Sok szervezet rendelkezik nagyszámú, egymástól távol esõ helyen mûködõ számítógéppel. Ilyen lehet például egy több üzembõl álló vállalat, amely minden egyes helyszínen egy leltárt követõ, termelékenységet figyelõ, valamint fizetési listákat készítõ számítógépet üzemeltet. Kezdetben minden számítógép egymástól elkülönülve önállóan dolgozhat, de egyszer csak a vállalat vezetése úgy dönthet, hogy a számítógépeket összeköti annak érdekében, hogy az egyes üzemekben érvényes információk bármikor elérhetõk és összehasonlíthatók legyenek.
Kissé általánosabb formába öntve a kérdést, itt tulajdonképpen az erõforrás-megosztás elvérõl van szó, és a cél az, hogy a hálózatban lévõ programok, adatok és eszközök - az erõforrások és a felhasználók fizikai helyétõl függetlenül - bárki számára elérhetõk legyenek. Másképp fogalmazva : ha egy felhasználó történetesen 100 km-re van az általa elérni kívánt adatok fizikai helyétõl, akkor pusztán csak ez a tény ne akadályozhassa meg abban, hogy az adatokat ugyanúgy elérhesse mintha helyben lenne. A terhelésmegosztás az erõforrás-megosztás egy másik aspektusa. Az itt elérendõ cél a következõképpen fogalmazható meg : törekedés a "földrajzi távolság zsarnokságának" megdöntésére.
Egy második cél a nagy megbízhatóság elérése lehet alternatív erõforrások alkalmazásával. Például minden állomány két vagy több gépen is jelen lehet, így ha például hardverhiba következtében valamelyik állomány elérhetetlenné válik az egyik gépen, akkor annak másolata egy másik gépen még hozzáférhetõ marad. Egyszerre több CPU ( központi egység ) alkalmazása is növelheti a megbízhatóságot. Az egyik CPU leállása esetén ugyanis a többi még átveheti - bár csökkenõ teljesítmény mellett - a kiesõre jutó feladatokat, így a teljes rendszer még üzemképes maradhat. A mûködés folyamatos fenntartása - akár hardverhiba ellenére is - kulcsfontosságú a katonai, a banki, a légiirányítási, de más egyéb alkalmazások esetén is.
Egy újabb cél a pénzmegtakarítás. A kis számítógépek sokkal jobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkeznek, mint nagyobb testvéreik. A nagygépek ( mainframe ) kb. tízszer gyorsabbak, mint az egyetlen csipbõl álló mikroprocesszorok, ugyanakkor kb. ezerszeres az áruk. Ez az aránytalanság arra késztetett sok rendszerszervezõt, hogy a rendszereket személyi számítógépekbõl - személyenként egy-egy munkaállomásból ( workstation ) és egy vagy több állományszolgáltató ( file server ) gépbõl - építse fel. A következô ábrán egy Ethernet szegmens látható. A szegmensre három darab szerver csatlakozik, ebbôl kettô file szerverként, egy pedig printer szerverként üzemel, mely segítségével megoldható a hálózati nyomtatás is.
A pénzmegtakarítás céljának elôtérbe helyezése olyan hálózatok kialakulásához vezetett, amelyek sok, egyetlen épületben elhelyezkedõ számítógépet kötnek össze. Az ilyen hálózatokat LAN-oknak ( Local Area Network - helyi számítógép-hálózat ) nevezzük, ellentétben a WAN-okkal ( Wide Area Network - nagytávolságú számítógép-hálózat ). Az angol szakirodalomban a WAN-okra még long haul network néven is hivatkoznak.
Egy további, egyáltalán nem technológiai jellegû cél az lehet, hogy egymástól nagy távolságra levõ emberek a számítógép-hálózatok révén hatékony kommunikációs eszköz birtokába jussanak, pl. könnyedén írhatnak egy közös cikket. Amikor az egyik szerzõ változtat valamit a szövegen, a többiek azt azonnal láthatják, ellentétben a hagyományos levélváltásos munkamódszerrel, ahol egy ilyen mozzanat a levélváltás gyorsaságától függõen akár több napot is igénybe vehet. Egy ilyen felgyorsulás még több csoport közötti együttmûködést is lehetõvé tesz, ami régebben szinte elképzelhetetlen lett volna. Hosszú távon a számítógép-hálózatok ember-ember közötti kapcsolattermtõ szerepe lényegesebbnek bizonyulhat, mint az elõbbiekben felsorolt célok.
