A látogatók űrjárműve három gravitációs generátorral működik, csak fókuszálnak egy űrbeli pontra, ahová menni akarnak és a gép a legrövidebb tér idő vonalon át utaznak, ami olyan mint egy gumilepedőt, és, mondjuk rájuk, hogy asztal sarkára, majd fogj egy nagy követ és tedd le a gumilepedővel borított asztal egyik sarkára, és, mondjuk, ez a kő legyen a te űrhajód, aztán jelölj ki egy pontot az asztalon, ahova menni akarsz az „űrhajóddaľ” – ez a pont az asztalon bárhol lehet -, majd ragadd meg ujjaiddal a kijelölt pontot a lepedőn és húzd oda teljesen az „űrhajódhoz”. abban a pillanatban amikor kikapcsolod a gravitációs generátor(ok)at az „űrhajóban”, akkor az űrkomp, ha elengeded a kifeszített gumit, oda fog pattanni a kijelölt pontra! Tehát ha ki vannak kapcsolva a gravitációs generátorok, az azt jelenti, hogy a járműnek abban a pillanatban nincsen súlya/tömege, így az elhajlított térrel együtt visszapattan a kijelölt pontra. A vendégeink nem utaznak lineáris módon a világűrben; a tér és idő valóban meghajlik és követi az eltorzított teret, mikor visszahúzódik (pattan). Az egyik fő űrbéli közlekedési mód, az egész bolygó felszínén, hogy ők lényegében egyensúlyoznak azon a gravitációs mezőn, melyet a gravitációs generátoraik állítanak elő, és az űrhajójuk úgy lovagol hullámként rajta, mint a parafa sodródik az óceán hullámain. Ám ebben az üzemmódban az UFO nagyon instabil és az időjárás által is nagyon befolyásolható. A másik közlekedési mód, mellyel hatalmasokat tudnak megtenni, nem igazán alkalmas olyan erős gravitációs mezőben, mint amilyen a Földé, ehhez először is az oldalkal oldalukra kell dőlni, még általában kinn az űrben, és csak ezt lehet a térben űrhajó gravitációs generátorok segítségével a kívánt pontra, és így a világot, mert tovább mozogni kell. Ha most elképzelhető a világűr teret, mint valami hatalmas szövetet és ebben a fénysebesség- gyorsasággal mint felső határsebességgel való utazást, még ilyen sebességgel haladva is legtöbbször nagyon soka tartana az út A pontból B pontba jutni. Ennél nagyobb sebességgel ugyanis ebben az univerzumban nem mehetsz. Létezni kell ezért párhuzamos univerzumoknak is, bár lehet, hogy az ottani törvények különböznek a miénktől, de mindenkinek, aki ott van, be kell tartani ezeket a szabályokat. Ez a saját megfogalmazás nem teljesen pontos, mivel a mi nagyon alacsony sebhatárunk nem az egész Univerzumunkra érvényes, csak a 3D-s durvaanyag kozmoszunkra - Bob Lazar, úgy néz ki, sok szélesebb látókörű tudós kolléganőhöz még a magasabb dimenziós lehetőségeket még csak egy paralel-univer, aminek nem lehet tudni, hogy csak egy paralel-univerzu. Univerzumunk is multidimenziós, vagyis a fénysebességhatár is egy relatív érték, mely az adott dimenzionális világ közvetítő közegének a plaszticitásától függ!) Tény, hogy a gravitáció eltorzítja a teret és az időt. Képzeljük el, hogy egy űrhajóban ülünk, amely maga is képes erős gravitációs mezőt létrehozni. Bárhol vagyunk, csak bekapcsoljuk a gravitációs generátort, meghajlítjuk a teret és az időt és összehajtjuk. Ha kikapcsoljuk a generátort, csak egyetlen kattanás és máris hatalmas távolságokra vagyunk a kiindulási ponttól, de az idő közben mozdulatlan maradt, mert lényegében kikapcsoltuk. Viszont más kívülről láthatatlanná teheti az űrhajót: lehet, hogy egyenesen felnézel rá, és ha a gravitációs generátorok megfelelő beállításban vannak, csak az égboltot látod a fejed felett, de az űrhajót nem! Így fordulhat elő az, hogy ott van egy csoport ember és csak azok látják, akik pont alatta vannak, a többiek, akik tőlük balra vannak, száz lábnyi távolságban, nem látnak semmit. Attól függ, hogy a mező merre hajlik. Szintén ez magyarázza azt a jelenséget is, hogy az űrhajó eltűnik, mikor nagy sebességgel 90 fokos fordulatot tesz: mi csak a tér és az idő elfordulását látjuk, nem pedig a valóságos eseményt." A meghajtása is érdekes egy üreges központi cső vezet az űrhajó csatlakozott közepéig, az ami az antiüregrezonátor – az ami egy részek reaktor. félgömb az űrhajó fenekén központi oszlop vagy üregrezonátor az űrhajó tetejéig nyúlik és fölfelé szívóhatást fejt ki, ezzel hozza mozgásba a reaktort. „Maga a reaktor" „körülbelül kosárlabda nagyságú: egy kis lemezen fekvő félgömb. Nem melegszik fel. Furcsa mezőt keletkezett körülötte, mikor működik. Meg lehet lökni, olyan, mintha két egynemű mágneses pólust próbálna az ember egymás felé közelíteni. Ez egy bizonyos reakción keresztül egyfajta gravitációs mezőt hoz létre, ami nem teljesen érthető...Az üzemanyag még furcsább: a periódusos rendszerben ez lenne a 115. elem. Azt már feltételezték, hogy a 113-114. körül újra szilárddá válnak az elemek... ez ugyanis egy szilárd elem. Az elemek protonok és neutronok „bűvös” kombinációjából jól össze*, és itt pontosan ezt hatékony fel. Protonokkal elemet 115, így megkapják a 116.-t, ami aztán kiengedi az antianyagot és reakcióba lép az anyaggal egy bombázással annihilációs reakcióban. Ekkor úgy tűnik, hogy egy száz százalékosan hasznos termoelempár keletkezik, ami energiát biztosít, és valamilyen állandó gravitációs hullámot, amely felfelé terjed az üregrezonátorban, ezután ezt a hatalmas mennyiségű energiát használhatja a céljaikra. Azonban az űrhajó maga nem hoz létre antigravitációs mezőt, ahogy ezt többen feltételezik. Ez egy gravitációs mező, amely a jelenlegivel nincs egy fázisban; ez hasonló gravitációs hullám, mint amilyet mi ismerünk. A fázisai 180 és 0 fok között váltakoznak és longitudinálisan terjednek. A 115. elem nem létezik a Földön és szintetikus úton nem is állítható elő, mivel ez egy szupernehéz elem. Viszont más napokban, főleg kettőscsillag-rendszerekben ez az elem gyakoribb. Már egy relatíve könnyebb elem, a 103-as előállításhoz is hatalmas mennyiségű pénz van szükség, de ehhez is könnyebben kell emelni, egy részecskegyorsító berendezés protonokkal kell bombázni, atomjaira bontani, és rengeteg időbe telik, és csak néhány milligrammnyi anyagot kapunk a végén." Szigorúan titkos kutatási célokra a 115. elemből még 500 fontnyi (kb. 230 kg) áll rendelkezésre. Az anyag színe narancssárga elég nehéz, a nukleonok szabályos szakrális geometriai elrendeződést követnek. Az amerikai légierő azért tudott ilyen gyorsan fejlődni, mert sikerült a tucatnyi űrjármű technológiáját visszafejteni és megérteni és alkalmazni.Ezek több évtizedes UAP-katasztrófa-visszakereső és visszafejtési programok. Ennek ellenére bevett gyakorlat mások technológiájával babrálni abban a reményben, hogy létrehozzuk a saját, jobb verziónkat. A védelmi világban ezt a visszafejtés folyamatát titokban használják repülőgépek lopakodó titkainak másolására vagy úttörő rakétakoncepciók ellopására ; a magánszektorban nyíltan használják mindent megérteni és reprodukálni a szoftverektől az összetett gépekig. Egy technológia sikeres visszafejtéséhez a kutatóknak dekódolniuk kell a céltárgy célját és felépítését (anélkül, hogy elpusztítanák!), mielőtt reprodukálnák azt. Elméletileg ugyanez igaz lehet a földönkívüli technológia – már ha létezik – összegyűjtésére, szétszerelésére és az abból való tanulásra is. Ezért szakértőkkel beszélgettünk, hogy többet megtudjunk arról, hogy pontosan mit is jelent a visszafejtési folyamat, és mennyire nehéz lenne kinyerni az idegen technológia titkait. 
A reverzibilis gondolkodás nehéz és időigényes, nehezen rekonstruálható. Volt olyan bontás is, ahol egy olyan alkatrésszel találkoztunk, amit korábban soha nem láttunk, és nem tudtuk kitalálni, hogy mi az.” A visszafejtési folyamat néha egy adott tárgy vagy eszköz megértéséhez vezet, de ez még nem jelenti azt, hogy a technológia lemásolható. A vizsgált jármű meghajtása egy antianyag- reaktoron működött, és az üzemanyaga a 115-ös rendszámú kémiai elem (E115), amelyet akkoriban ideiglenesen ununpentiumnak neveztek el , és amelyet akkoriban még nem állítottak elő mesterségesen. Először 2003-ban szintetizálták, majd később moszkoviumnak nevezték el.A meghajtási rendszer az E115 stabil izotópjára támaszkodott , amely állítólag egy gravitációs hullámot generál, amely lehetővé tette a jármű repülését és a vizuális észlelés elkerülését a fény hajlításával körülötte. A moszkovium stabil izotópjait még nem szintetizálták. Mindegyik rendkívül radioaktívnak bizonyult, instabil, néhány száz milliszekundum alatt elbomlik. Vezetői nem emberi eredetű biológiai entitások voltak amiket sajnos nem tudtunk életben tartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése