Könyvtártan

Könyvtár: Az emberiség tudásanyagának bizonyos, egyedileg sajátos szegmensét gyűjtő, rendszerező és elsősorban megőrző intézmény, és a hozzáfordulók tudományos és információs igényeit elégíti ki. A forráshasználat és az ismeretszerzés, rendszerezés elsajátító helye.

Röviden: dokumentumok rendezett, feltárt gyűjteménye

Szerepe: beszerezni, őrizni, hozzáférhetővé tenni a tudást és az információt, bármilyen hordozón jelenik meg, és segíteni az embereket, akik hozzá akarnak férni ezekhez.

A könyvtárak megváltozott szerepe és feladatai:

• Adatok és információk közvetítése
• Értéknövelt szolgáltatások készítése és közvetítése
• Információkezelési, szervezési és értékelési tapasztalatok közvetítése, az információs intelligencia növelése
• Szocializáció segítése

Könyvtártípusok:

Az ismeretek közvetítésének egyik fontos színhelye a könyvtár. Nem tudna azonban ennek a feladatnak megfelelni, ha nem alkalmazkodna a különféle csoportok igényeihez. Egészen más feladatai vannak egy hatalmas nemzeti könyvtárnak, és megint mások egy jól szervezett iskolainak. Ezért a könyvtárak legkülönfélébb típusai jöttek létre, hogy ki tudják szolgálni a kutatni, tanulni, művelődni és szórakozni vágyó embereket. A típusok nem függetlenek, hanem egymással kapcsolatot tartó, egymást segítő könyvtári hálózatot alkotnak.

            Röviden: a könyvtár gyűjtőköre és a szerint csoportosítjuk, hogy kiket szolgál ki.

A mai időknek megfelelő legfontosabb típusok

• nemzeti könyvtár Pl. Országos Széchenyi Könyvtár Bp.
• közművelődési könyvtárak Pl. Szegeden a Somogyi Könyvtár (Somogyi Károly esztergomi kanonok ajándékozta könyvtárát a városnak a nagy árvíz után)
• szakkönyvtárak
• felsőoktatási könyvtárak
• iskolai könyvtárak
• virtuális könyvtár (MEK)

A nemzeti könyvtárnak az a feladata, hogy egy adott nemzethez vagy annak nyelvéhez, nyelveihez tartozó minden dokumentumot beszerezzen és feldolgozzon. Tudományos és szakkönyvtári feladatokat is ellát. Az Országos Széchényi Könyvtár teljességre törekedve gyűjt minden magyar nyomdából kikerült művet, és külföldön megjelent magyar nyelvű anyagokat. Ezen kívül igyekszik megszerezni a hazánkról szóló legfontosabb dokumentumokat is, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven íródtak. A hazai könyvtárak bejelentik külföldi könyv és folyóirat vásárlásaikat. Ezen adatok feldolgozásával készül a központi lelőjegyzék. Külföldi könyvek gyarapodási jegyzéke és a Nemzeti Periodika Adatbázis. Az Időszaki kiadványok Bibliográfiája a Magyarországon megjelent folyóiratok, hírlapok, évkönyvek adatbázisa. Az Országos Széchényi Könyvtár koordinálja a hazai könyvtárak külföldre irányuló könyvtárközi kéréseit. Adatbázisai Interneten és CD-ROM-on is elérhetők. A nemzeti könyvtárak rendelkeznek kötelespéldány joggal, azaz minden kiadványból kötelezően kapnak példányt. Nemzeti könyvtárunk alapjait 1802-ben Széchényi Ferenc rakta le, amikor jelentős gyűjteményét a nemzetnek adományozta.

A közművelődési könyvtárak általános gyűjtőkörűek. Az átlagos közművelődési könyvtár jól kiszolgálja a tanulni, művelődni és szórakozni vágyó közönség igényeit, a nagyobbak elkülönített gyermek-, ifjúsági, zenei részleggel igyekeznek alkalmazkodni a különböző könyvtárlátogató rétegekhez. A közművelődési könyvtáraknál az egyes altípusok szervesen egymásra épülnek, így általában a fiókkönyvtár- városi könyvtár-megyei könyvtár modellel találkozhatunk.

A városi könyvtár célja a helyi lakosok, vagy azok egy csoportja általános műveltségének emelése. A települések könyvtárai jelentős helytörténeti gyűjtő és feltáró tevékenységet is végeznek. Pl. Berzsenyi Dániel Megyei és Városi Könyvtár (Szombathely). A megyei könyvtárak szakmai, módszertani funkciót látnak el a megyében.

A szakkönyvtárak egy adott szakterület irodalmát gyűjtik, és e szakterület művelőit, kutatóit látják el szakirodalmi információval. Az országos szakkönyvtárak nagyobb átfogó szakterület hazai szakirodalmát a teljesség igényével, a külföldi szakirodalmat válogatva gyűjtik. Országos szakkönyvtárakban készülnek a szakterület hazai és külföldi szakirodalmát regisztráló szakbibliográfiák. Egy részük ma már elektronikus dokumentum formájában jelenik meg. Olykor a kettő párhuzamosan él egymás mellett. Gyakran a külföldi szakirodalomról a bibliográfiai adatokon túl szemléket, referátumokat is készíttetnek. Ezek a szolgáltatások legtöbbször elérhetők a könyvtár honlapjáról. Néhány példa a szakkönyvtárakra: Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtár, Országos Mezőgazdasági Könyvtár, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Országos Orvostudományi Könyvtár.

Kutatóintézetek, termelői egységek, cégek is tartanak fenn szakkönyvtárakat. Ezek az adott munkahely szakirodalmi igényeit elégítik ki, és általában nem nyilvánosak.

A felsőoktatási könyvtárak nagyon régi intézmények, és feladatuk sem igen változott az elmúlt 6-700 év során: az intézményekben folyó oktató és tudományos kutatómunka ellátása. Gyűjtőkörük alkalmazkodik az egyetemeken vagy főiskolákon oktatott tudományágakhoz, szakterületekhez. Legnagyobb múltú, és jelentőségű a Magyar Országos Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára.

Az iskolai könyvtár az általános és középiskolák könyvtára. Gyűjtőkörét az ott folyó oktató-nevelő munka és az iskolai tananyag határozza meg. Feladata közé tartozik az alapvető könyvtárhasználati ismeretek oktatása.

Az iskolai könyvtárak feladatai:

v  A gyűjtemény folyamatos fejlesztése, feltárása és védelme

v  Könyvtári és szakirodalmi szolgáltatások nyújtása az iskola tanulóinak és pedagógusainak:

Ø  kölcsönzés,

Ø  helyben használat,

Ø  szakirodalmi tájékoztatás,

Ø  másolatszolgáltatás.

v  Más könyvtárak szolgáltatásainak közvetítése, illetve átvétele.

v  Könyvtárhasználati ismeretek oktatása és feltételek biztosítása a további műveltségi területek számára könyvtári foglalkozások tartásához.

v  Sajátos eszközrendszerével - együttműködve az iskola pedagógusaival - a tanulók segítése az eredményes tanulási, olvasási és önművelési szokásaik kibontakoztatásában.

v  Együttműködés a többi iskolai könyvtárral, a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat ellátó intézmények könyvtáraival és a nyilvános könyvtárakkal.

A virtuális könyvtár

Az internet megjelenése a könyvtárakat is változtatásokra késztette. Ennek egyrészt az az oka, hogy a papír kevéssé időtálló anyag. Tartósabb megőrzésre jobb az elektronikus, mágneses, optikai tárolás. A másik fontos tényező az, hogy a könyvtárak egy-egy műből csak korlátozott példányszámot tárolnak, így egyszerre kevesen férhetnek ezekhez. Sokkal praktikusabb a könyvek digitális tárolása, amelyhez szövegfájlként egyszerűen hozzáférhetünk.

Az Országos Széchényi Könyvtár Internetes szolgáltatása a Magyar Elektronikus Könyvtár, ahol dokumentumok kivonatait és több teljes dokumentumot is elolvashatunk. Tematikus keresőrendszere segítségével könnyen megtalálhatjuk a számunkra érdekes anyagot (www.mek.iif.hu).

Miben áll tehát az elektronikus könyvtár lényege? Egy 1994-ben született meghatározás szerint „az elektronikus könyvtár a digitális számítástechnikai, tároló- és kommunikációs eszközöknek, valamint tárolókapacitásnak és szoftvereknek olyan együttese, amely az információ – a hagyományos könyvtárban papíron és más anyagokon alapuló gyűjtését, katalogizálását, visszakeresését és terjesztését képes reprodukálni, felülmúlni és gazdagítani.” (Forrás: Borbinha, J.L.B.-Delgado, J.C.M.: Az elketronikus könyvtárak hálózata)

Egyes könyvtárak több típusba is besorolhatók. A Magyar Testnevelési Egyetem felsőoktatási könyvtár és egyben a testnevelés kultúra sport országos szakkönyvtára is. De ide sorolható a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, és a gyógypedagógiai főiskola könyvtára is.

Bármely könyvtárba iratkozunk be, közvetett módon igénybe vesszük más könyvtárak szolgáltatásait is. Használjuk a nemzeti és a szakkönyvtárak bibliográfiáit, lelőhelyjegyzékeit és egyéb központi szolgáltatásait., megyei és egyéb települési könyvtárak helytörténeti bibliográfiáit. Könyvtárközi kölcsönzés, vagy másolatkérés útján bármely könyvtárban lévő dokumentumhoz hozzájuthatunk. A hazai könyvtárak listáját és címét a Könyvtári Minerva c. könyv tartalmazza. A könyvtárak honlapjait a HUNOPAC weblapról érjük el. A Mit-Hol nevű internetes könyvtári tájékoztató szolgáltatás több felsőoktatási és szakkönyvtár legjobb tájékoztató könyvtárosainak közös projektje. A http://libinfo.oszk.hu/ címen vehető igénybe.

Dokumentumtípusok (többféle szempont szerint csoportosíthatók)

q A katalógusok

A könyvtárban a könyvek közötti tájékozódásra, böngészésre elsőként a szabadpolcos rendszer ad lehetőséget. Ez azt jelenti, hogy a könyvtárban minden műnek pontosan meghatározott helye van a polcokon. A művek helyét a szerzők (írók) nevének kezdőbetűje alapján határozzák meg. A rendezés alapja a betűrendi jel, a Cutter-szám (Ch. A. Cutter amerikai könyvtáros dolgozta ki a rendszert). A szám a szerző nevének betűjeléből és egy kétjegyű számból áll. E számokat táblázat rögzíti, ennek segítségével határozzák meg a könyvtárosok a könyv helyét (A 76 = Arany János). A szakkönyveken ezen kívül általában szakjelzet is található, ez a különböző témacsoportokat jelöli (pl. 632 = mezőgazdaság).
A könyvtárban az ott tárolt könyveknek általában csak kis hányada található a szabadpolcon, az állománynak csak töredékét tekinthetjük át így, ezért szükséges, hogy a raktárban elhelyezett művekről is tájékozódjunk, tehát a könyvtár teljes gyűjteményéről tudomást szerezzünk, ezt a célt szolgálja a katalógus (a szó magyar megfelelője: jegyzék, felsorolás). A katalógus könyvtári értelemben tehát a könyvtárban található művek valamilyen rendszer szerinti, áttekinthető felsorolása. A katalógus formája szerint lehet kötet- és cédulakatalógus (ma már ritka a kötetkatalógus, az egymás mögé rakható cédulakatalógus folyamatosan bővíthető, könnyebben használható).
A katalóguscédula: a könyvtárak minden műről készítenek egy cédulát, amelyen azokat a legfontosabb adatokat rögzítik, amelyekkel a könyv gyorsan azonosítható, valamint a tájékozódáshoz szükséges legfontosabb adatokat tartalmazza, ezért ez egy szigorú és igényes rend szerint felépített szabályzat, amit címleírásnak nevezünk. Milyen adatokat találunk a katalóguscédulán? A szerző (k) nevét, a mű címét, a megjelenés adatait (kiadás éve, helye, kiadó), a terjedelemre vonatkozó adatokat (lapszám, méret), keretmegjelölés (sorozatcím); ISBN-szám, ami a könyv nemzetközi azonosítója (mint az embernél a személyi szám). A címleírási adatokon kívül (amelyek a tartalmi tájékozódást segítik), raktári jelzetet is találunk (egy soros, ha szépirodalmi mű, két soros, ha szakirodalmi mű). Ez általában a cédula bal felső sarkán található, erre kölcsönzéskor van szükség, ez a könyvek raktári helyét mutatja, a kérőlapon feltétlenül fel kell tüntetnünk.
Rendszere szerint két alapvető katalógust különböztetünk meg, a betűrendest és a tárgyi katalógust. Az utóbbi igen sokféle lehet: szak-, tárgyszó-, sorozati-, cikk-, földrajzi katalógus stb.
A betűrendes katalógus a könyveket szerzők, szerző nélküli művek esetén a cím első szava szerinti szigorú alfabetikus sorrendben tartalmazza. A „rendszó" a besorolás alapja, ez a vezetéknév vagy a cím első határozott névelő nélküli szava. A rendszót aláhúzással emelik ki a katalógus készítői. A betűrendbe sorolás néhány alapelvét fontos megtanulni, mert így könnyebbé válik a több ezer cédula közötti keresés.

a) A besorolás alapja az írott betű, és nem a kiejtett hang. Egyértelmű, de a köznapi használattól eltér a könyvtári ABC. Eltérés a magánhangzók és a kétjegyű mássalhangzók esetében van. Csak a kétpontos magánhangzókat különbözteti meg (u-ü), rövid és hosszú között nem tesz különbséget (pl. a-á, e-é azonos betűnek számít). A kétjegyű mássalhangzókat (pl. cs = c és s) két külön betűnek tekinti.
b) A betűrendbe sorolás szavanként történik, azon belül a betűk sorrendje a meghatározó, két azonos szó esetén a következő szó kezdőbetűi szabják meg a katalóguscédula helyét (pl. Arany János megelőzi Arany Lászlót).

Mikor használjuk a betűrendes katalógust, milyen igényeket elégít ki?

Arra, hogy az általunk ismert könyv megvan-e a könyvtárban, megtudhatjuk, hogy egy adott szerzőnek mely munkái, illetve egy adott könyvnek hány kiadása található meg a könyvtár gyűjteményében.

A szakkatalógus a műveket tartalom, azaz szakok szerint csoportosítja. Készítésének alapja a könyvtári osztályozás. Az olvasó általában azt kívánja, hogy az őt érdeklő könyveket összegyűjtve, egymás mellé sorolva találja meg, ezt biztosítja a szakkatalógus. A könyvtári osztályozás egyik ismert formája az ETO (Egyetemes Tizedes Osztályozás). Az ETO a tudományokat 9 fő osztályra bontja (4-es főcsoport nincs) arab számokkal jelölve (0-9). A főosztályokat további osztályokra, majd alosztályokra, ezek már háromjegyű számok, a sort folytatva négy-, öt-, hat- stb. jegyű számokra szűkítik a fogalom körét, míg eljutnak egy-egy részterülethez, tehát az általánostól haladnak az egyedi felé.

A hazai könyvtárak nagy része a nemzetközileg elfogadott Egyetemes Tizedes Osztályozás szakjelzeteit alkalmazza. Az ETO számjegyekkel fejezi ki az emberi tudás fogalmait. Nyelvektől és írásmódtól független, ezért az egész világon alkalmazzák. Korszerűsítéséről nemzetközi szervezet gondoskodik. Előnye, hogy a felépítése hierarchikus. Szemléletes a fogalmak közötti összefüggés. Kereséskor tudunk alá és fölérendelt kifejezéseket keresni. Az ETO az ismereteket 9 főosztályba sorolja.

0 Általános művek
1 Filozófia
2 Vallás
3 Társadalomtudományok
4 (jelenleg betöltetlen, régen itt voltak a szótárak)
5 Természettudományok
6 Alkalmazott tudományok
7 Művészetek, sport
8 Nyelv és irodalom
9 Történelem, földrajz

A főosztályok további tíz osztályt, az osztályok további tíz alosztályt tartalmaznak. Az ETO mellett léteznek természetes nyelvi tartalmi feltáró rendszerek. Ilyen a szabad és kötött tárgyszó, valamint a tezaurusz.

A kötött tárgyszó rendszer egy előre megszerkesztett fogalomrendszer. A szinonimák közül előre eldöntik, melyiket használják. Meghatározott mélységig bontják az egyes tudományágak fogalmait. Például, ha a tárgyszó rendszerben nem szerepel a Bolyai-geometria, akkor a nem-euklideszi geometriák a tárgyszó.

A szabad tárgyszó rendszerben bármilyen, eddig nem szereplő fogalmat alkalmazhatunk a dokumentum tartalmának leírására. Valamennyi szabályozásra itt is szükség van. Nem célszerű az integrálás tárgyszót alkalmazni, ha már létezik az integrálszámítás tárgyszavunk.

A tezaurusz egy kötött tárgyszó rendszer, ahol az egyes elemek, deszkriptorok tartalmazzák a fogalom kapcsolatait is: szinonima, fölérendelt fogalom, alárendelt fogalom, rész és egész fogalom. A deszkriptorok kapcsolatait az adatbázis kereső programok ki tudják aknázni. Megfelelő parancsra képesek a szűkebb vagy tágabb fogalomra keresni. Általában szakbibliográfiákban alkalmazzák.

A tartalmi és formai ismérvek mellett a katalógustétel tartalmazza a könyv raktári jelzetét. A raktári jelzet mutatja meg a könyv helyét a polcon. Szabadpolcos elrendezés esetén általában a következőképpen alakul:

Szépirodalmi munka esetén egysoros a jelzet. A szerző vagy cím első betűje és egy kétjegyű szám, ami a betűn belüli sorrendet mutatja. Pl: A római költők antológiájának R 80, Ady Endre munkáinak A 25 a raktári jelzete.

A szakirodalmi művek rajtári jelzete kétsoros. A felső sor az ETO szakjelzet alapján megállapított háromjegyű szám. (Vannak kivételek. A 943.9 esetében négy számjegyet kell figyelembe venni, hogy Magyarország története elkülönüljön a 943-ban található közép-európai államok történetétől.) Az alsó sor ezen a háromjegyű számon belüli betűrendi jelzés.

Ahol zárt raktár működik, ott a raktári jelzet a fentiektől eltérő is lehet (pl. a könyv gerincének mérete és a beszerzés sorrendje –Somogyi könyvtárban a nem szabadpolcos rendszernél) Ebben az esetben még fontosabb, hogy megnézzük a katalógust, és a kérőlapra a raktári jelzetet felírjuk.

A számítógépes katalógus

Az OPAC az Online Public Access Catalogue rövidítése. Jelentése: számítógépes hálózaton, bárki számára közvetlenül elérhető katalógus. Általában telnet program segítségével tudjuk elérni, de egyre gyakoribb a web felületen elérhető katalógus is. A szoftverfejlesztők gondoltak a hálózati lehetőségek kiaknázására. A számítógépes katalógus egységei a rekordok. Minden műről készül egy bibliográfiai rekord. Ez tartalmazza a dokumentum formai és tartalmi jegyeit. Minden adatelem önálló mezője a rekordnak. A mezők tartalmából épülnek fel a rendezett kereső listák. Ezenkívül egy mű minden példányáról készül példányrekord, ami megmutatja, hogy az adott példány a könyvtár melyik egységében található valamint a kölcsönzési információkat.

Előnyei:

- Használata időben nem korlátozott. A könyvtár bezárása után is elérhető.
- Az OPAC térben sem lehatárolt. Távoli könyvtárból vagy akár az otthoni gépről is elérhető. Az olvasó több könyvtár katalógusát is megnézheti, és eldöntheti, melyik könyvtárba érdemes elmenni.
- Olyan könyvtárban, ahol az egyes részlegek más-más épületben működnek, ott a hagyományos katalógus már nem felel meg sem az olvasói, sem a szakmai követelményeknek.
- A legtöbb könyvtárban a számítógépes katalogizálásra való áttéréskor több újítást is bevezettek. Például az ETO szerinti tartalmi feltárás mellett vagy helyett természetes nyelvi, azaz tárgyszavas feltárást is alkalmaznak.
- Szintén a számítógépes feltárás teszi lehetővé, hogy egy könyvről az eddigieknél több adatot is nyilvántartsunk, és kereshetővé tegyünk. Például a BDF könyvtárában a gyűjteményes munkákat, tanulmányköteteket, antológiákat analitikusan is feltárjuk. A részegységek címét és szerzőjét is lehet keresni. Visszakereshető a mű kiadó neve és székhelye alapján is. A címek, szerzők, és tárgyszavak szavanként is kereshetők. A találat halmazt lehet szűkíteni a mű nyelve és kiadási év alapján is.

Az elektronikus könyvtár fogalma:Az elektronikus könyvtár olyan könyvtár, amely kizárólag elektronikus dokumentumokat gyűjt, rendez, feltár (katalogizál), tárol és általában hálózaton (interneten) keresztül az olvasók rendelkezésére bocsát.
TÍPUSAI:
1., Az elektronikus digitális online könyvtár anyagát a szolgáltató szerv(ek) tárolják, amely hálózatról közvetlenül elérhető emberi beavatkozás nélkül.
Az elektronikus online könyvtárat gyakran virtuális könyvtárnak nevezik, mivel a dokumentu¬mok digitális formában vannak jelen, és csak online módon érhetőek el.
2., Biztonsági okokból célszerű, hogy legyen az elektronikus könyvtárnak egy offline része is, ahol a könyvtár anyaga digitális adathordozókon (CD, DVD, merevlemez) is megtalálható (esetleg kölcsönözhető is), lényegében függetlenül a hálózattól.
Elektronikus könyvtárak:
    Neumann ház (www.neumann-haz.hu)
    MEK (www.mek.iif.hu, www.mek.oszk.hu)
A hagyományos könyvtárak elektronikus szolgáltatásai
Online digitális szolgáltatás
    Könyvtárak webhelyein vagy elektronikus katalógusaiban kereshetünk, egyszerre akár több könyvtárban is.
    Az internet egészén kereshetünk keresőgépekkel vagy tematikus keresővel, esetleg böngészhetünk a hiperhivatkozások között, használhatjuk az Internet nyilvános adatbázisait (Pl. Elvira, Volán menetrend, stb.)
    A talált dokumentumok általában személyes használatra letölthetőek, ill. kinyomtathatóak.
Offline digitális szolgáltatás
    Digitális adathordozón (általában CD, DVD, merevlemez) meglévő adatbázisok, rendszerezett dokumentumok vagy programok használata.
    Ezek lehetnek helyben használhatók vagy kölcsönözhetők is.
A MEK néhány szolgáltatásának bemutatása
A webhelyen megtekinthetjük a könyvtár bemutatását, ahol ezt olvashatjuk:
„Az 1994 tavaszán tartott „Pocok-workshop” alatt határozta el néhány lelkes könyvtáros egy Ajánlás elkészítését a Magyar Elektronikus Könyvtár megalapításához és működésének szabályozásához.” – idézet a MEK történetéből.
1., A MEK feladata összegyűjteni, tematikusan rendezni, adott formátumokban tárolni és a felhasználók számára az interneten hozzáférhetővé tenni a magyar vonatkozású digitális dokumentumokat.
2., Gyűjtőköre kiterjed: Témájuk szerint a magyar vonatkozású vagy nyelvű tudományos oktatási, kulturális dokumentumokra.Dokumentumtípusok szerint a könyvekre, tanulmányokra, előadásokra, tanulmányokra, térképekre.A periodikák nem szerepelnek.
3., Keresési lehetőségei:
A dokumentumokat témakörök szerint rendezik, a fő témák: természettudományokműszaki tudományok, gazdasági ágazatok,társadalomtudományok,humán területek, kultúra, irodalom,kézikönyvek, egyéb műfajok.
A fő témák további altémákra oszlanak. Például ha kiválasztjuk a természettudományokat, az további nyolc altémára oszlik, ezeken belül kiválaszthatóak egyes speciális szakterületek, amelyekben kereshetünk a dokumentumok között, cím szerint, szerző szerint vagy időben, dátum szerint és az eredményt ábécésorrendben listázza. Ha az eredmény nem elégít ki, további forrásokban is kereshetünk, például a lap.hu, vagy az altavizsla.hu helyeken, vagy az Elektronikus Periodika Adatbázisban (EPA-keresés).
4., Szolgáltatási alapja, hogy minden dokumentumhoz tartozik például katalóguscédula, és választhatunk a megtekinthető formátumok és a csomagolt formátumok között, aszerint, hogy olvasni vagy letölteni akarjuk.

A könyvtár fogalma és típusai

Hagyományos:
A könyvtár könyveket (és más ismerethordozókat) gyűjtő, azokat rendező és a használóknak közrebocsátó intézmény, továbbá dokumentumok gyűjteménye, melyeket célszerűen válogattak, a használatra alkalmassá tesznek, a közönség igénybevételére szánnak.
A könyvtárnak sok típusa van:
•    nemzeti,
•    közművelődési,
•    szakkönyvtár,
•    felsőoktatási,
•    iskolai.
A nemzeti könyvtár
Alapvető feladata minden (a mi esetünkben) magyar vonatkozású könyvtári anyag gyűjtése, feltárása és megőrzése a teljesség igényével. Magyar vonatkozásúnak tekintünk minden hazai nyomdaterméket, sőt a külföldön megjelent magyar nyelvű vagy Magyarországról szóló, azzal kapcsolatos művet is. Hagyományos elnevezésük: hungarikum.
Itt őrzik a nemzeti kultúra felbecsülhetetlen értékeit. Külön rendelkezés biztosítja, hogy a nemzeti könyvtár minden Magyarországon sokszorosított műből részesüljön (köteles példány). A nemzeti könyvtár egyéb országos jelentőségű, ún. központi szolgáltatásokat is fenntart:
•    központi katalógust vezet, ennek segítségével szervezi a könyvtárak közti kölcsönzést (könyvtárközi kölcsönzés),
•    nyilvántartja a külföldről származó könyvtári anyagokat,
•    szervezi a nemzetközi kiadványcserét.

A közművelődési könyvtár
Feladatuk, hogy szolgáltatásaikkal minden állampolgár számára biztosítsák a művelődés, a tájékozódás lehetőségét. Alapozó jellegű szolgáltatást nyújtanak a lakosság széles rétegeinek.
A közművelődési könyvtárnak hazánkban 3 fajtája van:
•    önkormányzati,
•    szakszervezeti,
•    egyéb.
Az önkormáyzati könyvtárak a lakóhelyeket és azok vonzási körzetét látják el, a lakosság egészének nyújtanak nyilvános szolgáltatást. Fenntartójukból adódóan lehetnek: fővárosi-, megyei-, városi-, községi könyvtár.
A szakszervezeti könyvtárak feladata a dolgozók munkahelyi ellátása. Fenntartójuk a szakszervezet.
Az egyéb közm. könyvtárak rétegkönyvtárak:
•    az egészségügyi és szociális intézmények,
•    a fegyveres testületek és büntetés-végrehajtási intézetek keretében szolgálják az általános művelődést.
Az életkor szerinti igények kiszolgálását segítik nagyobb településeken a gyermekkönyvtárak. Sajátos igényt szolgálnak ki a zenei könyvtárak.

A szakkönyvtárak
Feladata a fenntartó intézmény, a vállalat szakirodalmi és tájékoztatási igényeinek kielégítése, a kutató-fejlesztő tevékenység támogatása. A szakkönyvtárak viszonylag szűk ismeretkör dokumentumait gyűjtik, de azokat mélyebben, a szükséges vagy az elérhető teljesség igényével. Feladatkörük szélessége szerint beszélünk:
•    helyi,
•    területi,
•    országos
Feladatkörű szakkönyvtárakról.
A helyi feladatkörű szakkönyvtárak kizárólag a fenntartó intézmény szakirodalmi és tájékoztatási igényeit elégítik ki, a területi viszont ezen túl a városra, megyére, országrészre kiterjedően működnek. A szakkönyvtárakban a dokumentumszolgáltatás mellett különösen jelentős a közvetlen információszolgáltatás.

A felsőoktatási könyvtárak
Az egyetemi és a főiskolai könyvtárak taroznak ide. Alapvető feladatuk az adott oktatási intézmény oktató-nevelő- és tudományos munkájának segítése. Ezen belül feladatuk szakirodalom és tájékoztatás nyújtása az oktató- és kutatómunkához, a hallgatók tanulmányaihoz. A felsőoktatási, különösen az egyetemi könyvtárak gazdag gyűjteményükkel a megfelelő tudományterületen szakkönyvtári feladatot is betöltenek.

Az iskolai könyvtárak
Ide tartoznak az általános és a középiskolák könyvtárai. Feladatuk az ott folyó oktató-nevelő tevékenység segítése, az ehhez szükséges könyvek, folyóiratok és egyéb könyvtári anyagok biztosítása, feltárása, használatuk megszervezése. Fontos feladatuk a tanulók felkészítése az önálló könyvtárhasználatra. E könyvtárak a tantestület részére pedagógiai kézikönyvtári gyűjteményt is tartalmaz. Az újabban létrejövő oktatási-közművelődési komplex intézményekben (nevelési központok) eleve közös iskolai és közművelődési könyvtár (ún. kettős funkciójú könyvtár) működik.

Elektronikus:
A számítógépes könyvtári rendszerek elterjedésének következtében jelentősen megváltoztak a hagyományos dokumentum-feldolgozó módszerek. A dokumentumok bibliográfiai leírását új alapokra helyező szabványcsaládnak több tagja jelent meg. Ebből az egyik az ISBD/ER (International standard bibliographic description for electronic resources), mely definíciója elektronikus dokumentumnak tekinti mindazokat az anyagokat, amelyek kezeléséhez számítógép kell – beleértve azokat is, amelyekhez valamilyen perifériára van szükség – függetlenül attól, hogy interaktív módon használják-e őket vagy sem. Az elektronikus dokumentumok két típusba sorolhatók:
•    adatok
•    programok
Adatok azok, ahol számok, betűk, grafikák, képek vagy hangok formájában, illetve ezek bármilyen kombinációjában jelenik meg az információ.
Programok bármilyen feladat végrehajtására és működtetésére vonatkozó eljárások összessége, beleértve az adatfeldolgozást is.

Az ISBD/ER az adatok hozzáférési módjától függően két eljárásmódot különít el: más a teendő, a lokális, illetve a távoli/közvetett elérésű elektronikus dokumentumok bibliográfiai leírása tekintetében (a távoli nem távolságot jelent). A lokális hozzáférésű dokumentumok fizikailag is jelen vannak, tehát azokat a felhasználó saját maga helyezi be a számítógép lejátszó egységébe. A szabvány szempontjából távoli dokumentumnak minősül mindaz, amit a felhasználó nem tud fizikai entitásként kezelni – tehát minden olyan anyag, amit csak egy input/output eszközön keresztül tud elérni – függetlenül attól, hogy az elektronikus dokumentumot valóban távoli, hálózaton keresztül elérhető számítógépes rendszerben, vagy helyben lévő merevlemezen, illetve valamilyen más eszközön tárolják.