2015. július 21., kedd

BIOS és vagy CMOS?

A BIOS-t olykor összekeverik a CMOSszal – a CMOS valójában a BIOS beállításainak tárolásához használt memóriachip gyártási technológiája. A BIOS beállításai a legtöbb hardveregységen nem változtathatók.
Az alaplap azonban egy olyan kitűntetett alkatrész, amelynek bonyolultsága és sokirányú feladatai miatt szükség van a beállíthatóságra. Az alaplapi BIOS-nak még egy feladata van: az operációs rendszert betöltő lemezterület, az úgynevezett boot record programjának kiolvasása és futtatása az operációs rendszert hordozó háttértárolóról. A rendszerindító háttértár kiválasztása csak egy a beállítások közül, melyeket most bemutatunk. A számítógép bekapcsolása után elsőként a videovezérlő BIOS-a jelentkezik be, ez teljesen független a többi alkatrésztől.Kis idő elteltével meglátjuk az alaplapi BIOS kiírásait, ezek elárulják a BIOS gyártóját, típusát, gyártási idejét és verziószámát. Ezt követheti a többi bővítőkártya - például a SCSI vezérlő - bejelentkezése. Ha nem nyomjuk meg a BIOS beállító-programjába (BIOS Setup) irányító gombot (ez általában a [Del]), akkor megkezdődik az alaplaphoz csatolt alkatrészek inicializálása (alaphelyzetbe állítása), és lefut néhány egyszerű ellenőrzés a POST (Power On Self Test - indításkori önteszt) keretében.
BIOS Setup
Ha lenyomtuk a belépéshez szükséges gombot, egy menübe jutunk, amely gyártótól függően más-más kinézetű lehet. Általában a billentyűzetet kell használnunk, de például az AMI egyik BIOS-a egérrel kezelhető, ablakos kialakítású. Nézzük, mit rejtenek a menük! (Az itt tárgyalt menüpontok a legelterjedtebb Award BIOS-ból származnak. Más gyártók termékeinél kisebb-nagyobb eltérések lehetnek ehhez képest, valamint hiányozhatnak egyes beállítási lehetőségek.)
A menüpontok beállításai általában számok, vagy egy „kétállású kapcsoló” állapotainak egyike (például enabled/disabled - engedélyezve/tiltva). A menüpontokat tematikus oldalakra osztva tárja elénk a BIOS beállítóprogramja.
Standard CMOS Setup: az alaplaphoz kapcsolt lemezmeghajtók és a rendszeridő beállításai. Ide tartozik továbbá az a kapcsoló, amellyel eldönthetjük, hogy billentyűzet nélkül is bootolhat (elindulhat) a gép vagy sem.

Date and Time: itt adható meg a pontos dátum és idő.
Hard Disks: az itt szereplő adatokat általában megtaláljuk a merevlemez címkéjén.
Size: a lemez mérete. A BIOS számolja ki a következő paraméterek alapján: Cylinders - a cilinderek (az egymás felett levő lemeztányérok vagy -korongok adathordozó sávjainak) száma; Heads - az író-/olvasófejek száma; Sectors - a sávonkénti szektorok száma.
Write PreComp: a régi merevlemezek az összes sávon (körkörös adattároló gyűrűn) ugyanannyi szektort hordoztak, így azok hossza különböző volt. A beállítás az összeegyeztetéshez kellett. Ez a mai meghajtóknál automatikus, beállításával fölösleges foglalkozni.
Landing zone: az automatikus parkolás (író-/olvasófejek külső, nem használt sávra állítása) funkcióval nem rendelkező meghajtók parkolási helyének meghatározása. Mai meghajtókon nincs jelentősége.
A merevlemezek beállításánál még mindig találkozhatunk a Table nevű meghajtó-adatbázissal, amely nagyjából ötven régebbi. 10-120 Mbyte-os merevlemez beállításait írja le. A sorszámok végigpörgetése után megtaláljuk a User-type és az Auto beállítást. Előbbi a kézi paraméterezést, utóbbi a bootolás előtti automatikus felismerést teszi lehetővé. Az automatikus felismerés lassítja a gép indulását, de van egy automatikus felismerést végző menüpont (Auto Detect Hard Disks) a Setupban, ahol az előbbi paramétereket beállítja a BIOS.

Floppy Drive A: a kábel végére csatlakoztatott floppymeghajtó kapacitása. 
Floppy Drive B: a kábel közepére csatlakoztatott floppymeghajtó kapacitása.
Floppy Mode 3
Support:
a Japánban használatos floppymeghajtók 1,2 Mbyte-ot tárolnak a 3,5 colos lemezeken. Az ilyen típusú meghajtók használatához kell engedélyezni ezt az opciót.
Primary Display: az elsődleges videokártya típusa; ma már mindig VGA.
Landing zone: az automatikus parkolás (író-/olvasófejek külső, nem használt sávra állítása) funkcióval nem rendelkező meghajtók parkolási helyének meghatározása. Mai meghajtókon nincs jelentősége.
Keyboard: a BIOS utasítása a billentyűzet ellenőrzésére.
Halt On: milyen hibáknál álljon le a bootolás.
BIOS Features Setup: ez a leglátványosabb hatást kiváltó általános beállítások menüje.

Virus Waming: figyelje-e a BIOS a merevlemez bootszektorának változását (ami vírustevékenységre utaló jel). Ha engedélyezzük, az ilyen kísérletkor a számítógép le fog állni.
Quick Power On Self Test: engedélyezése egyszerűsíti és lerövidíti az öntesztet.
Swap Floppy Drives: a floppymeghajtók kábelre való feIfűzésének sorrendje eldönti a betűjeleket (A:/B:) is. Ezzel a beállítással logikailag meg lehet cserélni őket.
Typematic Rate Programming: a billentyűzeten lenyomott gomb ismétlésének késleltetése és ismétlési sebessége. Az operációs rendszerből is beállíthatjuk.
Above 1 MB Memory Test: a bekapcsolás utáni memóriaellenőrzés kiterjesztése az 1 Mbyte fölötti tartományra. Ugyanez megtörténik az operációs rendszer töltése közben is, tehát itt csak fölösleges időhúzás.
Boot Up NumLock Status: a [Num Lock] gomb állapota a gép bekapcsolása után.
Floppy Drive Seek: a floppymeghajtók ellenőrzése. Idegesítő és fölösleges a lemezek felpörgetése, érdemes kikapcsolni. Megjegyzendő, hogy néhány régebbi típusú 5,25"-os meghajtó inicializálásához szükséges.
Boot Sequence: itt adható meg az operációs rendszert hordozó lemez. Lehet floppy, CD vagy valamelyik merevlemez.
External/Internal 
Cache Memory:
az alaplapon/processzorban levő memóriacache (gyorsítótár) ki/bekapcsolása. A legnagyobb sebességhez engedélyezzük mindkettőt.
Fast Gate A20 Option: a HMA (High Memory Area), vagyis az extended (kibővített) memória első 64 Kbyte-jának elérését gyorsítja. Engedélyezzük a nagyobb teljesítmény érdekében.
Security Option: eldönthetjük, hogy a beállított jelszót csak a Setuphoz, vagy minden induláskor kérje-e a rendszer.
OS/2 Onboard 
Memory > 64M:
OS/2 operációs rendszert használva engedélyeznünk kell a 64 Mbyte fölötti memóriaterület használatához.
System BIOS Cacheable: az alaplapi BIOS gyorsítótárazása annak gyorsabb elérése érdekében.
Video ROM BIOS Shadow, C8000-CBFFF-től 
DC000-DCFFF-ig, esetleg a 
fölötti területekre is kiterjedő Shadow:
a videokártya BIOS-ának, valamint a többi slotban ülő bővítőkártyák BIOS-ainak átmásolása a rendszermemóriába azok gyorsabb elérése érdekében.
Chipset Features Setup: a memória/chipkészlet időzítési beállításai.
Figyelem! A memória hibás beállítása váratlan és alattomos rendszerleállást, ezáltal adatvesztést okozhat!

Automatic 
Configuration:
ezt engedélyezve a BIOS biztosan jó paraméterekkel vezérli a memóriát akkor is, ha ez nem a leggyorsabb üzemmód. Amennyiben van SPD chip az SD modulon, akkor annak az utasításai érvényesülnek.
Slow Refresh: a dinamikus memória frissítési ciklusának ritkítására engedélyezzük ezt a beállítást - ekkor a rendszer sebessége nagyobb, áramfelvétele kisebb lesz.
Read/Write 
Wait States:
a CPU és a memória sebességkülönbsége miatt várakozóciklusokat kell beépíteni a memóriát író, illetve olvasó műveletekbe. Minél kevesebb ilyen ciklust állítunk be, annál gyorsabbak lesznek ezek a műveletek.
AT Bus Clock 
Selection:
a rendszer alap-órajelének és az ISA/VESA slotokban levő bővítőkártyák órajelének aránya. Érdemes olyan magas órajelet beállítani, amin még megbízhatóan működnek ezek a kártyák.
8 bit/ 16 bit 
I/O Recovery Time:
 a 8, illetve 16 bites ISA kártyák várakozóciklusainak száma. Minél kevesebb ilyen ciklust állítunk be, annál gyorsabbak lesznek ezek a kártyák.
Video BIOS Cacheable: engedélyezésekor a videóvezérlő BIOS-át gyorsítótáron keresztül, vagyis gyorsabban kezeli a rendszer.
Integrated Peripherals: az alaplapi vezérlők letiltása/engedélyezése és üzemmódjai.

Onboard FDD Controller: a floppyvezérlő engedélyezése/tiltása.
Onboard Serial
Port 1/2:
a soros portok engedélyezése/tiltása, illetve logikai címének és sorszámának beállítása. A COM 1 címe 3F8h, a COM2 címe 2F8h.
Onboard Parallel Port: a párhuzamos port engedélyezése/tiltása, illetve logikai címének és sorszámainak beállítása. Az LPT1 címe 378h.
Parallel Port Mode: választhatunk a normál egyirányú, a kétirányú gyors, illetve még gyorsabb (EPP, illetve ECP) üzemmód között.
ECP DMA Select: az ECP beállítású párhuzamos port DMA-t (Direct Memory Access - közvetlen memória-hozzáférés) használ a legnagyobb sebesség eléréséhez, ennek sorszámát kell itt beállítanunk. Alapbeállítása 3, ez általában jó is.
UART2 Use Infrared: ha alaplapunk infravörös portját használni szeretnénk, engedélyezzük ezt a funkciót. Ekkor a COM2 már nem fog működni
Onboard PCI IDE Enable: az alaplapi IDE vezérlők engedélyezése.
IDE1, 2, stb. Ultra DMA Mode: az IDE merevlemezek Ultra DMA módjának meghatározása. Érdemes Autora állítani, ekkor a merevlemez a Iehetséges legnagyobb sebességgel fog működni. Megjegyzendő, hogy egyes régebbi típusú winyók hazudnak a PIO és UDMA módjaikat illetően, így auto beállítás mellett gondok lehetnek velük
Power Management Setup: az energiagazdálkodás és a működési felügyelet beállításai.

Power Management: a BIOS többféle gyárilag beállított lehetőséget (köztük kézi beállítást is) felkínál. Ezek közül választhatunk itt.
Video Off After: kiválaszthatjuk, hogy melyik mélységű energiatakarékos funkció bekapcsolásakor sötétüljön el a monitor.
Video Off Option: milyen szintű legyen a monitor kikapcsolása. A mai új monitorok ismerik a DPMS szabványt, tehát állítsuk be ezt.
Power Management 
Controlled by APM:
az energiagazdálkodás vezérlése az APM (Advanced Power Management) szabvány szerint. A mai operációs rendszerek ezt támogatják, így érdemes onnan beállítani az alább felsorolt jellemzőket.
HDD Power Down - 
Doze/Standby/Suspend 
Mode:
azon visszaszámlálók beállítása, melyek nullára futásakor az adott esemény (merevlemez kikapcsolása, órajel különböző mértékű csökkentése, ventilátorok kikapcsolása) megtörténik. A visszaszámlálás a felhasználói beavatkozások (billentyűnyomások, egérmozgás stb.) megszűnésével indul.
PWR Button < 4 Secs: mi történjen, ha az ATX előlapi főkapcsolóját 4 másodpercnél kevesebb ideig tartjuk nyomva: csak standby, vagy teljes kikapcsolás.
Power Up On Modem Act: telefonhívásra a modem bekapcsolja-e a gépet. Egyes BIOS-oknál ilyenkor a modem által használt megszakítást is meg kell adni.
AC PWR Loss Restart: az ATX gép újrainduljon-e vagy maradjon kikapcsolva, ha a hálózati feszültség megszűnik, majd visszaáll.
Automatic Power Up: előre megadott időpontban induljon el a gép.
Fan 
speed/
Temperature/Voltage:
amennyiben Ignore-t választunk, a kritikus értékeket figyelmen kívül hagyja a BIOS, egyébként kijelzi a ventillátorok fordulatszámát, a hőmérsékleteket és a feszültségeket, s ha bármelyik átlépi a határértéket, figyelmeztet (csipogás), csökkenti az órajelet, vagy leállítja a gépet.
PNP and PCI Setup: a megszakítások és a közvetlen memória-hozzáférés beállításai.

PNP OS Installed: amennyiben Windows 9x-et használunk, nagyon fontos, hogy be legyen kapcsolva, ugyanis ez teszi lehetővé az alábbi paraméterek állítgatását az operációs rendszernek:
Slot IRQ: megadhatjuk mindegyik PCI slotnál, hogy a benne ülő kártya milyen megszakítást használjon. Az automatikus beállítás általában jó, ezen csak akkor kell változtatni, ha valamelyik kártya csak egyféle beállítással működik.
IRQ/DMA Used By ISA: ha nem PCI vagy PnP (plug & play) ISA kártya van gépünkben, le kell neki foglalnunk a rajta hardveresen beállított IRQ/DMA-t, hogy azt a rendszer ne akarja másnak kiosztani.
Load Setup Defaults: az alapbeállítások betöltése a Standard CMOS Setup oldal kivételével. Reménytelenül összekuszált beállítások, vagy a CMOS-beli beállítások törlődése esetén ez a végső mentsvár.
User/Supervisor Password: jelszó a géphez, illetve a BIOS Setuphoz való hozzáféréshez. A jelszókérés üres jelszó megadásával tiltható le.
Auto Detect Hard Disks: a csatlakoztatott merevlemezek adatainak automatikus beírása. Cikkünk elején már volt róla szó.
Low Levet Formatting: ma már viszonylag ritka menüpont, a merevlemezek alacsony szintű formázását teszi lehetővé.
Ha van ilyen a BIOS-unkban, vigyázzunk vele: az új merevlemezeknél ez a meghajtó belső hibatáblázatának felülírását is jelenti, ami után örökre használhatatlanná válhat az egység!
Quit With/Without Saving: kilépés a beállítások elmentésével, illetve anélkül; majd a gép újraindítása.
Az új alaplapok egy részénél a Setupból lehet állítani a processzor működési paramétereit is. Ha nem indul a gép a helytelen beállítások miatt, nem kell megijednünk - ekkor az alapbeállításokkal fog elindulni a következő próbálkozáskor. Vagy sem...
A BIOS frissítése
Az új alaplapokon a BIOS program flash memóriában tárolódik, így bármikor átírható. Ez lehetővé leszi új BIOS beírását, így hibajavítást és új alkatrészek támogatását is. Érdemes időnként megtekinteni az alaplap gyártójának Web-oldalait, hogy nincs-e újabb letölthető BIOS. Ehhez meg kell néznünk BIOS-unknak a gép bekapcsolásakor kiíródó dátumát és verziószámát.
A gyártónál általában megtaláljuk az új fejlesztéseket a régiekhez képest, és ez alapján eldönthetjük, szükségünk van-e a frissítésre. Ha úgy döntünk, hogy igen, töltsük le az új programot, az újraírót (AWDFLASH.EXE vagy hasonló), majd készítsünk egy bootolható foppyt (SYS A: vagy FORMAT A: /S). Erre másoljuk rá (természetesen kicsomagolás után) az új BIOS-t tartalmazó fájlt, valamint az íróprogramot, és indítsuk el róla a gépet. Egyes alaplapokon egy jumpert is át kell állítanunk az írás engedélyezéséhez.
A DOS bejelentkezése után indítsuk el az íróprogramot, majd adjuk meg az új BIOS-fájl nevét, valamint az ekkor a floppyra kerülő előző BIOS-t tároló fájl nevét.
Ha sikeres volt az írás, indítsuk újra a gépet. Ha nem, akkor az előbb elmentett régi BIOS-t írjuk vissza. Fontos, hogy hibás írás után ne reseteljük a gépet, mert valószínűleg nem fog újraindulni.
Az írást addig kell újból megkísérelni, amíg sikeres nem lesz. Ehhez esetleg le kell töltenünk egy másik BIOS-t egy másik számítógéppel. Ha a hibás BIOS miatt nem indul az alaplap, vigyük szervizbe, s mondjuk el mi történt.
Ha ismerősünknek hasonló gépe van, akkor kérjük el a BIOS-memóriát, indítsuk el vele a gépünket, majd üzem közben (!) kicserélve a két IC-t, kíséreljük meg újra az írást. Remélhetőleg ekkor már sikeresen fejeződik be a művelet.
Intelligens memóriák
A 100 MHz-es alapórajelű rendszerek Achilles-sarka a memória-alrendszer. Ahhoz, hogy számítógépünk megbízhatóan működjön, olyan memóriamodulokat kell használnunk, amelyek képesek ezen a frekvencián is adatot szolgáltatni. Ehhez azonban nem elég, ha 10 ns feliratú memória-áramkörök vannak a modulon. A 100 MHz-es modulok terén ugyan kezd valamiféle rend kialakulni, de hogy az általunk használt modul megbízhatóan működik-e, csak kipróbálás után lehet eldönteni. Ebben az esetben a kipróbálás azt jelenti, hogy hosszú időn keresztül használjuk számítógépünket az új modullal, és lehetőleg intenzív memóriahasználatot igénylő alkalmazásokat futtatunk. Még az ilyen alapos tesztelésnél is számolnunk kell azonban azzal, hogy a melegedésből, időzítési problémákból eredő hibákat sok esetben csak hetek, hónapok múltával vehetjük észre.
A 100 MHz-et is támogató rendszerekben használatos modulok kizárólag SPD áramkörrel felszerelve készülnek. Az SPD (Serfal Presence Detect) egység egy 8 kivezetéses EEPROM chip, amely a DIMM modul méretét, sebességét, feszültségi adatait, illetve a sor- és oszlopcímeket, valamint a memóriachipés a modulgyártó adatait tárolja. Az egyéb kiegészítő adatokkal együtt összesen több mint 40 paraméter található meg az SPD-ben.
Amikor a POST során a BIOS beolvassa ezeket a paramétereket, automatikusan beállítja a BIOS Setup Chipset Features Setup oldalán található értékeket a legnagyobb biztonság és teljesítmény elérése érdekében.
Az SPD-ben lévő adatok ismerete nélkül a BIOS és a gép használója is csak megközelítőleg tudja beállítani a memória paramétereit, aminek következtében kisebb lesz a teljesítmény és nagyobbak a hibalehetőségek. Az SPD használata a régebbi EDO-RAM-nál nem volt ennyire fontos, ugyanis a memória a kisebb sebesség miatt kevésbé volt érzékeny a beállításokra. Az SDRAM-ok azonban legalább kétszer olyan gyorsan működnek, mint az EDORAM-ok, ezért kevésbé hibatűrőek.
Az alternatív alaplapi vezérlő áramkörök mellett természetesen az Intet chipkészletei is támogatják az SPD használatát - de a BX chipkészletű alaplapokhoz szinte kötelező SPD-s memóriát használni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése