A magyarokról írták történetírók

IBN RUSZTA arab lexikográfus és földrajzíró 930 táján írja:
“A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba… A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van… Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak.”

BÖLCS LEO bizánci császár (866-911):
“A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők.”

LOTHARINGIAI REGINO apát Világkrónikájában (908) írta a magyarokról:
“A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen… karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek kiszarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni… Természetük dölyfös, lázadozó…természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.”

MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196):
“A magyarok “becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak… nem szeretik a sok beszédet.”

THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (Histor. L. VII. C.8.):
“A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége”.

Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060) EKKEHARD írja:
“Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak…”

GARDEZI perzsa író, 1050. körül:
“A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők.”

TYRUSI VILMOS püspök, aki feljegyezte az első kereszteshadak átvonulását, írja krónikájában:
“A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek.”

PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról:
“Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat.”

DANTE (1265-1321) az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete:
“Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!”

II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadal után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében:
“Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.”

BONFINI (1425-1502):
“Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték.”

JEAN LEMAIRE DE BELGES francia író 1511-ben írja:
“Magyarország a kereszténység védőbástyája.”

ROBERT JOHNSON angol 1616-ban:
“Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve.”

MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben:
“A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki”.

MILTON (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzője:
“Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn.”

MONTESQIEU (1648-1755):
“A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van.”

JULES MICHELET (1798-1874):
“A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása.”

EDUARD SAYOUS (1842-1898):
“A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, először, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd midőn tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához.”

G. HERRING angol, 1838-ban kiadott útirajzában írja:
“Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek.”

SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879):
“A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni.”

R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben:
“Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája.”

VICTOR HUGO (1802-1885):
“Magyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése.”

BISMARCK német kancellár (1815-1898):
“Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.”

TH. ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette:
“Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért.”

ELISÉE RECLUS (1837-1916):
“Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában.”

PAUL TOPINARD antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai kézikönyvében írja:
“Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termető, jól megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,…antropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak…”

HANS NORMAN 1883:
“Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok… jó alkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak… szemeik tüzesek”.

VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja:
“Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa.”

PAYOT:
“Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész sérelme nélkül.”

D’ANNUNZIO olasz költő 1926-ban:
“Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország.”

G. FERRERO olasz történetíró (1871-?):
“Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat.”

I. GARVIN angol publicista 1925-ben írta:
“Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.”

LORD SYDENHAM, az angol felsőház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja:
“A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva.”

LORD ROTHERMERE 1927. június 27-én a Daily Mailben írja:
“Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el.”

ISAAC ASIMOV egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk:
“Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.”

ENRICO FERMI olasz atomfizikus (1901-1954) Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta:  “Már itt vannak? Magyaroknak nevezik őket!”