A nevem Jozé. Sok mendemonda keringett egy beteg öreg jelentéktelen figuráról, akit titokban temettek el itt nálunk a tememtőben. Mato Grosso államban, a bolíviai határ közelében élek, 1982-ben többször is összefutottunk a Morais takarmány boltban. Mindig este közvetlenül zárás előtt jött a boltba, madáreledelt vásárolt egy kis zacskóval. Mi szegények voltunk, a Jose Abado utcában laktunk akkoriban. Halála nagy esemény volt a világ minden tájáról jöttek magasrangú náci tisztek a temetésére. Senki sem vehetett részt a ceremónián, zárt körú volt a szertartás. Volt egy régi kopott térképe, Hermann egy kollaboráns magyar boltos mesélte, hogy azt mondta a térkép a Vatikánból származik és egy kincs helyét mutatja meg. A térképet, attól a Vatikáni bíborostól kapta aki a kimenekítését szervezte meg. Azt mesélték a jezsuiták elrejtett kincsét kereste a Nossa Senhora do Livramento közeli barlangokban. Azt is mesélték hogy a Vatikán védelme alatt áll. Egy tengeralatjáró hozta át a Valdes-félszigetre, 50 náci társával, ott lovak várták, akiket aztán csoportot elvitték a Valdés-félszigeten, a San Matías-öböl mentén egy átmeneti rejtekhelyre. Azt is mesélik, hogy állítólag az 1980-as évek elején egy lengyel apáca felismerte, de őt nem láttuk többet. Sokan rigolyás hóbortos szenilis vén bolondnak tartották emiatt a rögeszméje miatt. Azt mesélték róla, hogy magasrangú német tiszt, akit eredetileg egy tengeralatjáró hozta Argentínába (1945), ahonnan Paragvájba(1948) ment tovább, majd Kolumbia (1952 Tunja) Bogota után itt nálunk Braziliában (1955 január) a mi kis csendes falunk tetszett meg neki. Ő azt a legendát híresztelte magáról, hogy nagyszülei vándoroltak ki európából így ő már itt született, így ó németnek számít. Szüleim csak "az öreg németként" emlegették. Mindenütt igyekezett elterjeszteni magáról ezt a legendát. szivesen járt olyan kis boltokba, ahol a tulaj német anyanyelvű volt. A falu szélén volt egy erdő oda jártak gombát szedni egy nővel és két férfivel. A ház előtt mindíg állt egy fekete mercédesz, abban is ült két férfi. Mindíg két férfi kísérte, sosem láttam egyedül az utcán. Szeretett az erdőben sétálni. Törékeny termete nem indokolta a két ruhászekrény máretű gólemet. Mi is sokat jártunk oda hugommal, gyakran találkoztunk, de beszédbe sohasem elegyedhettünk vele, mindíg kimért volt és a kísérői határozottan elküldtek ha túl közel mentünk hozzá. Felsőbbrendűnek érezte magát és ezt ki is mutatta. mindíg olyan halkan beszélt hogy mi nem is hallottuk, csak a nő fülébe súgta mit akar és az mondta ki hangosan. A nő portugálul beszélt és németül, a két óriásbébi és az öreg csak németül sutyorogtak. Azt mesélték hogy többszázezer kollaboráns szökött ide, ők mindannyian valamilyen módon segítették a náci háborús gépezet működését. Itt mindenütt szélsőjobboldali rezsim volt hatalmon, az ideérkezőknek pedig nem kellett kellemetlen, a személyazonosságukat firtató kérdésekkel szembesülniük. Juan Peron argentin elnök 10 ezer útlevelet adott az egykori náci háborús bűnösöket védő szervezetnek, az ODESSA-nak. A másik volt a gúnyosan patkányutaknak nevezett vatikáni menekülési útvonal, de ne feledkezzünk meg a Svájci bankok hathatós segítségéről sem, mert ők menekítették át a sokmilliárdos vagyonokat a délameriaki bankokba. A brazil tudományos akadémia fontosnak tartotta gyorsan cáfolni, hogy a férfi nem Adolf Hitler, csak egy ó német őslakos. Azt mesélte egy volt német tiszt, hogy az 56 éves Hitler helyett egy 87 éves parkinzon és Alcheimer kóros szenilis haldoklót adtak a médiának, akkor már Spanyolországban volt az eredeti Hitler egy vidéki szállodában várta a tengeralattjárót, ami átviszi Argentinába. Azt mesélték 13 hónapig volt börtönbe. Ha hinni lehet a pletykáknak, rengeteg betegsége volt, irritábilis bélszindróma, hypohondria, parkinzon kór, hypospadiazis, hypertónia, paranoia,skizofrénia, bipoláris depresszió, encephalitis. Minden héten egyszer jött hozzá négy öltönyös orvos fekete mercédesz autóban. Az egész tememtőt lezárták az nap. A kocsmában hallottam, Alonsótól hogy ő megleste a szertartást az emeleti ablakból látscővel, de se sírásás se koporsó nem volt a ceremónia alatt. Még a vele együtt élő asszony se mehetett el atemetési szertartásra. Azt is mondta, hogy az orvosok akik meglátogatták minden héten több üveg infuziót adtak minden alkalommal az öregnek. Volt hogy vérátömlesztést kapott, olyankor kisimult az arca és pirospozsgás lett párnapra. Mamár tudom, hogy egy stróman volt, aki a 4. birodalom felépítésének volt a szimbóluma. Életben tartották a legendát a dublőrök segítségével. Néhány pohárka cachaça után két haverommal úgy döntöttünk, kiássuk Adolf sirját, aki előző héten temettek oda nagy titokban. Az alkohol kivette belőlünk az erőt, nem tudtuk a szikla kemény földet megbontani. Szerintem a sírhantot nem is ásták ki, csak emeltek egy 10 cm magas sírt a felszínére, színjáték volt az egész temetés. Hoztunk egy 4m hosszú acél szurkát, amivel a koporsó pontos helyét meg tudjuk határozni ásás nélkül. Az eredmény lesújtó volt, mert a 40cm-enként történt szurkálás nem mutatta meg a koporsó helyét. Az eredetileg csak csínynek indult szórakozás véresen komollyá változott amikor felfogtuk hogy nincs senki oda eltemetve a keresztfa alá. a környező földfelsszíni talajból emeltek egy gyerekhomokozónyi sírhalmot a látszat kedvéért. Adódik a kérdés hol a holttest? Nagyon megijedtónk, nem akartunk az apáca sorsára jutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése