Én ahogyan hallottam úgy mesélem nektek, örökül itt hagyom gyermeknek felnőttnek és a nagyvilágnak. Hogy ki-ki láthassa úgy e világot, ahogyan én láttam. a gyerekeknek íródott, de a felnőttekhez is szólanak. Tegnap, foghagymás piritós kenyér volt a reggeli, a tea citromfű, csilánt és menta, mert ez van az udvaron, az ebéd köménymag leves vót, rántott parizerrel, a köret tarhonya, mint gyerekkoromban. Az odakozmált paprikás krompénál nem vót jobb étel. Vacsorára, héjában sült krumplit ettünk lilahagymával szalonnyával, vagy liba töpörtyűvel, csicsókával. Az iskolába kifli és iskolatej. A járdán mindenütt el volt seperve a hó, nem úgy mint most. Na mi vót az iskolába? Semmi, vót mindég a válasz. Este a melegben fájer, zsír vagy durák ment a konyha asztalnál. A mozsdás lavórban, babaszappannal történt, még se vót senki büdös mint mostanság. Nagymama a kalendáriumot, vagy a bibliát olvasta. Mi gyerekek a 4 forintos olcsó könyveket. Ősszel jártunk a szőlőbe böngét váltani, meg a tengeri fődre meg tallózni. Ha nem vót valami kértél a szomszédtól, egy hagyma, e kanál só, egy tojás, tej, cukor. Nyári melegben szedtük a krumpibogarat a kertben minden nap. Édesanyám csirkét pucolt, Édesapám összeszedte e tojást. A kapu mindég nyitva vót, aki vendég jött, azonnal belépett, nem véltek a kutyátul, szívesen látták egymást, egy pohárka bor mellett jót beszélgettek, ettek hozzá kis csörögét. Az érettségiért biciklit kapatam nagymamámtól. Barati Bandi keresztapámtól sakkot, szüleimtől társasjátékot. A cipőket szandálokat csimmákat, meg a ruhákat a (unokatestvérek) nagyobbaktul örököltük. Mikor hazaérsz rögtön átöltözöl viselősbe, mert kímélni kell az elmenőset. Van szép cipőd. Ha kinövöd, az orrát anyád kivágja: ,,jó lesz az még, ősszel kapsz másikat” Persze nem kaptam, A kabát úgy lett téli ,hogy kapott egy bélést. Kesztyünk az nem vót. Sapka az apámé svájci vót, az enyim meg bojtos. A szomszéd kertjében, mi is kukorica közt szaladgáltunk, bujócskáztunk, fapuskával játszottunk, valaki mindég ordított. Vót úgy hogy félhatkor az utcán olyan háború vót, hogy a portul nem lehetett látni egymást. Én általában törött fejjel vagy orral kerültem ki a csatábul, de ez akkor is úgy vót ha fociztunk. Persze most azt hiszed ezt én tanáltam ki, de vannak még tanuk akik igazolhatják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése