Azt mesélte öregapám, aki az ü öreg apjátul hallotta, akinek öregapja mesélte, hogy, amikor a tatárok betörtek, a mocsaras mély területeken nem tudtak bemenni lúval. Még mi is csak csólnakkal közlekedtünk a szigetek között. A régi világban minden nagy szigeten vót földvár, amit még a régi itt élő nipek épitettek, ahunnan egyikről a másikra hírt lehetett adni tűzvészrül, az ellenség közeledtéről, járványokrul. Csak a legmagasabban lévő szigetek vótak lakottak. Mindenütt vót megannyi őrszem. Többnyire nagyobb gyerekek vótak az őrszemek. Dombon nyárfán, magaslaton. A környékén lakó nép tudta már, hányadán van. Ha idegen jelent meg a határban, már órákkal előtte tudta mindenki. Vót ahun a gémeskút lőcsével, máhun meg tüzzel izentek egymásnak a népek. A rétközhöz regéknek, mondáknak és valóságos történeteknek nagy sokasága fűződik. A Várhegyen a monda szerint 30 nemes embert temettek el. Találtak is itt tarsolyt, szablyát, női ékszereket. kardot, páncélinget, gombokat, ruhadíszeket, kar és nyakláncokat az utóbbi 100 évben. Velük együtt temérdek kincset is eltemettek, így hitte, így beszélte a nép. Az ördög árkának híjták a várárkot, amiben 3m mély 6m széles sáros víz vót, nem látszottak a vizalattti kiálló 30-40cm rövid dárdák, amik halálra sebezték aki beleesett. A 30 cm átmérőjű gerendákat több helyen egymásba csapolták, A homokdombokon földgyűrűk et építettek, facölöpökbül, sárral kenték be hogy tüzet ne fogjon. A sáncai fenn vótak, alja ki vót tőtve főddel oszt csak a tetejin vótak az emberek. 3 figyelőtorony vót. Szent László királyunk országos zsinatot tartott, ahun elrendelte ezeknek a végváraknak a megépitését. A vár fából és földből épült, és az alapzathoz követ is felhasználtak, az ágcsonkokkal illeszkedő fagerendák közét földdel töltötték fel ükapáink. A fal olyan magos vót, amennyire a gerenda hossza engedte. Vót ahun 10 m magos vót, a teteje kivót hegyezve. A kapunál levő út vót az ördög útja, mert ott csak az ördög tudott bejönni. A kóbor tatárcsapatok főleg az erdőkbe huzódtak, ha el akartak bujni, nem filett a foguk a Rétközi mocsárhoz. Persze a zsandár elől is ide a kis szigetere bújtak el a bújdosók. Demecser vót a célpont, így a török Haram basa meg a hamsburg adószedő se szívesen jött erre a mostoha vidékre. Ritka és nehezen járható útak vótak. Menedéket nyújtottak a szegény bújdosóknak. Hatalmas mélyedések vótak a víz rejtekében, úgy hogy nem vót ildomos keresztül-kasul botorkálni, mert aki luval jött mint a tárok, örülhetett ha élve megúszta mocsarat. Vót itt préda sok, de csak azok tudták akik itt éltek. Hosszú botokkal vénszorogtunk a mocsárban úgy vezettek bennünket azok az öregek, akik úttalan-útakon, vagy kevesek által ismert ösvényeken vittek át bennünket a másik szigetre. Nagy vót a család a házi békességre akkor nem is igen gondoltak az emberek. A régi jó világban az öregek iránt való nagy tiszteletben nőttek fel a gyermekek s mert ennek fejében a szeretet melege áradt a családban. Rettentő rémület fogta el a tanya lakóit, amikor a tatár megtámadta Demecsert és Gégényt. A tanyasi nép, ha török, ha tatár pusztított e vidéken, egyenest a leghátsó kis szigetre vonultak vissza ahol a földvár vót. Ide hordották minden féltős portékájokat, ide a mi gabonájok, szalonnájok s mindenféle élelmiszerök volt. Akkoriban sokféle rabló nomád ellenség járta, pusztította ezt az országot, nem egyszer egy félesztendőt is tanyázott itt a vidék népe, megvárva, míg az ellenség más vidékre vonúl. Most is, a hogy hallotta a nép a tatárok közeledését, az egész falu népe sebbel-lobbal látott a menekülésnek, összeszedve mindent, a mi a házban és ház körül értékes holmi volt. Az istállók is üresen maradtak: felhajtották mind a lábasjószágokat, s kinek, mi szénája volt, vitte azt is: állat és takarmány mind jól elfért a barlang üregeiben. Az asszonyokat, a gyermekeket, az élelmi szereket két nap alatt mind felköltöztették a férfiak a barlangba, csak egy fehér személyt nem volt az a hatalom, mely a falu elhagyására bírja. Most is, a hogy hallotta a nép a tatárok közeledését, az egész falu népe sebbel-lobbal látott a menekülésnek, összeszedve mindent, a mi a házban és ház körül értékes holmi volt. Az istállók is üresen maradtak: felhajtották mind a lábasjószágokat, s kinek, mi szénája volt, vitte azt is: állat és takarmány mind elhordták. Minden faluban fére verték a harangokat még a Kéki is idehallatszott. A falvakban az emberek a közeli templomokba menekültek. Tüzet nem vót szabad gyújtani a tanyán, hogy meg ne lássák a fényt, nappal meg a füstöt. Rusnya fekete fejük vót, el is nevezték üket kutyafejü tatárnak. A menedékhez lóval nem lehetett elmenni csak csolnakkal, sok figyelő szem pásztázta éjelente a nagy víztükröt. A nyári nap bágyadt verőfénye szeliden mosolygott a Rétközre: felséges szép vasárnap volt ez, de az nap nem szólaltak meg a közeli falvak harangjai. Nyomasztó volt a nagy csend. Éjszaka hatalmas eső jött fel, mégjobban megemelve a viz magasságát, Istennek legyen hála!
As a writer, I stumble upon many different people and their unique stories. You can not believe how crazy the stories can get.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése