2016. március 18., péntek

Ki volt Bratanovszkij Lukianoff Leonid tábornok?



Pazonyi Elek földbirtokos felesége Tatjana Lukanova Kyra édesapja. Lukianov Leonid híres orosz tábornok sírja a demecseri temetőben található, az orosz ellenforradalom hírhedt tábornoka volt. 1933 július 20-án, d. e. 11 órakor, életének 65, házasságának 34. évében Demecseren elhunyt. 22.-én délután 5 órakor helyezték végső nyugalomba a Demecseri cserjéshegyen.

 A Budapesti Hírlapban érdekes közlemény jelent meg, amely a következőket mondja: Most fejeződött be Szabolcs megye egyik kis falujában egy izgalmas élet, amelynek díszletei a világháború véres képei és az orosz ellenforradalmi harcok hátborzongató jelei. Amikor Oroszországban a szovjet vészes dühe kezdett elharapózni, megindult a menekültek karavánja és az emigránsok csoportjában volt Bratanovszki Lukianov Leonid híres orosz tábornok Kyra nevü leánya is. Magyarországra került a tábornok leánya, édesapja pedig az egyik ellenforradalmi orosz csapatnak lett a vezére. A tábornok serege fölvette a harcot, de végül is vissza kellett vonulni az idős katonának, akinek — ahogy szokták mondani — ellőtték a lábát a csatában, amputált lábbal Mandzsúriába menekült, Charbinba. Kyra pedig feleségül ment Demecser nevű szabolcs megyei községbe Pazonyi Elek Endre tekintélyes földbirtokoshoz. Boldogan élt együtt a magyar földbirtokos és az orosz nő, ám Pazonyi Elek Endrénének régi vágya volt, hogy édesapja eljöjjön Mandzsúriából Magyarországba, hogy az öreg tábornok leánya mellett pihenhesse ki viszontagságos életének fáradalmait. Az asszony rengeteget tartózkodott Budapesten, egyrészt, hogy pénzt küldhessen Charbinba édesapjának, másrészt, hogy lehetővé tegye a tábornok utazását.
Megrendítő leveleket küldtek egymásnak.  — Úgy érzem leányom, hogy nemsokára meghalok, csak egyszer szeretnélek még látni — írta az apa.  És noha Mandzsúriába sem igen könnyű dolog pénzt küldeni, Pazonyi Elek Endréné (Kyra) zseniális leleményességgel megtalálta annak a módját, hogy pénzhez juttassa a Charbinban élő orosz tábornokot.  De a cél az volt, hogy az orosz ellenforradalom hőse eljöhessen Demecserbe, Szabolcsba.  Mintegy másfél évig harcolt a földbirtokos felesége ezért s végre is elérte azt, hogy SangHaiba hajóra ültették az öreg urat, aki  Triesztben szállt ki a hajóból és hosszú ut után megérkezett Szabolcs megyébe, ahol sírva ölelték meg egymást az apa és a leány.  — Csak azért jöttem, hogy lássalak, most már meghalhatok — mondotta a rokkant tábornok, és valóban így történt, hogy két hónap után meghalt Demecseren az orosz ellenforradalom hőse, aki világrészeken át el tudott jönni rokkantan  a szabolcsi faluba, annyira erős volt benne a vágy, hogy még egyszer láthassa gyermekét.  Akik a demecseri temetőben sétálgatnak, olvashatják egy fejfán: Bratanovszki Lukianov Leonid nevét.

                                           Lukianoff Leonid, volt orosz császári tábornok,
                                      a Vladimír, Szt. Anna és Szt. Szaniszló Rendek lovagja 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése