Szerző Naszvadi József
Cím: Proliregény Emlékezni szabad ugye?
Egy memoárt ajánlok a könyvbarátok figyelmébe, ami visszaemlékezése a
hétköznapi embernek egy olyan történelmi korszakra, ahol az átlagember
csak szenvedő áldozata a kornak melyben él, amit a félelem, a bűntudat, a
megtorlás zár örök béklyóba. A provokatív cím nem a cinizmus, inkább az
óvatosság jele. "
Ez a könyv azokról szól, akik beleszülettek egy társadalmi
közegbe és azt hiszik, úgy fognak élni, ahogy akarnak, pedig a körülmények
kényszere irányítja őket. Észre sem veszik. Mint a mélytengeri halak. Csak egy
bizonyos területen mozoghatnak körbe-körbe, vagy oda-vissza. Ahogy az életterük
engedi." Nehéz kitörni abból a szociális státuszból amibe beleszületünk. Sokat kell tanulni, ahhoz hogy ledönthessük a láthatatlan falakat, akinek mégis sikerül egy emberöltőt áldoz fel érte. "Mindig nagyra becsültem az iskolázottságot. Senkinek nem ajánlom, hogy csak
úgy, magától nekiálljon tanulni, mert a tudás megszerzéséhez kell valami
rendszer, kellenek tanárok, szigorú visszakérdezések, időnkénti ellenőrzés. Nem
voltam én olyan magabiztos, mint szerettem volna.
Csak csábított a lehetőség. A tudás megszerzésének szabad lehetősége,
hogy azt tanulok, amit akarok, amihez kedvem van, ami érdekel és örömöm telik
benne..." Ez a könyv egy korrajz, ami nincs átszűrve iskolák, politikai rezsimek
eszmerendszerén, amelyek tíz-tizenöt évenként változnak, ezáltal reális valós képet ad a kor társadalmáról. "Akik elolvassák és megértik (ők lesznek többen),
azt üzenem: köszönöm, hogy szerezhettem nekik néhány boldog órát, amin sokáig
el lehet gondolkodni. Akik nem értik (ők lesznek kevesebben), nekik csak annyit
mondhatok: ennyi tellett tőlem... A szerző szerénysége és életbölcsessége sugárzik a könyvből, a fejezeteket többször el kell olvasni, ahhoz, hogy a sorok között rejlő titkok megmutassák a kor valódi arcát, a hétköznapi (kis) emberek sorsán keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése