Inkább vagyok tollforgató mint író, nincs pénzem arra, hogy könyveimet kiadjam. Egy irodalmi estén, azt kérdezték tőlem hogy lettem író, és miért írok? Talán a magam örömére, vagy talán mert ez az a kifejezési forma, ami által a legjobban, a leghitelesebben tudok megnyilvánulni. Zavartan hebegtem valamit, hiszen az ember nem születik írónak, a múló idő avanzsálja íróvá és az olvasói, persze aki ír az közölni akar valamit a többiekkel. Elősször csak olvasó vagy évtizedeken keresztül, majd nyitsz egy blogot ahol magadnak írsz kiírod magadból a bánatot, később már akkor is írsz ha jó kedvű vagy. Aztán megosztod másokkal a gondolataidat az érzéseidet, majd látod hogy 219.000 olvasód van és hirtelen megdöbbensz ettől a nagy számtól. Egyszer csak kapsz egy levelet valamelyik napilaptól vagy folyóirattól, amiben "Tisztelt Író Úrnak" szólítanak és arra kérnek engedd meg hogy leközöljék egy karcolatodat, majd felkérnek írjál nekik egy témában. Aztán az egyik kötetbemutatón leültem az utolsó sorba és a pulpituson lévő elismert írónő felállt és közölte szertne bemutatni valakit akinek írói munkásságát már régen figyelemmel kíséri, és megtörtént a csoda elhangzott a nevem és állva tapsoltak. Egy könny szökött a szemembe mert azt hittem még mindig csak magamnak írok, voltak visszacsatolások, de nem akartam elhinni, nem volt szignifikáns, és most szembesültem vele milyen sokan olvassák verseimet novelláimat. Csodálatos érzés és ösztönző, erőt ad ahhoz hogy folytassam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése