1925-től komoly beavatkozások folytak a Lónyai csatornán.A képeken láthatjuk a vasbeton deszkák készítését a becréti szivárgó burkolatához, betonozást a fényesháti vízbujtatónál, 1928 vízbujtató csővezetékének összeszegecselését, 1927 körszivattyúk beüzemelését a rókakuti szivattyútelep építését 1928 évben, a vízlépcső a kótaji főfolyás torkolati szakaszán. a szivattyútelep gépeinek berendezéseinek beüzemelését, a rókakuti szivattyútelep üzempróbáját 1928-ban, a rókakuti szivattyútelep gépházát belülről, háttérben a szolgálatilakást, a körszivattyukatelep mögött, Danival mi is odajártunk pecázni.
A Nyírségre fújt futóhomokot a szelek ide-oda mozgatták helyenként jelentékeny magasságú buckákat, gerinceket halmoztak fel, szélbarázdákat vájtak bele. A mélyedésekben összefutó csapadék vízállásokat, tavakat hozott létre. Száraz időben ezek ismét felszikkadtak. A talaj felszinét itt-ott benőtte a fű, majd erdőségek is keletkeztek rajta. A terület nagy részén azonban a szélviharok
felszinformáló ereje, ha kisebb mértékben is, egészen a legujabb időkig éreztette hatását, míg végre az emberi kez munkája, az egyre belterjesebbé vált mezőgazdasági művelessel s különösen a valóságos áldást jelentő akácfa ültetésével a futóhomokot teljesen megkötötte és a Nyírség felszíne mai alakjában állandósult. Ez az alak szabálytalan, lapos kup felületéhez hasonlít. A Tisza vizének munkája mélyítette le a Nyírségtől északra fekvő Rétköz felszínét is. A feltűnő magasság külömbség két természeti erő hatása folytán alakúit ki s a folyóvizek és a szélviharok munkájának következmenye. A rétközi medence fenekére lerakódtak a felette elterülő víz üledékei s különböző származású törmelékek és hosszú időn át feltöltötték. A harmadkor végén, az u. n. levantei időszakban ez a feltöltődés már annyira előre haladt, hogy a levantei tenger nem is volt összefüggő víztükör, hanem különálló s aránylag sekély mélységű, édesvizű tavak csoportja. A homok buckákkal, gerincekkel körülvett mélyedések, vízállások alakja, kiterjedése, helyszínrajzi eloszlása szinte szeszélyes változatosságot mutat. Magassági elrendezettségükben azonban határozott törvényszerűség ismerhető fel, ami a térszin általános alakjából következik. Ha a Rétköz déli szélétől, kiindulva, deli iranyban haladunk, minden dél felé következő mélyedes fenékszintje magasabb az azt megelőzőnél. Jól látható ez a 2. ábrán, melyen az egyenlő magasságú pontokat összekötő görbe vonalak csak az árterét alkotó és viszonylag mély fekvésű területek magasságát tüntetik fel, de az ártérbe nem tartozó homokbuckák, gerincvonulatok magassága a szerkesztésnél figyelmen kivül maradt. A tervezet ugy a gyűjtő főcsatorna, mint az összes nyíri csatornák fenékvonalát olyan mélységre helyezte, hogy „ezen nyílt csatornákon nemcsak a völgyek és lapályok árkiöntései, de egyszersmind a mélyebb fekvésű öblök és medencék vizei, kár és veszély nélkül még akkor is a Tiszába vezethetők legyenek, ha a Tisza és a nyíri vizek legmagasabb vízállásai találkoznának."A Rétköz valóságos tengerré alakult át. De egyre tűrhetetlenebbé vált a helyzet a Nyírségen is. A vármegyei árkok s az egyes birtokosok magán árkai ugyan nagymennyiségű vizet vezettek el a Rétköz felé, csekély méretüknél fogva azonban korántsem voltak alkalmasak arra, hogy a nyíri árterületeket a víztől mentesítsék. Legkevésbbé éveken át tartó, csapadékos időben, mikor a talajvíz is igen magasra emelkedett, ami összesen 72976 holdat tett ki. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése