A német doktor(Wakolda)

Az őszi könyvtári napok rendezvénysorozat keretében került bemutatásra a film. A „halál angyala” Jozef Mengele történetének egy részét dolgozza fel az 1960-ban készült film. Argentínába sorra menekülnek a náci bűnösök a Moszad elől, így Eichmann mellé Josef Mengele (Alex Brendemühl) is megérkezik. Mengelének egy világégés sem volt elég ahhoz, hogy felhagyjon kegyetlen emberkísérleteivel, továbbra is a fejlődési rendellenességekben szenvedők és az ikrek érdeklik – a rendezőnő pedig ügyesen használja ki azt, hogy a néző már azelőtt elkezd rettegni Mengele várható rémtetteitől, hogy a moziba beült volna. Nem érzi szükségét annak, hogy felidézze a doktor előéletét (mindössze a jegyzetfüzetében található groteszk rajzokkal utal vissza finoman korábbi tetteire), mivel a fejünkben lappangó előtudás is elég is ahhoz, hogy fenn tudja tartani a takaréklángon lobogó feszültséget. Márpedig ha ilyen környezetben tűnik fel egy rendellenesen lassan növekvő kislány (Florencia Bado) és ikrekkel várandós édesanyja (akit mellesleg a Vad angyalnak köszönhetően híressé vált Natalia Oreiro alakít meglepően jól), akkor kezdhetünk értük aggódni. A film javarészét az áldozatul esett argentin család kislányának szemén keresztül látjuk, ami tálcán kínálja a lehetőséget arra, hogy az antagonistával kapcsolatban ambivalens érzéseket keltsen. Ám a naiv kislány felé mutatott emberséges arc korántsem elég ahhoz, hogy a néző előítéletei egy csapásra tovaszálljanak – eszünkbe juthat például, hogy Auschwitzban is sokan jó kedélyű, udvarias emberként írták le. Nem meglepő, hogy kiderül, ami már casino online egyszer kiderült: kedvessége csupán álca annak érdekében, hogy szépen lassan az összes családtag kiszolgáltatottá váljék vele szemben – az anyuka a terhességének, Lilith a magasságának, az apuka pedig a babagyártásnak köszönhetően. A film legszebben kidolgozott szála a baba-motívum végigvezetése: az apuka kézzel készített, egyedi porcelánbabákat gyárt azon kísérletezve, hogyan lehet dobogó szívet tenni a játékokba – miközben Mengele családján hajtja végre kísérleteit. A tökéletes német nép eszméjét idézi fel, amikor Mengele meggyőzi őt arról, hogy kezdjen a babák tömeggyártásába, „hogy legyen mind egyforma és makulátlan”, az apuka babákról készített tervrajzai pedig párhuzamba kerülnek a doktor által a családtagokról készített anatómiai rajzokkal. A film mellőzi a naturalista és kegyetlen ábrázolásmódot, mégis képes arra, hogy a babagyárban halmokban álló porcelán testrészek látványát A német doktor legijesztőbb képeivé tegye, mivel ezek a haláltáborokból fennmaradt és örökre a retinánkba égett archív képsorokat elevenítik fel. A német doktor mesterien megkonstruált művészfilm, mert egy szörnyeteg emberi oldalát mutatja meg, és szinte eléri, hogy empatikusak legyünk vele. Aztán letaglóz bennünket a fájdalmas igazság. Az igazságot nem ismerő néző, legfeljebb homályos rosszérzéssel küzdő családdal ellentétben bőven akadnak, akik pontosan tudják, ki is a közösségükbe érkezett német. Ők többségében náci szimpatizánsok, és bármit megtennének, hogy segítsenek a bujkáló Mengelének, de a cselekményben felbukkan a Simon Wiesenthal központ embere egy nácivadász. Ahogy bonyolódik a cselekmény, a lappangó rosszérzés egyre növekszik a nézőben is. Látjuk, hogy pácienseit kísérleti nyúlként kezeli, de mégiscsak azzal szembesülünk újra és újra, hogy ez a Mengele igazából jól szocializálódik, mint minden pszichopata rejtve marad igazi belső titka. A csúcspont a családon belül kialakuló élet-halál helyzet, ami az orvos közreműködése nélkül valószínűleg tragikus véget érne, de a film végére megtudhatjuk, hogy a kísérletezés is a család vesztét okozza. Szorul a hurok Mengele körül, de nem különösebben izgulunk azon, hogy mikor kapják már el, a rendező úgy intézi, hogy ez a kettősség nem a megszokott, felfokozott drámaisággal robog a végkifejlet felén, hanem csupán tompán, a háttérben feszítsen, mintha egy apró kavics ment volna a cipőnkbe, de még nem tudatosult volna bennünk, hogy miért ülünk feszengve kényelmetlenül a széken. Szinte egészen a film zárójelenetéig fenntartja ezt, akkor viszont egyértelművé teszi, hogy mi is zajlott a szemünk előtt. Mi pedig összezavarodva, kicsit megszégyenülve sétálunk ki a moziból, mert a végéig nem tudtuk, hogy mi okozza bennünk azt a bizonytalanságot, azt a szégyenletes szimpátiát a szereplő iránt. A cselekmény egyszerű, egy argentin hegyi település kis hoteljébe új vendég érkezik. A férfi orvos, aki hamar összebarátkozik és bizalmába férkőzik a szállót vezető, német nyelven is beszélő család tagjaival. Miközben a doktor a kis közösségben igyekszik szaktudását hasznosítani, érdeklődése egyre inkább a házaspár kislánya felé irányul. A környék lakói mit sem sejtenek arról, hogy a német doktor nem más, mint a második világháború egyik legveszélyesebb náci háborús bűnöse, Josef Mengele, aki auschwitzi emberkísérleteit álnéven, hazájától messze és évekkel a világégés után is a legnagyobb titokban folytatja. A továbbra is a genetikai kísérletek és az ikerjelenségek megszállottjaként működő Mengele azonban nem lehet biztonságban, a Moszad ugyanis Rudolf Eichmann kézre kerítése után az ő levadászásával folytatná a történelmi igazságszolgáltatást, és hamarosan a férfi nyomára is akadnak. Az elmenekült náci háborús bűnösök utáni hajsza mára önálló műfajjá nőtte ki magát a filmkultúrában. Mengele rémtettei a világtörténelem legembertelenebb momentumaiként ismertek, a nemzetközi filmkultúra mégsem erre a szegmensre fókuszál az auschwitzi halálangyal életéből. E borzalmas évtizedek csupán alappillérekként épülnek be azokba a filmekbe, melyek a német doktor argentin területen folytatott ádáz kegyetlenkedését taglalják. Közismert, hogy a náci mészáros a háború elvesztése után Buenos Aires-ben húzta meg magát Helmut Gregor néven, ám azokat a legendákat, melyek a külföldön is folytatott beteges küldetésteljesítésről szólnak, máig nem bizonyították. Talán épp ezek a rejtélyes történetek inspirálták a film készítőit is. A német doktor valahol a történelmi fikció és az életrajzi dráma között található. Lucía Puenzo saját regényének filmes adaptálása közben lemondott arról, hogy a német tisztiorvost egydimenziós szörnyetegként ábrázolja. A történet szerint ugyanis az argentin kisvárosban élő család befogadja panziójába a titokzatos idegent, akinek rögtön felkelti érdeklődését a család alulfejlett kislánya. A koraszülöttként világra jött Lillithen a doktor hormoninjekciókkal szándékozik segíteni, miközben anatómiailag részletes elemzést vezet a naiv család minden egyes tagjának testi adottságairól, valamint a szer Lillithre gyakorolt hatásáról. Emellett pedig a legtöbb jelenetben mindenki boldogan és önfeledten táncol a szereplők közül, amolyan latinos módra, ahogy azt arrafelé illik, miközben a Moszad izraeli ügynökei vadásznak a  doktorra.  Ugyancsak artikulálódik A német doktorban a rendezőnő állandó védjegye, a játékbabák szerepeltetése is. Ezúttal nemcsak szimbolikus, háttérjelentést hordoznak, hanem a történet részévé lényegülve, közvetlen dramaturgiai funkcióval is bírnak, Mengele érdeklődését ugyanis felkelti a családfő kedves hobbija. Enzo, a családapa elsősorban kislányának akar örömet szerezni a mechanikus szívvel működő játékbabával, mely nemcsak a kislány, de az őrült tudásszomjjal rendelkező orvos tetszését is elnyeri. A doktor komolyabb összeget fektet a prototípus kifejlesztésébe és a sorozatgyártásba. Természetesen eltér a kreol bőrű és barna szemű sémától, Wakoldától (akinek neve a film eredeti címéül is szolgál) és a szőke, kék szemű babák gyártása mellett köteleződik el, ami a doktor faji előítéletét jelzi burkoltan. Végül a várandós anya ikerszülésével tulajdonképpen beteljesülnek Mengele beteg álmai: folytatni akarja a kísérleteket az egyik babán, amásikkkal összehasonlítva akarja kontrolálni az eredményt. A film főszereplője Àlex Brendemühl aki a hírhedt náci háborús bűnöst Josef Mengelét alakítja.  Natalia Oreira kitörve a szappanopera klasszikus köréből, drámai szerepet kap a filmben. Mengele találkozik egy argentin családdal, és követi őket a hosszú sivatagi úton egy kis városba, ahol a család szeretne új életet kezdeni. Eva (Natalia Oreiro), Enzo (Diego Peretti) és három gyermekük szívesen látják a doktort otthonukban, és rábízzák a fiatal lány, Lilith (Florencia Bado), nem tudván, hogy ők rejtegetik a világ egyik legveszélyesebb bűnözőjét. Ugyanakkor, az izraeli ügynökök kétségbeesetten keresik, a filmben a haláltábor elhíresült orvosát.  1960. Egy argentin hegyi település kis hoteljébe új vendég érkezik. A férfi orvos, aki hamar összebarátkozik és bizalmába férkőzik a szállót vezető, német nyelven is beszélő család tagjaival. Miközben a doktor a kis közösségben igyekszik szaktudását hasznosítani, érdeklődése egyre inkább a házaspár kislánya felé irányul. A környék lakói mit sem sejtenek arról, hogy a német doktor nem más, mint a második világháború egyik legveszélyesebb náci háborús bűnöse, Josef Mengele, aki auschwitzi emberkísérleteit álnéven, hazájától messze és évekkel a világégés után is folytatná. A továbbra is a genetikai kísérletek és az ikerjelenségek megszállottjaként működő Mengele azonban nem lehet biztonságban, a Moszad ugyanis Adolf Eichmann kézre kerítése után az ő levadászásával folytatná a történelmi igazságszolgáltatást, és hamarosan a férfi nyomára akadnak.A német doktor nem egy szenzáció hajhász alkotás, végzetes kegyetlenkedések helyett a gyermeki naivitást és a kiszolgáltatottságot állítja a középpontba.