The History of Demecser

Források:

The village of Demecser is located at a distance of 25 kilometres northeast of Nyíregyháza, in an area where the regions of Közép-Nyírség and Rétköz meet. It is accesssbile on a minor road branching off from trunk road No. 4 at Székely. The Budapest-Záhony main railway line runs through the settlement. As it is attested by numerous archeological finds the area of contemporary Demecser was inhabited as early as ancient times. The village is registered by archeologists and museologists as a place of the earliest finds of the so called ’Great Plain linear patterned pottery’. The patterns are mostly engravings of simple geometrical forms, but examples representing the later Körös-Szamos area painted pottery were also found. The name of the settlement was first mentioned in a document around 1261-1267, according to which in the vicinity of the village of Kék Governor Sándor Kárászi purchased an estate called Kendemecher. As it is attested by some other sources the name of the settlement first occured in a deed of gift of approximately 1270-1272, according to which King Stephen V bestowed the settlement on Sándor Kárászi. Due to a decision brought by the Palatine in 1331, Miklós, the son of Sándor Kárászi lost part of the village; it is also known that his brother had the intention of selling the other part of the village to a man called Pál Magyar. István, a member of the Kállay branch of the Balogh-Semjén clan registered a protest against this intention on the grounds of owning the settlement himself. In spite of this fact it seems to be certain that eventually Pál Magyar was able to purchase the village of Demecser, with the surrounding swamps and 30 fish ponds for an amount of 400 silver forints. The stone building of the village church, which was constructed to honour St. George existed as early as this period. In 1354 Demecser was given to Erzsébet, the daughter of Pál Magyar, as part of her dowry. The 15th century brought a change in the history of Demecser. It was in this period that the settlement obtained the right to hold fairs and it was raised to the rank of market town. In 1415 Demecser as well as its outer fields were obtained by the members of the Czudar family. Demecser was a market town from 1460 to 1886. Its right to hold fairs was first mentioned in a document of 1466. It can be concluded form the date that these privileges were most likely to have been given to the settlement by King Mathias. Bessénytanya, Bodótanya, Borzsovatanya, Feketetanya, Idatanya, Kolbárttanya, Vártanya, Verestanya, Fellegvártanya, Kistanya were also parts of Demecser in this period. The owners of the settlement were the members of the Várady and Kállay families. According to the tax register of 1556 Demecser had 32 tax paying households, so the number of inhabitants is estimated to have been about 160-165 people. In 1588 there were 93 serfs in the village and they belonged to the members of the Várady family. Due to the swamps of Rétköz the area was relatively sparsely populated because people could only settle down at some heights. In 1611, when the male branch of the Várady family died out members of various nobiliary families claimed the right to Demecser. In the middle of the 17th century István Lónyay was one of its owners and he was given the right of ownership of part of the village by the palatine.Others obtained parts of the settlement by right of mortgage. There were times when part of the village was a royal possession. The census of 1720 registered 14 units of land held in villeinage, two dry mills and three water mills in the village. In the period of the liberation of the serfs the members of the Barkóczy and the Jósa families owned the village. It was only later that other families, including the Pazonyi, Szabó, Györy, Cseepey, Vay and Répássy families came into the ownership of smaller or of larger estates in the area. The number of Demecser’s inhabitants in that period was 839, the size of its ploughlands was 244 acres, and the rest of the village’s outer fields was pastures and fishing ponds. In 1870 there were 220 houses at Demecser and the number of its inhabitants reached 1385. The area of the settlement was 6467 acres then. By the census of 1900 the village had 226 houses and 2021 inhabitants.

in Hungarian
magyarul

Demecser falu Nyíregyházától 25 km-re északkeletre fekszik, olyan helyen, ahol Közép-Nyírség és Rétköz régiók találkoznak. Megközelíthető a Székelynél a 4. számú főúttól kisebb uton. A településen áthalad a Budapest-Záhony fővasút. Amint azt számos régészeti lelet tanúsítja, Demecser területét már az ókorban lakták. A faluban régészek és muzeológusok nyilvántartásba vették az úgynevezett „Alföldi lineáris mintás kerámia” legkorábbi leleteinek helyét. A minták többnyire egyszerű geometriai formák metszetét tartalmazzák, de a későbbi Körös-Szamos környéken festett kerámiára  is példáit találtak. A település nevét először egy 1261-1267 körüli dokumentumban említik, szerint Kárászi Sándor Kék falu közelében Kárász Sándor Kendemecher nevű birtokot vásárolt. Amint azt más források is tanúsítják, a település neve először körülbelül 1270-1272-es ajándékdokumentumban fordult elő, amely szerint V István király Kárászi Sándornak adományozta a települést. A Palatine által 1331-ben hozott döntés miatt Miklós, Kárászi Sándor fia elvesztette a falu egy részét; az is ismert, hogy testvére szándékában áll a falu másik részét Magyar Pál nevű embernek eladni. István, a Balogh-Semjén klán Kállay fiókjának tagja tiltakozást indított e szándék ellen azzal a céllal, hogy maga a település birtokolja. Ennek ellenére biztosnak látszik, hogy végül Magyar Pál képes volt megvásárolni Demecser falut, a környező mocsarakkal és 30 halastavaval, ezüst forint mennyiségben. A falu templom kőépülete, amelyet Szent György tiszteletére építettek, már ebben az időszakban létezett. 1354-ben Demecser apja részeként Magyar Pál lányának, Erzsébetnek lett adva. A 15. század változást hozott Demecser történetében. A település ebben az időszakban szerezte meg a vásárok tartásának jogát, és a piacváros rangjába emelték. 1415-ben Demecser és külterületei a Czudar család tagjai voltak. Demecser piacváros volt 1460 és 1886 között. A vásárok tartására való jogot először egy 1466-os dokumentum említette. A dátum alapján arra lehet következtetni, hogy ezeket a kiváltságokat valószínűleg Mátyás király adta a településnek. Bessénytanya, Bodótanya, Borzsovatanya, Feketetanya, Idatanya, Kolbárttanya, Vártanya, Verestanya, Fellegvártanya, Kistanya szintén részei Demecsernek ebben az időszakban. A település tulajdonosai a Várady és a Kállay család tagjai voltak. Az 1556-os adónyilvántartás szerint Demecsernek 32 adófizető háztartása volt, tehát a becslések szerint körülbelül 160-165 ember él. 1588-ban 93 jobbágy volt a faluban, és a Várady család tagjai közé tartoztak. A Rétköz mocsarai miatt a terület viszonylag ritkán lakott, mert az emberek csak bizonyos magasságokon tudtak építkezni. 1611-ben, amikor a Várady család férfi ága kihalt, különféle nemesi családok tagjai igényt tartottak Demecserre. A 17. század közepén Lónyay István volt az egyik tulajdonos, és a falu egy részén a falu egy részének tulajdonjogát kapta. Mások a település egy részét jelzálogjoggal szerezték meg. Voltak idők, amikor a falu egy része királyi birtok volt. Az 1720-as népszámlálás során 14 db földterületet tartottak nyilván, két száraz malomot és három vízimalomot a faluban. A jobbágyok felszabadulásának idején a Barkóczy és a Jósa család tagjai birtokolták a falut. Csak később más családok, köztük a Pazonyi, Szabó, Györy, Cseepey, Vay és Répássy családok váltak kisebb vagy nagyobb birtokok birtokosává. Demecser lakosa ebben az időszakban 839 volt, mocsaras területe 244 hektár volt, és a falu többi mezője legelők és horgásztó volt. 1870-ben Demecsernél 220 ház volt, lakosainak száma elérte az 1385-et. A település akkori területe 6467 hektár volt. Az 1900-as népszámláláskor a faluban 226 ház és 2021 lakos volt.

 

Devecser 1. ’település Abaúj vm. D-i részén
Forrótól É-ra’ 1262/273, 1309, 1339 (A. 3: 56):
Deuecher, p., v., 1275: Devecher, v. ~ Dewe-
cher, v. (Gy. 1: 77). Korai magyar helységnév szótár 1000-1350 között WENZEL GUSZTÁV

A Demecseri pedagóguszenekar 1930 körül

Értesüléseim szerint a fúvószene „meghonosítása” és néhai id. Fáky László református kántor-tanító személyéhez kötődik. Demecser kulturális életének fontos szereplője volt az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején az általános iskolai pedagógusokból, valamint zeneszerető demecseriekből álló fúvószenekar. Erről a formációról tanúskodik az alábbi fénykép, mely feltehetőleg valamilyen iskolai vagy községi rendezvényen készült. A képen látható hangszeren játszó pedagógusok: Fáky László (karmester), Kiss Gyula (tenorkürt), Szűcs Mihály (szárnykürt), Bátori Barnabás (klarinét), Soós László (szárnykürt), Szabó László (klarinét), Bálint András (baritonkürt), Bódis Rudolf (szárnykürt). 

A demecseri leventezenekar az 1950-es években vezetőjük: Fáky László református tanító volt.

Álló sor: Hajnal József, Balázsi Gyula, Hajnal Béla, ?, Kovács József, Gyányi Kálmán, Csadek János
Ülő sor: Kocsor Ferenc, ?, Szabó Gyula, ?, ?, Peres István, Vass Miklós, ?

Előbb MÁV fúvószenekar volt, a vasút adta az egyenruhát.