Nem leszek népszerű, azzal hogy
advocatus diablo meghúzom a vészharangot, de valakinek fel kell vállalnia ennek
ódiumát, bár hálátlan szerep, de úgy érzem bűnt követek el, ha látom, tudom és
hagyom szó nélkül, várva arra, hogy majd valaki más megteszi helyettem,
mert felelősnek érzem magam azokért az emberekért akiket érint. Sajnos Magyarországon évről évre nő a
szenvedélybetegek száma, köztük egyre több a kóros játékfüggő. A számítógépes
függőség több, annál, hogy a gyermek szeret játszani egy bizonyos játékot. A
kötődés olyan erős, hogy megvonása dühkitörést és agressziót vált ki a
gyerekből. A számítógépről való letiltással szabályos elvonási tünetek jönnek
létre, ami nyugtalanságban, szorongásban, pánikban esetleg vad indulatban
nyilvánul meg. A mentális jelek segélykiáltások, amik mindig ott lépnek fel,
ahol a gyermek valamilyen érzelmi szempontból magányosnak és elhagyatottnak
érzi magát. Ha észrevesszük a jeleket, el kell gondolkodnunk, azon milyen hiányt
akar pótolni a cselekvéssel. Tudom, felismerni és megnevezni nehéz és
tapintatlanság is a legmélyebb legrejtettebb emberi érzéseket, és ellenőrzést
gyakorolni, vagy tudatosan önmagunkat motiválni vagy produktivitásra késztetni
a másikat. Az esetek nagy százalékában a
gyermekek nincsenek tisztában a cselekedeteik és a lelki dolgaik
összefüggésével, a szülő egyszer csak azt tapasztalja, hogy a gyermeke nem tud
már meglenni a számítógépes játékok által nyújtott talmi ideák és a virtuális
világ nélkül, ahol a kudarcai eltűnnek, sikeres és eredményes lesz.
A számítógépes játékfüggés tünetei
nyilvánvalóak, de a szülő nem veszi ezeket a jeleket.
A függőség olyan magatartásmódok sorozatát hozza
felszínre, amelyeket addig nem tapasztaltunk. A személyiség nem tud lemondani
róla még akkor sem, ha ezek testi, lelki és szociális ártalmait érzi vagy a
környezete tiltja. A függőség azonban nem csak anyagokkal szemben alakulhat ki,
lehet televízió vagy számítógép, chat, vásárlás függőség is. Valahogy úgy indul
az egész, hogy a gyermek látva, beszélgetve másokkal kipróbálja a számítógépes
játékokat. Amikor a környezete nem eléggé inger dús számára, szülei
elhanyagolják, nem képes sikereket elérni a tanulásban párkapcsolatban, nincs
célja, értelmetlenné válik az élete,(nincsenek programok, szülők elfoglaltak,
problémák vannak körülötte, akkor a gyermek olyan világba menekül ahol ezek a
problémák nincsenek jelen.
Ha a gyermeke egyre több időt tölt a gép
előtt, az iskolából hazatérve bezárkózik a szobába és ha benyit a szülő
agresszív indulatos hangol válaszol, nem érdekli a családja, nem éhes,
elhanyagolja alapvető szociális szükségleteit, nem fontosak már számára azok a
dolgok amik eddig meghatározták életét, kezdi elhanyagolni a hobbijait,
melyeket régen szeretett, csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol
tart éppen a játékban, a baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a
virtuális világba, a tanulmányi eredménye fokozatosan romlik, egyre kevesebbet
tanul, azt mondja a számítógépen kell elkészítenie a házi feladatot, a
realitásérzéke változik, egyre erősebb „sikerforrás” a számítógépes játékok
során elért eredmény, ha letiltásra kerül sor akkor az veszekedések,
dührohamok, rongálások árán sikerül. A gyermek gyakran elhiteti a szülővel hogy
a számítógép már elavult és venni kell egy jobb modernebb gépet mert ez már
lassú. Az igazi ok azonban az hogy a számítógépes játék csak bizonyos hardverek
együttes megléte mellett futtatható, amihez a szülőket értelmetlen
beruházásokba hajszolja.
A szülőnek gyakran nincs meg az
alapismerete ahhoz hogy felismerje a gyermeke átveréseit, ha az iskolában a
tanár nem képes irányítani az órán ott is csak játszik, és még a
számítástechnikai ismeretekben is lemarad,a szülő gyakran csak annyit tud
gyermekéről, hogy délután gyermeke a könyvtárba ment, de azt nem tudja hogy ott
csak játékszenvedélyének hódol, amíg el nem fogy a pénze játszik megállás
nélkül, nem eszik nem iszik, majd addig bolyong amíg újabb pénzt nem szerez
amivel csillapíthatja a játékszenvedélyét. Ezek a gyerekek értelmetlenül
lődörögnek és csak azon jár az agyuk hogy tudnának egy újabb potya körre szert
tenni. Tekintetük fáradságról, kimerültségről árulkodik, nincs az arcukon
érzelemnek már semmi jele, amint megkapják a lehetőséget a számítógép
használatához a türelmetlenség és remegő feszültség átalakul kétségbeesett
izgalommá és mindenen átgázolva rontanak a számítógéphez. Akkor vesszük észre a
betegséget amikor ki akarjuk kapcsoltatni velük a számítógépet, ugyanis nem
képesek rá. Amikor megszakad az internetkapcsolat dühösen és kétségbeesetten,
gyűlöletes arccal akarják elpusztítani a környezetükben található tárgyakat. A
tehetetlen düh elképesztő agresszivitást hoz a felszínre, ami a legsúlyosabb
bűncselekmények elkövetésére szolgáltat mentális hátteret. Összeszorított
ököllel és dühös tekintettel bolyongnak türelmetlenül enyhülést remélve. A
szenvedélybeteg gyermek már elképzelni sem tudja az életét számítógép nélkül,
lehangolt, depressziós és szorongó ha nem játszhat, gyakran fáradt, álmos, a
szemizom egyensúlyának zavarát okozhatja a túlzott számítógép használat, ami
szédülést okozhat, krónikus szemgyulladások keletkeznek,szemégés,
szemfáradtság, kötőhártya-vörösség, szárazságérzet, betűk összefolyása,
fejfájás, a szemhéjszéli bőr vörössége vagy gyulladása, szúró érzés vagy
könnyezés tapasztalható. Ha ezeket észleli a szülő joggal gyanakodhat arra,
hogy a gyermeke hazugságokkal leplezi sajátos életvitelét. A játékhoz pénz
kell, ha otthon nem engedik a számítógéphez, amit akár bűncselekmény árán is
megszerez.
A gyermek időérzéke leromlik,
megfeledkezik biológiai szükségleteiről (evés, ivás, pihenés, tanulás) a játék
közben. Nem érdekli más, csak a játék,nem is érzi, hogy amit csinál probléma
lenne, a dolgok fontossági sorrendje átalakul, olyan világot teremt magának
amiben nincs helye a problémáknak és ha a szülő ki akarja ragadni ebből a
közegből akkor meglepő ellenállásra számíthat. A fiatalok jóval több időt
töltenek el a számítógép előtt, mint amennyit eredetileg kellene. Fokozatosan
elszigetelődnek, lógnak az iskolából, rosszul alszanak és deviáns lesz a
viselkedésük és megjelenik a suiciditás. Nagy segítség lenne, hogy ha a szülők
odafigyelnének a gyermekeikre és tudnák, milyen programokat használ a
csemetéjük. A számítógépes játékok elsősorban a fiúk figyelmét keltik fel.
Társadalmi párbeszédre és az oktatás megváltoztatására van szükség. Emellett
fontos, hogy a fiatalok megtanulják a családban a tiszteletet és nagyobb figyelmet
kapjanak az emberi kapcsolatok. A beteg a saját erejét használja fel a betegség
legyőzésére. Hiszen a szenvedélybetegséget csak legyőzni lehet, gyógyítani nem.
Minimálisan 3 hónap szeparáció és csoportterápiás kontroll segíti elő az
átalakulást. A gyerekek mesterséges örömforrást keresnek a játékokban, ergó ezt
kell pótolni ahhoz hogy elfelejtsék illetve ne keressék az olcsó eufóriát. A
viselkedési addikcióktól való elfordulás a legnehezebb. ha a beteg nem tud
ellenállni a kísértésnek, aztán nem tudja abbahagyni szokását, kényszeresen
visszatér hozzá. Mindezek következtében beszűkül és korlátozódik egyetlen
szenvedélyre. Hibás énképek esetén előfordulhatnak a kóros
feszültség-levezetésnek egészen extrém megnyilvánulásai. Kényszeresen kárt
tehet magában, de az önsértő viselkedésnek nem suiciditás hanem a feszültség
levezetése. A virtuális világban amit a játék ad, teljesül a vágy, hogy itt
ellentétben a valósággal, ők lehetnek a legkiválóbbak, legnagyobbak,
legerősebbek, legszebbek. Könnyebben szocializálódhatnak ebben a világban a
legkisebb nehézség nélkül. Sokan azért kezdenek el játszani, mert elesettnek és
jelentéktelennek érzik magukat igazi lehetőségeik, korlátaik között, a játékban
pedig egyszeriben hatalmasokká, híresekké válhatnak.
A virtuális világban a kapott szerep
megváltoztatja a helyes helyzet felismerésünket, önértékelésünket, itt képesek
vagyunk helytállni és elviselni a nehézségeket, szembesülni a szürke
hétköznapok problémáival. Szinte rezisztenssé válnak a külső ingerekkel szemben
újra és újra visszaesnek a játék világába, ahol minden egyszerű és könnyebb. Ha
a játékszenvedély menekülés a valós problémák elől, akkor az betegség. A
szülők, tanárok feladata, hogy eltérítsék a fiatalokat a túlzásba vitt játéktól
azzal, hogy kommunikálnak velük, segítenek a problémáik megoldásában, és
alternatívákat kínálnak fel számukra, a szabadidő tartalmas eltöltésére. A
függőség társadalmi következménye óriási. Felnőttként a szenvedélybeteg gyermek
tovább folytatja kisded játékait és majd a munkahelyen is a játék fog uralkodni
felette, „cyberparaszt” játékokat játszik és a munkája már csak másodlagos
lesz. A folyamatos játékot csak addig szakítja meg amíg a főnöke elhalad
mögötte. A teljesítmény rovására megy a szenvedélybetegség, akár a dohányzás,
hiszen a dohányosok 20%-al kevesebbet dolgoznak a többieknél mert ki mennek
rágyújtani.
A szenvedély fokozatosan eszkalálódik,
kicsiben indul és beláthatatlan következményei lehetnek. Hosszútávon már
gyermekkorban elvetett mag felnőtt korban csúcsosodik a teljes élet kudarcává,
ami majdan felnőtt korban akár a suiciditás gondolatának előtérbe kerüléséhez
vezethet. A játékfüggő a saját és mások egzisztenciáját is veszélyezteti. A
családi kassza mindig megérzi ha a gyermek szenvedélybeteg, mert olyan kiadásokkal
terheli a családot ami normális esetben nem lenne.(gépvásárlás,internet, online
kártya előfizetés, dvd vásárlás, okostelefon, tablet stb.) A gyermeknek
szüksége van iránymutatásra, mert nem látja át azt a bonyolult
jelenségrendszert amiben él. Nincs meg még benne az általános mentális képesség,
amely többek közt tartalmazza az érvelés, a tervezés, problémamegoldás,
absztrakt gondolkodás képességét. A perspektivikus gondolkodás képessége a
világ szélesebb és mélyebb megértésének képessége – ítélőképesség, megérteni a
dolgok értelmét, kellő mennyiségű empirikus úton szerzett ismeret nélkül szinte
lehetetlen. Az értelemhez társul az érzelmi intelligencia és ez a kettő az
alapja az önálló gondolkodás képességének. Nap mint nap új helyzetekhez, új
körülményekhez való alkalmazkodási képessége, mely összefügg az előzőleg
szerzett tapasztalati anyag alkalmazásával, az adott helyzet megítélésével, a személyiséggel
és a gondolkodási képességgel. Az interperszonális kapcsolatok szociális
kapcsolatok terén vagy a társas érintkezés terén és az önismeret terén a
legnehezebb a gyermek élete. A versenyhelyzet feszültséggel tölti el, amit
kompenzálni szeretne. Az érzelmeit sem képes kellően kontrollálni még, mert nem
fejlődött ki az érzelmi háttér amit igényelne a hormonális testi fejlődése. Mások
érzelmi indítékainak megismerése/ismerete nagy biztonságot jelent az egymás
elfogadásában, a tevékenység végzésében és a szocializálódásban. Nem elég az környezet érzékelése, kell a gondolkodás révén az érzelmek jelentésének megértésének és kezelésének képessége is. Túl sokat várunk el a
fiataloktól, túl nagy terheket hordoznak, amit érzelmileg is fel kell tudni
dolgozni, ezért az érzelmek, gondolatok és tettek közötti kapcsolat nem mindig
racionális. A viselkedés egyénre jellemző
személyiségjegyeket tartalmaz, amelyek a személyiség jellemzői meghatározó
elemei. Segítsünk a gyereknek megérteni, feldolgozni, alkalmazni az
ismereteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése