Ezek a mai fiatalok!

Milyenek a mai fiatalok? Politikafóbiások, lázadók, beszólnak, fejlett igazságérzettel rendelkeznek, nem képesek szocializálódni reményt vesztettek és pesszimisták, idegesek, feszültek, fásultak. „Ezek a mai fiatalok”, hangzik már ezer éve a szlogen, ami ezeréves stigmákat hordoz. A sztereotípiákat amiket könnyen húz rá az idősebb generáció, a fiatalokra, de mi külömbek vagyunk náluk?  Külömbek voltunk az ő korukban? Amikor mi voltunk fiatalok, köztünk is voltak udvariasak és kevésbé udvariasak. Az alkohol és a cigaretta az amitől nagymenőnek felnőttnek érzik magukat, de hát ezeket is tőlünk látják. Szilvási Lajos írta egyszer; a mai fiatalok egyéniségek akarnak lenni, de csak csordában tudtnak létezni. Minden fiatal tartozni akar valahová, családhoz társasághoz, galerihez, csak rajtunk múlik melyiket választja.

– Verőfényes szép reggelre ébredünk ma is, csiripelnek a madarak szeretet és melegség hatja át a világot. Indulok dolgozni, sorstársaimmal reggel felülök a buszra, mindenki az első ajtón szál fel, de néhány renegát, akik nem tisztelnek semmiféle konvenciót vagy szabályt csak azért is a középső ajtón akarnak berontani, nem törődve azokkal akik szabályosan ott szeretnének leszálni. Nem várják meg, amíg leszálnak az utasok erővek könyökölve törnek utat maguknak, pedig ők már hatvanon túl igazán szocializálódhattak volna. Alacsony kövérkés néni tör utat magának, egyik kezében egy csokor virág, a másikban egy gurulós bevásárlótáska, amit szarkasztikusan szoktak a fiatalok  birodalmi lépegetőnek, nyugger terminátornak nevezni. Az éjszakai eső besározta a buszmegállót, a guruló szatyor kerekei a rátapadt sártól már nem forognak jól, de ez mit sem zavarja a hölgyet, aki csak könyököl kitartóan az általa kinézett ülés felé. Közben több idősebb utas is nehezményezi, hogy miért nem engedi leszállni a többieket, de ő pislogásra sem méltatja az embereket. Néhány jólöltözött utas lábán áthúzza a sáros kerekű kocsiját, a többieknek a csokor virággal igyekszik megszaggatni a ruházatát. A munkába siető emberek tiszta ruházata és cipője áldozatul esik a hölgy önzésének. Mire a busz végére ér, sikerül közel harminc ember idegeit felborzolnia, de elkésik, mert egy másik idős hölgy elfoglalja az általa kiszemelt helyet, aki a másik ajtón szállt fel. Mellesleg több üres szék mellett is elcaplatott a nagy igyekezetében. Szemrehányóan néz az ülő utasokra és dühösen csattan fel egy utasra azzal, hogy ő két helyet foglal el. Ezek a mai fiatalok nem adják át a helyet az idősebbeknek mondja kritikusan. Az utas türelmesen beljebb ül és átadja neki a helyet, de a hölgy még mindig nem elégedett, mert ő bizony az ablak mellett akar ülni, a jobb kilátás miatt. Az utas nyel egyet és végérvényesen feláll, otthagyja mind a két helyet a hölgynek. A hölgy továbbra sem elégedett, most a vele szemben ülőkhöz fordul ellentmondást nem tűrő hangon; ezek a helyek nekem nem jók, üljenek át oda, mert ő az útiránynak háttal nem ül le. Sikerül ezzel a másik két utast is felállítania és mostmár négy hely áll rendelkezésére, és úgy utazhat mint egy hercegnő a hintójában, de senki sem ül le hozzá a zsufolt buszon inkább állnak az utasok mintsem hogy lelki közösséget vállaljanak vele. Pechére csak művelt intelligens fiatalok utaznak a buszon akik már az előző megállókban átadták a helyet az idősebbeknek. Vannak akik fejrázással jelzik nemtetszésüket, vannak akik mosolyognak rajta és vannak akik diszkréten az ablak felé fordulnak nem véve tudomást a történtekről. Mindenki szégyenkezik a fiatalok és a nem fiatalok is. A hölgy végtelen nagylelkűségében ajánlgatja  a másik három helyet, de senki sem akar már leülni. Az ötven éves buszsofőr is bele szól a mikrofonjába némi cinizmussal, ha már átrendezte a buszon az ülésrendet, nem akar az én helyemre ülni, innen sokkal jobb a kilátás. Óriási nevetés tör ki, megtapsolják a buszsofőrt. A hölgy kikéri magának, ne szemtelenkedjen mert őt koránál fogva megilleti a megfelelő szinvonalu szolgáltalás. Miért a többieket nem? kérdezi a sofőr, pedig ők még fizettek is érte. Mostmár az idősebb utasok is elmosolyodnak, ezzel jelezve egyetértésüket, de a hölgy közli, feljelenti a tiszteleletlen viselkedése miatt. A következő megállónál dúlva fullva leszáll a buszról a hölgy újjával fenyegetve a sofőrt. majd én megmutatom magának... de már nem hallani a folytatást, mert az ajtó figyelmezettő csengője elnyomja a szitkokat. Amikor a fiatalokat kritizáljuk, miért nem gondolunk bele, hogy mi sem járunk előttük túl szép példával. Nem kell megbotránkozni, hogy a mai fiatalok hogyan öltözködnek, vagy beszélnek vagy viselkednek, mert emlékezzünk csak vissza arra, hogy mi hogyan néztünk ki, milyen ruhákba jártunk, milyen kitűzőket viseltünk, vagy hogy mik voltak azok, amikkel az őrületbe kergettük szüleinket. A mi korosztályunk is csinált polgár pukkasztó dolgokat, bozontos hajviselettel és egy sokol rádióval a kezében talán ő is idegesítette 40 éve a buszon közlekedőket, csak akkor még nem volt internet ahol megörökíthették volna azt a sok ostobaságot amit az akkori generáció művelt. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az idős kor nem érdem és nem kiváltság, inkább állapot, de nem jogosít fel bennünket arra, hogy a nálunk fiatalabbakat megítéljük. Renélem ez az írás is polgárpukkasztó lesz, mert advokatus diabloként rá kell világítanom arra a nevetséges álláspontra, amit mi idősebbek képviselünk.  Soha ne féljünk kilépni a sorból, lehet, hogy a sorral van a probléma.