Részletek Mezőfegyveresi Teremy József anyagából
...A Don kanyarban nagyon sok Demecseri halt meg és tűnt el a harcok során. Az elesettek számát jelentősen megemelte a hideg orosz tél. A magyar katonák felszerelése, ruházata nem volt megfelelő a szokatlan hideg elviseléséhez. Itthon ruhát gyűjtöttek, amit a frontra küldtek, hogy segítsenek a katonáknak a hideg elleni védekezésben. 1944-ben Horthy Miklós kormányzó az események hatására fegyverszünetet hirdetett meg, de nem tudta azt végrehajtani. 1944. márciusában a német hadsereg megszállta az országot. Az országba helyezett Gestapó-t a megerősödött nyilaspárt is támogatta. Kiépült a besúgó rendszer. A szószólókat nyilvántartásba vették és később börtönbe, vagy a frontra irányították. 1944. őszén Szálasi Ferenc átvette a hatalmat, a kormányzást. Felesküdött az alkotmányra. Megkövetelte, hogy a katonaság is esküt tegyen. Szálasi Ferenc, mint legfőbb hadúr, a „nemzet akaratából" kiadta parancsát: „Aki leteszi a fegyvert, vagy erre parancsot ad, felkoncolandó. Hazátlan, hitvány féreg, aki nem harcol tovább. Kitartás! Éljen Szálasi, népünk honmentő vezére!" Különböző listákat kezdtek vezetni. A feljelentések száma emelkedett. Megteltek a börtönök, büntető századok mentek a frontra, keresték a szökött katonákat. Általános statáriumot vezettek be, a gyanús elemeket kivégezték. Rettegésben élt mindenki, Demecserben is. Megjelent az I. majd a II. zsidótörvény is, mely a zsidók lehetőségeit, mozgását jelentősen korlátozta. Boltjaikat bezárták. A III. zsidótörvény még ezeknél is szigorúbb volt. Néhány kitétele: - A zsidók kötelesek a ruhájukon sárga csillagot viselni. -A zsidók telefonját le kell szerelni, gépjárműveiket el kell kobozni. - Zsidó nem foglalkoztatható, irodákból, színházakból ki őket tiltani. - Üzleteiket be kell zárni. Hajón, vonaton nem utazhatnak - Házukat, vagyonukat el kell kobozni, iparengedélyüket be kell vonni. - Lakásukat 14,00-17,00 óra között hagyhatják el. Parkban, sétatéren nem tartózkodhatnak -Aki zsidónak helyet ad, internálni kell. A parancs betartását a Nyilas párt és a csendőrség ellenőrizte. A parancs kiadása után, 1944. április 26 án megkezdődött a zsidók begyűjtése. Demecserben a zsidókat a Nagy utcán lévő zsidó templomba gyűjtötték össze. 37 család, a felsorolás szerint férfiak, asszonyok, gyerekek 3 napi élelemmel, németek kíséretével gyülekeztek. Lakásukat lepecsételték és államosították. Ezt követően éjszaka, Nyíregyházára, Varjúlaposra vonultak. Ott volt a fő gyűjtési hely. Az összegyűjtést követően tehervagonokba zsúfolták őket. Az ajtókon kis nyílást hagyva, szögesdróttal bedrótozták. Ugyanezt tették az ablakokkal is. A vonatokat irányvonatként Auschwitzba irányították. A demecseri állomáson áthaladó vonatokból még kiabáltak a lakosságnak. Sem vizet, sem kenyeret nem lehetett adni a szerencsétleneknek. A víz vételére megállt vonatoknak a közelébe sem lehetett menni.
A Demecserből elhurcolt zsidó családok:
Bekk Berger Blum Braun Éhrenreich Erős Farkas Ferenc Ferenczi Frankfurt Gausfild Gelbman, Glück Leitne Gotfarb Lőwi Grif Müller Groszman Neuman Grósz Penner Gubner Pintér Güncler Reischman Hauman Róth Kőnig Scher Klein Swarcz Krausz Viener KunWeisz Weisz Lefkovics
1944. júniusáig 335 ezer zsidó személyt szállítottak ki az országból, csecsemőtől az aggastyánig. A német csapatokból az SS alakulat volt a legkegyetlenebb. Demecserből mégis volt három személy, aki jelentkezett az SS alakulatba: Batári Kálmán, Takács László és Tóth István. Sorsukról később nem hallottunk. Rémhírként terjedt el, hogy Tóth István visszatért és a hónaljából eltávolíttatta a tetovált SS jelzést. A bombázások fokozódtak. Budapest és a nagyobb városok bombázásáról írtak az újságok. Később a debreceni és a nyíregyházi állomást is lebombázták. Demecserben naponta megszólaltak a szirénák, délután menetrend szerint jöttek kötelékben a bombázók, vadászgépek kíséretében. Már a zúgásáról meg lehetett ismerni, hogy angol, vagy orosz gépek voltak-e. Gyakran megjelentek a német vadászgépek is. Különösen este lehetett látni a légi harc során a röpködő világító golyókat, lövedékeket. A légvédelmi fényszóró csóvák keresték a repülőgépeket a nyírbogdányi gyártói. Gyakran lebegett a levegőben az úgynevezett „Sztálin gyertya". Olyan világosságot adott, hogy mindent olyan jól lehetett látni, mint nappal. Láttunk füstölgő repülőt, meg robbanást. Nyíregyháza, Debrecen többször volt bombázva. Többször híresztelték, hogy sorra kerül a nyírbogdányi és Demecseri gyár bombázása is. A lakosság a légitámadások alatt a pincékbe, óvóhelyekre menekült. Egyik napon biztosra vették a támadást a gyárak ellen és a lakosság az egész napot az erdőben, a határban töltötte. A repülőgépek többször vékony fém és alumínium szalagokat dobtak a levegőbe, hogy megzavarják a rádióadásokat. 1944. augusztus 23-án, Románia átállása után meggyorsultak az események. A németeknek a Kárpátokban kiépített védelmirendszerük megkerülésével 1944. augusztus 29-én az oroszok az Ojtozi szorosban átlépték a történelmi Magyarország határát. Szeptember 23-án átlépik a csonka Magyarország határát. Szinte ellenállás nélkül közeledtek felénk. Demecserbe először a magyar hadsereg vonult vissza. Itt tették le az esküt a Szálasi kormányra, német tisztek jelenlétében. Érezhető volt a feszültség az eskütételnél is. Rövid tisztálkodás és ellátás után tovább vonultak Dombrád felé, a Tisza túloldalára. Az átvonuló magyarokat követték a német csapatok. A fontosabb folyókon a hidakat átkelésük után felrobbantották. A gyárakat már nem is érkeztek leszerelni a gyors visszavonulás miatt. A lakosság a front közeledtével rémületben volt, mivel a csapatokról szóló rossz hírek eljutottak az emberekhez. Sokan csomagoltak és menekültek. Bíztak abban, hogy a Dunántúlra nem fognak eljutni a szovjet csapatok. Demecserből is elmenekültek az uraságok. Elek Endre itt maradt és orosz feleségével, Tatjánával várta a szovjeteket. Több magyar katona már itt megszökött az alakulatától és bujkáltak. Nagyon kellett vigyázni a bujkáló katonáknak az áruló besúgók miatt. A katonai rendészet és a csendőrség kereste a szökött katonákat, akikre a statárium alapján kivégzés várt. 1944. október 19-én Székely és Nyírbogdány felől erős ágyúszó hallatszott, és egyre közelebb húzódott Borzsova felé. A Borzsovai iskolánál az út mellett harcálláspont alakult ki. Berkesz felől a vízgyűjtő csatorna töltésén a németek állása, az iskola felől az oroszoké. Komoly tűzerővel lőtték egymást. Több halott és sebesült is volt. A borzsovai urasági kastélyt rendezték be az orosz katonák kórháznak. Ide gyűjtötték a harcok után a halottakat is. A tanyai lakosok elmondása szerint volt olyan elhunyt, akinek a haja a szekérről leomolva a földet érte. Nők is harcoltak a szovjet seregben. A harcok után a holtakat és a sebesülteket beszállították Nyíregyházára. A gyümölcsösben és a Borzsován elhunyt német katonákat a lakosok a helyszínen temették el. A front elvonulása után a kastély leégett. A német katonák észak felé, Gégényen át Dombrád felé vonultak. Mivel Székely felől tankcsatát vártak, a Demecseri úton a mély vízgyűjtő csatornánál a hídon, az út közepén tankelhárító gödröt ástak és tank elhárítóval egy német katona várta a támadást. A Lónyai csatorna hídjait felrobbantották. a Bogdányi úti ás Berkeszi úti hídját is. Október 19-én estére a németek összeszedték Demecserből a 14 év feletti fiúkat, a leventéket és velük együtt elvonultak Gégény felé, Dombrádra. Vonulás közben Gégény határában a németeket támadás érte és tüzelő állást kerestek. Így a fiúknak sikerült megszökni. A határban a kukoricaszár kupokba rejtőztek el. A németek gyorsan elvonultak, a fiúk pedig reggelre hazajöttek. Október 20-án reggel csendes napsütésre ébredt a lakosság. A katonák elvonultak, az utcák üresek voltak, csak a reggeli kis istentiszteletre szóltak a harangok törték meg a síri csendet. A falu lakói félve lépett ki az utcára, félelmetes volt a nagy csend, az emberek valamire vártak. Tíz óra körül szovjet lovas katonák jelentek meg Kék felől a határban, a földeken keresztül érkeztek. Mint kiderült partizánok voltak. Végig járták az utcákat és lövés nélkül megszállták a községet. Az istállókban lovakat cseréltek. Ellenőrizték a határt is. Élelmet kértek és estére elvonultak a községből. Közben a szőlőnél két német katonát elfogtak és az állomásnál, a váltókezelő beton bunkere elé állították és kivégezték őket. A kivégzett németeket a temető bejárata mellett a lakosság temette el.
Éjszaka visszajöttek a németek. Igen idegesek voltak, kutattak a partizánok után, majd még éjszaka ők is elvonultak a faluból. 1944. október 22-én reggel szovjet és román csapatok érkeztek. Lovakkal, szekerekkel és kocsikkal jöttek, elfoglalták a falut egy puskalövés nélkül. Az orosz parancsnok oroszul beszélő tolmácsot keresett. Apám, Teremy Sándor, mivel az I. világháború után több évig orosz hadifogságban volt, megtanult oroszul, így ő lett a tolmács. Az orosz főhadnagy, aki a község parancsnoka lett, utasítást adott az orosz és román katonai vezetőknek a rablás, a lopás megszüntetéséről és a lakossággal való megfelelő viselkedésről. A lakosság a korábban érkező hírektől megfélemlítve várta a megszálló hadsereget. A nők fekete, sötét ruhába öltözte, arcukat igyekeztek minél jobban eltakarni, mert a hírek alapján féltek a katonák zaklatásától. A fiatal gyereklányok a házakba, bunkerekbe húzódtak. A katonák tisztálkodással, a jószágok etetésével és élelemszerzéssel foglalkoztak. Sokan az értékes tárgyakat keresték, gyűjtötték a gyűrűket, a karórákat, az ékszereket. Volt olyan katona, akinek a két karján már több óra nem fért el, így a lábára kötötte azokat. Az élelmiszer szerzés elég egyszerűen történt. A faluban a baromfiudvar állomány erősen lecsökkent. A sertés vágástól sem riadtak vissza. Ha találtak házinyulat, azt is elvitték, levágták. Sütöttek, főztek, pihentek. A kertben éppen a méhek kaptárjait bontotta fel néhány román katona, mikor nagy süvítéssel egy ágyúlövés érte a Kálvin teret. A román parancsnok hintója két lóval együtt elpusztult. Két román katona súlyosan megsérült, egyikük lábát elvitte egy repesz. Az utcán táborozó csapat megmozdult, igyekeztek az utcát elhagyni. Felkészülve várták a következő lövéseket. Az orosz tüzérség az Arany János utca északi oldalán lőállásba helyezkedett, de további belövés nem történt. Rövidesen megjelent egy német repülőgép a légtérben. Alacsonyan szállt, körözött és közben géppuskával lőtte a megszálló sereget. A lakosság pincékbe, bunkerekbe húzódott. A katonák kiálltak az udvarra és kézi fegyverekkel lőtték a repülőgépet. Halottakról és sebesültekről nem volt tudomásunk. Egy szovjet katonát találtak meghalva a Lónyai csatornában, a szivattyú közelében, akit ott is temettek el. A szovjet és román hadsereg több napos tartózkodásra rendezkedett be. A katonák pajtákban, istállókban, szénás színekben és a szabadban, szekereken pihentek. A tisztek lefoglalt lakásokban, zsidók és menekültek házaiban szállásolták el magukat. Várakozás közben a katonák érdeklődtek, hogy milyen város az a Tisza, az öregek mondták nekik, hogy olyan nagy, hogy mind elfértek benne, nem tudnak továbbmenni, hiszen a céljuk Budapest és Berlin volt. Demecserből a jobb módú családok, a földesurak pénzükkel és értékeikkel elmenekültek a front elől. Egyedül Pazonyi Elek Endre és orosz származású felesége Tatjána várta a szovjet csapatokat. A megérkező orosz tisztek, parancsnokok részére fogadást is adott. Majd ezt követően, jóval később hagyta el a falut családjával együtt. A Tiszán az orosz csapatok sokáig nem tudtak átkelni. A német csapatok a túloldalon beásták magukat és fedezékükből ellenőrizték a Tisza vonalát. A hallomások szerint a felvidékről levonuló csapatok útvonalát biztosították. A Kárpátokban kiépített állásokat kénytelenek voltak feladni a Románia felől érkező orosz csapatok miatt. A Tisza melletti területeket a csapatok frontvonallá nyilvánították. Dombrád községből a lakosságnak el kellett költöznie Gégénybe, Demecserbe és Pátrohára. Csak a férfiak jártak fel az állatok gondozására. Az orosz és román katonák összeszedték a környéken az összes vashordót, később a fahordókat is, hogy a Tiszán hidat tudjanak építeni belőle. A megépített hidat az átkelésnél azonban a németek mindig szétlőtték. Nagyon sok orosz katona veszett bele a Tiszába, esett el az átkelés megkísérlésekor. A németek majdnem egy hónapig tartották a frontvonalat a Tiszánál, majd elvonultak. Ezt követően az orosz és román csapatok átkeltek a Tiszán, kivonultak a környező településekről, csupán a parancsnok maradt néhány katonával. A front elvonulása utána a dombrádi lakosság visszaköltözött és megindult az élet a községekben. A menekültek egy rész is visszaérkezett. Elkezdődött a romok eltakarítása, a helyreállítás, a hidak megépítése, az állatok befogása. A híradó, a rádió közölte, hogy a csapatok Budapest felé közelednek. Szálasi a nyilas csapatokkal nyugatra menekült, magukkal vitték az ország aranykészletét, a koronázási ékszereket és a Szent koronát. Budapest környékén nagyon nehéz harcok folytak.
1944. december 27-én a szovjet csapatok gyűrűje bezárult Budapest körül. A németek behúzódtak a barlangokba, a Budai hegyekbe és hetekig tartó ostrom után február 9-én letették a fegyvert. A dunántúli nehéz harcok után, 1945. április 4-én hagyták el hazánkat. A harcok még tovább folytatódtak, majd Berlin 1945.május 9-i eleste után Európában végre befejeződött a háború, óriási veszteségeket okozva mindenkinek. Az ország romokban hevert, összeomlott, szétlőtt épületek, felrobbantott hidak, gyárak voltak mindenütt. A lakosságnak a harcok alatt a nyomor, az éhezés jutott. A háború áldozatait nehezen lehetett összeszámolni. Demecserből 83 áldozatot tudtak azonosítani. Voltak aki meghaltak, eltűntek, vagy fogságban, ismeretlen helyen lehettek. Sok sebesült tért haza a frontról, hogy itthon gyógyuljon meg. Mások gyógyulásuk után hadi-fogságban, táborokban éltek és csonkán, kar, láb nélkül, fél lábbal, vagy fogyatékosan tértek vissza a családjukhoz. A fogságból hazatérők szerint nagyon sokan maradtak még fogságban.
A harcok alatt szinte megszűnt az élet. Mindenki pincékbe, bunkerekbe húzódott. Féltek a harcoktól, az idegen katonáktól. A front átvonulása után azonban az emberek úgy érezték, hogy nem állhat meg az élet. Minden településen, így Demecserben is megkezdődött a romok eltakarítása, az ország, a település újjáépítése. Sok leányt sajnos így is megerőszakoltak, de ezt nem igen volt szabad reklámozni.
A hősök névsora
"Hol sírjaik domborulnak..."
Az 1914-1918 közötti I. Világháború kirobbanásának 100. évfordulója alkalmából közöljük Demecser hősi halottjainak névjegyzéke mellett néhány fontos adatait. A nevek ismertek, a hősi emlékmű, Teremy tanár Demecser című könyve is pontosan tartalmazza azokat. Most ezen összeállításban születésük helye, életkoruk, családi állapotuk, harci egységük pontos neve is szerepel, és hősi haláluk ideje, helye is megtalálható. Kegyeletünk és tiszteletünk kifejezése is ez a megemlékezés, egyúttal mementó az utókor, a leszármazottak részére is.
Demecser hősi halottainak száma 42.
Antal András Nyíregyháza, szül. 1891, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1917. júl. 8. Beke József Demecser, szül. 1882, honvéd gy. e., honvéd, Przemysl, 1914. nov. 17. Benya Béni Demecser, szül. 1897, nőtlen, 29. vadász e., vadász, orosz harctér, 1916 Benya József Demecser, szül. 1895, nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd, oroszharctér, 1914 Bötykös Albert Demecser, szül. 1878, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1915. ápr. 15. Bötykös Imre Perbenyik, szül. 1891, nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1914. szept. Dzsadek Gyula Tiszadada szül. 1881, nős, honvéd gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1915. jan. 1. Éles László Demecser szül. 1880, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1916. jan. 4. Fekete Ferenc Demecser szül. 1897, nőtlen, 11. közös honvéd gy. e., gyalogos, Nyíregyháza, 1917. júl. 25. Fischer Lajos Demecser szül. 1897, nőtlen, 11. honvéd gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1915. júl. Fischmann Ignácz Demecser szül. 1886, nős, 11. honvéd gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914 Hajnal Péter Demecser szül. 1891, nőtlen, 11. közös honvéd gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914. okt. Hegedüs Antal Demecser szül. 1882, nős, 11. közös honvéd gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914. nov. 15. Hegedüs Sándor Demecser szül. 1882, nős, 11. közös honvéd gy. e., gyalogos, Demecser, 1918. szept. 29. Huszár István Nyírbogdány, szül. 1892. nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz fogság, 1917. dec. Huszti József Demecser, szül. 1892, nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd Volhinia, 1916. Kovács Károly Nagykálló, szül. 1880, nős, 60 gy. e., gyalogos, Taskend, 1916. László József Demecser, szül. 1891, nőtlen, 65. gy. e., kerékpárosztag, őrmester olasz harctér, 1917. László Ferenc Demecser, szül. 1893, nőtlen, 65. gy. e., gyalogos, orosz fogság Mák Imre Nyíregyháza, szül. 1896, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz fogság, 1917. Mihály András Levelek, szül. 1892, nős, 5. közös gy. e., gyalogos, Segesvár, 1918. szept. Nagy Mihály Nyírtét, szül. 1889, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1915. szept. 21.
Nagy Sándor Ófehértó, szül. 1893, nőtlen, 5. honvéd huszár e., huszár, Budapest, 1916. júl. 11. Náczán János Demecser, szül. 1888, nős, mezei tüzér, altüzér, Nagykálló, 1920. máj. Ondó József Vasmegyer, szül. 1891, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1916. Ondó Péter Vasmegyer, szül. 1891, nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1917 Papp Ferenc Demecser, szül. 1886, nős, 65. közös gy. e., gyalogos, Ungvár, 1914. okt. Pisla András Sényő, szül. 1880, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1915. máj. 18. Sepa Ferenc Demecser, szül. 1892, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1916. Sepa István Beszterec, szül. 1892, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz fogság, 1918. Sipos Gábor Demecser, szül. 1889, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914. okt. Sipos István Demecser, szül. 1876, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1916. jún. 10. Schwarcz Sámuel Demecser, szül. 1888, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1914. dec. 20. Szabó Albert Demecser, szül. 1893, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1915. máj. Szabó Ferenc Demecser, szül. 1888, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1915. jan. 15. Szöllösi Ferenc Demecser, szül. 1886, nős, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914. okt. Tamás József Demecser, szül. 1889, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914. szept. Tamás Sándor Demecser, szül. 1892, nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1915. márc. 8. Török Pál Tiszakerecseny, szül. 1883, nős, 12. huszár e., huszár, orosz harctér, 1914. Váradi Mihály Nagykároly, szül 1876, nős, 82. gyalog e., gyalogos, román harctér, 1916. Zakar Gábor Demecser, szül. 1874, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1917. Zakar István Ramocsaháza, szül. 1888, nős, 65. közös gy. e., gyalogos, olasz harctér, 1918. szept.
A második világháború Demecseri áldozatai:
Bacsó József Nagy Pál Bagonyi Lajos Jóni József Náczán János Bagonyi Mihály Karász Lajos Papp József Baráz András Kató István Potomai József Baráz János Kántor Béla Polyák Péter Barok József Kékes András Rózentál József Barati Sándor Kiléber István Rózsás József Batári Sándor Kiléber József Sepa Mihály Bedécs Imre Kocsis Lajos Simancsik János Benda György Ifj. Kocsis Lajos Simoreszik János Beláz András Koós János Sipos János Csadek Sándor Kósa Miklós Somogyi Antal Enyedi Imre Kovács Béla Szanicza János Enyedi József Kovács István Szaniszló Béla Éles József Kovács József Szaniszló György Fodor Sándor Kovács Sándor Teremi Sándor Fuzák Ferenc Lankó János Teremy Gyula Gogol Sándor Laskai Ferenc Teremy József Gulyás András László Bertalan Teszák János Győri Sándor László Béla Teszák Pál Hajdú Béla Lengyel Gyula Sz. Tóth János Hajdú János Lengyel László Tóth Menyhért Hajnal Menyhért Liki Mihály Trohák Pál Hegedüs Sándor Litahi József Vajda Antal Hudák István Méz Gábor Vaskó Ferenc Jakab Ferenc Mitru Miklós Vaskó Sándor Janóczki Pál Molnár Ferenc Varga István Jámbor Albert Nagy József Zilahi József
A II. világháborúban elesett vagy eltűnt katonák emlékére állított kopjafa.
...A Don kanyarban nagyon sok Demecseri halt meg és tűnt el a harcok során. Az elesettek számát jelentősen megemelte a hideg orosz tél. A magyar katonák felszerelése, ruházata nem volt megfelelő a szokatlan hideg elviseléséhez. Itthon ruhát gyűjtöttek, amit a frontra küldtek, hogy segítsenek a katonáknak a hideg elleni védekezésben. 1944-ben Horthy Miklós kormányzó az események hatására fegyverszünetet hirdetett meg, de nem tudta azt végrehajtani. 1944. márciusában a német hadsereg megszállta az országot. Az országba helyezett Gestapó-t a megerősödött nyilaspárt is támogatta. Kiépült a besúgó rendszer. A szószólókat nyilvántartásba vették és később börtönbe, vagy a frontra irányították. 1944. őszén Szálasi Ferenc átvette a hatalmat, a kormányzást. Felesküdött az alkotmányra. Megkövetelte, hogy a katonaság is esküt tegyen. Szálasi Ferenc, mint legfőbb hadúr, a „nemzet akaratából" kiadta parancsát: „Aki leteszi a fegyvert, vagy erre parancsot ad, felkoncolandó. Hazátlan, hitvány féreg, aki nem harcol tovább. Kitartás! Éljen Szálasi, népünk honmentő vezére!" Különböző listákat kezdtek vezetni. A feljelentések száma emelkedett. Megteltek a börtönök, büntető századok mentek a frontra, keresték a szökött katonákat. Általános statáriumot vezettek be, a gyanús elemeket kivégezték. Rettegésben élt mindenki, Demecserben is. Megjelent az I. majd a II. zsidótörvény is, mely a zsidók lehetőségeit, mozgását jelentősen korlátozta. Boltjaikat bezárták. A III. zsidótörvény még ezeknél is szigorúbb volt. Néhány kitétele: - A zsidók kötelesek a ruhájukon sárga csillagot viselni. -A zsidók telefonját le kell szerelni, gépjárműveiket el kell kobozni. - Zsidó nem foglalkoztatható, irodákból, színházakból ki őket tiltani. - Üzleteiket be kell zárni. Hajón, vonaton nem utazhatnak - Házukat, vagyonukat el kell kobozni, iparengedélyüket be kell vonni. - Lakásukat 14,00-17,00 óra között hagyhatják el. Parkban, sétatéren nem tartózkodhatnak -Aki zsidónak helyet ad, internálni kell. A parancs betartását a Nyilas párt és a csendőrség ellenőrizte. A parancs kiadása után, 1944. április 26 án megkezdődött a zsidók begyűjtése. Demecserben a zsidókat a Nagy utcán lévő zsidó templomba gyűjtötték össze. 37 család, a felsorolás szerint férfiak, asszonyok, gyerekek 3 napi élelemmel, németek kíséretével gyülekeztek. Lakásukat lepecsételték és államosították. Ezt követően éjszaka, Nyíregyházára, Varjúlaposra vonultak. Ott volt a fő gyűjtési hely. Az összegyűjtést követően tehervagonokba zsúfolták őket. Az ajtókon kis nyílást hagyva, szögesdróttal bedrótozták. Ugyanezt tették az ablakokkal is. A vonatokat irányvonatként Auschwitzba irányították. A demecseri állomáson áthaladó vonatokból még kiabáltak a lakosságnak. Sem vizet, sem kenyeret nem lehetett adni a szerencsétleneknek. A víz vételére megállt vonatoknak a közelébe sem lehetett menni.
A Demecserből elhurcolt zsidó családok:
Bekk Berger Blum Braun Éhrenreich Erős Farkas Ferenc Ferenczi Frankfurt Gausfild Gelbman, Glück Leitne Gotfarb Lőwi Grif Müller Groszman Neuman Grósz Penner Gubner Pintér Güncler Reischman Hauman Róth Kőnig Scher Klein Swarcz Krausz Viener KunWeisz Weisz Lefkovics
1944. júniusáig 335 ezer zsidó személyt szállítottak ki az országból, csecsemőtől az aggastyánig. A német csapatokból az SS alakulat volt a legkegyetlenebb. Demecserből mégis volt három személy, aki jelentkezett az SS alakulatba: Batári Kálmán, Takács László és Tóth István. Sorsukról később nem hallottunk. Rémhírként terjedt el, hogy Tóth István visszatért és a hónaljából eltávolíttatta a tetovált SS jelzést. A bombázások fokozódtak. Budapest és a nagyobb városok bombázásáról írtak az újságok. Később a debreceni és a nyíregyházi állomást is lebombázták. Demecserben naponta megszólaltak a szirénák, délután menetrend szerint jöttek kötelékben a bombázók, vadászgépek kíséretében. Már a zúgásáról meg lehetett ismerni, hogy angol, vagy orosz gépek voltak-e. Gyakran megjelentek a német vadászgépek is. Különösen este lehetett látni a légi harc során a röpködő világító golyókat, lövedékeket. A légvédelmi fényszóró csóvák keresték a repülőgépeket a nyírbogdányi gyártói. Gyakran lebegett a levegőben az úgynevezett „Sztálin gyertya". Olyan világosságot adott, hogy mindent olyan jól lehetett látni, mint nappal. Láttunk füstölgő repülőt, meg robbanást. Nyíregyháza, Debrecen többször volt bombázva. Többször híresztelték, hogy sorra kerül a nyírbogdányi és Demecseri gyár bombázása is. A lakosság a légitámadások alatt a pincékbe, óvóhelyekre menekült. Egyik napon biztosra vették a támadást a gyárak ellen és a lakosság az egész napot az erdőben, a határban töltötte. A repülőgépek többször vékony fém és alumínium szalagokat dobtak a levegőbe, hogy megzavarják a rádióadásokat. 1944. augusztus 23-án, Románia átállása után meggyorsultak az események. A németeknek a Kárpátokban kiépített védelmirendszerük megkerülésével 1944. augusztus 29-én az oroszok az Ojtozi szorosban átlépték a történelmi Magyarország határát. Szeptember 23-án átlépik a csonka Magyarország határát. Szinte ellenállás nélkül közeledtek felénk. Demecserbe először a magyar hadsereg vonult vissza. Itt tették le az esküt a Szálasi kormányra, német tisztek jelenlétében. Érezhető volt a feszültség az eskütételnél is. Rövid tisztálkodás és ellátás után tovább vonultak Dombrád felé, a Tisza túloldalára. Az átvonuló magyarokat követték a német csapatok. A fontosabb folyókon a hidakat átkelésük után felrobbantották. A gyárakat már nem is érkeztek leszerelni a gyors visszavonulás miatt. A lakosság a front közeledtével rémületben volt, mivel a csapatokról szóló rossz hírek eljutottak az emberekhez. Sokan csomagoltak és menekültek. Bíztak abban, hogy a Dunántúlra nem fognak eljutni a szovjet csapatok. Demecserből is elmenekültek az uraságok. Elek Endre itt maradt és orosz feleségével, Tatjánával várta a szovjeteket. Több magyar katona már itt megszökött az alakulatától és bujkáltak. Nagyon kellett vigyázni a bujkáló katonáknak az áruló besúgók miatt. A katonai rendészet és a csendőrség kereste a szökött katonákat, akikre a statárium alapján kivégzés várt. 1944. október 19-én Székely és Nyírbogdány felől erős ágyúszó hallatszott, és egyre közelebb húzódott Borzsova felé. A Borzsovai iskolánál az út mellett harcálláspont alakult ki. Berkesz felől a vízgyűjtő csatorna töltésén a németek állása, az iskola felől az oroszoké. Komoly tűzerővel lőtték egymást. Több halott és sebesült is volt. A borzsovai urasági kastélyt rendezték be az orosz katonák kórháznak. Ide gyűjtötték a harcok után a halottakat is. A tanyai lakosok elmondása szerint volt olyan elhunyt, akinek a haja a szekérről leomolva a földet érte. Nők is harcoltak a szovjet seregben. A harcok után a holtakat és a sebesülteket beszállították Nyíregyházára. A gyümölcsösben és a Borzsován elhunyt német katonákat a lakosok a helyszínen temették el. A front elvonulása után a kastély leégett. A német katonák észak felé, Gégényen át Dombrád felé vonultak. Mivel Székely felől tankcsatát vártak, a Demecseri úton a mély vízgyűjtő csatornánál a hídon, az út közepén tankelhárító gödröt ástak és tank elhárítóval egy német katona várta a támadást. A Lónyai csatorna hídjait felrobbantották. a Bogdányi úti ás Berkeszi úti hídját is. Október 19-én estére a németek összeszedték Demecserből a 14 év feletti fiúkat, a leventéket és velük együtt elvonultak Gégény felé, Dombrádra. Vonulás közben Gégény határában a németeket támadás érte és tüzelő állást kerestek. Így a fiúknak sikerült megszökni. A határban a kukoricaszár kupokba rejtőztek el. A németek gyorsan elvonultak, a fiúk pedig reggelre hazajöttek. Október 20-án reggel csendes napsütésre ébredt a lakosság. A katonák elvonultak, az utcák üresek voltak, csak a reggeli kis istentiszteletre szóltak a harangok törték meg a síri csendet. A falu lakói félve lépett ki az utcára, félelmetes volt a nagy csend, az emberek valamire vártak. Tíz óra körül szovjet lovas katonák jelentek meg Kék felől a határban, a földeken keresztül érkeztek. Mint kiderült partizánok voltak. Végig járták az utcákat és lövés nélkül megszállták a községet. Az istállókban lovakat cseréltek. Ellenőrizték a határt is. Élelmet kértek és estére elvonultak a községből. Közben a szőlőnél két német katonát elfogtak és az állomásnál, a váltókezelő beton bunkere elé állították és kivégezték őket. A kivégzett németeket a temető bejárata mellett a lakosság temette el.
Éjszaka visszajöttek a németek. Igen idegesek voltak, kutattak a partizánok után, majd még éjszaka ők is elvonultak a faluból. 1944. október 22-én reggel szovjet és román csapatok érkeztek. Lovakkal, szekerekkel és kocsikkal jöttek, elfoglalták a falut egy puskalövés nélkül. Az orosz parancsnok oroszul beszélő tolmácsot keresett. Apám, Teremy Sándor, mivel az I. világháború után több évig orosz hadifogságban volt, megtanult oroszul, így ő lett a tolmács. Az orosz főhadnagy, aki a község parancsnoka lett, utasítást adott az orosz és román katonai vezetőknek a rablás, a lopás megszüntetéséről és a lakossággal való megfelelő viselkedésről. A lakosság a korábban érkező hírektől megfélemlítve várta a megszálló hadsereget. A nők fekete, sötét ruhába öltözte, arcukat igyekeztek minél jobban eltakarni, mert a hírek alapján féltek a katonák zaklatásától. A fiatal gyereklányok a házakba, bunkerekbe húzódtak. A katonák tisztálkodással, a jószágok etetésével és élelemszerzéssel foglalkoztak. Sokan az értékes tárgyakat keresték, gyűjtötték a gyűrűket, a karórákat, az ékszereket. Volt olyan katona, akinek a két karján már több óra nem fért el, így a lábára kötötte azokat. Az élelmiszer szerzés elég egyszerűen történt. A faluban a baromfiudvar állomány erősen lecsökkent. A sertés vágástól sem riadtak vissza. Ha találtak házinyulat, azt is elvitték, levágták. Sütöttek, főztek, pihentek. A kertben éppen a méhek kaptárjait bontotta fel néhány román katona, mikor nagy süvítéssel egy ágyúlövés érte a Kálvin teret. A román parancsnok hintója két lóval együtt elpusztult. Két román katona súlyosan megsérült, egyikük lábát elvitte egy repesz. Az utcán táborozó csapat megmozdult, igyekeztek az utcát elhagyni. Felkészülve várták a következő lövéseket. Az orosz tüzérség az Arany János utca északi oldalán lőállásba helyezkedett, de további belövés nem történt. Rövidesen megjelent egy német repülőgép a légtérben. Alacsonyan szállt, körözött és közben géppuskával lőtte a megszálló sereget. A lakosság pincékbe, bunkerekbe húzódott. A katonák kiálltak az udvarra és kézi fegyverekkel lőtték a repülőgépet. Halottakról és sebesültekről nem volt tudomásunk. Egy szovjet katonát találtak meghalva a Lónyai csatornában, a szivattyú közelében, akit ott is temettek el. A szovjet és román hadsereg több napos tartózkodásra rendezkedett be. A katonák pajtákban, istállókban, szénás színekben és a szabadban, szekereken pihentek. A tisztek lefoglalt lakásokban, zsidók és menekültek házaiban szállásolták el magukat. Várakozás közben a katonák érdeklődtek, hogy milyen város az a Tisza, az öregek mondták nekik, hogy olyan nagy, hogy mind elfértek benne, nem tudnak továbbmenni, hiszen a céljuk Budapest és Berlin volt. Demecserből a jobb módú családok, a földesurak pénzükkel és értékeikkel elmenekültek a front elől. Egyedül Pazonyi Elek Endre és orosz származású felesége Tatjána várta a szovjet csapatokat. A megérkező orosz tisztek, parancsnokok részére fogadást is adott. Majd ezt követően, jóval később hagyta el a falut családjával együtt. A Tiszán az orosz csapatok sokáig nem tudtak átkelni. A német csapatok a túloldalon beásták magukat és fedezékükből ellenőrizték a Tisza vonalát. A hallomások szerint a felvidékről levonuló csapatok útvonalát biztosították. A Kárpátokban kiépített állásokat kénytelenek voltak feladni a Románia felől érkező orosz csapatok miatt. A Tisza melletti területeket a csapatok frontvonallá nyilvánították. Dombrád községből a lakosságnak el kellett költöznie Gégénybe, Demecserbe és Pátrohára. Csak a férfiak jártak fel az állatok gondozására. Az orosz és román katonák összeszedték a környéken az összes vashordót, később a fahordókat is, hogy a Tiszán hidat tudjanak építeni belőle. A megépített hidat az átkelésnél azonban a németek mindig szétlőtték. Nagyon sok orosz katona veszett bele a Tiszába, esett el az átkelés megkísérlésekor. A németek majdnem egy hónapig tartották a frontvonalat a Tiszánál, majd elvonultak. Ezt követően az orosz és román csapatok átkeltek a Tiszán, kivonultak a környező településekről, csupán a parancsnok maradt néhány katonával. A front elvonulása utána a dombrádi lakosság visszaköltözött és megindult az élet a községekben. A menekültek egy rész is visszaérkezett. Elkezdődött a romok eltakarítása, a helyreállítás, a hidak megépítése, az állatok befogása. A híradó, a rádió közölte, hogy a csapatok Budapest felé közelednek. Szálasi a nyilas csapatokkal nyugatra menekült, magukkal vitték az ország aranykészletét, a koronázási ékszereket és a Szent koronát. Budapest környékén nagyon nehéz harcok folytak.
1944. december 27-én a szovjet csapatok gyűrűje bezárult Budapest körül. A németek behúzódtak a barlangokba, a Budai hegyekbe és hetekig tartó ostrom után február 9-én letették a fegyvert. A dunántúli nehéz harcok után, 1945. április 4-én hagyták el hazánkat. A harcok még tovább folytatódtak, majd Berlin 1945.május 9-i eleste után Európában végre befejeződött a háború, óriási veszteségeket okozva mindenkinek. Az ország romokban hevert, összeomlott, szétlőtt épületek, felrobbantott hidak, gyárak voltak mindenütt. A lakosságnak a harcok alatt a nyomor, az éhezés jutott. A háború áldozatait nehezen lehetett összeszámolni. Demecserből 83 áldozatot tudtak azonosítani. Voltak aki meghaltak, eltűntek, vagy fogságban, ismeretlen helyen lehettek. Sok sebesült tért haza a frontról, hogy itthon gyógyuljon meg. Mások gyógyulásuk után hadi-fogságban, táborokban éltek és csonkán, kar, láb nélkül, fél lábbal, vagy fogyatékosan tértek vissza a családjukhoz. A fogságból hazatérők szerint nagyon sokan maradtak még fogságban.
A harcok alatt szinte megszűnt az élet. Mindenki pincékbe, bunkerekbe húzódott. Féltek a harcoktól, az idegen katonáktól. A front átvonulása után azonban az emberek úgy érezték, hogy nem állhat meg az élet. Minden településen, így Demecserben is megkezdődött a romok eltakarítása, az ország, a település újjáépítése. Sok leányt sajnos így is megerőszakoltak, de ezt nem igen volt szabad reklámozni.
A hősök névsora
"Hol sírjaik domborulnak..."
Az 1914-1918 közötti I. Világháború kirobbanásának 100. évfordulója alkalmából közöljük Demecser hősi halottjainak névjegyzéke mellett néhány fontos adatait. A nevek ismertek, a hősi emlékmű, Teremy tanár Demecser című könyve is pontosan tartalmazza azokat. Most ezen összeállításban születésük helye, életkoruk, családi állapotuk, harci egységük pontos neve is szerepel, és hősi haláluk ideje, helye is megtalálható. Kegyeletünk és tiszteletünk kifejezése is ez a megemlékezés, egyúttal mementó az utókor, a leszármazottak részére is.
Demecser hősi halottainak száma 42.
Antal András Nyíregyháza, szül. 1891, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1917. júl. 8. Beke József Demecser, szül. 1882, honvéd gy. e., honvéd, Przemysl, 1914. nov. 17. Benya Béni Demecser, szül. 1897, nőtlen, 29. vadász e., vadász, orosz harctér, 1916 Benya József Demecser, szül. 1895, nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd, oroszharctér, 1914 Bötykös Albert Demecser, szül. 1878, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1915. ápr. 15. Bötykös Imre Perbenyik, szül. 1891, nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1914. szept. Dzsadek Gyula Tiszadada szül. 1881, nős, honvéd gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1915. jan. 1. Éles László Demecser szül. 1880, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1916. jan. 4. Fekete Ferenc Demecser szül. 1897, nőtlen, 11. közös honvéd gy. e., gyalogos, Nyíregyháza, 1917. júl. 25. Fischer Lajos Demecser szül. 1897, nőtlen, 11. honvéd gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1915. júl. Fischmann Ignácz Demecser szül. 1886, nős, 11. honvéd gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914 Hajnal Péter Demecser szül. 1891, nőtlen, 11. közös honvéd gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914. okt. Hegedüs Antal Demecser szül. 1882, nős, 11. közös honvéd gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914. nov. 15. Hegedüs Sándor Demecser szül. 1882, nős, 11. közös honvéd gy. e., gyalogos, Demecser, 1918. szept. 29. Huszár István Nyírbogdány, szül. 1892. nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz fogság, 1917. dec. Huszti József Demecser, szül. 1892, nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd Volhinia, 1916. Kovács Károly Nagykálló, szül. 1880, nős, 60 gy. e., gyalogos, Taskend, 1916. László József Demecser, szül. 1891, nőtlen, 65. gy. e., kerékpárosztag, őrmester olasz harctér, 1917. László Ferenc Demecser, szül. 1893, nőtlen, 65. gy. e., gyalogos, orosz fogság Mák Imre Nyíregyháza, szül. 1896, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz fogság, 1917. Mihály András Levelek, szül. 1892, nős, 5. közös gy. e., gyalogos, Segesvár, 1918. szept. Nagy Mihály Nyírtét, szül. 1889, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1915. szept. 21.
Nagy Sándor Ófehértó, szül. 1893, nőtlen, 5. honvéd huszár e., huszár, Budapest, 1916. júl. 11. Náczán János Demecser, szül. 1888, nős, mezei tüzér, altüzér, Nagykálló, 1920. máj. Ondó József Vasmegyer, szül. 1891, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1916. Ondó Péter Vasmegyer, szül. 1891, nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1917 Papp Ferenc Demecser, szül. 1886, nős, 65. közös gy. e., gyalogos, Ungvár, 1914. okt. Pisla András Sényő, szül. 1880, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1915. máj. 18. Sepa Ferenc Demecser, szül. 1892, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1916. Sepa István Beszterec, szül. 1892, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz fogság, 1918. Sipos Gábor Demecser, szül. 1889, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914. okt. Sipos István Demecser, szül. 1876, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1916. jún. 10. Schwarcz Sámuel Demecser, szül. 1888, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1914. dec. 20. Szabó Albert Demecser, szül. 1893, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1915. máj. Szabó Ferenc Demecser, szül. 1888, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1915. jan. 15. Szöllösi Ferenc Demecser, szül. 1886, nős, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914. okt. Tamás József Demecser, szül. 1889, nőtlen, 65. közös gy. e., gyalogos, orosz harctér, 1914. szept. Tamás Sándor Demecser, szül. 1892, nőtlen, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1915. márc. 8. Török Pál Tiszakerecseny, szül. 1883, nős, 12. huszár e., huszár, orosz harctér, 1914. Váradi Mihály Nagykároly, szül 1876, nős, 82. gyalog e., gyalogos, román harctér, 1916. Zakar Gábor Demecser, szül. 1874, nős, 11. honvéd gy. e., honvéd, orosz harctér, 1917. Zakar István Ramocsaháza, szül. 1888, nős, 65. közös gy. e., gyalogos, olasz harctér, 1918. szept.
A második világháború Demecseri áldozatai:
Bacsó József Nagy Pál Bagonyi Lajos Jóni József Náczán János Bagonyi Mihály Karász Lajos Papp József Baráz András Kató István Potomai József Baráz János Kántor Béla Polyák Péter Barok József Kékes András Rózentál József Barati Sándor Kiléber István Rózsás József Batári Sándor Kiléber József Sepa Mihály Bedécs Imre Kocsis Lajos Simancsik János Benda György Ifj. Kocsis Lajos Simoreszik János Beláz András Koós János Sipos János Csadek Sándor Kósa Miklós Somogyi Antal Enyedi Imre Kovács Béla Szanicza János Enyedi József Kovács István Szaniszló Béla Éles József Kovács József Szaniszló György Fodor Sándor Kovács Sándor Teremi Sándor Fuzák Ferenc Lankó János Teremy Gyula Gogol Sándor Laskai Ferenc Teremy József Gulyás András László Bertalan Teszák János Győri Sándor László Béla Teszák Pál Hajdú Béla Lengyel Gyula Sz. Tóth János Hajdú János Lengyel László Tóth Menyhért Hajnal Menyhért Liki Mihály Trohák Pál Hegedüs Sándor Litahi József Vajda Antal Hudák István Méz Gábor Vaskó Ferenc Jakab Ferenc Mitru Miklós Vaskó Sándor Janóczki Pál Molnár Ferenc Varga István Jámbor Albert Nagy József Zilahi József
A II. világháborúban elesett vagy eltűnt katonák emlékére állított kopjafa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése