Édesanyám haza vár!
A tornácon vár már engem!
Szótlanul némán csendben.
Haza kéne végre mennem,
Otthon, finomakat ennem,
Megint gyermeknek lennem.
Fejemet kötőjébe tennem,
Míg pihenne a karosszékbe,
Békesség lenne a lelkébe.
Árok partján, neki virágot szedni,
Szelíd csókjaimmal megölelni.
Örülni a forró levesnek,
Az illatos kenyérnek,
A hideg víznek,
A szőlő levének.
Az otthon melegének,
Édesanyám, csillogó szemének.
-----------------------------
Édesanyám, emlékére
A halál az élted tőlem elrabolta,
Nincs, már ki védőn átkarolna.
Fáradt tested is a porba vész,
Nem érti ezt már a józan ész.
Mennyi mosolyt kaptam tőled,
De mégis könnyet adok főleg.
A szerető csókért most cserébe,
Csak virágot hozok cserépbe.
Itt állok a sírnál némán tétlenül
Miért büntetsz engem vétlenül
Még hallom óvó féltő szavad,
Fájó szívem majd meg szakad.
------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése