Az emberi kommunikáció lényege

Ezen információk az interneten megtalálhatók, tanulás céljából lettek összegyűjtve!

A kommunikációban alapvető célunk az információ megragadása és továbbítása térben (pl. műsor­szó­rás) és/vagy időben (pl. könyv, CD).

A közlemény előállítóját, az információ forrását adónak nevezzük. Üzenetét valamilyen jelkészlet jeleiből állítja össze, bizonyos szabályok felhasználásával. A sorozatba rendezett jeleket valamilyen információhordozóra bízza, és közvetítő csatornán küldi az üzenet címzettjének, amit vevőnek nevezünk. A csatorna lehet természetes (hang, fény stb.) és mesterséges (telefon, rádió stb.) is. A termé­sze­tes csatornákon a jel az eredeti alakjában utazhat, a mesterséges csatornákban való szállításhoz át kell alakítani. Ez a kódolás.

Alapfogalmak

Közlemény: jel, jelsorozat, adatok, amelyek információt hordoznak, az amit az adó közöl a vevővel.

Adó (Forrás): az információ forrása, lehet személy, állat, szoftver, gép, stb., amely a közleményt elő­állít­ja és továbbítja.

Kódoló: a jeleket legtöbbször fizikailag át kell alakítani, hogy alkalmasak legyenek a továbbításra. Például amikor telefonon beszélünk, a beszédhangot elektromos impulzusokká alakítja a készülék.

Csatorna (Információs csat.): az a vezeték, közeg, fizikai mező, amely a közleményt (jeleket) továbbítja.

Dekódoló: a kódolt közlemény (jelek) visszaalakítását végzi.

Vevő (Nyelő): az, aki (amely) értelmezi, tárolja a közleményt (jeleket).

Zaj: a közleményhez, jelhez keveredő torzító, zavaró jel. Ez rendszerint a környezetből ered.

Amikor telefonon beszélünk, kódolást hajtunk végre: a beszédhangot elektromos impulzusokká alakítja a készülék (pontosabban a mikrofonja). A vevőnek vissza kell alakítani a jeleket, ez a dekódolás (a telefonkészülék, ill. annak hangszórója végzi). A telefonálásnál vezetékes telefon esetében a vezeték az információs csatorna, mobil készülékek esetében pedig a rádióhullámok töltik be ezt a szerepet. A közlemény pedig az vagy azok a gondolatok, amelyeket közölni akarunk a másik féllel. Az adó és a vevő a kommunikációban részt vevő két ember.

Az információs csatornát jellemzi a jel/zaj viszony. Zaj pl.: az utcai lárma, a sajtóhiba, légköri zavarok stb. A kommunikációban törekedünk arra, hogy ez az arányszám minél nagyobb legyen. Ha zajos utcán akarunk beszélgetni, akkor nagyobb hangerővel kell beszélni, hogy a jel/zaj viszony jobb legyen, hogy megértsük egymást. Egy zajos telefonvonal esetében pedig az is előfordulhat, hogy mondandónkat többször is meg kell ismételnünk, hogy a másik megértse. Ilyenkor azt mondhatjuk, hogy a közölt információ redundáns, vagyis fölösleges részeket is tartalmaz. A kommunikáció szempontjából azonban mégis szükség van rá.

Zaj – védekezés

1. Analóg jel esetén a zaj ellen zajszűréssel, szigeteléssel védekezhetünk. Például a hang esetében hangszigetelés, elektromos jel esetében elektromos árnyékolás és elektromos szigetelés (ún. árnyékolt kábelek használata).

2. Digitális jel esetében szintén alkalmazható a szigetelés is. Jellemzőbb azonban a digitális jelátvitelre a szoftveres védelem. Ilyenkor a hibák ellenőrzéséhez és javításához az üzenethez további biteket adnak hozzá (Paritás bit, Ellenőrző összeg - Checksum) és hibajavító eljárásokat alkalmaznak. Vannak olyan eljárások, melyek csak azt mutatják meg, hogy hibás bitek vannak az üzenetben, de vannak olyanok is, amelyek ki is javítják a hibákat (Pl.: zenei CD-k esetében – fontos: a zenei CD-k esetében alkalmazott hibajavító eljárás adat CD-kre nem működik).

3. Megfelelő mértékű redundanciával lehet hibákat érzékelni és javítani.

Redundancia: a terjengősség mértéke.

A kódolt információ sokszor tartalmaz felesleges részleteket is. Pl.: „Elmész ma este a moziba?” – szól a kérdés. Erre többféleképpen is válaszolhatunk: „Igen, ma este elmegyek moziba.”, vagy „Igen, elmegyek.”, vagy „Igen”. Mindegyiknek ugyanaz az információtartalma, de különböző a jelek száma. A lényeget az utolsó válasz is tartalmazza, de nincs benne felesleges jel. Az első két választ redundánsnak nevezzük. Felületesen nézve a redundanciát, úgy tűnhet, hogy az káros jelenség. Ez sokszor így is van (Sok beszédnek sok az alja – tartja a közmondás is), de bizonyos határon túl nem ajánlatos a redundanciát csökkenteni: ugyanis a redundancia nélküli, maximális információt tartalmazó üzenet könnyen megsérülhet az információs csatornában (zaj). A redundáns részek segítségével küldhetünk olyan információkat, amelyek segítségével kijavíthatjuk a megsérült üzenetet.

§  Redundáns közleményben, adathalmazban az információ nem a lehető legtömörebben van megfogal­mazva.

§  Az adatmennyiség jóval nagyobb, mint az információmennyiség. Ez az alapja a tömörítés lehetőségének is.

§  Redundáns adathalmazban a hibák nagy valószínűséggel javíthatók – annál biztosabban, minél nagyobb a redundancia.

Információ fogalma

Az információ az egyik legellentmondásosabb fogalom: olyan sok értelemben használják, hogy jelentése nem fedhető le egy meghatározással. Mindig attól függ pontosan hogyan értelmezzük, hogy az adott szakterület (tudomány – tudományág) milyen szempontból vizsgálja.

Hír, adat, információ, tudás. Az információ köznapi fogalma.

Milyen kijelentéseket, híreket, üzeneteket tekinthetünk információnak? Azokat, amelyek új ismereteket hordoznak.

Az információ elemi egysége a bit (BInary uniT). Ha egy állításról megtudjuk, hogy igaz vagy hamis, az 1 bit információnak felel meg.

Az információ mennyiségére jellemző az, hogy „mennyivel növeli a tudásunkat”. Azt is szokták mondani, hogy az információ „értelmezett adat”. Az információ intuitív megközelítéséhez érdemes szemügyre venni az információval kereskedők (pl. napilapok) módszereit. Ezekből látható, hogy a hír értéke két dologtól függ:

• Váratlanság (mennyire meglepő a hír)
• Relevancia (mennyire vonatkozik a befogadóra).

Egy példa a mindenkit érintő hírre: „Holnap reggel nem kel fel a Nap.”

Egy kevésbé releváns hír: „Hosszú Péter végre átment a szigorlaton.” (azért a család belső újságjában, ha lenne, biztos a címoldalra kerülne!)

A váratlanság megemeli az információ értékét: „Holnap csótányirtás lesz a menzán.” — legfeljebb az egyetemi újságig jut el, de „Holnap denevérirtás lesz a menzán.” — akár országos hír is lehet (mivel a denevér védett állat). Annak a közlésnek tehát, amely már ismert eseményről számol be, nincs információs értéke. Minél váratlanabb egy esemény, vagy minél kisebb bekövetkezésének valószínűsége, annál nagyobb a róla szóló hírben foglalt információmennyiség.