Akkoriba másként beszéltek, ha forró vót az étek azt mondták rá zsizsa fújd meg. A kenyeret papának híjták, a párnát vánkosnak, az ágyat dikónak, a takarót dunyhá-nak, a szekrényt kredencnek, meg almáriumnak, az edényt lábasnak meg krajszonynak. Aki csócsált az alaposan megrágta a papát. A lú neve csida vót, a seb vót a bibi, a ruhát meg culának híjták. Ha a pulya zsíros-kenyeret evett azt mondták rá majszolja. Ükapám mesélte nagyapámnak, hogy valamikor régen élt a falun kivül a szőlő meg a temető közötti dombon egy romos kopott agyagsár házba egy nagybajuszu öreg fogatlan, alamár, csetres teknyőkaparó, kopott kalapja vót, bügatyába járt, rongyos ingbe, ütött kopott mellénybe, koszos bocskorba, jó magos girnyó ember vót, akkor ért a fenekihez a bűgatyája, ha a szél odafútta. Abba a házba utánna a temető őr lakott, már régen összedőlt. Nagyapa jövendőmondónak aposztrofálta. Meg tudott az sokmindent eszkábálni. Az az egy ancugja vót ami vót rajta, az is katronca vót mindég, meg pacuha. Egy szattyán bűrös kulacs lógott az oldalán. Nem ösmerte az mi az alfabétum, mert sose járt oskolába. Szelíd ember vót, nem vót hanglér. Az olyan bucsár vót, hogy hétközben a vállára vette a cirokseprüt, oszt nyakába vette a falut, házrul házra járt oszt abajgatta a bépet, ahajt árulta a portékáit; a seprüt meg a kosarat, sajtárt, dézsát, csöbört, a köpécét, bödönt, antalkót, kutacsot, kulacsot, ácsikot, csebert, cserpákot, berbencét, csetert, deberkét, dugát, bocskát, csanakot, tekenőt, sajtárt, cssobolyót, rocskát, de csinyált az lábtót, lócát, verőcét, még ladikot is ha kellett, hun bognár vót, hun meg pintér. Vásárnapokon lejött a faluba a piacra árulni a portékáit, ült egy kis háromlábú hokedlién amit ü faragott oszt mesélt a köré gyülő pulyáknak. Hogy hunnan vót mégis ilyen tudákos? a nyehéz nyavaja tuggya. Mindenki ösmerte, de senki se tudta a nevit. Vót aki szalyonnyát adott neki a cirokseprüér, vagy a kosárér, vót aki pinzt, vagy sódart, murkót, vót aki findzsát, baromfit, vagy egy acskó dohánt, vagy egy cipót, amit rögtön megszerkápolt. Még a tekeknőt is oda hurcibálta, persze azt drágábban adta. Ü mesilte a köré ülő pulyáknak, amíg kötötte a vesszőseprüt, meg fonta a kaskát, hogy majd meglássátok, hogy olyan világ gyün, hogy a nagy verekedésbe nagyon sokan meghóttok. Nem születik pulyátok se úgy vesztek el fiatalon. Rossz emberek fogják irányítani az emberiséget. Minden csecsemőt meg jószágot megvernek szemmel. A kiscsirke nem fog kikelni a tojásbul. A fiú megöli az apját a pinzir. A lányok nem tudnak szülni. Sok lesz az öreg. Ölni fogja egymást a nép. Nem mennek majd a templomba, csak a kolocsmába. Megöli üket a cigeretta, meg a pálinka. Vérben gázol majd a sok katona. Egymás vérit folyatjátok ki a semmiér. Olyan világ gyün, hogy a vizér is fizetni fogtok. Egyformák leszenek az ember meg az asszonnép. Sok állat megdöglik majd betegsígekbe. Nem lu fogja húzni a szekeret, magátul fog menni, nem fog ülni senkise a bakon, lőcs nélküli lesz a szekér, repülni fognak ilyen bádogba mint a madár, még a vízalá is bebújnak majd, olyan tojást tojnak amitül meghónak az emberek, összedülnek a házak. Mi pulyák csak nevettünk a vén árgyélus meséjin. A főd úgy fog remegni, mint a szivetek. Sokan fogtok elégni, egymást fogjátok megbetegíteni, annyian halnak meg, hogy nem győzik temetni a hóttakat. Egymás hegyin hátán lesz a sok hóttember, mint Mohácsnál. A csecsemőt a jászolba ölitek meg. Nem lesz mit enni, úgy fogtok legelni mint az a kecske ott ni. Ha dudvát ehettek annak is örülni fogtok. Sokan fognak éhenhalni, mer nem lesz kenyir, nem fog teremni a főd. A határ olyan sován lesz, hogy a tarack se marad meg benne. Nem fog esni az eső nagyonsokáig. Gyűjteni fogjátok az esővizet, remegni fogtok egy marik papsajtér is. Megennétek még a tyúkhúrt is a disznóparéjt is meg a labodát is csak vóna. Nem lesz hal se a vizbe. Látod a fődön azt a porcsint? na azt koszosan fődesen fogjátok falni meg a libatopot, a csilántot meg a labodát. A se számít, majd hogy a madár leszarta vagy a kutya lepisilte. Szégyentelenül adják a lányok a testüket egy kiló krompéért. Istenhez fogtok könyörögni, hogy meghalhassatok végre. Minden ami fábul van kübül lesz. Azok az állatok a mezőn, amik legelnek mind éhenhalnak majd. minden udvaron kút lesz, de nem lesz benne víz. Ahun lesz attül meghalnak az emberek. Elősször jóvilág gyön, majd nyomoruság. A felhőbül nem fog esni az eső. A csillagok leesnek az égbül, felültök rá mint a lura. kevés ember marad meg, hegyrkbr fog állni a hótt. Sokáig kell gyalogolni, míg tanálsz másik embert. Nem lesznek orvosok tanárok mérnökök, csak néhány tudatlan ostoba marad életbe, meg néhány pap, akik megpróbálnak majd gyógyítani. Eccer árvíz máskor túzvész öli meg az emberiséget. Az emberek egymást tapossák annyian lesznek. Annyi lesz a szekér, hogy álandóan egymásnak mennek. Szemérmetlenül ember embert választ szerelemre, asszon asszont. A kitanultakbúl meg mán úribetyárok lesznek, akik nagy magos házakban fognak élni. Amikor jün a vég, akkor előtte három napig sötétség lösz, semmiféle fény nem ég majd csak a szentölt gyertya.„Gyünnek a vörösök, utána gyünnek az oláhok, majd a ferde szemüek majd a sürgük, akkó lösz olyan nagy háború, hogy a szürke ló a szügyivel taszíjja a vért. A nagy sereg keletrű fog elindúni, és egészen nyugatig mégy keresztül a világon. Nem fegyverrel fognak háborúzni, hanem skatulyából szórják le az átkos fertőt a népre, és sebesek lesznek. Még a hetedízigleni ivadék is el fogja örökölni a fertőzött átkot. Rosszabb lesz mint a tatárjárás. Annyi magyar marad meg, hogy egy diófa alatt elfér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése