Katonasaírok a Demecseri tememtőben

  Az alföldi páncéloscsata nyírségi szakasza
(1944. október 20–28.)

(Részlet)

Malinovszkij kiadott parancsában Nyíregyháza elfoglalásának határidejét 1944 október 21-én estére tűzte ki. Plijev altábornagy elbizakodott módon úgy döntött, erőivel ezt még 20-án végrehajtja. Elhatározásakor jelentősen lebecsülte a németeket, valamint azt a tényt, hogy a feladat teljesítéséhez fáradt katonáinak 45–50 kilométert kellett harcolva megtenni, és a szovjet csapatok útjában legalább kilenc–tíz, támpontként kiépíthető település feküdt. Az 5. gárda-lovashadtest Hajdúsámson–Balkány irányában támadott azzal a feladattal, hogy 17 óráig vegye birtokba Nagykállót, Napkort, és Orost. Másnap, 21-én támadását Nyírtét–Demecser felé kellett folytatnia, és délig el kellett foglalnia Berkeszt, Demecsert és Nyírbogdányt. A hadtestnek erős előrevetett osztagaival be kellett vennie Kisvárdát és Dombrádot is. Az 5. gárda-lovashadtestnek még 21-én este ki kellett jutnia Nyírtura– –Kemecse–Székely–Berkesz–Demecser terepszakaszra, ahol biztosítania kellett a főerőket északkeletről. A hadtest előrevetett osztagainak el kellett foglalniuk Kisvárdát és Dombrádot. Plijev altábornagy erői 22-én folytatták támadásukat északi irányban. Az 5. gárda-lovashadtest napközben elfoglalta Nyírtétet, Berkeszt, Demecsert és Kemecsét. A 23. harckocsihadtest lezárta az Ibrány, Vencsellő és Rakamaz területén áthaladó utakat. A 4. gárda-lovashadtest Nyíregyházát védte, főleg nyugati, délnyugati és déli irányból. A gyorsan mozgó hadtestek számára igen hátrányos következményekkel járt, hogy a 27. hadsereg még mindig Nagykállótól 20–25 kilométerre délre volt. Ezért Plijev nem rendelkezett elegendő gyalogsággal a hadtestei által elfoglalt területek hatékony védelmére. Napközben a német 8. hadsereg XXIX. hadteste és a magyar IX. hadtest erői nyugat felé törtek előre. Északnyugatról a hadseregcsoport egyik mögöttes területi parancsnokságának biztosító csapatai közelítették meg Nyíregyházát. A német „Scholze” harccsoport ismét birtokba vette Demecsert. Nyírtura és Nyírbogdány is német–magyar kézbe került. 1944 október 22.-én a falu felszabadult véglegesen, mert a németek elvonultak, az oroszok bejöttek.

A Demecseri tememtő egy rejtett zugában szerényen bújnak meg a rég elfelejtett katonasírok.

A politika és a háború azért hozta ide ezeket az embereket, hogy meghaljanak néhány őrült politikus rögeszméiért. Tudomásom szerint a temetőben 34 hadisírnak kellene lenni...

Egy kivételével az itt nyugvó áldozatok neve máig nem ismert, talán jobb is így, mert ezek a sírok így mindenkié lehetnek.

Közülük egynek ismerjük a nevét, őt Juhász Jánosnak hívták.

A város közepén áll a hősök emlékműve, aminek oldalán békésen megférnek a háborúk áldozatainak nevei.

 

Nem maradt utánuk más csak egy színes cédula, ami jelszi, hogy hősihalált haltak. Amíg egy ember lesz, aki emlékezik rájuk, addig élni fognak az emlékeinkben. Egy pár név a listáról;

NYUGODJANAK BÉKÉBEN!