Kissé általánosabb formába öntve a kérdést, itt tulajdonképpen az erõforrás-megosztás elvérõl van szó, és a cél az, hogy a hálózatban lévõ programok, adatok és eszközök - az erõforrások és a felhasználók fizikai helyétõl függetlenül - bárki számára elérhetõk legyenek. Másképp fogalmazva : ha egy felhasználó történetesen 100 km-re van az általa elérni kívánt adatok fizikai helyétõl, akkor pusztán csak ez a tény ne akadályozhassa meg abban, hogy az adatokat ugyanúgy elérhesse mintha helyben lenne. A terhelésmegosztás az erõforrás-megosztás egy másik aspektusa. Az itt elérendõ cél a következõképpen fogalmazható meg : törekedés a "földrajzi távolság zsarnokságának" megdöntésére.
Egy második cél a nagy megbízhatóság elérése lehet alternatív erõforrások alkalmazásával. Például minden állomány két vagy több gépen is jelen lehet, így ha például hardverhiba következtében valamelyik állomány elérhetetlenné válik az egyik gépen, akkor annak másolata egy másik gépen még hozzáférhetõ marad. Egyszerre több CPU ( központi egység ) alkalmazása is növelheti a megbízhatóságot. Az egyik CPU leállása esetén ugyanis a többi még átveheti - bár csökkenõ teljesítmény mellett - a kiesõre jutó feladatokat, így a teljes rendszer még üzemképes maradhat. A mûködés folyamatos fenntartása - akár hardverhiba ellenére is - kulcsfontosságú a katonai, a banki, a légiirányítási, de más egyéb alkalmazások esetén is.
Egy újabb cél a pénzmegtakarítás. A kis számítógépek sokkal jobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkeznek, mint nagyobb testvéreik. A nagygépek ( mainframe ) kb. tízszer gyorsabbak, mint az egyetlen csipbõl álló mikroprocesszorok, ugyanakkor kb. ezerszeres az áruk. Ez az aránytalanság arra késztetett sok rendszerszervezõt, hogy a rendszereket személyi számítógépekbõl - személyenként egy-egy munkaállomásból ( workstation ) és egy vagy több állományszolgáltató ( file server ) gépbõl - építse fel. A következô ábrán egy Ethernet szegmens látható. A szegmensre három darab szerver csatlakozik, ebbôl kettô file szerverként, egy pedig printer szerverként üzemel, mely segítségével megoldható a hálózati nyomtatás is.
A pénzmegtakarítás céljának elôtérbe helyezése olyan hálózatok kialakulásához vezetett, amelyek sok, egyetlen épületben elhelyezkedõ számítógépet kötnek össze. Az ilyen hálózatokat LAN-oknak ( Local Area Network - helyi számítógép-hálózat ) nevezzük, ellentétben a WAN-okkal ( Wide Area Network - nagytávolságú számítógép-hálózat ). Az angol szakirodalomban a WAN-okra még long haul network néven is hivatkoznak.
Egy további, egyáltalán nem technológiai jellegû cél az lehet, hogy egymástól nagy távolságra levõ emberek a számítógép-hálózatok révén hatékony kommunikációs eszköz birtokába jussanak, pl. könnyedén írhatnak egy közös cikket. Amikor az egyik szerzõ változtat valamit a szövegen, a többiek azt azonnal láthatják, ellentétben a hagyományos levélváltásos munkamódszerrel, ahol egy ilyen mozzanat a levélváltás gyorsaságától függõen akár több napot is igénybe vehet. Egy ilyen felgyorsulás még több csoport közötti együttmûködést is lehetõvé tesz, ami régebben szinte elképzelhetetlen lett volna. Hosszú távon a számítógép-hálózatok ember-ember közötti kapcsolattermtõ szerepe lényegesebbnek bizonyulhat, mint az elõbbiekben felsorolt célok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése