Demecser története

Demecser Nyíregyházától északkeletre, mintegy 25 km távolságra, a Közép- Nyírség és a Rétköz találkozásának vonalán fekszik. A 4. számú főútvonal Székelynél leágazó alsórendű útvonalon érhető el. A települést átszeli a Budapest-Záhony vasútvonal. Demecser mai területe nagy számú lelet tanúsága szerint már az ókorban is lakott hely volt. A régészek és muzeológusok az úgynevezett alföldi vonaldíszes kerámia" legkorábbi lelőhelyei között tartják nyilván. Az itt talált edények mintázata rendszerint bekarcolt, egyszerű mértani vonalakból áll, de alkalmazták a Késő-Kőrös-Szamosvidéki festett kerámiákról ismert edényfestést is A helyiség neve egy 1261-1267 körüli oklevélben tűnt fel először, amely szerint Kárászi Sándor bán megvásárolta a Kékkel határos Kendemecher nevű birtokot. Más források szerint 1270-1272 táján bukkan fel először Kemény Demecser néven abban az adományozó levélben, amelyben V. István király a területet Kárászi Sándornak adományozta.A birtok egy részét Kárászi Sándor fia, Miklós 1331-ben nádori ítélettel elveszítette, másik részét egy évre rá testvére, Miklós egy Magyar Pál nevű mesternek szándékozott eladni. Ez ellen a Balogh-Semjén nemzetség Kállay-ágából való István tiltakozást jelentett be és magának mondja a települést. Ennek ellenére bizonyított, hogy a falut Magyar Pál a Rétben lévő szigetekkel és harminc, névvel jelölt halastóval együtt 400 ezüstért megvásárolta. Ekkor már állott benne a Szent György patrónussága alatt lévő kőtemplom. Demecsert 1354-ben úgynevezett leánynegyed fejében Erzsébet, Magyar Pál leánya, kapja meg. A XV. Század fordulatot hoz Demecser történetébe: ettől az időtől rendelkezik vásártartási joggal és lesz mezőváros. A település és környéke 1415-ben a Czudarok birtokába jut. Mezőváros 1460-tól 1886-ig. Vásártartási jogáról 1466-tól emlékeznek meg okiratok. Ez azt jelenti, hogy Demecser e fontos megkülönböztetéseket, illetve előjogokat valószínűleg Mátyás királytól kapta. Demecser mezővároshoz tartozott Bessénytanya, Bodótanya, Borzsovatanya, Feketetanya, Idatanya, Kolbárttanya, Vártanya, Verestanya, Fellegvártanya, Kistanya. A század végén nagyobbik részét már a Váradi és Kállay család birtokolta ás mindkettő földesura marad a rákövetkező évszázadban is. Demecsernek az 1556-ból maradt nyilvántartásban szereplő 32 tizedfizető háztartása alapján 160-165 lakosa lehetett. 1588-ban 93 jobbágyán a Váradi család tagjai osztoztak. Az alacsony lélekszám okát a kutatók a földrajzi fekvésében látják, mivel a Rétköz alacsony fekvést, mocsaras területéből csak a kiemelkedő, vagyis a magasabban fekvő részek voltak alkalmasak letelepedésre. A Váradi család férfi ágának kihalása után 1611-ben Demecsert több nemzetség birtokolta különböző jogcímeken. A XVII. Század közepén a Lónyay István rokonság címén, nádori ítélettel nyert belőle egy részt, mások olykor zálogként jutottak hozzá. Volt id?, amikor még a királyi fiscusnak is volt benne része. Az 1720-ban tartott összeírás szerint 14 jobbágytelke volt, emellett 2 száraz- és 3 vízimalom működött a területén. Az 1774. évi úrbérrendezés idején 29 jobbágy család élt Demecser területén 13 telken. A jobbágyfelszabadítás idejére csak a Barkóczy és a Jósa család őrizte meg tulajdonosi pozícióját. A többiek -a Pazonyi, Szabó, Győry, Csepey, Vay, és Répássy családok - később jutottak a vidéken kisebb-nagyobb birtokrészhez. Lakossága ekkor 839 lélek volt, szántója viszont mindössze 244 hold, a többi rét és halászó hely. 1870-ben 220 háza és 1385 lakója volt Demecsernek 6467 kat. h. határnyi területén. 1900-ban 226 házban 2021 lelket számláltak a nyilvántartásokban. A község lakossága a századforduló után tovább növekszik, ami az országban beindult polgári fejlődés, kapitalizálódás következményeként értékelhető és összefügg a Tisza szabályozásának, a csatornarendszer kiépítésének, a nyíregyháza-Ungvár vasútvonal megnyitásával, a káposzta savanyítás fellendülésével, a hordógyártás, majd a keményítőgyár beindulásával. A gazdaság élénkülése jelentősen éreztette hatását a helyi társadalom fejlődésében és a környék falvaira gyakorolt hatásában. 1931-ben 538 lakóházat és közel négyezer lakost számláltak Demecserben. Hét tantermes iskola működik, ahol református, római, katolikus és izraelita felekezetű oktatás folyik. A harmincas években épülnek meg azok a kőutak, amelyek Demecsert összekötik a szomszédos településekkel. Demecser háború utáni helyzetére az ismert központosító törekvések és belőlük következő aránytalanságok hatnak. Ebben döntő szerepe volt Nyíregyháza fejlődésének mesterséges felgyorsítása és a Záhonyra hárult különleges szerepkör. A település lakóinak száma ebben a korszakban is növekszik. Mai nagyságát a hatvanas-hetvenes évekre éri el. Közben a politika is felismeri az erőltetett centralizáció hátrányait, aminek következtében Demecser szerepe is változik a Rétközben, központi fekvése folytán, ami a hetvenes évektől fejlesztések formájában is megnyilvánul. 1973. április 15-ével közös tanácsú nagyközséggé nyilvánítják társközségként Székelyt rendelve a hatáskörébe. E közigazgatási alakulathoz 1977-ben Kék is csatlakozott. 1975-ben a Magyar Gyapjúfonó gyáregységének felépítése és üzembe helyezése tovább növeli az ipari munka arányát Demecserben és megalapozza foglalkoztatási központ szerepét a kistérségben. A két gyár, a tsz és a környéket ellátó szolgáltató szervezetek, illetve intézmények működése a nagyközség jogálláson is túl mutatott: Demecser több mint 10 község, közel 20000 főnyi lakónépesség természetes központjává fejlődött. A politika és a társadalom demokratizálódása, a gazdaság piacorientáltságának megalapozása megnyitotta a polgári fejlődés felé vezető utat. A tulajdonviszonyok teljes átrendeződése azonban napjainkban is érzékelhető problémák leküzdésével megy, illetve mehet csak végbe. A termelőüzemek, gyáregységek, szövetkezetek megszűnése iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben, szolgáltatásban, nehezen kezelhető szociális gondokkal jár. Demecserben is megszűnt a tsz, a két gyár - a szeszipari vállalat és a textilüzem - az önállósulással elveszítette piacait, tevékenységi körük beszűkült, nem találtak olyan terméket, amely versenyképes lett volna a vetélytársakkal szemben. Többszöri tulajdonosváltáson mentek keresztül, de a termelést a kívánt mértékben egyik sem tudta stabilizálni, ami nagy arányú munkanélküliséget és növekvő megélhetési gondokat okozott a községben. 

A demecseri földvár.

A demecseri földvár szintén a Rétköz mocsarából emelkedik ki. A községtől az északi iránytól kissé nyugat felé öt és fél kilométer távolságban fekszik, egy oly, északról dél felé vonúló, mintegy 1000 lépés hosszú és 100 lépés széles, természetes homok-magaslatnak a közepe táján, mely a Tisza szabályozás előtt a Rétségnek nevezett mocsaras, nádas ártérnek állandó szigetét alkotta. A térképen Várhegy a neve. A nép azonban Tündérvárnak, Leányvárnak nevezi. Mint minden feltűnőbb helyhez, úgy ehhez is hagyomány vagy monda fűződik. Nemes Imre községi jegyző szerint egy Szilágyi nevű kéki gazdaembernek, sok év előtt igen magas korban elhalt atyja, fiatal korában Debreczenben járván, ott egy világtalan, 100 év körüli hegedősnek meséit hallgatta, a ki ezekkel kereste kenyerét, és midőn megtudta, hogy hallgatói között rétközi 397ember is van, elkeseredve panaszolta, hogy megvakulásának története a demecseri Lányok várával van összefüggésben. Ugyanis a XVII. századnak a végén, a törökvilágban, mint ifjú egy úrnak a szolgálatában állott, kinek a Kacsavár volt a tanyája, mely a pátrohai határban néhány kilométer távolságra fekszik a demecseri vártól és szintén egyik szigetét tette a rengeteg rétközi mocsaraknak, és a mely két vár csak csolnakon közlekedhetett egymással. A Kacsavár ura a törököktől szorongatva, kénytelen volt feleségével, szép leányával és kincseivel az erősebb demecseri Lányok-várába menekülni. Az öreg hegedős volt a csolnakos, s mikor már közel voltak a demecseri menedékhez, az úr mindkét szeme világától megfosztotta és a vízbe dobván, életét is elakarta emészteni, nehogy övéinek és kincseinek hollétét elárulhassa. Valahogy azonban megmenekült és mint hegedős tengette hosszú életét. Mi ebben a mese vagy igazság? egyikünk sem tudhatja. annyi azonban bizonyos, hogy hozzáférhetetlenebb helyet, mint az ebben a terjedelmes ingoványban épült várat, vidékünkön találni alig lehetett volna. A vár kerülék-alakú; öt–hat méter magasra emelkedik ki a sziget legmagasabb pontjából. Tetejének középtáját kincskeresők kissé homorúvá vájták. Fennsíkjának hossza délről északnak 40 nagy lépés és 26 lépésnyi széles. – Nyugati oldala egészen meredek, a keleti kissé lejtős. – Északi és déli végét sáncz-árok szegélyezi. Az ezekből kikerült földtömegnek egy része kifelé hányatott. Az északi, félkörben futó árok kevésbé van elmosódva, mint a déli. A keleti oldalon egy 2 méter magas és másfél méter széles párkány vonul végig. A vár fennsíkján sok téglatöredéket találni, bizonyságául annak, hogy itt hajdan épület emelkedett, csakhogy ez a magaslat sokkal régibb időből származik, mint a mikor már téglákat használtak, mert itt nemcsak számos őskori, durva cserépedény töredéket, de határozottan bronzkorszakra valló fekete, – kívül fényesre csiszolt – díszített edénydarabokat is találtunk. A vár körül is hasonló tárgyak vannak a felületen szétszórva. Az elhivatott lokálpatrióták  helytörténeti kutatásai nélkül elvesztek volna a múlt nyomai.