Politikafóbiások, lázadók, beszólnak, fejlett igazságérzettel rendelkeznek, nem képesek szocializálódni, reményt vesztettek és pesszimisták, idegesek, feszültek, fá¬sultak. „Ezek a mai fiatalok”, hangzik már ezer éve a szlogen, ami ezeréves stigmákat hordoz. A sztereotípiákat könnyen húzza rá az idősebb generáció a fiatalokra, de mi különbek vagyunk náluk? Különbek voltunk az ő korukban? Amikor mi voltunk fiatalok, köztünk is voltak udvariasak és kevésbé udvariasak. Az alkohol és a cigaretta, amitől nagymenőnek, felnőttnek érzik magukat, de hát ezeket is tőlünk látják. Szilvási Lajos írta egyszer; a mai fiatalok egyéniségek akarnak lenni, de csak csordában tudnak létezni. Minden fiatal tartozni akar valahová, családhoz vagy társasághoz, csak rajta múlik melyiket választja. – Verőfényes szép reggelre ébredünk, csiripelnek a madarak, szeretet és melegség hatja át a világot. Indulok dolgozni, sorstársaimmal reggel felülök a buszra, mindenki az első ajtón száll fel, de néhány renegát, akik nem tisztelnek semmiféle konvenciót vagy szabályt, csak azért is a középső ajtón akarnak berontani, nem törődve azokkal, akik szabályosan ott szeretnének leszállni. Nem várják meg, amíg leszállnak az utasok, erővel, könyökölve törnek utat maguknak, pedig ők már hatvanon túl, igazán szocializálódhattak volna. Alacsony, kövérkés néni tör utat magának, egyik kezében egy csokor virág, a másikban egy gurulós bevásárlótáska, amit szarkasztikusán szoktak a fiatalok birodalmi lépegetőnek, nyugger terminátornak nevezni. Az eső besározta a buszmegállót, a guruló szatyor kerekei a rátapadt sártól már nem forognak jól, de ez mit sem zavarja a hölgyet, aki csak könyököl kitartóan az általa kinézett ülés felé. Közben több idősebb utas is nehezményezi, hogy miért nem engedi leszállni a többieket, de ő pislogásra sem méltatja az embereket. Néhány jól öltözött utas lábán áthúzza a sáros kerekű kocsiját, a többieknek a csokor virággal igyekszik megszaggatni a ruházatát. A munkába siető emberek tiszta ruházata és cipője áldozatul esik a hölgy önzésének. Mire a busz végére ér, sikerül közel harminc ember idegeit felborzolnia, de elkésik, mert egy másik idős hölgy elfoglalja az általa kiszemelt helyet, aki a másik ajtón szállt fel. Szemrehányóan néz az ülő utasokra és dühösen csattan fel egyikükre azzal, hogy ő két helyet foglal el. Az utas türelmesen beljebb ül és átadja neki a helyet, de a hölgy még mindig nem elégedett, mert ő bizony az ablak mellett akar ülni, a jobb kilátás miatt. Az utas nyel egyet és végérvényesen feláll, otthagyja mind a két helyet a hölgynek. A hölgy továbbra sem elégedett, most a vele szemben ülőkhöz fordul ellentmondást nem tűrő hangon; ezek a helyek nekem nem jók, üljenek át oda, mert ő az útiránynak háttal nem ül le. Sikerül ezzel a másik két utast is felállítania és most már négy hely áll rendelkezésé¬re, és úgy utazhat, mint egy hercegnő a hintóban. Senki sem ül le hozzá a zsúfolt buszon, inkább állnak az utasok, mintsem, hogy lelki közösséget vállaljanak vele. Vannak, akik fej rázással jelzik nemtetszésüket, vannak akik mosolyukat kezük mögé rejtik el, mások diszkréten az ablak felé fordulnak, – nem véve tudomást a történtekről. Mindenki szégyenkezik, a fiatalok és a nem fiatalok is. A hölgy végtelen nagylelkűségében ajánlgatja a másik három helyet, de senki sem akar már leülni. Az ötven éves buszsofőr is beleszól a mikrofonba némi cinizmussal, ha már átrendezte a buszon az ülésrendet, nem akar az én helyemre ülni, innen sokkal jobb a kilátás. óriási nevetés tör ki, megtapsolják a buszsofőrt. A hölgy kikéri magának, ne szemtelenkedjen, mert őt koránál fogva megilleti a megfelelő színvonalú szolgáltatás. Miért, a többieket nem? – kérdezi a sofőr, pedig ők még fizettek is érte. Most már az idősebb utasok is tapsolnak, ezzel jelezve egyetértésüket, de a hölgy közli, feljelenti a tiszteletlen viselkedése miatt. A következő megállónál dúlva-fúlva leszáll a buszról. Amikor a fiatalokat kritizáljuk, miért nem gondolunk bele, hogy mi sem járunk előttük túl szép példával. A buszon utazó fiatalok felnőttként viselkedtek, akik előtt szégyelltük a történteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése