Az alhálózati maszk fogalma

Az IP-címben a hálózat és a csomópont azonosítója az alhálózati maszk (subnet mask)

segítségével választható szét, ezért a hálózati állomások beállításakor az IP-cím mellett az

alhálózati maszkot is meg kell adni. Az IP-protokoll számára az IP-cím és az alhálózati maszk

csak együtt értelmes, mert az IP-cím mindig két részből. Az alhálózati maszk hiányában az

állomás nem tudja meghatározni az itt tartalmazó hálózat címét, ami pedig az útválasztáshoz

elengedhetetlen. (Ha nincs megadva mindkét paraméter, a Windows és a Windows 2000

operációs rendszerekben a TCP/IP-protokoll egyszerűen nem indul el.)

Az alhálózati maszk is 32-bites szám, amelyben 1-esek jelzik a hálózat, 0-k az állomási

azonosítójának IP-címbeli helyét. Az alhálózati maszk 1-esekből álló sorozattal kezdődik és

0-sorozattal ér véget. Az alhálózati maszkban 0-t nem követhet 1-es, ha mégis, az alhálózati

maszk hibás, vele a TCP/IP protokoll nem tud működni.

Példa az alhálózati maszk használatára:

IP-cím: 196.225.15.5

Alhálózati maszk: 255.255.255.0

Kettes számrendszerben:

IP-cím: 11000100 11100001 00001111 00000101

Alhálózati maszk: 11111111 11111111 11111111 00000000

A két szám bitenkénti ÉS (AND) műveletet elvégezve megkapjuk a hálózat címét:

 11000100 11100001 00001111 00000000

 Pontozott decimális formában: 196.225.15.0

Ha az ÉS műveletet a cím és az alhálózati maszk inverze között végezzük el, a következő

két számot használjuk:

IP-cím: 11000100 11100001 00001111 00000101

Maszk: 00000000 00000000 00000000 11111111

az állomás hálózaton belüli címét kapjuk:

 00000000 00000000 00000000 00000101

 Pontozott decimális formában: 0.0.0.5 

Hogyan használja az IP-protokoll az alhálózati maszkot?

Amikor egy program adatokat küld a TCP/IP-hálózaton keresztül, az elküldendő adatokhoz

mellékeli a saját és a címzett IP-címét is. Ha a címzett címében a hálózati azonosítója más

mint a küldőt tartalmazó hálózat címe, a címzett csak útválasztó(ko)n keresztül érhető el.

Ezért a küldő számítógépén futó IP-protokollnak elősször azt kell megállapítania, hogy az

elküldendő csomag címzettje a helyi hálózatban van-e, ezt pedig a következőképpen teszi:

a küldő IP-címéből a küldő alhálózati maszkjának segítségével előállítja a hálózati

azonosítót

a címzett IP-címéből a küldő alhálózati maszkjával előállítja a hálózatcímet ( a címzett

alhálózati maszkjával nem rendelkezik)

a kapott két számot összehasonlítja

Ha a két szám egyezik, megkeresi a címzettet a helyi hálózatban, ha pedig nem, a csomagot

az alapértelmezés szerinti átjárónak küldi el.

Az IP-cím nem a számítógépet, hanem annak csak egy hálózati csatolóját azonosítja. Ha a

számítógépben több hálózati kártya van, minden csatolóhoz külön IP-címet kell adni.

A több csatolónak megfelelően a számítógép több különböző helyi hálózatban is részt

vehet, mindegyikben a hálózatba illő IP-címmel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az így

felszerelt számítógép össze is köti azokat a hálózatokat, amelyekhez csatlakozik: a különböző

hálózatokban lévő más számítógépek alapértelmezés szerint nem tudnak egymással

kommunikálni a többkártyás (multihomed) számítógép segítségével.

Az olyan, több hálózati csatolót tartalmazó berendezést, amelyek révén a róla elérhető helyi

hálózatok kommunikálni tudnak egymással, útválasztónak (router) nevezzük. 

Az IP-cím az állomást (számítógépet vagy más eszközt, például egy nyomtatót vagy útválasztót) a TCP/IP-hálózaton egyedileg azonosító 32 bites szám.

Az IP-címek általában pontokkal elválasztott decimális formátumban megadott négy számból állnak, például 192.168.123.132. Annak megismeréséhez, hogy miként használhatók az alhálózati maszkok az állomások, hálózatok és alhálózatok megkülönböztetéséhez, vizsgálja meg az IP-címet bináris formátumban.

Például 192.168.123.132 pontokkal tagolt decimális IP-cím (bináris formátumban) a 32 bites szám 110000000101000111101110000100. Lehet, hogy ezt a számot nehéz megérteni, ezért négy 8 bitből álló részre osztjuk fel.

Ezek a nyolc bites szakaszok oktettként ismertek. A példában szereplő IP-cím ekkor 11000000.10101000.01111011.10000100 lesz. Ez a szám még mindig kicsit nehezen értelmezhető, ezért a legjobb eredmény érdekében konvertálja a bináris címet pontokkal elválasztott decimális formátumba (192.168.123.132). A pontokkal elválasztott decimális számok a binárisból decimális formátumba konvertált oktettek.

A nagytávolságú TCP/IP-hálózatoknál (WAN) az összekapcsolt hálózatok rendszereként történő megfelelő működés érdekében a hálózatok között csomagokat továbbító útválasztó nem ismeri annak az állomásnak a pontos helyét, amelynek az információs csomagot szánták. Az útválasztók csak azt tudják, hogy az állomás mely hálózat tagja, és az útválasztási táblában tárolt információk alapján határozzák meg, hogyan juttatható el a csomag a célállomás hálózatához. A csomag a cél hálózatához való továbbítást követően jut el a megfelelő állomáshoz.

Az eljárás működése érdekében az IP-cím két részből áll. Az IP-cím első része a hálózat címe, második része pedig az állomás címe. A 192.168.123.132 mintacím két részre osztását követően az alábbiakat kapja:

 

   192.168.123. Network .132 Host

 

-vagy-

   192.168.123.0 - network address. 0.0.0.132 - host address.

 

Alhálózati maszk

A TCP/IP működéséhez szükséges második elem az alhálózati maszk, amelynek segítségével a TCP/IP protokoll meghatározza, hogy egy állomás a helyi alhálózaton vagy egy távoli hálózaton található-e.

A TCP/IP protokollban nincsenek rögzítve a hálózati és az állomáscímként használt IP-címek részei, így a fent említett hálózati és állomáscímek csak további információk birtokában határozhatók meg. Ezt az információt biztosítja egy másik, alhálózati maszk néven ismert 32 bites szám. Ebben a példában az alhálózati maszk 255.255.255.0. A szám jelentése csak annak a tudatában nyilvánvaló, hogy a 255 bináris formátumban átírva egyenlő az 11111111 számmal. Az alhálózati maszk tehát az alábbi:

 

   11111111.11111111.11111111.0000000

 

Az IP-cím és az alhálózati maszk felsorolásával elkülöníthető a címnek a hálózatra és az állomásra vonatkozó része:

 

   11000000.10101000.01111011.10000100 -- IP address (192.168.123.132)

   11111111.11111111.11111111.00000000 -- Subnet mask (255.255.255.0)

 

Az első 24 bit (az egyesek száma a fenti példában szereplő alhálózati maszkban) a hálózat címének azonosítójaként szolgál, az utolsó 8 bit (a fennmaradó nullák száma a példában szereplő alhálózati maszkban) pedig az állomás címének azonosítójaként. Az eredmény az alábbi:

 

   11000000.10101000.01111011.00000000 -- Network address (192.168.123.0)

   00000000.00000000.00000000.10000100 -- Host address (000.000.000.132)

 

Így már látható, hogy egy 255.255.255.0 alhálózati maszk esetén a hálózati azonosító 192.168.123.0, az állomás címe pedig 0.0.0.132. Amikor egy csomag érkezik a 192.168.123.0 alhálózaton (a helyi alhálózatról vagy egy távoli hálózatról), amelynek rendeltetési címe 192.168.123.132, a számítógép fogadja a hálózatról és feldolgozza azt.

Szinte az összes decimális alhálózati maszk bináris számokká alakul át, amelyek mind egyesek a bal oldalon és nullák a jobb oldalon. Gyakran használják az alábbi alhálózati maszkokat is:

 

   Decimal                 Binary

   255.255.255.192         1111111.11111111.1111111.11000000

   255.255.255.224         1111111.11111111.1111111.11100000

Az IP-címek osztálya az első oktett megvizsgálásával azonosítható. Az alábbiakban az A, B és C internet címosztályok tartományai láthatók egy-egy mintacímmel:

 

Az A osztályú hálózatok egy alapértelmezett 255.0.0.0 alhálózati maszkot használnak, és az első oktettjük 0-127 lehet. A 10.52.36.11 cím egy A osztályú cím, mivel az első oktettje 10, amely az 1 és 127 (a 127-et is beleértve) közötti tartományba esik.

A B osztályú hálózatok egy alapértelmezett 255.255.0.0 alhálózati maszkot használnak, és az első oktettjük 128-191 lehet. A 172.16.52.63 cím egy B osztályú cím, mivel az első oktettje 172, amely a 128 és 191 (a 191-et is beleértve) közötti tartományba esik.

A C osztályú hálózatok egy alapértelmezett 255.255.255.0 alhálózati maszkot használnak, és az első oktettjük 192-223 lehet. A 192.168.123.132 cím egy C osztályú cím, mivel az első oktettje 192, amely a 192 és 223 (a 223-at is beleértve) közötti tartományba esik.

Néhány esetben az alapértelmezett alhálózati maszk-értékek nem teljesítik a szervezet igényeit a hálózat fizikai topológiája, illetve amiatt, hogy a hálózatok (vagy állomások) számai nem felelnek meg az alapértelmezett alhálózati maszk korlátozásainak. Az alábbi szakasz ismerteti, hogy miként oszthatók fel a hálózatok az alhálózati maszkok segítségével.

Alhálózatok

Az A, B vagy C osztályú TCP/IP-hálózatokat a rendszergazdák tovább oszthatják, vagyis alhálózatokra bonthatják. Ez az internet logikai címsémájának (az IP-címek és -alhálózatok absztrakt világának) a valós világban használt fizikai hálózatokkal való egyeztetésekor válik szükségessé.

Az IP-címterületeket kiosztó rendszergazda felügyelheti azokat a hálózatokat, amelyek nem oly módon rendezettek, hogy egyszerűen megfeleljenek ezeknek a címeknek. Tegyük fel, hogy egy nagytávolságú hálózattal rendelkezik, amelyben 150 állomás található (különböző városokban) három, TCP/IP-útválasztóval összekapcsolt hálózaton. A három hálózat mindegyikén 50 állomás található. A C osztályú hálózathoz a 192.168.123.0 cím van kiosztva. (Ez a cím szemléltetésként szolgál, és valójában egy olyan tartományból származik, amely nincs kiosztva az interneten.) Ez azt jelenti, hogy a 150 állomáshoz a 192.168.123.1 és 192.168.123.254 közötti címek használhatók.

A példában nem használható a 192.168.123.0 és a 192.168.123.255 cím, mivel a csak egyesből, illetve a csak nullából álló állomáscímrésszel rendelkező bináris címek érvénytelenek. A nulla cím érvénytelen, mert az a hálózatok megadására szolgál az állomás megadása nélkül. A 255-ös címet (bináris formátumban a csak egyeseket tartalmazó állomáscímet) az üzeneteknek a hálózat összes állomásához történő eljuttatására használják. Ne feledje, hogy a hálózatok, illetve alhálózatok első és utolsó címe nem rendelhető egyéni állomáshoz.

Ez azt jelenti, hogy 254 állomáshoz tud kiosztani IP-címeket. Ez nem gond, ha mind a 150 számítógép egyetlen hálózaton található. A 150 számítógép azonban három külön fizikai hálózaton található. Ahelyett azonban, hogy több címterületet igényelne az egyes hálózatokhoz, a hálózatot alhálózatokra oszthatja, így egyetlen címterületet több fizikai hálózathoz is felhasználhat.

Ebben az esetben az alhálózati maszk segítségével a hálózatot négy alhálózatra osztja, így a hálózati cím nagyobb, az állomáscímek lehetséges tartománya pedig kisebb lesz. Más szóval: kölcsönvesz az általában az állomáscímhez használt bitek közül néhányat, és a cím hálózati részéhez használja azokat. A 255.255.255.192 alhálózati maszk négy, egyenként 62 állomást tartalmazó hálózatot eredményez. Ez azért lehetséges, mert a 255.255.255.192 bináris formátumban egyenlő az 1111111.11111111.1111111.11000000 számmal. Az utolsó oktett első két számjegye lesz hálózati cím, így a következő hálózatokhoz jut: 00000000 (0), 01000000 (64), 10000000 (128) és 11000000 (192). (Néhány rendszergazda csak két alhálózatot használ a 255.255.255.192 cím alhálózati maszkként való alkalmazásával. Erről bővebben az 1878. számú RFC-dokumentumban tájékozódhat.) Ebben a négy hálózatban az utolsó 6 bináris szám használható az állomáscímekhez.

A 255.255.255.192 alhálózati maszk használatával a 192.168.123.0 című hálózatból ekkor a következő négy hálózat lesz: 192.168.123.0, 192.168.123.64, 192.168.123.128 és 192.168.123.192. A négy hálózat érvényes állomáscímei az alábbiak:

 

   192.168.123.1-62

   192.168.123.65-126

   192.168.123.129-190

   192.168.123.193-254

 

Ebben az esetben se feledje el, hogy a csak egyeseket, illetve csak nullákat tartalmazó bináris állomáscímek érvénytelenek, tehát nem használhat olyan címeket, amelyek utolsó oktettje 0, 63, 64, 127, 128, 191, 192 vagy 255.

A 192.168.123.71 és a 192.168.123.133 állomáscímek megvizsgálásával megértheti ennek a rendszernek a működését. A 255.255.255.0 alapértelmezett C osztályú alhálózati maszk használatakor mindkét cím a 192.168.123.0 hálózaton található. Ha azonban a 255.255.255.192 alhálózati maszkot használja, a címek különböző hálózatokon lesznek: a 192.168.123.71 a 192.168.123.64 hálózaton, a 192.168.123.133 pedig a 192.168.123.128 hálózaton.

 

Alapértelmezett átjárók

Ha egy TCP/IP-alapú számítógépnek egy másik hálózaton található állomással kell kommunikálnia, ehhez általában egy útválasztónak nevezett eszközt használ. A TCP/IP terminológiájában az állomáson megadott, az állomás alhálózatát a többi hálózattal összekapcsoló útválasztót alapértelmezett átjárónak nevezik. Ez a bekezdés bemutatja, hogyan határozza meg a TCP/IP protokoll azt, hogy kell-e csomagot küldeni az alapértelmezett átjáróhoz a hálózaton található másik számítógép vagy eszköz eléréséhez.

Amikor egy állomás a TCP/IP segítségével kísérel meg kommunikálni egy másik eszközzel, összehasonlítja a definiált alhálózati maszkot és a rendeltetési IP-címet saját alhálózati maszkjával és IP-címével. Az összehasonlítás eredménye alapján a számítógép megállapítja, hogy a cél egy helyi vagy egy távoli állomás.

Ha az eljárás eredményeként az derül ki, hogy a cél egy helyi állomás, akkor a számítógép egyszerűen a helyi alhálózatra küldi a csomagot. Ha viszont a cél egy távoli állomás, akkor a számítógép a TCP/IP tulajdonságai között megadott alapértelmezett átjáróhoz küldi a csomagot. Ezt követően az útválasztónak kell a megfelelő alhálózathoz továbbítania azt.

Alapfogalmak

Szórási cím – IP-cím az állomást megadó, egyesekből álló résszel.

Állomás – Számítógép vagy más eszköz egy TCP/IP-hálózaton.

Internet – Összekapcsolt hálózatokból álló globális rendszer, amely IP-címek közös tartományán osztozik.

InterNIC – Az interneten található IP-címek felügyeletéért felelős szervezet.

IP – Hálózati csomagok TCP/IP-hálózaton vagy interneten keresztüli küldésére szolgáló hálózati protokoll.

IP-cím – Állomások egyéni 32 bites címe egy TCP/IP-hálózaton vagy az interneten.

Hálózat – A cikkben a hálózat két jelentése fordul elő. Az egyik számítógépek csoportját jelenti egyetlen fizikai hálózati szegmensen, a másik egy IP-hálózat rendszergazdák által kiosztott címtartománya.

Hálózati cím – IP-cím az állomást megadó, nullákból álló résszel.

Oktett – Egy 8 bites szám, amelyből 4 darab egy 32 bites IP-címet alkot. Az oktettek a 00000000-11111111 tartományba eső értékeket vehetnek fel, amelyek a 0-255 decimális értékeknek felelnek meg.

Csomag – A TCP/IP-hálózatokon vagy nagytávolságú hálózatokon továbbított adategység.

RFC (Request for Comment) – Az interneten használt szabványok definiálására szolgáló dokumentum.

Útválasztó – Különböző IP-hálózatok közötti hálózati forgalom továbbítására szolgáló eszköz.

Alhálózati maszk – Egy IP-cím hálózatot és állomást definiáló részének megkülönböztetésére szolgáló 32 bites szám.

Alhálózat – Egy nagyobb hálózat egyenlő részekre osztásával létrehozott kisebb hálózat.

TCP/IP – Az általában az interneten és a nagyobb hálózatokon széleskörűen használt protokollok, szabványok és segédprogramok csoportja.

Nagytávolságú hálózat (WAN) – Kisebb hálózatokból álló, útválasztókkal elválasztott nagyobb hálózat. Az internet például egy hatalmas méretű WAN.

Magyarázat

Az alhálózati maszkot annak meghatározására használják, hogy mekkora az IP-címek tömbje a helyi hálózaton, szemben az internetes valahol. Ha egy 255.255.255.0 alhálózati maszkkal rendelkezik, és a címed 192.168.5.20, akkor az alhálózati maszk azt mondja, hogy beszéljen bármilyen 192.168.5.1 és 192.168.5.255 közötti IP-vel, amelyet éppen a helyi hálózaton sugározott. Minden más IP-cím esetén a csomagokat tovább kell továbbítani az átjáróra, ahelyett, hogy helyben továbbítanák őket.

Ami az IP címet és mit csinálja, ez megegyezik a számítógép telefonszámával az interneten. Az internetes útválasztási rendszer valójában a telefonos rendszeren alapult, kezdve. Gondold át. Az IPv4 IP-cím négy, három számból álló blokkot tartalmaz. és egy telefonszám technikailag négy blokkot is tartalmaz (országkód, körzetszám, előtag és szám). Csakúgy, mint az eredeti országkód és a körzetszám sokkal szorosabban kapcsolódott a telefonok helyéhez, az első két oktett az országhoz és az államhoz kapcsolódott. De most ugyanúgy a mobiltelefonjának körzetkódja lehet az államától kívül, és az IP-cím a világ bármely pontjára mutathat.

IP cím: 32 bites cím, amelyet a TCP / IP használatával a gazdákhoz rendeltünk. Minden cím tartalmaz hálózati számot, opcionális alhálózati számot és gazdaszámot. A hálózati és alhálózati számokat együttesen használják az útválasztáshoz, és a gazdaszámot arra használják, hogy egy adott gazdagépet a hálózaton vagy az alhálózaton belül címezjenek.

Alhálózati maszk: 32 bites szám, amely numerikusan leírja az IP cím formátumát azáltal, hogy a kombinált hálózatot és az alhálózati biteket ábrázolja a címen, 1 maszk bitértékkel, és a host host biteket ábrázolja a címen 0 maszk bit értékkel.

Még mindig nem érted meg? Nos, ez teljesen normális. Az IP-alhálózat dolgával a következő percben minden rendben lesz. Csak légy türelmes. Megígérem, hogy ha elkészíti az olvasást és a válasz többi részének megnézését, akkor kényelmesen fogja kezelni ezt a témát. Hajtson végre gyakorlást, és gyorsan második számítás lesz ez. Csak az IP-re és az alhálózatra való tekintettel.

Elég a meghatározásokból. Nézzünk egy példát és magyarázatot:

Példa:

Így gondolhatunk rá. Képzelje el, hogy az IP-cím olyan, mint egy „otthoni cím, munkacím, stb.” Cím. Valaki szeretne e-mailt küldeni egy címre, így elhelyezi a levelet a postafiókba. A levelező srác jön, és elviszi a levelet a pénztárba, ahol minden levelet a helyes irányba küldhetnek. Ha a leveleket a környéken élőknek küldi, akkor csak a postaládájába teszik. Ha egy másik városban küldték el valakinek, akkor el kell küldenie ezt a városi postahivatalt, és a postafiók srácok elküldték oda, ahol kell. Ugyanez vonatkozik az IP-címekre.

Ha a címe 10.0.0.1 és a 255.0.0.0 alhálózati maszk, ez azt jelenti, hogy minden cím a következővel kezdődik: 10.xxx “példa: 10.0.0.10, 10.10.20.10, 10.200.90.1, stb.” Egy része a hálózatának „e-mail címe” ugyanabban a városban, ahol élsz ”. Tudom, hogy az alhálózati maszk miatt. Ha az alhálózat 255.0.0.0, ez azt jelenti, hogy minden IP-cím az első oktettel kezdődik: „0–255 számot írunk az IP-cím pontjai mellett. A példában adja meg a „10.0.0.0” értéket, az első oktett 10, a második oktett 0, a harmadik 0 és a negyedik 1 ″ ugyanabban a hálózati „városban” van, mint te. Tehát ha a címe 10.0.0.1 és a 255.0.0.0 alhálózat, és valamit a 10.0.0.2-re küld, akkor közvetlenül küldhet erre a címre, mert a saját városában található. Csak elveheti a levelet, és elteheti a postaládájába. Ha az Ön IP-címe 10.0.0.1 és az alhálózat 255.0.0.0. és küld valamit az 50.0.0.2-re, akkor közvetlenül nem küldheti el erre a címre, mert ő nem a saját városának „hálózata”. A leveleknek a postahivatalhoz kell menniük, és erre a címre kell küldeniük. Ez a postahivatal elküldi a másik srác postafiókjához.

Az IP-cím és az alhálózati maszk közötti különbség megértéséhez alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie arról, hogy mi az IP-cím, és mi az alhálózati maszk szerepe a hálózatban.

IP ─ Az internetes protokoll a TCP / IP protokollkészlet középpontja, amelyre az összes többi protokoll támaszkodik az adatábrák címzése, fragmentálása / összeszerelése és kapcsolat nélküli továbbítása érdekében.

Az IP felelőssége az adatgramok logikai hálózati rétegének címzése. Ez a réteg azonosítja a küldő és fogadó gazdagépek IP-címét az adatábrán belül.

Alhálózati maszk ─ az IP címzési hierarchikus sémájának szerves része. Ezt egy IP-cím egy részének elrejtésére használják, hogy meghatározzák a hálózatot és az alhálózatot a gazdacímtől.

Az a képesség, hogy meghatározzuk a cím mely részét a hálózat, különösen fontos a végrendszerek és az útválasztók számára. Ha két eszköz nem osztja meg a közös hálózati alhálózati címet, akkor teljesen más hálózaton találhatók meg.

Ugyanazon hálózat két rendszerének nincs szüksége útválasztó segítségére, amikor információt szeretne továbbítani. A különféle hálózatokon két rendszer azonban útválasztót igényel a kommunikáció továbbításához. Az IP-gazdagépek nem ösztönösen tudják, hogy egy célgazda ugyanazon a hálózaton van-e vagy sem, ezt az adatátvitel előtt meg kell találnia. Itt jön be a maszk.

A végrendszerek és az útválasztók maszkokat használnak annak meghatározására, hogy ki kell-e kiabálni vagy forgalmat kell-e irányítani az adatgramok továbbításához a célállomáshoz.

Mi a kiabálás és a routing?

Rövid válasz: ha egy küldő véggazda ismeri a rendeltetési hely gazdagépét ugyanabban a helyi szegmensben, akkor kiabálhat egy helyi címfelbontási protokollt (ARP), amellyel a logikai hálózati réteg IP-címét MAC-címre oldhatja, és segítség nélkül eljuttathatja az adatábrát. egy routerből. Ezzel szemben, ha a küldő host úgy határozza meg, hogy a vevő távoli alhálózaton vagy hálózaton tartózkodik, a feladónak a keretet úgy kell irányítania, hogy azt egy helyi átjáró útválasztóra küldi. A küldő házigazda helyi maszkot használ annak meghatározására, hogy ki kell-e kiabálni, vagy meg kell-e irányítani.

Ha a küldő gazdagép meghatározza, hogy a rendeltetési hely ugyanazon a helyi szegmensen található-e, a küldő összehasonlítja a helyi maszkot a célgazda IP-címével. Ha a feladó úgy találja, hogy a fogadó gazda a helyi alhálózaton helyezkedik el, akkor tudja, hogy egy helyi ARP-t kiabálhat (küldhet) a logikai cím MAC-címre való feloldásához és adatgramok továbbításához bármely útválasztó támogatása nélkül.