A web 2.0 (vagy webkettő) kifejezés olyan internetes szolgáltatások gyűjtőneve, amelyek elsősorban a közösségre épülnek, azaz a felhasználók közösen készítik a tartalmat vagy megosztják egymás információit. Ellentétben a korábbi szolgáltatásokkal, amelyeknél a tartalmat a szolgáltatást nyújtó fél biztosította portáloknál, webkettes szolgáltatásoknál a szerver gazdája csak a keretrendszert biztosítja, a tartalmat maguk a felhasználók töltik fel, hozzák létre, osztják meg vagy véleményezik. A felhasználók jellemzően kommunikálnak egymással, és kapcsolatokat alakítanak ki egymás között. Az interaktivitás és a fogyasztók egymással folytatott kommunikációja miatt napjainkban alig van olyan oldal, amely köré ne szerveződne valamilyen közösség. Erre Java vagy Flash felületet használnak. Legújabban a webes keretrendszerek programozási felületét (API) is megnyitják, így a felhasználók maguk is írhatnak az adott szolgáltatás adataira épülő programokat, honlapokat (nyitott API). A címkézés (tagging) lehetővé teszi, hogy fogalmakat több szempontból egyszerre osztályozzunk. A szakértők hozzáértését felváltja az átlagemberek felkészültsége. Olyan területeken, ahol sok amatőr alkotó van, megváltozik a profik szerepe. A forrás elveszíti autentikus voltát, felhigulhat atartalom. Divat lett a társadalmi mobilitás. A felhasználók számára hasonló eszközök és terjesztési csatornák állnak rendelkezésre, mint a profiknak. A marketing is újraértékelődik, a kevés fajta, de nagy mennyiségben eladható termék (a slágertermékek) uralmát felváltja a hosszú farok uralma, a nagyon sokféle, egyenként nagyon kis mennyiségben fogyó, rétegszükségletet kielégítő (de ezeken a piacokon jól eladható) termékek piaca. A web 2.0 kifejezést Tim O'Reillynek, az O'Reilly Media cég alapítójának tulajdonítják, 2004-ből, ám valójában Dale Dougherty és Craig Line említette először a kifejezést egy közös előadásukban. O'Reilly egyébként eredetileg nem generációváltással kapcsolatos értelemben használta a kifejezést, hanem az internetes gazdaság Dotkomlufi utáni újraéledését értette alatta. Közösségi oldalak, Képmegosztó oldalak, Videómegosztó portálok, Blogok. Online irodai alkalmazások (Például: Google Calendar, Google Docs & Spreadsheets, Zoho[5] ThinkFree Online) Wikipédia és más wikik (szabadon szerkeszthető ismerettárak) Fórumok Aukciós oldalak (például: eBay, Vatera) Online kiskereskedelemmel foglalkozó vagy azt támogató oldalak (PayPal, Abaqoos) Linkmegosztó szolgáltatások. Hírforrások (feedek) (RSS, Atom (feed)) és a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtó alkalmazások (például a tartalmat szűrő Yahoo Pipes, AideRSS, FeedHub, a hírcsatornákat egyesítő FeedRinse, FeedBlendr) Hírek újrakeverését (remixelését) támogató egyéni kezdőlapok (iGoogle, Netvibes, Hírfigyelő[11]) és RSS-olvasók (Google Reader) Podcast-ok Előre megírt licencszerződések, melyek megkönnyítik a publikációt (Creative Commons, GPL) Közösségi zeneajánló oldalak (Pandora.com, Last.fm) Az internet-hozzáférés megosztását segítő közösségek (Fon,[12] Meraki[13]) Online tárhely-szolgáltatók (Box.net, Dropbox) Virtuális világok (Second Life) és online játékok Egyesített beléptetőrendszerek (OpenID, TypeKey) Mashupok és a létrehozásukat támogató szolgáltatások Online térképalkalmazások (Google Maps, Yahoo! Maps) Nyílt forráskódú szoftverek közös fejlesztését támogató ún. verziókezelő rendszerek (CVS, SVN, Git, Mercurial, Bazaar) Pastebin-ek Az internet felhasználásával futó tudományos programok (SETI@Home, Galaxyzoo) valamint meteorológiai közösségek (Metnet.hu, www.időkép.hu, Viharvadász.hu) Tim O'Reilly szerint a Web 2.0-s tartalmak, alkalmazások, illetve szolgáltatások jellemzői: A web mint platform célja olyan alkalmazások fejlesztése, melyek webes felület segítségével képesek a normál asztali alkalmazások teljesítményét nyújtani (például ilyen a web szövegszerkesztője, a Google Docs). De ide tartoznak azok a Gadgetek és Widgetek is, melyekkel a felhasználó munkaasztalszerűvé varázsolhatja az általa gyakran látogatott oldalakat, illetve közös felületről kezelheti, menedzselheti hálózati alkalmazásait. Jellemzi a komponensalapú fejlesztés az alkalmazások akár több fejlesztő által írt modulból állhatnak össze, laza szervezeti struktúra. A tartalom és szolgáltatás közzététele teszi lehetővé (Creative Commons, „Some rights reserved”, Open Source Culture). A webes szoftverek folyamatosan fejleszthetők, az új tulajdonságokról pedig azonnali visszajelzést kaphatunk a felhasználóktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése