Advocatus diablo-ként rávilágítok arra, amit a többi tanár a szőnyeg alá söpör. 14 hónapig volt digitális oktatás, az eredménye sajnos tetten érhető a mért teljesítményekben . Tévesen nevezik digitális oktatásnak ami történt az valójában elektronikus eszközökkel megvalósult távoktatás volt, ahol jelen esetben többnyire realtimeban, közvetlen hang- és esetleg képkapcsolatban voltak a gyerekek a tanárral. A változás komoly kihívást jelentett diáknak, szülőnek és tanárnak egyaránt. Az infokommunikációs eszközök jelentősége felértékelődött, segítségével próbáltuk biztosítani az oktatás színvonalát. A rendelkezésre álló platformok segítségével sajátították el a tanulók a feldolgozandó tananyag-részeket és általuk valósulhatott meg a beszámolás és számonkérés is. A pedagógusok által küldött megoldandó feladatok között természetesen nemcsak tankönyvi és munkafüzeti feladatok szerepeltek, hanem rendszeresen küldtünk diákjaiknak oktatóvideót, amelyek szemléltetik az éppen időszerű tananyagot és interaktív feladatokat az interneten. Ebben segítségünkre volt a Google classroom felület. Sok diák azt hitte, hogy szabadságot jelent számára az, ha nem járunk naponta iskolába. Pedig a digitális távoktatást sokkal inkább feltételez rendszeres és hatékony tanulást, munkát. A tanuláshoz való pozitív hozzáállás és a rendszeres tanulás a diákok kis százalékánál mutatkozott meg. Az objektív értékelés helyett magát a szorgalmat, a visszaküldött feladatok mennyiségét és minőségét, stílusát értékeltük. A videokonferenciák hozzájárultak a megértéshez. A diákok közömbössége itt is tetten érhető. A digitális világban , könnyű kommunikálni, okos telefonon, facebookon, messenger-en, emailen, de a feladatokat igen nehézkesen tudták visszaküldeni a tanáraiknak, nem is beszélve a megoldásokról A munka a diákok részéről rendszeres volt, hiszen a diákok többsége minden nap, órarend szerint küldte az anyagokat tanárainak, a tanárok pedig naponta ellenőrizték és értékelték a visszaküldött leckéket, megoldásokat. A pedagógusok elsősorban írásbeli feleletként értékelték a diákok munkáját, ami néha hamis képet adott vissza. Ha a jegyzetek nem voltak érthetőek kisvideókkal más felületeken a tanár próbálta megmagyarázni az anyagot. Tanulságok Végső következtetésként azt lehet mondani hogy az iskolai tanulás és tanítás, a személyes magyarázat, a tanító-diák, a tanár-diák kapcsolat sokkal eredményesebb, intenzívebb és objektívebb a digitális távoktatásánál. Nyilvánvalóan tudjuk, hogy mindenkit nem tudott ez a fajta munkaforma elérni, főként a hátrányos területen élőket. Valószínű, hogy sokkal rosszabb és sokkal nehezebb volt a haladás üteme számukra. Különböző rendszerekkel, Zoommal, Google Meettel igyekeztünk érdekesebbé szemléletesebbé tenni az órákat. A kollégáknak egy gyors képzés keretében megpróbáltunk segítséget nyújtani a felületek használatához. A diákok esetében néhol a számítógéphiány, másutt a korlátozott hozzáférés, hiszen sok szülő is otthonról dolgozott. Némelyeknek tudtunk tabletet vagy netbookot adni, de a számonkérést úgy készítettük el, hogy okostelefonon is lehessen dolgozni. Nyilván nem tökéletes az eredmény, mint ahogy az ilyen hirtelen jött megoldások egyike sem. Ezzel együtt fontos megjegyezni, hogy ez a módszer a pedagógusok számára jóval több munkával járt, és sokkal több idejüket emésztette fel. És mint mondtam, a vége felé már a gyerekek részéről is azt éreztem, hogy sokkal szívesebben visszajönnének már, és nemcsak a közösség miatt, hanem mert nekik is több odafigyelésre volt szükségük, mint a hagyományos oktatás keretei között. Nagy előnye volt egyébként a karanténnak, hogy a diákok magunk oszthatták be az időt. Eldönthették, hogy mivel szeretnénk többet foglalkozni. A visszacsatolás is rugalmasabb mert a tanárok bármikor elérhetők voltak ha baj volt. Ha nem volt érthető valami, a tanár este készített egy oktatóvideót és feltette a youtube-ra ahol mindenkinek hozzáférhető volt. A kérdések a facebookon, emailben is eljuthattak a tanárhoz. A home officeban dolgozó szülők és az otthonról tanuló gyerekek nehezen osztoztak meg a sávszélességen, némi kompromisszumra volt szükség. Volt ahol ragaszkodtak az órarend szerinti tanuláshoz és az online órákon való jelenléthez, reggelente adták ki az aznapi tanulnivalót és az elvégzett feladatokat határidőre vissza kellett küldeni, de volt ahol több napot hagytak, másrészt pedig a pedagógusok figyelembe vették azokat az egyéni sajátságokat, életkörülményeket stb. is, amelyek adott esetben nem tették maradéktalanul lehetővé, hogy a tanulók részt vegyenek a digitális térben megvalósuló oktatásban. Például mert nem volt elég informatikai eszköz a családban vagy a rendelkezésre álló internet nem volt elég erős ahhoz, hogy a gyerek és a szülő egy időben csatlakozzon az online tanórához és az ugyancsak a világhálón lebonyolított munkahelyi meetinghez home office-ban. A házi feladatok könnyen kimásolhatók voltak, összeszedhetők voltak az internetről, így nem biztos hogy rögződtek az ismeretek. A sok platform is megzavarta a diákokat. A számonkérés és a tanárok informatikai felkészültsége is kétséges volt. Összességében nem vagyok meggyőződve arról, hogy sikeres és eredményes volt az otthonról tanulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése