A falu szája rosszabb vót, mint a falu rossza...Azt ugyan nem látta és nem hallotta soha senki, de mégis jobban filtek tűle mint az ördögtűl. A falu pletykáit széthordozó öregasszonyokat, nevezték így, apám csak kontyosrádiónak híjta űket. Tisztaságnak és rendnek kellett lenni, hogy ne érje szó a ház elejit, ne adjanak okot a pletykálódásra, szájára ne vegye a falu. Gyerekkoromban nem igazán volt ideje az asszonyoknak szomszédolni, ha tanálkoztak, beszélgettek, akkor az dologidő után az utcán volt. A házba bejáratosak inkább csak a közeli rokonok vóltak, vagy jó ösmerősök. Épp ezért, ha valakit, valakiket kritizálni akartak, akkor azt legegyszerűbben a ház külső kinézete alapján tehették, hogy mennyire vót karban- és rendben tartva. Hisz ha kívül koszos, elhanyagolt vót a ház, sepretlen a járda, akkor abbúl következtetni lehetett a lakók jellemire. Aki valamit is adott a rendre, tisztaságra, és hogy a környezetnek jó vileménye legyen rúla, az rendet tartott maga körül. Faluhelyen, és ekkoriban még a városokban is a köznép ,hosszú, jellegzetes épületben lakottt, ahun az utcára két ablak nyílt – általában a tiszta szobáé. A külső szemlélő, aki elment a ház előtt, vagy a szomszédok igazábul csak ezt látták, ez alapján mondtak vileményt a bent élőkről. Ezért, meg persze saját akaratukból, tisztaságszeretetükbül tavasszal jött a nagytakarítás, meg a ház rendbetitele. Ez a ház belsejénél annyiból állt, hogy kikormolták a kémént, kemencét, kályhát, ledöngölték a padlót, a falakat kijavítgatták, átmeszelték, megcsinálták a nagymosást, lemeszelték a falakat, kemencét és sok helyütt a ledöngölt padlót is. A kemencét mindannyiszor meszelték, ahányszor koszolódott. Aztán kívül elvégezték a házon a javítani valót – nem malterrel, hanem sárral tapasztottak. Aztán jött a ház meszelise. Ezt a munkát egy rendes, gondos háziasszony – merthogy az ő dólguk volt – minden tavasszal és ősszel elvégezte, hogy az ünnepekre a vendigeket tisztaság fogadhassa. Ha nagyobb esemény történt év közben például férjhez ment a jány, akkor illett az esküvő előtt is rendbe rakni a házat. Ha szükséges volt elvégezték a kerítés javítását, ami ekkoriban általában fából vót, tehát állandóan gondját kellett viselni. Ha kellett, akkor azt is festették, vagy meszelték. És ami nagyon fontos vót még – hogy ne érje szó a ház elejét – illett minden nap a reggelt azzal kezdeni, hogy a ház előtt minimum a járdát felseperték, rendbe tették, sokszor még az utca fődjét, az udvar homokját is felgereblyézték, és ha vót vízelvezető árok, akkor azt is takarították időnként. Mert aki ezt nem tette meg, de arra volt ideje, hogy kiült a ház elé trécselni, arra biztos, hogy ferde szemmel nézett a falu apraja-nagyja, meg vót róluk a vileminy…Hisz ha belegondolunk – reggel a ház körüli rész, a porta rendbetétele, az állatok ellátása, a gyerekek gondviselése, főzés, esetleges mosás, háztartási munkák elvégzése, elvitte egész napjukat. Ha nem, akkor nagy eséllyel valami munka elmaradt. Az a nézet járta, hogy olyan nincs, hogy belül ne legyen munka az asszon számára, akkor pedig sokáig nem ér rá kint üldögélni, pletykálni… Régen aszonta nagyanyám áldott a sok kéz, teher a sok száj, vagyis a sok gyerek nagy gond, de ha dolgoznak áldás. Mit lehet tenni a "falu szája" ellen, ha valakit a falu szájára vesz, mert jányai még nem mentek férjhez, vagy fia nem nősült még meg, na annak vége. Na a Borcsa, kitanultatta a jányát, még sem sikerült nekik férjhöz adni" hát, idevezet ha egy jány túl okos, egyedül marad oszt vénjány marad! Ha a jány kijárta az oskolát, oszt felvette az anyja otthonkáját, meg a gumicsimmát, akkor már a legények aszonták rá, emmán nagyjány, emmán elbírná az anyja kínnyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése