képességet és az érzelmi kifejezőkészséget is javítani kell, ami szinte minden függőre jellemző. Ha a játékszenvedély egy pótcselekvés egy diszharmónia következménye vagy menekülés a valós problémák elől, akkor a problémák megoldása, kiküszöbölése lehet a cél. A család, a házastárs, a szülő, a tanár feladata, hogy eltérítse, kimozdítsa a túlzásba vitt játékból azzal, hogy kommunikál vele, segít a problémák megoldásában, és alternatívákat kínálnak fel számára, a szabadidő tartalmas eltöltésére. Ha nem segíthet a környezet, akkor szakemberhez kell fordulni, például a Nyírő Gyula Kórház foglakozik úgynevezett "kényszeres játék-függő” szenvedélybetegekkel. Minél előbb diagnosztizáltuk a betegséget, annál előbb kezdődhet a kezelés, és annál nagyobb az esély a gyógyulásra, de be kell vallanunk, hogy a visszaesés veszélye még évek múltán is nagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése