Nem is olyan régen, még a Rétköz lecsapolása előtt de a tatárdúlás után, hun vót hun nem vót a Ticcén innen vót a Málé szigeten meg túl ez az eset, ami ükapámmal megtörtént. Éjszaka megjelent egy lidérc a nádasban. Amikor azt mondtam hogy meg kéne keresni, csak annyit mondott ükapám ha meg akarod keresni oszt meguntad az életed akkor a Matyi-szeg fele indulj északra, majd megeszen a fekete mocsár. Akkoriban az emberek még békében éltek, beszélgettek egymással, nem volt irigység, mert senkinek nem vót semmije amit a másik irigyelhessen. Én még Bagoly nagyanyámtól hallottam, ű meg az öreganyjától. Ki tudja, hány ember lett még közbeiktatva, mire hozzám eljutott, de hitelességét ne fírtassuk. A terület eredendően a borsovai várispánsághoz tartozott, de nem igen mert ide jönni senki adót szedni. Mikor még sem neve, sem kezdete, sem vége nem volt a mocsárnak, egy rég elröppent esztendőkben, letűnt nemzedékek látta ősidőkben, hosszú századok ködében, a sötét múltnak ölében, Tisza anyánk betakarta a földeket zavaros vízzel, a sűrű sötét nádast a világvégének nevezték, csak a halál járt rajta ködös hajnalon ócska csolnakjával. Képzeld el ez egy 140.000 hóldnyi hatalmas teknőt, aminek nagyrészét a gyilkos mocsár uralja. csak pár ember ösmerte a titkos ösvényeket. Oszt vót itt pár sziget elrejtve a kiváncsi szemek elől, a legnagyobbat a Koldbárdtól délre Vártanyának nevezték az itt élő emberek. Tüle északra vólt egy pézsmatök formájú sziget, ami földvár vót a tatárdúlás előtt. A régi öregek, akik hosszú históriákat mesélnek róla téli estéken, a kemencében pattogó venyige mellett, hogy kirűl hát a lápi lidércrül, a mumusról, aki hosszúvékony vót mellényt viselt, onnan jött ő ahol a Nap kel, ahol serken az élet, abban az irányban kelet felé ahol a nádastól nem látszik a kárpátok magas hegye. Ember nem igen járta csak a szél ezt kolokános hínáros, posványos apró úszó szigetekkel teleszórt, mocsaras lápos fekete cuppogó vizet, de a mi lidércünk gyalog egy hosszú vékony azsaggal jelent meg egy ködös hajnalon a Fellegvár homályából a Bábajnál, Nagylésza felől, csak a csillogó fekete csizmája szára látszott ki a vízbűl. Egy apró úszó szigeten tüzet gyújtott és ott ült egész hajnalig. A tűzből apró koboldok ugrottak ki és táncoltak meg nevettek a tűz körül, piros rövidnadrágban apró fákjákkal. Így vót ahogy mondom nekem is így mondta nagymamám. Mivel arrul jött, azt mondták lehet a feketanyán vagy a mackó tanyán hótt meg. Ettől kezdve minden éjjel eltünt egy tyúk a tanyáról, az emberek szomorúságára, azt mondták a lidérc ragadta el. Vásárnapon bémentek az emberek a faluba, gyufáért meg petróleumért, oszt ott látott nagyapám egy fehér gyolcsba bugyolált embőrt, aki kezében kereszttel predikált szellemekről és lidércekről. Megpödörte kackiás bajuszát, hátracsapta lónyai kalapját oszt megosztotta bajukat a predikátorral. Adjon mán nekik tanácsot, hogy űzzék el a lidércet koboldostul. A pedikátor néhány marik dohányért cserébe ellátta bölcs tanácsokkal a tanyasiakat. Fogják körbe csónakkal, de senki ne köpjön a vízbe, a csolnakokban szentelt gyertyával világítsanak neki, kell egy lompos döglött kutya aminek a bundáját kell égetni és annak a füstje elkergeti a lidércet. Pintyőkének hívták a kissé bolondocska fiút aki valahonnan nefírtassuk szerzett egy lompos döglött kutyát, Bevált a módszer, mert amikor megközelítették a szigetet nyomtalanul eltűnt a lidérc és azóta se látta senki. Furcsamód nem találtak utána se csónakot se tüzet. A falusiak azt mondát éjszakára be kell tömni a kulcslyukat, a lidérc megtévesztésére a cipőket úgy kell elhelyezni, hogy orrukkal az ajtó felé nézzenek, és lefekvéskor az ágyat hátrafelé kell megközelíteni. De hatásos lehet az is, ha az ember valamilyen acélból készült tárgyat, például egy régi ollót tesz a szalmazsákjába.
Tüzes alakban, pislákoló lángként, tűzgömbként, kék lebegő fényként megjelenő lidérc, a lápos, mocsaras területeken éjjelenként tűnik fel. Ezeket a felvillanó fényeket mondja a közhiedelem lidércfénynek, más néven bolondok tűzének. Az emberek számára, a lidércfény látványa rosszat jelent, mert olyan halott ember lelkének tartják, akit még a pokol sem fogadott be, emiatt vándorol a pokol tüzét hordozva. A rossz gyerekeket elviszi, legalábbis minket ezzel fenyegettek.
Később téli s tavaszi hónapokban nagy vörösség tűnt fel éjjel a nádas felett az égboltozaton, mely az egész eget beborította, mintha északi fény lett volna, azt mondták visszajár a lidérc. Nappal óriási füstfellegek gomolyogtak ugyanabban az irányban, s a nádpernye, mint fekete hópehely sűrűn hullott az emberek kalapjára. A meggyullad tőzeg, egész évben füstölt, a lápégését fekete, üszkös maradványok és vastag hamuréteg hirdette. A könyvben felelhető történetek inkább tanmesék amik a gyerekek nevelését szolgálták. Ha távol akarták tartani őket egy helytől, kitaláltak egy mesét sárkányokról boszorkányokról lidércekről.
A lidérc a halott lelke, ami nem kelt még át a túlvilágra hanem sokáig bolyong céltalanul. A néphit szerint a halál átviszi a holtat egy másik világba, ha megszólal a lélekharang.. Azonban a lélek nem tud azonnal bejutni a lelkek közös lakhelyére, ezért az élők között bolyong, és meglátogatja azokat a helyeket, ahol életében lakott. Vagyis két világ határán él és szorongva várja, hogy a temetés által véget érjen szenvedése. A magyar paraszti hiedelmek szerint a lélek lehet jó vagy rossz is, aki megpróbálja elvinni magával a rosszakat a túlvilágra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése