Burgonyacukor Demecseri ügy

Szigorúan Titkos!

Budapest Közellátási Kormánybiztossága

Demecseri Ipartelepek Rt.

Demecser Község Elöljárósága és Nemzeti Bizottsága és az Óbudai Keményítőgyár Rt. között folyt 1945 májusa és októbere között. Ezek az okmányok édesapám irathagyatékának részeként maradtak rám, aki akkor jogászként Budapest Közellátási Kormánybiztosságán dolgozott, majd a Nehézipari Központ vezérigazgató-helyettese lett. Őt magát nem ismerhettem, miután 1949-ben, egyéves koromban közlekedési baleset áldozata lett. Ez az első eset, amikor rám maradt iratainak egy kis részét a nyilvánosság elé tárom. A 70 éves Izsák Lajost köszöntöm korszakának ezekkel az ismeretlen dokumentumaival, melyekből egy Budapest ellátására hivatott élelmezési akció s annak valószínű kudarca nyomán kirajzolódik 1945 küzdelmes és veszélyes világa. A Huszadik Század 1945 augusztusában így írt összefoglalóan a háború utáni cukorhelyzetről: „A közellátási minisztérium óriási erőfeszítéseket tesz, hogy Budapest fogyasztói számára a legnélkülözhetetlenebb elsőrendű élelmiszercikkeket rendelkezésre bocsássa. Hogy hiányok vannak, azokat nem lehet mindig illetékesek terhére írni. A háború élelmiszerhiányt idézett elő. Ez az állapot nemcsak a vesztes országokban állt elő, hanem a legtöbb győztes ország is érzi az életnívó süllyedését. Ezt az állapotot használja ki a lelketlen s profitéhes feketekereskedelem, amikor elvonja még a meglevő kevés árut is a fogyasztóközönség elől és csak drága pénzen nyitja meg raktárait az éhezők előtt. Különösen a zsír- és cukorfronton tarthatatlanok az állapotok. Lelkiismeretlen feketézők még azt a kevés árukészletet is kicsempészik az országból, amelyek rendelkezésre állnak.  Az utóbbi napokban nagymennyiségű cukrot vittek ki illegális úton Csehszlovákiába. A cukor a határon túl lényegesen olcsóbb, mint nálunk és hogy ennek ellenére mégis kicsempészik, annak az az oka, hogy cukor ellenében más olyan árut szerezhetnek be, amelyen még busásabb haszon mutatkozik. Különös játék folyik a zsírral is. A zsírt ma megfizetni lehetetlen. Az egyik szomszéd országból nagymennyiségű disznózsír került Magyarországra, de nem azért, hogy a fogyasztó kezébe kerüljön, hanem azért, hogy tovább csempésszék a még jobban elhelyezhető és többet fizető Ausztria fővárosába, Bécsbe. A leleményes csempészek a behozott zsírt bejelentik a közellátási minisztériumnak és magukat emberbarátokként állítják be, akik leveszik a háziasszonyok válláról a nehéz gondot. Ezzel szemben az történik, hogy a bejelentett mennyiség sohasem kerül a piacra, hanem annak csak egy töredéke, viszont az áru legnagyobb része csempész utakon kikerül az országból. Az egyik síber baráti társaságban azzal hivalkodott, hogy Bécsben 20 kilogramm zsírért és fél mázsa lisztért egy Horch-autót kapott, amit felhozott Budapestre, a gépkocsit aztán egymillió pengőért bocsátotta áruba Budapesten. Jó lenne végigkísérni a behozott elsőrendű élelmiszerek útját, vajjon eljutnak-e a fogyasztóhoz, mert a fentiek elmondása után nem kétséges, hogy nagyarányú visszaélések folynak a köz rovására.”  Burucs Kornélia adatai jól kiegészítik a fentieket: „A II. világháború után, 1945 során a cukorellátás súlyos nehézségekkel küzdött. Októberre a fejadag 10 dkg volt (a gyermekek, nehéz fizikai munkát végzők 40 dkg-ot kaptak), míg novemberben és decemberben a felnőttek semmi, a gyermekek 15 dkg cukorban részesültek.” 2 Izsák Lajos találóan idézi fel a textilgyárak által kidolgozott „centiméterbér-rendszert”, amely szerint egy fél kiló cukor egy méter kelmét vagy egy szappant, egy negyed kiló zsírt vagy egy mázsa tűzifát ért, pénzben 40 millió pengőt. Vas Zoltánnak, ekkor Budapest kommunista polgármesterének mint Budapest Közellátási Kormánybiztosának 1945. május 30-án kelt rendelete szerint „az Óbudai Keményítőgyár rt. budapesti cég arra vállalkozott, hogy a Demecseri Ipartelepek rt. demecseri  telepén tároló és általam közellátási célokra igénybevett kb 3500 q burgonyakeményítő lisztet felszállítja Budapestre, saját telepére, majd ott feldolgozza burgonyacukorrá, ill. kristályszörppé. Az Óbudai Keményítőgyár rt. tartozik Demecseren az árut mennyiség és minőség szerint átvenni, azt Budapestre a saját telepén általam igénybevett Kormánybiztossági raktárban tárolni és az árun feltüntetni, hogy az Budapest Közellátási Kormánybiztosságának tulajdonát képezi. Utasítom az Ellenőrzési Osztályt, hogy négy fegyveres őrt bocsásson rendelkezésemre acélból, hogy a kérdéses áruk fegyveres őrzéséről Demecseren és Demecserről Budapestre történő szállítás alatt gondoskodjanak. Felhivom az érdekelt katonai és polgári hatóságokat, hogy jelen szállitmánnyal kapcsolatban az Óbudai Keményitőgyár rt. megbízottait, valamint saját közegeimet minden lehető módon támogassák. Külön felhívom Demecser község Nemzeti Bizottságát és Elöljáróságát, hogy fegyveres karhatalmat bocsásson közegeim rendelkezésére azon célból, hogy azok gondoskodjanak a Demecseren tárolt áruk biztonságáról.” 1945. június 15-én a közellátási kormánybiztos levelet intézett az illetékes szovjet parancsnokhoz, Papasvili ezredeshez, hogy segítségét kérje a cukoralapanyag Budapestre szállításához. Az orosz nyelvre lefordított levél tájékoztatta a szovjet katonai hatóságokat a demecseri  burgonyakeményitő liszt lefoglalásáról, ami előtt „az illetékes nyiregyházi orosz katonai parancsnokságtól azt a hivatalos felvilágosítást kaptam, hogy fenti árumennyiséggel szabadon rendelkezhetem, minthogy arra az orosz parancsnokság nem tart igényt. F. hó 12.-én sikerült a szükséges szállítóeszközöket a helyszínen biztosítani. A gyártelepen egyetlen orosz közkatona őrzi azt a raktárt, ahol a fenti árut tárolják. Ez az őr azzal az indoklással tagadta meg az áru kiszolgáltatását, hogy közvetlen feljebbvalója (egy őrmester) bizonytalan helyre és időre eltávozott és az ő parancsa nélkül az áru kiadását nem eszközölheti. Tekintettel arra, hogy a burgonyakeményitő liszt Budapest közellátása szempontjából elsőrangú fontossággal bír, megkérem Parancsnok Urat, szíveskedjen minden lehető módon odahatni, hogy az áru haladéktalanul rendelkezésemre bocsájtassék. Előre is köszönöm Budapest lakóssága nevében nagyértékű segítségét.” Vas Zoltán 1945. július 26-án Rónai Sándor ekkor frissen kinevezett szociáldemokrata közellátásügyi miniszterhez fordult egy hasonló kéréssel. Ez alkalommal a Kisbérfüzitői Egyesült Keményitőgyár Rt. ászári telepén tároló burgonyakeményítő liszt és burgonyacukor megszerzéséről volt szó, hogy „a cukor közvetlen Budapest székesfőváros közönségének ellátására szolgáljon. … [A] kormánybiztosság összeköttetésbe lépett a gyárat kezelő 3. ukrán hadsereg parancsnokságával és kieszközölte azt, hogy a keményítő polgári fogyasztás részére felhasználható legyen.” E levélből az is világossá vált, hogy a cukorból a „fővárosi közkórházak 7, a MÁV 4, a dorogi szénbánya 3, a tatai szénbánya 2, a tokodi szénbánya 1 waggon burgonyacukor, további tételek pedig a főváros üzemei részére lettek előzetesen már lekötve”. Vas Zoltán arra kérte a minisztert, hogy ebben az ügyben ne intézkedjék, helyezze hatályon kívül a 401201/1945. VI.fő.o.sz. rendeletét, tekintettel arra, hogy a közellátási „kormánybiztosság kellő körültekintéssel a közérdek szem előtt tartásával minden szükséges intézkedést már eleve megtett…” 8 Ami a demecseri ügyletet illeti, a burgonyakeményítő liszt minden intézkedés ellenére a nyár során nem érkezett meg Budapestre. Budapest Székesfőváros Közellátási Kormánybiztossága a nyár során átalakult a Budapest Székesfővárosi Községi Kereskedelmi és Szállítási Részvénytársasággá. Ez az új intézmény 1945 augusztusában ismételten (10-én és 30-án) levélben kérte az ügy lezárását. Az augusztus 10-i levél vétele után „megjelent vállalatunknál a Demecseri Ipartelepek r.t. egyik  cégvezetője, aki kilátásba helyezte, hogy ismételten vissza fog térni és érdemben le fogjuk az ügyet tárgyalni, ami azonban nem történt meg”. Augusztus 30-án a fővárost képviselő Községi Kereskedelmi és Szállítási Rt ismételten sürgette a Demecseri Ipartelepek Rt.-t, hogy a jogelődje által megvásárolt burgonyakeményítő lisztet mikor vehetik át. 9 Burgonyacukor Demecserről – 1945 nyarán 6 [Vas Zoltán] Polgármester, Bpest Közell. Kormánybiztosa megbízásából [olvashatatlan nevű] főosztályvezető, Budapest, 1945. június 15. (gépírásos fogalmazvány a szerző gyűjteményében) 7 Ászár–Keményítőgyár: 1890-ben alapították meg a Kisbér-füzitői Egyesült Gyár Rt. burgonyakeményítő- és szörpgyárát, amely akkor az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb ilyen jellegű gyára volt a Székesfehérvár–Komárom-vasútvonalon Vas Zoltán polgármester [Rónai Sándor közellátásügyi] miniszterhez, Budapest, 1945. július 26. (gépírásos fogalmazvány a szerző gyűjteményében). 9 Dr. Fr./V. a Demecseri Ipartelepek Rt.-hez, 1945. augusztus 30. (gépírásos másolat a szerző gyűjteményében). Elképzelhető a főváros megdöbbenése, amikor szeptember 3-án ügyvédi értesítés közölte „vállalatunkkal a Demecseri Ipartelepek álláspontját, amely szerint velünk semmiféle jogviszonyban nem állnak. Vállalatunk tényként állapitotta meg, hogy a Demecseri Ipartelepek r.t., valamint az Obudai Keményítőgyár r.t. kezdettől fogva igyekeztek vállalt kötelezettségük teljesítése alól kibujni. … [A] tárgyalások elhúzása és újabban a jogviszony kérdésének vita tárgyává való tétele, mind azt célozzák, hogy megakadályozzák a fentemlített áru közellátási célokra való felhasználását.” Ezek a sorok már a fővárost képviselő vállalatnak a Gazdasági Rendőrséghez szóló leveléből állnak itt, amelyet 1945. szeptember 14-én küldtek el. E levél a demecseri és az óbudai cég időhúzási próbálkozásait „fondorlatos  manőverezésnek” nevezte, amely megpróbálja megakadályozni, hogy a burgonyacukrot „mielőbb Budapest közellátása rendelkezésére tudjuk bocsátani”. A rendőrségi intézkedés késett vagy elmaradt. Amikor a burgonyakeményítő liszt még október végén sem érkezett meg a fővárosba, a Budapest Székesfővárosi Községi Kereskedelmi és Szállítási Rt. 1945. október 25-én még egyszer és valószínűleg utoljára felszólította a Demecseri Ipartelepek Rt.-t „a jogelődünk által megvett áru leszállítására”. Ekkor azonban „az Obudai Keményitőgyár Rt.-tól kaptunk választ, amely valótlanságokra való hivatkozással azt adja elő, hogy az áru felett már nem rendelkezik az előadó. A burgonyacukor közellátási jelentősége arra indított bennünket, hogy a Gazdasági Rendőrséggel vizsgáltassuk ki ezen ügylet hátterét és jelenlegi helyzetét. Attól a lehetőségtől kellett tartanunk, hogy illetéktelen kezekbe kerül e nagyértékű élelmiszer.” Az iratanyag nem szól tovább a burgonyacukor alapanyagának sorsáról. Olyan időkben, amikor a cukor házilagos pótlásáról könyv jelent meg (Rosner Ernő: A cukor helyettesítése: keményítőszirup, mézszerű burgonyacukor és édes melasz házi előállítása. Világosság Ny., Budapest. 1945), a cukor pótlása a fővárosban, a nagy közlekedési és bányavállalatoknál különösen jelentős nemzetgazdasági feladat volt, meghiúsítása pedig bűn.

Bal./V. a Budapesti Főkapitányság Gazdasági Rendőrség osztályának, 1945. szeptember 14.

Dr. F./E. Jelentés Besnyő László (Demecseri Ipartelepek R.T. cégvezetője) f. hó 11.-én kelt panasza tárgyában, 1945. október 25.

Frank Tibor