Mint a mezőn szétszéledt nyáj, mint amit magára hagyott a pulikutya, úgy világítanak a vakító fehérre meszelt falak az éj sötétjében, sehun se égett már a pilács. A tanya az egy olyan hely, ami máról-holnapra sarjadt ki a fődbűl, pedig senkise mondja nekije. Emlékszem egy tavaszi alkonyokra, mikor arra sétáltam, a végnélküli fakerítések mentén vitt a gyér járókelők által kitaposott ösvény a sárban, embert alig lehetett látni, dél felől kósza falusi harangszót hozott a szél, még emlékszem egy-egy mélabús utcarészletre, egy egy gyepes foltra, egy kalyibára, amit hulladék deszkábúl hortak össze. Előtte nyivászta pacuha hölgy állott, feltűnően erős és horgas sasorra gőgösen meredt bele a levegőbe, olyan vót mint a pokróc mindenkivel, mostohán bánt vele is az idő, girhes, kicsit görnyedt vagy púpos is vót Isten tudja, ű mán pártában maradt, mert grófkísasszonnak tartotta vóna magát, vagy előkelő úri-lánynak, aki a merev és rideg korrektség előkelő fagyos fátylát viseli maga körül. A szája úgy áll mint aki citromba harapott. Nem csuda hogy Terka ángyom vénlány maradt, még a kocska Pistának se kellett. Nem tanált magának még egy félszemü lingárt se. Hanem eccer, hatalmas tócsa vót az udvaron, mint a tenger úgy ált a víz eső után. Még a lu is filve ment bele. Szereti a kacsa liba, utána meg a sok pipe. Persze nem sokáig tart az örömük, a meleg nap hamar felszárítja a pocsoját, oszt csúszós dörcös lesz. Eccer még a kasu Terka ángyi a gorcrul belecsúszott a kotyolba, olyan lett a sártul az otthonkája mint a lóden, még a lajbi is meg a pendelye is katroncás vót, állítólag ment a butykába gerjesztőér, csak úgy nyakócon, nem vót neki fontos hurcinálni a gerjesztőt, de minden reggel már kokré szóra fent kuruttyolt, persze bekángyízott, mert szerette a pályinkát, osztán nem vót aki kipecázza a habarékbúl, akkora vót rajta a prezur mint egy ama, prüszkölt is, hatalmas pukli díszelgett hetekig a szép homlokán, fájt is sokáig nekije a térgye, a culája meg hót sár vót, nem is vót kedve kóringálni. Elpuholta a jó Isten mert nem tudott nyugodni. Sirbókolt meg hámánkodott utána a fehirnépnek, hogy vót hogy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése