A Rétközi tájszólás (Néprajz)

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élők - főként az idősek - kiejtésére jellemző a gyakori „í-zés” (pl. kék - kík, pénz - píz, néz - níz, szép - szíp), illetve a kettőshangzók használata (pl. ló - lóú, kóla - kaula). Szintén jellegzetes felszólító módban a "-fele" irányjelző szócskával történő nyomatékosítás (pl. csináld megfele, menjél kifele stb.), de az igeragozásnak is megvannak a térségre jellemző sajátosságai (pl. tudol, mondol, fogol, megyen, jösztök). A környéken élők a "d", "t" és "n" hangokat sokszor "gy", "ty" és "ny"-nek ejtik (pl. térd - térgy), néha pedig kétszer is kiteszik a tárgy ragját (pl. osztat, őtet, eztet).Ezen a területen erőteljesen keveredik az északkeleti nyelvjárás a tiszaival, mivel a török korban elnéptelenedett területekre Békés megyéből telepítettek be tótokat, akik magukkal hozták a keveredő szlovák-alföldi nyelvi sajátosságaikat. Ez az idegen nyelvi hatás mind szókincsben, mind kiejtésben megjelenik, a megyében élő idősek elmondása szerint a tirpák kifejezést pedig azokra használták, akik se magyarul, se tótul nem beszéltek helyesen. Kiejtés: A tiszai nyelvjárásban (a Tiszántúl és a Felső-Tisza-vidék magyarországi, romániai és ukrajnai területei) jellegzetes az í-zés: a köznyelvi „é” hangot az „í”-hez hasonlóan ejtik – pl.: níz (néz), píz (pénz), fílsz (félsz). Debrecentől keletebbre (Ukrajna és Románia egy részén is) számos esetben „e”-nek ejtik a köznyelvi „ö” hangot: ser (sör), perkelt (pörkölt), megcsemerlett (megcsömörlött) – de ez nem minden olyan szóra áll, amelyben a köznyelvi kiejtés szerint „ö” hang van (például az öt, ökör, zöld kiejtése nem különbözik). Nagy területen érvényesül a szótagzáró l, r, j nyújtó hatása, a zárt és a nyílt e között nem tesznek különbséget. diphtongusok, kettős magánhangzók, a jellemzők. A nyelvjárási terület északkeleti része szorosan kapcsolódik Erdély mezőségi nyelvjárásához, ami a szókincsben is jól lemérhető.

Nézzük a szavakat;

ablaktőc - ablakpárkány

abora - széna és gabona tárolására szolgáló építmény

abrosz teritő

ángyi - nagynéni

átmegy valakinél - megy valakihez, meglátogat valakit (pl. átmegyek nálad, átmegyünk mamáéknál)

aztat puffancs

bagzik - megromlik (az étel), tüzel

bandzsi

bazin medence

bejgli

bekángyizott - becsípett, berúgott

bekecs felöltő

berkesz varjúfióka

biga, pucu - kisfiú nemiszerv

blóder - sütő

borító - fából font kosár, amibe a kotlóst teszik

bornyu

bödön lehet zsíros

bót

brant - seb üszkösödése, tűz, átok, franc (pl. káromkodás: a brant egye meg)

buga, mag - szotyi, napraforgómag (bugázás, magolás - napraforgómag fogyasztása)

bukta

butella

butyka - spájz, kamra, tárolóhelység

canga, keró - kerékpár

cibere

cibik hagymaszár

cicakaka - takony (az ország egyes részein inkább csipa vagy fülzsír)

ciha dunyha

ciklámen - minden rózsaszín és lila árnyalat

cingár

cinke-dödöle- krumplis lisztes-

cirkás, cirádás, iromba - cirmos, tarka, mintás

cula - cucc, ruha

curik - hátra (lónak szokták mondani), tolatás

cvekker - hálós bevásárlótáska

csálé gülü

csana, csanál, csillánt - csalán

csanál csilánt csóvány

csenál - csinál

csibrálni - csípni, csipegetni

csicsedli

csicseri cukorborsó

csicsóka

csida - kicsi, fiatal ló

csikarás - karcolás

csirásgaluska, nyögő, nyögvenyelő - sztrapacska

csócsa - vegyes vágott savanyúság

csócsál rágott

csucsu almabor

csucsul alszik

csupor

csurka copf

csurka, csuri - copf, lófarok

csusza nokedli

csuszpitol

csutak - szivacs

danol - dalol, énekel

demizson üvegedény fonott

derelye

derelye nyögvenyelő pucuka

dikó - ágy

diner ételes

dörcös - egyenetlen

dudva

dufart

dunyha, dunna - nagyon vastag, tollal kibélelt takaró

duszi, pupu - krumplipüré, tört burgonya

dücskő

dücskő - farönk

dzsindzsás, dzsumbuj, susnyákos - sűrű aljnövényzetes, gazos, bokros terület

dzsuvás

édes pályinka - likőr

elvásol - érzékennyé tesz (pl. elvásolja a fogamat az alma)

esusz rozsdamentes edény

ész - agyvelő (pl. megeszi a malac eszét)

eszkábál

fagyó - mélyhűtő

fangli

fazik

felmérő - dolgozat

felolt - felkapcsol (pl. feloltom a lámpát)

fészer

feszt - állandóan, folyton

finánc

findzsa - nagyobb bögre, müzlistál

firhang függöny

fogas válfa

fől nől

földi - ugyanarról a helyről származó

furik - talicska

fuszekli zokni

fűl, megfúl - fűtődik, melegszik, vagy a meleg következtében megtúrósodik

gádor gátor

gajdol, kóringyál - részegen, ordítva, hamis hangon énekel

ganaj

gerben

gerdó csirke háta  kódusernyő 

gerjesztő - begyújtáshoz használt vékonyra vágott fa, vagy gallyak

giga - gége, torok

girnyó vékony

gorc, gorca - domb

góré - napraforgó szára, vagy takarmánytároló fa építmény

góré elkeritett tyúkketrec

goronc - kaszálónak emelkedettebb része, nádasban magasabban fekvő rész

gömb - gombóc (pl. kérek egy gömb fagyit)

görcs - csomó

göthös köhögős

grádics

grenadirmars krumplistészta

gubacs vadgesztenye

gulya

güzü egér

gyün - jön

habarék - sár, latyak

habos - recés, hullámos (pl. kés, kasza éle)

hajcihő felhajtás

hajja

halandzsa

hámánkodik - csinálja a fesztivált, botrányosan viselkedik

hamus - hamutál

hámzsol - eszik

hanglér / hanglérkodni - szájhős, hazudozó / hazudni

hecsedli csipkebogyó

hékám - házastárs, közeli ismerős megszólítása

hidas - disznóól

hokedli

hót - tisztára, teljesen

hun - hol

húr - disznóbél

hurcibál - cipel, hordoz

itthon

játssza az agyát - színészkedik

jösztök

jösztök - jöttök

kacsabiri - hóvirág

kajtat keres

kapircs - gereblye kiskapa kapircsol 

kapizson főkötő fejkendő

karám

káré kétkerekű talyiga

karistol - karcol, vág kapargat

karperec - karkötő

kas - tároló építmény

kasu - süket, bamba, figyelmetlen

kati járóka

katronca - szennyes ruha

kazup - fakéreg edény

kelesztőtál

kellesz - kell

kelletett - kellett

kenyér fara - kenyér vége

kereset - keresnivaló (pl. itt nincs semmi kereseted)

kinyűni - kivájni, kiszedni

knédli kenyérbél

kojt - füst

kokas - kakas

kóla - bármilyen üdítő (pl. sárga kóla - narancs)

kolompér, kompér, kumpri, kompré - krumpli, burgonya

koslat követ

kotli - lábas

kotyol - sáros mélyedés

köpéce - a molnárok 6-8 literes mérőedénye

köszméte, pöszméte - egres

krajszony-lábas

kucu, cinnya - malac

kupec - haszonleső, nyerészkedő

kuruttyol - már korán reggel fent van

kürtő kémény

kürtöskalács

labcsánka 

lábtó, lajtorja, rétoja - létra

lajbi - vékony kabát, ujjatlan mellény vagy rongyszőnyeg veszta becsek

lajbi mellény

laska - minden tésztafajta

lássa

lator - huncut, rossz

lavor

ledecia

lefő - leizzad

lehetlesz - lehet majd

leöltözik - levetkőzik

ler - tűzhely sütője

lesz - leendő (mint jelző)

levonó - matrica

lingár - szélhámos ember

lipityóka - libikóka, mérleghinta

lóca - pad

löttyedt

mackó - tréningnadrág

macskajaj

mákos bobájka - mákos guba

málé tengerikása

málé tengeriliszt tej tojás szódabikarbóna

megkukul - megnémul, köpni-nyelni nem tud

megpeccent - megérint, megkoppint

menetke menyét

ménkű

mensz - mész

meztéláb

mihánst - mihelyst, amint, abban a pillanatban, hogy…

mit - miért

mocskos tészta

muja

munkanélküli - munkaügyi központ (pl. megyek a munkanélkülibe)

murkó - sárgarépa

nagyszót hall - nagyot hall

neki durálja elkezdi

nudli angyalbögyörő

nyakóc - évszakhoz képest túl vékonyan, lengén öltözött

nyápic sovány giehes

nyíg - hisztizik

nyíratkozás - hajvágás

nyiszog - nyikorgásszerű hangot ad ki

nyivászta - cingár, sovány, alultáplált

nyű giliszta

ordibál

oszt, osztán - aztán

otthol - otthon

öhön - slambuc, öreglebbencs, krumplistészta

pacal kövér

pacuha - rendetlen öltözékű

pad - padlás (pl. felmegyek a padra)

páhol ver

pajta dohányszárító

palaj alacsonyfekvésű iszapos hely

pályinka - pálinka és minden más rövidital

pampuska fánk

part - emelkedő

pászít - párosít

pászka

paszuly - bab

pecu - fészer

pernye

pihora - speciális túróstészta

pikiroz szétültet

pilács lámpa

pityóka

plafon menyezet

plajbász ceruza

plezúr, prezúr - var, sebet befedő véralvadás

pokróc - mogorva, rossz természetű ember durva posztó

popa - kenyér

pőcsikél - alszik, szundít félálomban

prézli venyige

pruszlik mellény

pucpáng buxus

puhol, elpuhol, megpuhogat - megver

puliszka kukoricadara tejbe tegerikása

pulya - gyerek

púp - köldök

puszedli mézeskalács

ringispir

rizsa - rizs

rocska tejesvödör

rocska, zsajtár - vödör pléjből

rüfög az idő - nagyon hideg van

sergő - körhinta

sezlony vánkos sezlony - kanapé dikó ágy

sifony kredenc ruhásszekrény

sikákózás sikanyózás csúszkálás jégen

sikákózik, sikángózik, sikárkózik - csúszkál, korcsolyázik

siló - szemes takarmány tároló vagy növények között lévő szennyeződés

sipka - sapka

sirbókol - siránkozik

sivalló - éles hangot hallató, sivító, süvöltő

slájm köpet

sőre tohonya

sparhet

sparhet spór

spór sparhet

spór, kutka - kályha, tűzhely, sparhelt

stampedli

stanicli

stelázsi

sufni kisház fiók kemence sufniba vackolni

süsü - kapucni

süt - forró

szalámi - minden felvágott (még a parizer is)

szatyor

szerkábol - mohón eszik

szilke cserép kicsi

szopornyika, szopornyikás - taknyos

sztrapacska krumplis galuska nokedli tarkedli lángos lapcsánka, nudli,

sztroska - vászonlepedő

szutykos koszos

szütyő - tornazsák

szvetter pulóver

tajiga - ekevas

taliga

talu - toll

tanál - talál

tanulatlan - nem csak az az ember, aki nem tanult, hanem az a tárgy is, aminek a használatát még nem tanulták ki (pl. tanulatlan kasza)

tarkedli fánk tészta

tengeri, kukrica - kukorica

tepető

tepsi tepsű

tészta - minden sütemény

tinálatok - hozzátok (pl. holnap megyek tinálatok)

tintázott

tócsli lapcsánka

tökfedő kalap

tőlem - nálam (pl. magasabb tőlem)

törek - növények között lévő szennyeződés

tőtike - májas-zöldséges-zsemlés töltelék, amit zacskóba raknak és levesben főzik meg

trücköl, prüszköl - tüsszent

tuhad - elakad, elszorul

tuskolás - zuhanyzás

ujjas kiskabát

vájling- nagyméretű fémedény

vakoskodik, vaklál - rossz világítás mellett olvas, varr

váncog - kuncog

vánkos párna

vedér, vider - vödör

vénség - okos gyerek

veranda előszoba

verejce - pince

verőce kiskapu tornácon

vesztés - mérgezett vagy rossz ízű étel (pl. savanyú, mint a vesztés)

világi - hatalmas (pl. világi barátok vagyunk)

világol - nagyokat mond, kitalációkat beszél össze-vissza, rosszul hazudik

vitrin üvegesszekrény kredenc

zavadzál - alkalmatlankodik

ződ

zurbol túrkál

zsineg

zsizsa - forró

zsmurkál - szunyókál

buzogány

Példa a tájszólásra:

Mikor Krisztus urunk a fődön járt szem Péterrel, mentek mendegéltek, eczczer nyári időbe éppen aratáskor. Nagy meleg vót, hát a mint mentek, szem Péter nagyon mekszomjazott. Egy nagy csapat arató éppen az út mellett arattak, asz mongya szem Péter: – Jaj uram, be szomjas vagyok, mekhalok szomjan, úgy ihatnám; én megyek, kérek attól az aratóktól egy ital vizet. – Jaj Péter, asz mongya Krisztus urunk, ne menj oda, az egy nagy gazdának aratójai, azok nem fognak vizet adni. – Jaj uram, de nagyon szomjas vagyok, ha nem adnak, nem ütnek fejbe. És elment, kért egy ital vizet. Aszt felelték: – Bizony nem adunk mi, mert az ivókút nagyon messzi van arra elfele és már buza kevés van aratnivaló előttünk és déllére az ivókúthoz közzel fogunk menni aratni, hát már nem adhatjuk a vizet. Péter visszafele ment, oszt felelte Krisztus urunk: – No ugyi Péter, megmondtam, hogy ne kérjél vizet, mert azok nem fognak adni. Haladtak tovább szomjason. Megént találtak az út mellett két aratót, egy ember felségestől aratott. De akkor állottak bele egy darab fődbe aratni csak. – Jaj uram, asz mongya Péter megént, nagyon szomjas vagyok, én mekpróbálom ettől a szegény embertől. És elment, kért egy ital vizet. Az asszony mingyá lelökte a sallót, felkapta a korsót, kiöntötte és elszaladt, hogy friss vizet vigyen Péternek. És vitt friss vizet; ivott Péter. Visszamenvén Péter, így felelvén: – Jaj uram, áldd meg ezt a szegényembert, ezek kevesen vannak, szegények és mégis nem sajnált elszaladni friss vízért, félbe hagyni a munkát. Mire Krisztus urunk aszt felelte: – Meg van a mán Péter. Megint szólott Péter: – Jaj uram, verd meg aszt a nagy gazdát, mert sajnált egy ital vizet. – Az is meg van mán, Péter. A nagy gazdát megverte azzal, hogy kevés búza vót előttök, sokan vóttak, déllére le akarták aratni, hogy az ivókúthoz közelebb menjenek déllelni, de egész nap arattak, még sem fogyott le a búza, se nem haladtak semmire. Mindig dógoztak, még sem értek semmire. A szegény embert pedig megáldotta azzal, hogy ők kettecskén arattak, de mikor egy markot vágott, hat is vót dűlve mikor egy kévét kötött, hat is vót kötve. Csakhogy mikor észrevették magukat, a zegész nagy darab főd le vót aratva, még este se vót. Ilt eczczer egy gazdag városba ety pár czigány. Nagyon bódogul íltek, csak avvót a bajuk, hogy gyerekek sohase vót. Mindíg kírtík a zistent, hogy adna nékiek ety fiú gyereket, olyan szíp nevet adnának neki, hogy a világon párja sem lenne. Örek korjokon az Isten meksajnálkozott rajtok, ís született az öreg asszonynak ety fiú gyereke. mekkereszteltík Bársonnak. A kis Bárson nőtt idő után felfelí; mikor tíz ívett elírt, míg annyit se tudott, hogy vegye a kanalat a szájába, ojan kęnyín nevelte az öreg czigányasszon, ű egyíbre nem gondolt, csak az evísre, alvásra. Ött má a lú fiam? – Ött is, ihutt is. – Érigy hát fogg be, menek sziéna hordani. – Hónap is hordhatnánk. – Hónap zabaratni menünk. – Kivee? – Nyiri komámvaa, meg Balla sógorvaa. – Hát hun a nięgyellő? – A csőrfiába. – Hát a kócs? – A kossókasba. – Hát ięde kisütte má a kenyęrt? – Most a szent helyen szedi kifele. – Aggyon hát egy kis lepęnyt! – Ott van la, egyé. – Né te mán, élél amoda gyön keresztapám, meg a Zsófi, neki is aggyęk!...

vájling

tál

krajszony

fazik

paraszttál

lábos

tölcsér

léhó

tekenő

kupa

kehely

kanna

csobolyó

csutora= boros edény kulacs

puttony

csebrő

macsánka paprikáskrompé

tanyasi szavak

brant üszök

franc szifilisz

fene rák

rüh atka kiütés

kelevény furunkulus

nyavalya epilepszia

bélpoklos leprás

dögvész pestis

gilisztás

görvény TBC

guta agyvérzés

ödéma vízkór

hideglelés láz

lob gyulladás

varrosodás lépfene

sápkór vérszegény

senyved tüdőgy

hűdés 

torokgyík diftéria

vörhely skarlát

Micsoda varázslatos rejtelmes világ ez, tele titkokkal. Akármerre megy az idetévedt vándor, csak nádat és vizet láthat, meg az eget. Ahol száraz út vezetett a rétségbe, csakhamar zöld gyep bársonyán haladt az ember és ingyen sem gondolta, hogy a vastagra nőtt moha ingoványos helyre csalta, csak mikor kötésig süllyedt a sárban. Aki nem ismeri  a titkos ösvényeket, az könnyen belevész a mocsárba. A Rétköz népének életével foglalkoztam a könyvemben. Közel 30 apró falut foglal magába ez a mesebeli világ. A terület néprajzi szempontból rendkívül érdekesnek ígérkezett, mert vizes, ingoványos, nehezen járható és nehezen megközelíthető volt. Itt elszigetelten éltek az emberek, nyelvük szokásaik, tárgyaik, foglalkozásaik is kezdetlegesebbek, maradibbak voltak és tovább fennmaradtak mint a nagyobb falvakban. Értékes emlékeket őrzött meg az itt lakó közösség. A vizet 1881-ben vezették le. A még élő öregek információval szolgáltak egyes községek határának régi neveiről, a határrészek jellegéről. Az idő szorított és félő volt hogy kihal az utolsó élő tanú is. Persze a víz levezetésével a terület képe, az emberek élete alaposan megváltozott, a régi életmód emléke egyre inkább halványodik, s vele együtt sok név is feledésbe merülhet. Az élő szó mellett rengeteg iratot lapoztam át, tagosítási iratok, földkönyvek, térképek kéziratok. A Rétközt ismerő idős emberek is elhaltak már, (Éles MAriska néni 92 évesen közben megpihent) de szerencsére találtam még pár ,,olyan alkalmas embert, aki látott még valamit a határ ősi képéből, annak elmúlásából" így ezeknek a falvaknak az adatait is sikerült többé-kevésbé összegyűjtenie. Általánosságokban írtam a hétköznapokról, de ezek az információk minden falura tanyára érvényesek voltak. A földesurairól, lakóiról, lakóinak életéről, foglalkozásáról, szokásairól olvashatunk részben a források, részben saját gyűjtésem alapján. A területhez fűződő szájhagyományok néha igen szórakoztató olvasmányok.

rétközi szavak

dikó, pecu, pulya, lipityóka, lingár, mag/magolni, sikákózni, kolompér, köszméte, levonó, paszuly, gyengepaszuly, pulya = gyerek tejfel = tejföl vedér = vödör paszuly = bab laska = tészta iromba = cirmosKóla (kaula), cső(csű), bolt(bót), szóval(szauval). görcs (csomó), kellesz (kell majd) fől nől fél kél

 ablaktő - ablakpárkány

- abora - széna és gabona tárolására szolgáló építmény

- ángyi - nagynéni

- átmegy valakinél - megy valakihez, meglátogat valakit (pl. átmegyek nálad, átmegyünk mamáéknál)

- bagzik - megromlik (az étel)

- bekángyizott - becsípett, berúgott

- biga, pucu - kisfiú nemiszerv

- blóder - sütő

- borító - fából font kosár, amibe a kotlóst teszik

- brant - seb üszkösödése, tűz, átok, franc (pl. káromkodás: a brant egye meg)

- buga, mag - szotyi, napraforgómag (bugázás, magolás - napraforgómag fogyasztása)

- butyka - spájz, kamra, tárolóhelység

- canga, keró - kerékpár

- cicakaka - takony (az ország egyes részein inkább csipa vagy fülzsír)

- ciklámen - minden rózsaszín és lila árnyalat

- cirkás, cirádás, iromba - cirmos, tarka, mintás

- cula - cucc, ruha

- curik - hátra (lónak szokták mondani), tolatás

- cvekker - hálós bevásárlótáska

- csana, csanál, csillánt - csalán

- csenál - csinál

 - csibrálni - csípni, csipegetni

 - csida - kicsi, fiatal ló

 - csikarás - karcolás

- csirásgaluska, nyögő, nyögvenyelő - sztrapacska

- csócsa - vegyes vágott savanyúság

- csurka, csuri - copf, lófarok

- csutak - szivacs

- danol - dalol, énekel

- dikó - ágy

- dörcös - egyenetlen

- dunyha, dunna - nagyon vastag, tollal kibélelt takaró

- duszi, pupu - krumplipüré, tört burgonya

- dücskő - farönk

 - dzsindzsás, dzsumbuj, susnyákos - sűrű aljnövényzetes, gazos, bokros terület

 - édes pályinka - likőr

 - elvásol - érzékennyé tesz (pl. elvásolja a fogamat az alma)

- ész - agyvelő (pl. megeszi a malac eszét)

- fagyó - mélyhűtő

- felmérő - dolgozat

- felolt - felkapcsol (pl. feloltom a lámpát)

- feszt - állandóan, folyton

- findzsa - nagyobb bögre, müzlistál

- földi - ugyanarról a helyről származó

- furik - talicska

- fűl, megfúl - fűtődik, melegszik, vagy a meleg következtében megtúrósodik

 - gajdol, kóringyál - részegen, ordítva, hamis hangon énekel

 - gerjesztő - begyújtáshoz használt vékonyra vágott fa, vagy gallyak

 - giga - gége, torok

 - gorc, gorca - domb

- góré - napraforgó szára, vagy takarmánytároló fa építmény

- goronc - kaszálónak emelkedettebb része, nádasban magasabban fekvő rész

- gömb - gombóc (pl. kérek egy gömb fagyit)

- görcs - csomó

- gyün - jön

- habarék - sár, latyak

- habos - recés, hullámos (pl. kés, kasza éle)

- hamus - hamutál

 hámánkodik - csinálja a fesztivált, botrányosan viselkedik

 - hámzsol - eszik

 - hanglér / hanglérkodni - szájhős, hazudozó / hazudni

 - hékám - házastárs, közeli ismerős megszólítása

 - hidas - disznóól

- hót - tisztára, teljesen

- hun - hol

- húr - disznóbél

- hurcibál - cipel, hordoz

- játssza az agyát - színészkedik

- jösztök - jöttök

- kacsabiri - hóvirág

- kapircs - gereblye

 - karistol - karcol, vág

 - karperec - karkötő

 - kas - tároló építmény

 - kasu - süket, bamba, figyelmetlen

- katronca - szennyes ruha

- kazup - fakéreg edény

- kellesz - kell

- kelletett - kellett

- kenyér fara - kenyér vége

- kereset - keresnivaló (pl. itt nincs semmi kereseted)

- kinyűni - kivájni, kiszedni

- kojt - füst

- kokas - kakas

- kóla - bármilyen üdítő (pl. sárga kóla - narancs)

- kolompér, kompér, kumpri, kompré - krumpli, burgonya

- kotli - lábas

- kotyol - sáros mélyedés

- köpéce - a molnárok 6-8 literes mérőedénye

- köszméte, pöszméte - egres

- kucu, cinnya - malac

- kupec - haszonleső, nyerészkedő

- kuruttyol - már korán reggel fent van

- lábtó, lajtorja, rétoja - létra

- lajbi - vékony kabát, ujjatlan mellény vagy rongyszőnyeg

 - laska - minden tésztafajta

 - lator - huncut, rossz

 - lefő - leizzad

 - lehetlesz - lehet majd

- leöltözik - levetkőzik

- ler - tűzhely sütője

- lesz - leendő (mint jelző)

- levonó - matrica

- lingár - szélhámos ember

- lipityóka - libikóka, mérleghinta

- lóca - pad

 - mackó - tréningnadrág

 - mákos bobájka - mákos guba

 - megkukul - megnémul, köpni-nyelni nem tud

 - megpeccent - megérint, megkoppint

- mensz - mész

- mihánst - mihelyst, amint, abban a pillanatban, hogy…

- mit - miért

- munkanélküli - munkaügyi központ (pl. megyek a munkanélkülibe)

- murkó - sárgarépa

- nagyszót hall - nagyot hall

- nyakóc - évszakhoz képest túl vékonyan, lengén öltözött

- nyíg - hisztizik

 - nyíratkozás - hajvágás

 - nyiszog - nyikorgásszerű hangot ad ki

 - nyivászta - cingár, sovány, alultáplált

 - oszt, osztán - aztán

- otthol - otthon

- öhön - slambuc, öreglebbencs, krumplistészta

- pacuha - rendetlen öltözékű

- pad - padlás (pl. felmegyek a padra)

- pályinka - pálinka és minden más rövidital

- part - emelkedő

- pászít - párosít

- paszuly - bab

- pecu - fészer

 - pihora - speciális túróstészta

 - plezúr, prezúr - varr, sebet befedő véralvadás

 - pokróc - mogorva, rossz természetű ember

 - popa - kenyér

- pőcsikél - alszik, szundít félálomban

- puhol, elpuhol, megpuhogat - megver

- pulya - gyerek

- púp - köldök

- rizsa - rizs

- rocska, zsajtár - vödör

- rüfög az idő - nagyon hideg van

- sergő - körhinta

- sezlon, sezlony - kanapé

 - sikákózik, sikángózik, sikárkózik - csúszkál, korcsolyázik

 - siló - szemes takarmány tároló vagy növények között lévő szennyeződés

 - sipka - sapka

 - sirbókol - siránkozik

- sivalló - éles hangot hallató, sivító, süvöltő

- spór, kutka - kályha, tűzhely, sparhelt

- süsü - kapucni

- süt - forró

- szalámi - minden felvágott (még a parizer is)

- szerkábol - mohón eszik

- szopornyika, szopornyikás - taknyos

- sztroska - vászonlepedő

- szütyő - tornazsák

 - tajiga - ekevas

 - talu - toll

 - tanál - talál

 - tanulatlan - nem csak az az ember, aki nem tanult, hanem az a tárgy is, aminek a használatát még nem tanulták ki (pl. tanulatlan kasza)

- tengeri, kukrica - kukorica

- tészta - minden sütemény

- tinálatok - hozzátok (pl. holnap megyek tinálatok)

- törek - növények között lévő szennyeződés

- tőlem - nálam (pl. magasabb tőlem)

- tőtike - májas-zöldséges-zsemlés töltelék, amit zacsóba raknak és levesben főzik meg

- trücköl, prüszköl - tüsszent

- tuhad - elakad, elszorul

 - tuskolás - zuhanyzás

 - vakoskodik, vaklál - rossz világítás mellett olvas, varr

 - váncog - kuncog

 - vánkos - párna

- vedér, vider - vödör

- vénség - okos gyerek

- verejce - pince

- vesztés - mérgezett vagy rossz ízű étel (pl. savanyú, mint a vesztés)

- világi - hatalmas (pl. világi barátok vagyunk)

- világol - nagyokat mond, kitalációkat beszél össze-vissza, rosszul hazudik

- zavadzál - alkalmatlankodik

- zsizsa - forró

- zsmurkál - szunyókál

 A dödölle a magyar konyha egyik tájjellegű, laktató étele. Régen a szegények eledeleként tartották számon. Magyarország egész területén ismeretes a dödölle, csak épp máshogy nevezik, vagy kissé másképp készítik el. A dödölle főtt krumpliból és búzalisztből gyúrt masszából készül. ropogós szalonna, piritott hagyma, tejfel.pirosarany.

A féhaj ajtó nélküli fedett épület falakkal,: fél hajlék, melynek három fala van, negyedik nincs, pontosabban ajtaja, kapuja nincs, hogy a szekér bemehessen; pévás: pelyvás, a szekeret tartották benne, meg az ekét és egyéb szerszámokat.

A kamrában vót a szuszék, abban tárolták a lisztet.

A parasztház

A ház tiszta szobájának kicsi ablaka az utcára nézett, a ház melegét télen a konyhára nyíló kemence adta, ami főzésre-sütésre fűtésre szolgált. A házba a tornácon vagy pitvaron át jutott az ember, ebből nyílt a kamra meg a tisztaszoba. A kamrában a szerszámok, a gabonatartó szuszék, liszt, kása, káposztás hordó, gyümölcs, ott függött rúdon szalonna, sódar, kolbász ha vót. A szálas gabonát a csűrbe, a tengeit a kassba rakták. A ház mögött vótak a kender és káposztaföldek, távolabb a dűlőkre osztott szántóföldek és rétek, azután a szőlő s esetenként az irtásföldek; a legelő közösre maradt, hasonlóképp, de már a földesúrtól korlátozottan, erdő, vizek, nádas.a nád- vagy szalmafödeles házak egyszerűbbek voltak, faluk sárral tapasztott vesszőfonatból készült, s gyakori volt a kémény nélküli füstös konyha. Hogy a házhoz disznóólnál egyéb rendszerint nem csatlakozott, még nem jelentette a megtelepedés szűkre szabottságát. A csűr hiányzott a szálas terményt a szabad ég alatt tartották, mint ahogy a szem nyerése is a nyílt szérűn, nyomtatással ment végbe, s aztán földbe ásott vermekben raktározták.A család öltözete legnagyobbrészt a háznál készült, hiszen a paraszti gazdaságban megtermett minden ruhafélének az alapanyaga. A kenderből, esetleg lenből a fehérnép szőtte s varrta az alsóneműt; a férfiak a kék inget kedvelték. Mente és lábravaló a juhok gyapjából készült, gyakran durva abaposztóból; köpönyegnek az ujjas szűr járta, de kivált szegényebb ember gyapjas juhbőrből készült ködmönnel is beérte. Fejrevalóul hegyes posztósüveg vagy bolyhos fekete kucsma szolgált. Mesterember segítségéhez csak a magas szárú fekete, esetleg sárga vagy piros csizma elkészítésénél s esetenként a kender- és gyapjúfonál megszövésében fordultak. Térdig érő csizmát télen az asszonynép is viselt, többi ruhája ugyancsak a háznál készült, hálós főkötőjét is maga csinálta. Mindenestül a gazdaságból került ki az élelemrevaló. Döntő szerepet játszott az étkezésben a húsféle: szalonna, sonka, kolbász, hurka, disznóhús, baromfi, azután a mindennapi kenyér, a főzelékfélék közül a káposzta, kedvelték a hagymát. De tehéntejjel ritkán élt a magyar paraszt, véteknek tartotta azt a borjú elől elvenni, mint ahogy a borjút levágni sem volt hajlandó. Vaj is inkább csak azért készült a parasztháznál, hogy megadhassák, amit a földesúr követelt. Juhtartó gazdák foglalkoztak sajtkészítéssel. A húsfélével való ellátás elsősorban a sertéshizlalásra épült, a ház melletti ólban moslékon, korpán, ocsún, szedett makkon s mindinkább kukoricán is, ősztől fogva minden háznál hizlaltak disznót. A szalonna nélkülözhetetlen volt a háztartásban, sózott füstöletlen szalonnát vitt magával a legelőre a pásztorember is. Elterjedt mondás volt: „szalonnás káposzta Magyarország címere”. Hírben, fontosságban nem maradt mögötte a parasztasszony sütötte kenyér sem. Mindennapra rendszerint a kétszeresnek (búza és rozs keverékének) lisztjéből készültnem hiányzott az ételek közül a kása, ünnepi alkalomra (esküvő, keresztelő, halotti tor) a pogácsa, a lepény, esetenként a rétes sem. Sok főzelék és gyümölcs nem került az asztalra, viszont, már csak a többnyire rossz vizek miatt is, az innivalók között fő helyet foglalt el, szinte kiegészítő tápláléknak számított a bor.A magyar parasztot középtermetű, zömök, napbarnított embernek írják le, bajuszt viselt, szakállát borotválta. Mindennapja kemény munkában telt el kora tavasztól késő őszig. Kivált a nyugati megyékben és a Felvidéken súlyos robotteher nyomta vállát. A fő mezőgazdasági munkára alkalmas időből a javát a földesúr szolgálatára kellett fordítania, dűlők szerint szétszórt szántóföld-darabjaira alig jutott belőle, annyival is kevesebb, mert hagyományos szokás szerint az egyes munkákat a hold járásához kellett igazítani. Mást, jobbat és másképp alig termeszthetett, mint dűlőbeli szomszédai, hiszen a faluközösség rendszabása szerint aratás után a tarlót, majd az ugart át kellett engednie a falu közös nyájai legelőjéül. De nem sarkallta több és eredményesebb munkára az sem, hogy gabonatermésének, bárányainak, méhrajainak ötödrészét úrnak és papnak kellett beszolgáltatnia. A néphit különben is azt tartotta, hogy bő termés, sovány esztendő, dögvész mind Isten áldó illetőleg sújtó kezének a műve, tevékeny emberi hozzájárulás és védekezés vajmi keveset változtathat rajta. S ha a robottal való túlterhelés közepette s a kötött gazdálkodás keretében mégis sikerült egy földdarabot nagy munkabefektetéssel termékenyebbé tennie, nem lehetett biztonságban felőle, hogy földesúr, esetleg paraszt kiskirály nem teszi-e rá majd a kezét. Így aztán a szegény ember nem ritkán arra a keserű bölcsességre jutott, hogy minek fáradjon, mikor nem lesz belőle semmije; ha nem dolgozik, akkor is ez az eredmény, s nem vehet el tőle senki semmit. S ahogy a népesség gyarapodott, a törpebirtokosok s a zsellérek száma még inkább nőtt, kellő földhöz egyre kevesebben jutottak. Egy-egy paraszt földjének átlaga mindinkább fél jobbágytelek nagyságúra csökkent. Az ehhez tartozó, országos átlagban mintegy 6 hektárnyi szántóföldön ha az elvetett mag négy és félszeresnél többet nem termett, nézhette a parasztgazda: hogy rója le a kilencedet és a tizedet, lássa el a kenyérrel a beszállásolt katonát, s maradjon neki elég vetőmagra, családja ellátására s valami még eladásra is –, hiszen bármennyire is magára a falunak határára, a maga művelte s a közösen használt földekre kellett alapoznia megélhetését, időnként mégis csak be kellett szereznie kívülről valamit. S főképp pénzbeli terheit fedeznie kellett valaminek áruba bocsátása révén. S végképp felborult gazdálkodásának egyensúlya, ha rossz esztendő következett, amilyenről a források sűrűn hírt adnak. Fokozottan helyt kellett állnia tehát a gazdaasszonynak is a házban és a ház körül. A begyűjtött termés elhelyezése, tisztán tartása, kártevőktől való megóvása, a velük való gazdálkodás, a család élelemmel, ruhával való ellátása, az aprójószággal törődés, kerti munka mind rá hárult. A gyermeknevelés is az ő gondja volt. Fiút, lányt zsenge koruktól munkához szoktattak, eleinte libaőrzés s más pásztorkodás volt a dolguk. A fölcseperedő fiú aztán fokozatosan a mezei munkába is bekapcsolódott, már a szántás-vetésben is segítségére volt apjának. Lányát pedig a parasztasszony a háztartás, s fonás és a szövés munkáiba vonta be. Úgy tartották, azért is szorosan munkára kell fogni s lehetőleg minél előbb, már 14 éves koruktól fogva férjhez adni a lányokat, hogy házasságon kívül gyermeket ne hozzanak a világra. Szégyennek tekintették, ha a lány pártában marad.

Vallás, olvasás, mesék

A hagyományos közösségekben élő parasztemberek vallásos elképzeléseinek kialakulásában mindenekelőtt a  szülői háznak, a családban élő öregek meséinek, az iskolai hitoktatásnak, a templomi szertartásoknak és a különböző olvasmányoknak volt szerepe, a Bibliát és a bibliai történeteket miséken vagy istentiszteleteken vagy otthoni összejöveteleken ismerték meg. A hétköznapi élet minden területét áthatotta a vallásosság. Már gyermekkorban megtanultak imádkozni, először a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a reggeli, esti, valamint az étkezések előtti imádságokat, azaz az asztali áldást. Ezután megtanulták a Hiszekegyet és az Úrangyalát. A vallási kérdésekben való elmélyülést a kötelező hittanórák is segítették, a hittanóra a legfontosabb tárgynak számított az alapfokú iskolákban, ahol a katekizmus kérdéseiről hallhattak, megismerhették a bibliai történeteket. Természetesen az első áldozásra és bérmálkozásra készülő gyerekeket külön is oktatták, és a házasulandó pároknak is el kellett járniuk oktatásra a paphoz. És mivel a gyermekek egészen kiskorúktól kezdve jártak misére és istentiszteletre, felnőtt korúkra egészen jól tudtak tájékozódni a vallás kérdéseiben, ismerték egyházuk szertartásrendjét, a gyakori énekeket, a Bibliából felolvasott részleteket.a vallásos ismeretterjesztésben ponyvanyomtatványokkal, imakönyvekkel, jámbor olvasmányokkal is számolni kell. A népi hitvilágban egymás mellett éltek a hivatalos, tételes vallás tanításai a pogány eredetű képzetekkel, Isten, Szűz Mária, Szent Vendel mellett, hittek az ördögben, a boszorkányokban, a lidércekben. Gyóntak, de éltek a ráolvasás, a rontás, a szemmel verés erejében. A katolikus parasztság szemében a legfontosabb személy maga az Isten volt, akit nagy szakállú, jóságos öregembernek képzeltek el, míg szemükben Jézus Krisztus volt az emberarcú Istenség. Úgy képzelték el, hogy Isten a jót megjutalmazza, a vétkest megbünteti, és a betegség is Isten büntetése. A Szentlélek túl elvont volt a parasztság számára, ezért nem kapott különös szerepet a paraszti vallásos gondolkodásban.A régi parasztemberek szerint a munka semmit sem ér, ha nincs rajta Isten áldása: például búzaszentelő körmenet vagy közös imádkozás a Szent-Orbán szobornál. A parasztok között elterjedt volt az a szokás, hogy a szántás első fordulójánál az olvasót az eke szarvára akasztották és imádkoztak. Kézzel keresztet rajzoltak a kenyérre, mielőtt megszegték, ugyanis mint Krisztus testét tisztelték. A vallás a paraszt mindennapjainak akaratlanul is szerves része volt, a köszönéstől kezdve a munkavégzésen át az imádkozásig. A tradicionális társadalmakban az emberek hittek a természetbeni erők létezésében, ez pedig az egyházi ünnepek megtartását erősítette, egyre szélesebb körben terjedtek az egyházi ünnepekhez kapcsolódó népszokások (húsvét, karácsony). Ezzel összefüggésben terjedtek a körmenetek, a búcsújáró helyek, a szent kultuszok, kalendáriumokból, álmoskönyvekből, ima- és énekeskönyvekből jelentettek meg, illetve a Bibliából.  a parasztok között az imakönyv volt a legelterjedtebb könyv.Az összes magyar nyelvű kiadvány 98%-a vallásos könyv volt, de a vallásos irodalom mellett, a jog és a politika, a történelem, a földrajz, a természettudomány és műszaki ismeretek és a szépirodalom területéről is akadtak könyvek. Ebből valószínűleg a vallásos könyvek és kalendáriumok jutottak el a parasztsághoz. A vallásos könyvek nem az önálló olvasás, sokkal inkább a felolvasás által jutottak el a parasztsághoz a tollfosztóban, tengeri morzsoláskor, baráti összejöveteleken. Legtöbbször ugyanazt olvasták, ezáltal rögzültek az ismeretek. 

Dédnagyapám meg a drótostót esete

Dédnagyapám mesélte, hogy az öregapjával eset meg egy csuda eset. A szülők gyakran azzal ijesztgették a gyerekeket, hogy „ha nem fogadsz szót, odaadlak a drótostótnak. Egyszer egy drótostót ember jött a faluba echós szekérrel árult az mindent; kapircsot, lajbit, mentét, cihát, talupárnát, krajszonyt(lábas), abba főztük az öhönt, zománcos tepsit a lerbe, fazikat, lábost, cserép szilkét, csimmát, mindenféle culát, findzsát vagy fanglit,(plébögre), bádogot, abba melegítettük meg a teát. A vándor iparosok, mint a drótostót csak ősz végén tértek vissza a vándorlásaikból, és csupán akkor vettek részt a családjuk életében. A drótostótok többsége becsületesen hazavitte a pénzét, és általában is tisztességes szakemberként viselkedett, hiszen sokkal jobban járt, ha barátként fogadták őt a településeken, és nem ellenszenves idegenekként. Amikor megérkeztek egy-egy utcába, hangos éneklő mondatokkal adták az ott lakók tudtára, hogy mindenféle lyukas edényt, törött cserepet megjavítanak. Sőt, még kisebb játékok készítésére is vállalkoztak. A drótostótok közül idővel többen is tisztes vagyonra tettek szert, amelyből akár már boltot is nyithattak, vagy más módon léphettek tovább a fém-szakmában. A rossz pulyák mind elbújtak a szénaboglyába előle, nehogy apjuk oda adja üket. A szegényemberek megjavíttatták vele a kerámia- vagy fémedényeket, amelyek elrepedtek vagy kilyukadtak. Az emberek többsége ugyanis hosszú évszázadokon át akkora szegénységben élt, hogy a kicsorbult vagy összetört edényeit nem tudta volna újjal pótolni, az olcsón dolgozó drótostótokat azonban mindenütt meg tudták fizetni. Kijavította a pléj edényeket amik kilyukadtak, megjavította csimmát is ha lyukas vót. A drótostót törött cserépedények és lyukas fémedények javításával foglalkozó vándoriparos volt. Ült a szekéren oszt „Fazikat fótooznyi”, „drótoznyi-fótoznyi” kiáltással járta a falvak utcáit. Az edényfoltozók között a felvidéken élő tótok mellett gyalogosan űzték ezt a mesterséget a vándor cigányok is, akik szerszámaikat, a munkájukhoz szükséges anyagot hátukon faládában hordták, de ez már egy másik történet. A drótostótok jellegzetes ruházata volt a széleskarimájú kalap és a bocskor, ezek már módosabbak vótak, bár alig látszott rajtuk.  Estefelé ért a falu végére fáradt vót, oszt bekérecckedett öregapámhoz éjszakára, mondta hogy jól megfizeti oszt mutatta a pénzit. Azt sugta öreganyám hogy, be ne engedje kend, megöl minket reggelre. Az öreg erre azt mondta sok náluk a pulya plafonig ér, nincs helyünk a házban. Megalszok én az istállóban is gazduram, csak hagy maradjak itt icakára. Nagy dünnyögve, oszt beeresztette a pajtába, a lovak szalmáján elaludhat. Reggel korán elment a tót miután jól megfizette a szállást. Osztán ha Királyhelmecen járnak, keressék a drótostótot, ott engöm mindenki jól ismer, oszt szállást adok maguknak ingyér. Hogy hogy nem eccer úgy hozta sors, hogy öregapámék elmentek a Királyhelmeci vásárba, oszt mondta az öreganyám, nizzük má meg kiféle miféle ez a tót, hun lakik. Megkérdezték hát ténleg ismerték egy szép nagy cseréptetős téglaházhoz irányították üket, ahun még a kapufélfa is faragott vót. Ez a tót még Királyhelmecen is a módosabbak közzé tartozott, úgy őtözött mint egy kisbíró. Meglátta üket oszt beinvitálta, a ház belülről még szebb vót mint kivülről, a két Demecseri forgatta a fejét a csudátul, le se mertek ülni, pedig igen csak kérlelték üket. Na lényeg ott háltak a tisztaszobában, úgy mint a királykisasszony a kastélyban. Pár hónap múlva megint gyütt a tót Demecserbe, oszt megemelte kopott kapját úgy köszönt az öregapámnak, aki azon nyomban a lovak elé állott, oszt sehova nem engedte a tótot amíg, meg nem ebédel nálunk. Persze ott is aludt a tisztaszobába, nem számított a fótos köpenye, szakadt kalapja ütött-kopott csimmája. Még bort is hozatott öregapám a kolocsmából neki. Tanulság, ne ítélj meg senkit a külseje alapján, mert gyakran a kopott gúnya alatt találsz tisztalelkű embert. A parasztok meséi történetei olyan néprajzi, történeti, szociológiai források, amelyek egy-egy kor, egész társadalmi osztály élet- és gondolkozásmódjának mélyebb megismerését biztosítják.

Juhtartás Demecserben (Bariló)

 A falvak juhtartó gazdái egy vagy több juhnyájat adtak össze. Ha sok juhot tartottak, akár utcánként vagy falurészenként különítették el a nyájat. Külön legeltették a tavasszal ellett fejőjuhokat (fejőnyáj) és a meddőket. Az napi kétszeri, ritkábban háromszori fejés és a tejfeldolgozás miatt sok volt a munka. A közös nyájak mellé juhászt (nyájjuhász, bács, bacsó, fejősjuhász) fogadtak. Ha nem bíztak a juhászban, akkor előfordult a soros őrzés is, amikor a tulajdonosok sorban egymást váltva őrizték a nyájat. Az élelmes juhász, ha el tudta titkolni a bárány születését, akkor a kellő időben egy egész fejlett juhot tudott ellopni a gazdától. Ha nem tudta elrejteni, akkor levágta a kisbárányt a saját családjának. Az ellopott tejről nem is beszélve. Az uradalmak pedig kommenciós juhászokat fogadtak. Az ezeréves legelőket ősgyepnek hívták. A hegyvidéki és jobbára a dombvidéki juhászok tavasztól az őszi beszorulásig rendszerint itt tartózkodtak, a sík vidéki, még inkább a pusztai legelők azonban a nyár végére általában kiszáradtak. Ezért ez utóbbi területeken kiegészítő legeltetési lehetőségeket is kellett biztosítani. A területet sorban legeltették, hogy a megjáratott területen a fű regenerálódni tudjon. a gyeplegelők kiszáradása miatt a gabonafélék aratását követő tarlószabadulás után a juhnyájakat – ha arra lehetőség volt – tarlólegelőkre hajtották. a gazdák is jól jártak mert meg lett trágyázva a főd, Itt az elhullott kalászok és magvak, illetőleg a felszabadult és felnövekedett gyomnövények, például a tarlófű nyújtott gazdag legelőt.  Ha a szükság úgy hozta a kanálispartja is megtette vagy az akácerdő is. A Rétköz nagy káposztásföldjein a nyírségi juhosgazdák őszöltek, sőt teleltek. A szénakaszálás befejezése után, a nyár második felétől juhokat legeltethettek a kaszálóréteken is. Ősszel, ha felfagyott a föld, ráhajthatták a juhnyájakat az őszi vetésű gabonaföldekre is. A nyaraltatáshoz lécka, kunyhó esztena volt a Rétközben. Az eszterna vesszőből font, szétszedhető kerítésből álló, hordozható juhkarám vót. A legelőkön tartózkodó juhok itatását a rendelkezésre álló lehetőségek szabták meg. A legelőkön a napi legeltetést úgy tervezték meg, hogy a szükséges időben érintsék a természetes itatóhelyeket, vagy a gémeskútat. A szamár vót a juhász biciglije, de volt ahol kis taligát húzott. A juhokat tavasszal, rendszerint Szent György-napkor (április 24.), ritkábban József-napkor, vagy május elsején hajtották ki (kiverés) a határ kijelölt, rendszerint rosszabb, más állatok részére nem vagy nehezen hasznosítható gyeplegelőire, a korábbi századokban, a nyomásos határhasználat esetén az ugarra is. Persze a legjobb juhlegelőnek a rétek mezők illetőleg a puszták apró füvét tartották. A juhászok nem igen tudtak írni olvasni számolni, így a botjukon lévő rovátkák segítségével ellenőrizték az állatálományt.

„Rusticus est quasi Rind, nisi quod sibi cornua desint.” 

A paraszti élet örök körforgás, a tavaszi vetés, a nyári érlelés, az őszi betakarítás, a téli nyugalom.

A napi életre lebontva, lefekvés a tyúkkal ébredés a kakassal, állatetetés, itatás, almozás, ganézás, reggeli,  munka a földön, ebéd, munka a mezőn, vacsora, állatok ellátása, lefekvés a tyúkkal. Az ételnek való alapanyagokat a szántóföldeken, a konyhakertben, a gyümölcsösben termelték meg, a ház körül pedig állatokat tartottak. A háztartásokban nem volt se hűtőszekrény, így be kellett osztani a napi, heti adag ételt, például kenyeret csak hetente egyszer sütöttek, és a tartósításnak is sokféle fortélyát ismerték (pl. savanyítás, szárítás, füstölés). Miután mindez nagy munkával járt, a munka rendjét jól meg kellett tervezni.  Az évszakok váltakozása meghatározta, hogy mely munkafolyamatot mikor kellett elvégezni.

A tavasz az előkészítés (szántás, vetés, ültetés, palántázás), majd a növelés és gondozás időszaka. A nyár és az ősz eleje a betakarításé. Minden élelmet és alapanyagot ekkor hordtak be a földekről, kertekből, hegyekről, vizekről. Az ősz vége és a tél az elraktározás, a feldolgozás ideje. Így tehát a gazdasági év

ritmusa határozta meg az életmódot: egy éven belül változott, hogy mennyi munka és mennyi pihenési lehetőség adódott. Munka után édes a nyugalom mondta nagyanyám. A dolgos napokat azonban néha (hetente egyszer, vasárnap mindenképpen) felváltotta az ünnepnap. Munka és pihenés, hétköznap és ünnep határozottan elvált egymástól. Emellett minden ünnepi alkalomnak megvolt a maga menete:

a készülődés szakasza (testi-lelki felkészülés, a környezet előkészítése), a kiteljesedés, tetőpont befelé fordulás, szertartások, meghittség és a levezető szakasz közös étkezés, mulatság. Az élet ritmusára az egyházi év ünnepei is hatottak. A legnagyobb egyházi ünnepeket és a mulatságok (farsang, lakodalmak) idejét meghatározták a húsvétot és a karácsonyt megelőző böjti időszakok. A pirosbetűs – vasárnap és

keresztény szentekhez fűződő – napok ünnepi idejét a kalendáriumokban olvashatták, a kötelező dologtiltó napok betartása pedig íratlan szabály volt. Aki ezeket megszegte, azt a közösség megszólta, figyelmeztette vagy büntette. Az ünneplések sorában fontos eseményt jelentett a nagy, közös munkákat lezáró ünnep és mulatság: aratókoszorús felvonulás, szüreti bál, disznótor. Ezek mellett jelentősek voltak az egyén életét érintő emberi életfordulók rítusai* (pl. keresztelő, lakodalom) is. A városiasodás és a falusi közösségek felbomlásával megváltozott az életmód és átalakultak az ünnepi alkalmak. Az egyén került a középpontba a közösség helyett, ezért nagyobb szerepet kapnak ma a szűk családi körben tartott

születés- és névnapok, vagy a személyhez kötődő kiemelt események. A közösségi ünnepek színhelyévé a különféle intézmények – óvoda, iskola, munkahely – váltak.  Mai életünket, napjainkat a természet változása kevésbé határozza meg. Téli estén, sötétedés után világítás mellett közlekedhetünk az utcán, korcsolyázhatunk, olvashatunk, főzhetünk. Nyáron is, télen is ehetünk szinte bármit: a zöldség megterem a fóliasátorban, a gyümölcsöt elhozzák távoli országokból vagy kivehetjük a fagyasztóból. A boltban minden ruhát és ételt megkapunk. A napi élelem megléte már nem attól függ, hogy milyen volt az időjárás, elfagyott vagy elrohadt a termés, elhullott az állat valamilyen betegségben, vagy éppen a medve vagy farkas vitte el az udvarból.  A vallásosság, a rítusok helyett nagyobb hangsúlyt kapnak a külsőségek, mint például a díszítés vagy az öltözék. 

A gazdasági év legfontosabb szakasza a nyár és az ősz eleje. A megfelelő tavaszi előkészítés után legfőképpen az időjáráson múlt, milyen lett a termés. Nem jött-e fagy a virágzó fákra, nagy eső az érett gabonára vagy jégverés a gyümölcsre, a megnövekedett zöldségfélékre és a szőlőre. Vajon férgek, lisztharmat vagy más kártevők nem tizedelték-e meg a szépen gondozott termést? Nyáron megkezdődött a

nagy betakarítás, ami őszig tartott. A legjelentősebb, egész közösséget megmozgató munka az aratás*

és a szénakaszálás* volt.Fontosnak tartották, hogy mindent a maga idejében gyűjtsenek be, a munkákat megfelelő időjárási körülmények segítsék és, hogy minden egyes kalászt, minden szem gyümölcsöt

behordjanak, mielőtt az első

talajmenti fagy bekövetkezikŐsz derekára megteltek a kamrák, a pincék és a padlások. A nyár tehát sok munkával telt, pihenésre, ünneplésre

nemigen maradt idő, ezért nem is bővelkedik szokásokban gazdag jeles napokban, ünnepekbenAz ősz legjelentősebb közösségi munkaalkalma a szüret volt,

melyet a nyári, közös munkákhoz hasonlóan kalákában*,

egymást kölcsönösen segítve végeztek. Mint minden nagy

munkát, az aratást és a szüretet is táncos mulatsággal,

bállal zárták. Így vált ünneppé a munka lezárása, és eljöhetett végre a kevésbé megerőltető feladatok és a pihenés időszakaMiután minden bekerült a szabad ég alól az udvarokba, a gazdasági épületekbe, megkezdődhetett az alapanyagok feldolgozása: az ételek télire való elkészítése, tartósítása (befőzés, savanyítás, szárítás,

aszalás), és a ruhának való kender és len előkészítése a téli szövésre.Aratás: a gabona betakarítása, az egész közösséget megmozgató, együtt végzett munka. Történhetett sarló vagy kasza segítségével. A sarlóval történő aratás többnyire asszonyi munka volt, de a 19. század végére háttérbe szorult. A helyét a korábban csak a fű levágására szolgáló kasza vette át, ezt már férfiak használták.

Szénakaszálás: a kaszálás a paraszti munkák legfontosabbjai közé tartozik. A széna a szárított zöldtakarmány, mely elsősorban

a háziállatok tápláléka volt. Főként a téli időszakra gyűjtötték be, amikor az állatok az istállóban tartózkodtak. Szénatartókban vagy az

istálló padlásán tárolták.

Kaláka: olyan társasmunka, amikor a közösség tagjai, csoportjai egymásnak kölcsönösségi alapon, szívességből segítenek, főleg

nagy munkák (kaszálás, házépítés) esetén. Nagyobb társaságban, szórakozással kiegészítve dolgoznak ilyenkor.

A gazdasági év legfontosabb szakasza a nyár és az ősz eleje. A megfelelő tavaszi előkészítés után legfőképpen az időjáráson múlt, milyen lett a termés. Nem jött-e fagy a virágzó fákra, nagy eső az érett gabonára vagy jégverés a gyümölcsre, a megnövekedett zöldségfélékre és a szőlőre. Vajon férgek, lisztharmat vagy más kártevők nem tizedelték-e meg a szépen gondozott termést? Nyáron megkezdődött a

nagy betakarítás, ami őszig tartott. A legjelentősebb, egész közösséget megmozgató munka az aratás*

és a szénakaszálás* volt.Fontosnak tartották, hogy mindent a maga idejében gyűjtsenek be, a munkákat megfelelő időjárási körülmények segítsék és, hogy minden egyes kalászt, minden szem gyümölcsöt

behordjanak, mielőtt az első

talajmenti fagy bekövetkezikŐsz derekára megteltek a kamrák, a pincék és a padlások. A nyár tehát sok munkával telt, pihenésre, ünneplésre

nemigen maradt idő, ezért nem is bővelkedik szokásokban gazdag jeles napokban, ünnepekbenAz ősz legjelentősebb közösségi munkaalkalma a szüret volt,

melyet a nyári, közös munkákhoz hasonlóan kalákában*,

egymást kölcsönösen segítve végeztek. Mint minden nagy

munkát, az aratást és a szüretet is táncos mulatsággal,

bállal zárták. Így vált ünneppé a munka lezárása, és eljöhetett végre a kevésbé megerőltető feladatok és a pihenés időszakaMiután minden bekerült a szabad ég alól az udvarokba, a gazdasági épületekbe, megkezdődhetett az alapanyagok feldolgozása: az ételek télire való elkészítése, tartósítása (befőzés, savanyítás, szárítás,

aszalás), és a ruhának való kender és len előkészítése a téli szövésre.Aratás: a gabona betakarítása, az egész közösséget megmozgató, együtt végzett munka. Történhetett sarló vagy kasza segítségével. A sarlóval történő aratás többnyire asszonyi munka volt, de a 19. század végére háttérbe szorult. A helyét a korábban csak a fű levágására szolgáló kasza vette át, ezt már férfiak használták.

Szénakaszálás: a kaszálás a paraszti munkák legfontosabbjai közé tartozik. A széna a szárított zöldtakarmány, mely elsősorban

a háziállatok tápláléka volt. Főként a téli időszakra gyűjtötték be, amikor az állatok az istállóban tartózkodtak. Szénatartókban vagy az

istálló padlásán tárolták.

Kaláka: olyan társasmunka, amikor a közösség tagjai, csoportjai egymásnak kölcsönösségi alapon, szívességből segítenek, főleg

Számos kisebb lélegzetű közös munkára is sor került: a tollfosztást és a kukoricafosztást meséléssel, énekléssel tették vidámabbá. Ezek az összejövetelek alkalmat adtak baráti, családi együttlétre, sok játékra, és a fiatalok közötti ismerkedésre is. A farsangon kívül ekkor kerülhetett sor a lakodalmak megtartására is.

Ahogy egyre hidegebbre fordult az idő, és a dér már megcsípte a füvet, meg kellett kezdeni az őszi szántás és vetés

munkálatait, hogy a hó alatt pihenő magok tavasszal újult erővel kizöldüljenek majd.

 „…de már ősszel, számadáskor, az az ember, ki beszámol.”

Az őszi időszak legjelentősebb gazdasági eseménye az állatok legelőről való

behajtása volt. A pásztorok munkája az elszámoltatással véget ért. E jeles

napok (Vendel vagy Dömötör) nagy mulatságra is okot adtak: a pásztorokat

megvendégelték a gazdák, és gyakran tartottak búcsút* vagy állatvásárt is.

„Gyújtottam gyertyát…”

Az ősz az elmúlást jelenti a természetben, ezért a katolikus mindenszentekkor* és másnap a halottak napján emlékeznek az emberek elhunyt hozzátartozóikra. Ilyenkor a község szegényeinek ételadományt, úgynevezett alamizsnát* osztottak, emellett rendbe tették a sírokat, és gyertyát gyújtottak a már nem élő szeretteik emlékére. A halottak napja

hetében (halottak hete) tilalom vonatkozott bizonyos munkákra, a mulatságokra, sőt lakodalmakat sem tarthattak ekkor.

Kukoricababák

Pál István, pásztorfurulyás és dudás

Gyertyák

Szüreti mulatság (Néprajzi Múzeum)

Olvasd el az alábbi bejegyzéseket, amelyeket

egy kéziratos bukovinai székely Halottas énekeskönyvben talált Zsók Béla! Mit gondolhatott

az életről és a halálról az, aki beleírta? 

nagy munkák (kaszálás, házépítés) esetén. Nagyobb társaságban, szórakozással kiegészítve dolgoznak ilyenkor.

„Amilyen az életed, olyan lesz az ítéleted.”

„Ifjak készüljetek, vének készen legyetek.“

 „Isten félelmével jár Isten áldása, anélkül

haszontalan ember fáradsága

Tollfosztás: kalákában végzett munka, melynek során a toll „száráról” kézzel lehúzzák a libatoll puha részét. Csak nők vehettek

részt rajta, a legények látogatása pedig tréfálkozással, hagyományos alakoskodással, felfordulással járt.

Búcsú: a falu templomának ünnepe, tehát annak a szentnek a napja, akinek tiszteletére a templomot felszentelték. Magyarországon

a legtöbb templomi búcsút a termés betakarítása utáni hónapokra tették.

Mindenszentek – November 1.: eredetileg azoknak a halott lelkeknek, szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem

emlékezik meg. Egyházi ünnep, melyhez a halottakra való emlékezés szokása kapcsolódik.

Alamizsna: adomány vagy egyéb jócselekedet, mellyel felebarátunk szükségén enyhítünk. A halottak hetében szimbolikusan az elhunyt lelkek üdvösségéért, tiszteletük miatt osztják, főleg szegény embereknek

Ősszel porba, tavasszal sárba kell vetni.”

„Annyit ér  mint halottnak a csók.”

„Ha kenyér van, minden van.

„Ki, mint vet, úgy arat.”

Elfogy mint a gyertyaszál.“

Az advent* az egyházi év kezdeteként az igazi tél beköszöntét is jelenti. Az András naphoz legközelebb

álló vasárnappal kezdődik, ami egyben a Jézus születésének tartott, december 24-ét megelőző negyedik vasárnap is. (Advent első napja nem kötött, november 27. és december 3. között mozog). Advent

„eljövetelt” jelent, azaz Jézus születésére való várakozást, készülődést. Ez a négy hét a húsvéti nagyböjthöz hasonlóan számos tilalmat tartalmazott, de ugyanakkor az egyik leggazdagabb jósló, mágikus

cselekedetekkel* kísért időszak is volt.

A kenyéren és a boron kívül a hús jelentette a legalapvetőbb táplálékot. A disznóölés olyan társas munka, mely fontos része volt az önellátó életmódnak, hiszen egészen nyár elejéig biztosította az étkezés alapanyagait. A tartósítás

által a húsétel fogyaszthatóvá vált egészen tavaszig. A munka végét vidám, közös étkezéssel, a disznótorral zárták le.

Az emberek, állatok behúzódtak, így több idő maradt a családi együttlétre, a közös munkák révén a társas összejövetelekre. Ma

is tapasztalhatjuk, hogy a téli nappalok egyre rövidebbek, korábban

kezd sötétedni, ezért a ház körüli

munkák nagy részét még világosban tanácsos befejeznünk. Az elektromos világítás elterjedését megelőzően az

emberek a fűtött házban, gyertyafény vagy petróleumlámpa mellett dolgozgattak,

miközben beszélgettek, meséltek, énekeltek, így múlatták az időt.

„Luca-Luca kitty-kotty, nénémasszony litty-lotty…”

A tél eleji időszakot gazdagon tarkítják jeles napok, melyeknek nagy része egyben termény-, idő-, és férjjóslásra is

alkalmas (András, Luca, Borbála). Számos naphoz azonban az analógiás (hasonlóságon alapuló) mágia* gyakorlata is kapcsolódik: a következő évi egészséget, bő termést vagy a gazdagságot szándékozták ezekkel befolyásolni.

Disznóölő Szent András“ – nemcsak a mulatságok idejének zárója, hanem az egyik legfontosabb gazdasági tevékenység, a disznóvágások kezdő napja is volt.

Kolbász

A disznó bontása

Te mit gondolsz? Milyen munkát tudnál otthon végezni gyertyafénynél?

Advent: a karácsonyra, Jézus (a fény) megszületésére való előkészületek ideje, az András naphoz (november 30.) legközelebb eső

vasárnappal kezdődik.

Mágikus cselekedetek: mozdulattal, szóval, tárgyakkal kísért hiedelemhátterű cselekmények. Az is annak számít, ha valamit

meghatározott időben és céllal tudatosan nem csináltak (pl. tiltott munka meghatározott napokon). Ezek a tabuk.

Analógiás (hasonlóságon alapuló) mágia: alapelve a „hasonló hasonlót hoz létre“ gondolat; úgy vélik, valamiféle cél eléréséhez elegendő az eredeti cselekvés utánzása (pl. valaminek az elmulasztásához visszafelé számolni

Luca napján nem volt szabad varrni, nehogy „bevarrják a tyúk fenekét”, vagyis nehogy elmaradjon a tojásszaporulat,

ami nagyon fontos tápláléknak számított. A házról-házra járó lucázók jókívánságaikban is a bőséget, a termékenységet fogalmazták meg: „Annyi csibéjük legyen, mint égen a csillag, réten a fűszál! Annyi kolbászuk legyen, hogy kerítést lehessen belőle fonni!”

„Halljátok, új hírt mondok....“

Az időszak legjelentősebb eseménye a karácsony. Ahogy az adventi rákészülés, úgy a karácsonyi ünnepkör is hosszabb időszakot takar. Egészen pontosan

12 napból áll, december 25-től január 6-ig, Vízkeresztig tart. Szinte minden napra jutott Krisztus születését dicsőítő (betlehemezés, kántálás) vagy jókívánságokat tolmácsoló, egészségvarázsló (regölés, aprószentekelés, harsogtatás),

illetve névnapköszöntő (János, István) házaló szokás. A karácsony Jézus születésére való emlékezés ünnepe, melyet számos szimbolikus tárgy és cselekedet

kísért. Az ünnep középpontjában eredetileg nem az ajándékozás és a karácsonyfaállítás, hanem a bensőséges

ünneplés állt, amit Jézus, a fény eljövetele miatt tartottak.

A karácsonyfa elődje a „termőág“, máshol a „világabroncs“

volt. Karácsony vigíliája* családi körben, meghatározott

étkezési renddel járt. A böjtös vacsorán jelképes jelentéssel bíró mézet, diót, fokhagymát, almát és főleg mákos

gubát vagy valamilyen sült tésztafélét fogyasztottak.

Az utána következő napokat a faluban nagy jövés-menés, vendégeskedés és sokféle énekes szokás jellemezte.

Az év végét még 100 éve is csöndesebben ünnepelték, mint ma szoktuk. Szokások

és hiedelmek szempontjából az újév első napja volt igazán jelentős, mert úgy tartották, hogy az aznapi tevékenységek, látogatók meghatározzák az egész év kimenetelét. A karácsonyi időszakot Vízkereszt, Jézus megkeresztelésének emléknapja zárja. Ekkor tartották a háromkirályjárást* és a házszentelést, de egyben az ünnepi pihenőnapok, vendégeskedések végét is ez jelentette.

A karácsonyi asztalra terített ünnepi abrosz különleges jelentéssel bírt. A rajta összegyűlt morzsát

(karácsonyi morzsa*) nem dobták ki, hanem belekeverték az állatok takarmányába, hogy megóvja

őket a betegségtől.

Magát az abroszt pedig a búza vetésekor „vetőabrosznak” használták, hogy áldásos legyen a termés, „szapora legyen a búza”.

Háromkirályok (Néprajzi Múzeum)

Karácsonyi asztal

Te mit gondolsz? Szoktál-e az év első napján fogadalmat tenni az új évre?

Karácsony vigiliája: december 24., karácsony előestéje, böjtje.

Karácsonyi morzsa: a karácsonyi asztal tartozékaként jelentős volt a szerepe különféle mágikus eljárásokban, elsősorban emberi vagy állati betegségek füstöléssel való gyógyítására, a gazdaság termékenységének növelésére.

Háromkirályjárás: általában Vízkeresztkor a bibliai háromkirályokat megszemélyesítő alakoskodók, gyerekek, vagy csak lányok köszöntő felvonulása

A gazdag adventi, karácsonyi időszak után, Vízkeresztet követően kezdődik a farsang* ideje, ami nem egy

meghatározott napon, hanem a mozgó nagyböjt időpontjának kezdetével, húshagyókedden ér véget. Az

ősszel megkezdett munkák folytatásaként, a hideg miatt még a házba kényszerülve, az emberek sok időt

töltöttek a feldolgozás munkálataival. Az egyik legjellemzőbb társas munkaalkalom a fonó*. Egyik legnehezebb, sok munkafázisból álló folyamat része ez, amelynek során a kenderből, lenből vagy gyapjúból

ruha lesz. A kézzel való fonás során lesz a szöszből fonal. Ez sokáig tart és igen fárasztó is, ezért a lányok,

asszonyok legtöbbször házaknál összegyűlve, közösen végezték egymást szóval tartva, szórakoztatva.

A farsang időszaka emellett más vígasság, a lakodalom legfőbb ideje is.

A farsangi események főleg az időszak végére, farsangfarkára* összpontosultak. Különböző vidékeken más és más alakoskodó szokások járták.

A farsangi játékok célja a tél elűzése, a termékenység- és bőségvarázslás, az egészség egész évi biztosítása, és nem utolsósorban ételadományok gyűjtése volt. Legtöbbször házról-házra jártak, majd a nap végén

összegyűlve nagy táncmulatság kíséretében elfogyasztották a kapott

finomságokat. Ekkor a mulatozás, a bőséges lakomák jellemzőek, amelyek csúcspontja a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó időszak.

A farsangi alakoskodás és mulatság a település egész népét megmozgatta, a társas együttlét egyik kedvelt formája volt.

Farsangi menet a Múzeumban

Busók Maszkok

Maskarások (Néprajzi Múzeum)

Farsang: vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszak. Legjellemzőbb eseménye a maszkos, jelmezes alakoskodás. A bőség, a zenés-táncos mulatságok és a vígasság ideje. Lakodalmakat is főként ebben az időszakban tartottak.

Fonó: valamelyik házban összegyűlve a lányok, asszonyok a farsang végéig itt fonták fonallá a szöszt. A kislányok fonóját „csipogónak“ is nevezték, máshol guzsalyas volt a neve.

Farsangfarka: a farsang időszakának utolsó három napja, mely farsangvasárnaptól húshagyókeddig tart. Farsangi, alakoskodó

szokásokban ez a leggazdagabb pár nap. (A mohácsi busójárás is ilyenkor van.)

A fonó a fiatalok legkötetlenebb társas együttléte. A nehéz

munkát könnyebbé, vidámabbá varázsolta a sok játék, viccelődés, éneklés, és ha a legények is megjelentek, az incselkedés, udvarlás, és tánc.

Te mit gondolsz? Ma mit jelent a farsang az embereknek?

Farsang: vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszak. Legjellemzőbb eseménye a maszkos, jelmezes alakoskodás. A bőség, a zenés-táncos mulatságok és a vígasság ideje. Lakodalmakat is főként ebben az időszakban tartottak.

Fonó: valamelyik házban összegyűlve a lányok, asszonyok a farsang végéig itt fonták fonallá a szöszt. A kislányok fonóját „csipogónak“ is nevezték, máshol guzsalyas volt a neve.

Farsangfarka: a farsang időszakának utolsó három napja, mely farsangvasárnaptól húshagyókeddig tart. Farsangi, alakoskodó

szokásokban ez a leggazdagabb pár nap. (A mohácsi busójárás is ilyenkor van.)

A szentcsaládjárás is kedves karácsonyi adománygyűjtő szokás volt. A „betlehemi istállót a kis Jézussal” minden karácsonykor, szenteste másik szegényebb családhoz vitték, és egy hétig ott is hagyták. A falusiak így látszólag a Szent

Családnak és a kis Jézusnak vitték ajándékaikat, valójában azonban a rászorult családnak.Elmúlott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk,

Sirassák a lányok otthonmaradásuk,

Kiknek a sok sírás miatt ráncos az orcájuk.”Minden korban vágytak rá az emberek, különösen a fiatalok, hogy kilépjenek a mindennapi világból, s ha kis időre is,

de álcázzák valódi énjüket, és a megszokottól eltérő külsőt öltsenek magukra. Ezt nem csak farsangkor, hanem egy

ideig (néhány napig, hónapig, évig), életük bizonyos korszakában szükségesnek látták/ják kifejezni

A tavasz a természet megújulásának, az újjászületésnek az ideje. A gazdálkodásban az előkészületek

kaptak szerepet. Amint felengedett a fagytól a föld, elkezdődött a szántás, a vetés, az ültetés, a gyümölcsfák és a szőlő metszése.

„Ekkora legyen a KENDTEK kendere!“ - Mágikus cselekedetek és jóslások

Minden fontosabb munkafolyamat valamilyen jeles naphoz kapcsolódott. A bő és egészséges termés érdekében mágikus cselekedetekkel kísérték az egyes tevékenységeket. Sok helyen szántáskor, az első barázda megkezdésekor a kalapot levéve fohászkodtak, vagy az első vetőzsák kiürülésekor azt magasba dobták,

hogy olyan magasra nőjön a gabona.

Ahogy egész évben, úgy tavasszal is voltak olyan jeles napok*, amelyeken jósoltak az azévi termésre vagy az időjárásra vonatkozóan. A természeti adottságok ugyanis nagymértékben meghatározták, hogy az élet alapját jelentő élelem milyen mennyiségű és minőségű lesz.

„Kikekeletkor, Szent György napkor, minden ember lehet pásztor...“

Tavasszal hajtották ki újra az állatokat a legelőkre. A szarvasmarhát és a birkát egész

nyáron kint tartották, hogy minél több friss fűhöz jussanak. Erre a feladatra a falvak fizetség ellenében pásztorokat fogadtak, akik önálló társadalmi csoportot alkottak. Egyszerre több száz jószágot is őriztek egészen őszig úgy, hogy a legelőn éltek az állatokkal együtt. Úgynevezett szárnyékokat* építettek, ahol meghúzták magukat az eső vagy

szél elől, sőt éjszakára is. A pásztorok a nyár folyamán őrzés közben sok időt töltöttek egyedül. Hogy hasznosan teljék az idő, gyakran faragtak vagy furulyáztak is. Esténként

a tűz körül összegyűlve pedig énekléssel, meséléssel szórakoztatták egymást. Így alakulhatott ki a gazdag pásztorművészet (pásztorfaragások), valamint a pásztorfurulyások és a híres pásztor-mesemondók köre.

Boronálás a Múzeumban

A zöldségek vetésekor vagy mákvetés közben például

nem volt szabad megszólalni, hogy ne legyen férges

a termés. Dinnyeültetéskor pördültek egyet az asszonyok, hogy olyan nagy, kerek legyen majd a dinnye, mint

a szoknyájuk forgás közben.

Húsvét első napján volt szokás, hogy a juhászok a bárányok farkát elmetélték és tojással megsütötték,

majd megették. Ez volt a juhboszorkányozás. A bort a gazdák küldték hozzá.

Pásztor Pásztorkészségek

Jeles napok: a magyar parasztság naptári ünnepei, melyekhez kiemelt ünnepi események, sokszor énekes, mozgásos szokások

kötődnek. E napokon gyakran jósló tevékenységek, meghatározott gazdasági munkafolyamatok zajlanak.

Szárnyék: az Alföld területén ismert, nádból vagy vesszőből készített építmény, mely a legelőn tartózkodó állatokat védte a széltől, vihartól, részben az esőtől.

25

Pünkösdkor, máshol Szent Ivánkor (június 24.) a falu pásztorai együtt jártak házról-házra, hogy „pünkösdi garast“ vagy „bocskorpénzt“ kapjanak, ami a korábbi bocskorbőr járandóság kiváltását jelentette.

Ebből vehettek maguknak új lábbelit.

Kiszehajtás: olyan tavaszi, téltemető népszokás, mely során virágvasárnap a lányok egy menyecskeruhába öltöztetett szalmabábut, a tél megszemélyesítését, énekelve végigvittek a falun, majd levetkőztették, a szalmát pedig vízbe dobták vagy elégették.

Zöldághordás: a tavasz megérkezését köszöntő énekes-táncos népszokás, amikor a falun zöld ágakkal vagy virágokkal kaput

tartva vonultak végig a lányok virágvasárnap, húsvétkor vagy pünkösd idején.

Mozgóünnep: olyan ünnep, amely nem esik minden évben ugyanarra a naptári napra. A Hold járásához igazodik.

A pásztoroknak külön ünnepi alkalmaik voltak. A tavaszi munkájuk kezdete és annak őszi lezárása is mágikus cselekedetekkel kísért jeles napokhoz kapcsolódik (Szent György és Szent Mihály napja). A gazdák a tejet és húst adó

állatokért is mindent megtettek – a pásztorokat nagy becsben tartva –, hogy egészséges juhaik, disznóik legyenek,

az állatok szépen fejlődjenek a legelőkön. Például Márk napján mindenhol rétest sütöttek a csordásoknak, akik nap

mint nap kihajtották a háztól a teheneket a legelőre

Pünkösdkor, máshol Szent Ivánkor (június 24.) a falu pásztorai együtt jártak házról-házra, hogy „pünkösdi garast“ vagy „bocskorpénzt“ kapjanak, ami a korábbi bocskorbőr járandóság kiváltását jelentette.

Ebből vehettek maguknak új lábbelit.

Kiszehajtás: olyan tavaszi, téltemető népszokás, mely során virágvasárnap a lányok egy menyecskeruhába öltöztetett szalmabábut, a tél megszemélyesítését, énekelve végigvittek a falun, majd levetkőztették, a szalmát pedig vízbe dobták vagy elégették.

Zöldághordás: a tavasz megérkezését köszöntő énekes-táncos népszokás, amikor a falun zöld ágakkal vagy virágokkal kaput

tartva vonultak végig a lányok virágvasárnap, húsvétkor vagy pünkösd idején.

Mozgóünnep: olyan ünnep, amely nem esik minden évben ugyanarra a naptári napra. A Hold járásához igazodik.

A pásztoroknak külön ünnepi alkalmaik voltak. A tavaszi munkájuk kezdete és annak őszi lezárása is mágikus cselekedetekkel kísért jeles napokhoz kapcsolódik (Szent György és Szent Mihály napja). A gazdák a tejet és húst adó

állatokért is mindent megtettek – a pásztorokat nagy becsben tartva –, hogy egészséges juhaik, disznóik legyenek,

az állatok szépen fejlődjenek a legelőkön. Például Márk napján mindenhol rétest sütöttek a csordásoknak, akik nap

mint nap kihajtották a háztól a teheneket a legelőre.

„Szép plánták újulnak, termőfák virulnak...“

A hideg, zord idő elmúltával örömmel köszöntötték a tavaszt a falvakban. Számos szokás tartalmazta

a tél elűzésének, a tavasz fogadásának jelképes cselekedeteit (ilyen például a kiszehajtás*, zöldághordás*, májusfa állítás). Az időszak két nagy ünnepének (húsvét és pünkösd) számos eleme utal

a tavaszi újjászületésre. A húsvét a keresztény egyház legnagyobb ünnepe. Ekkor Jézus elfogatásáról,

keresztre feszítéséről és feltámadásáról emlékeznek meg a hívő emberek.

„Ma van húsvét napja....“

A húsvét úgynevezett mozgóünnep*. Nem egy naptári naphoz kötődik, hanem a Hold járásához igazodik: húsvét

vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget – március 21. – követő holdtölte utáni első vasárnap. Így a húsvét évenként

változó dátuma március 22. és április 25. közé esik

Kiszehajtás: olyan tavaszi, téltemető népszokás, mely során virágvasárnap a lányok egy menyecskeruhába öltöztetett szalmabábut, a tél megszemélyesítését, énekelve végigvittek a falun, majd levetkőztették, a szalmát pedig vízbe dobták vagy elégették.

Zöldághordás: a tavasz megérkezését köszöntő énekes-táncos népszokás, amikor a falun zöld ágakkal vagy virágokkal kaput

tartva vonultak végig a lányok virágvasárnap, húsvétkor vagy pünkösd idején.

Mozgóünnep: olyan ünnep, amely nem esik minden évben ugyanarra a naptári napra. A Hold járásához igazodik

A húsvétra készülést 40 napos befelé fordulás, fizikai és lelki megtisztulás: a nagyböjt előzi meg. Ebben az időben

zajlott a házakban, az ólakban a nagytakarítás, a falak újratapasztása, meszelése. A lelki megtisztulás miatt ilyenkor

visszafogottabb életet éltek az emberek, amit számos tilalom is szabályozott, ezért nem rendeztek már nagy mulatságokat, lakodalmakat sem. Nem volt szabad táncolni, alkoholt inni és az ételfogyasztást is korlátozták. Az étkezéstől való teljes vagy részleges tartózkodást nevezzük böjtnek. Volt, aki ezt valóban 40 napig megtartotta, volt, aki csak péntekenként étkezett ennek megfelelően, de a húsvét hete*, főleg nagypéntek már nagyon szigorú étkezési tilalmak alá esett. A nagyböjtre jellemző, hogy húst, zsíros ételeket egyáltalán nem fogyasztottak, ezért is hívják a farsang utolsó napját húshagyókeddnek. Az ezt követő hamvazószerdán kezdődik a nagyböjt. Mindezen előkészületek, a környezet és a lélek megtisztulása után következett húsvét ünnepe, ami az egyházi események mellett (feltámadási körmenet, ételszentelés) gazdagon tartalmazott népszokásokat is.

„Elhozta az Isten piros pünkösd napját...“

 „Megjelent a pünkösd napja,

Melyet Krisztus ígért vala,

Midőn mene mennyországba

Mindenek láttára.“

(Bálint Sándor: Karácsony, Húsvét, Pünkösd)

A húsvéthoz igazodó, így szintén mozgó tavaszi ünnepünk. Húsvét után ötven nappal van pünkösd vasárnapja (jelentése a görög pentecost - ‘ötvenedik‘ szóból ered). Valaha ősi tavaszköszöntő, zöldágazó ünnep volt. A keresztény egyház azt ünnepli ekkor, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek alászállt az apostolokra.  A falvakban pünkösdkor az egész település zölbe borult, feldíszítették a kerítéseket, a kapukat, a templomot. Ilyenkor májusfát állították, zöldágat hordoztak végig a falu utcáin, hogy házról házra járva elhozzák a tavaszt és hívogassák a nyarat. A lányok szokása a pünkösdi királynéjárás, a legényeké a pünkösdi királyválasztás volt.

A laska a pászka a juhászok kedvence vót, mert sokáig elállt.

„Elfogy 

Farsangi maskarába bújsz

böjtölsz

májusfát állítasz

hímes tojást készítesz (ha lány vagy)

locsolkodni mész (ha fiú vagy)

húsvét után komatálat küldesz

karácsonyfát díszítesz

ajándékot készítesz

kiteszed a cipődet az ablakba a Mikulásnak

töklámpással ijesztgetsz

Luca napján nem varrsz

karácsony estéjén gyertyát gyújtasz

szilveszterkor nagy zajt keltesz

Mesék a téli estéken (Mariska néni)

Lyány koromban a mesélő alkalmak elsősorban a nagyobb munkákhoz kapcsolhatók, tollfosztás, csigacsinálás, tengeri törés, krumpli válogatás, dohánymunkákhoz: a fűzés, s különösen a csomózás nem volt elképzelhető nótázás, tréfálkozás és mesélés nélkül. Ezek nagy hodályokban pajtákban folytak, ahol január végéig éjt nappallá serénykedtek. Ezekre a csomózókra falubeli legények és idősebb emberek is eljöttek, persze a fonóknak ma már csak emléke maradt, a guzsaly mindenütt a padlásra került. A fonók elsősorban a fiatalság összejövetelei voltak; ezeken az estéken játszottak, nótáztak, elvétve meséltek is. Télen, amikor a férfiaknak favágáson, jószággondozáson, esetleg szerszám javításon kívül más dolguk nem vót az ismerősök, rokonok és szomszédok egy-egy háznál összejönnek, hogy beszélgetéssel, nótázással és meséléssel szórakoztassák egymást, ezt estézésnek hívták. A tanyán ezt „tanyázás"-nak hívták. Az estézők általában utcák, utcarészek, valamint társadalmi rétegeződés szerint különülnek el, ugyanakkor azonban kor szerint is. A fonóbeli társas élet elmúltával a fiatalság szórakozás céljából egy-egy háznál gyülekezett. Míg a fonókban 20-an is összejöttek, addig a leszűkült baráti összejöveteleken legfeljebb csak 10-en találkoztak. Téli estéken a fiatalság ilyen kisebb bandákba verődik, leginkább olyan háznál, ahol lány is van. A szórakozás elsősorban játékokból áll, beszélgetnek és tréfás meséket mondogatnak A régi estéző körökhöz ugyanis hozzátartozott a mesemondó is; tündérmeséivel, tréfával együtt. A fiatalok is meséltek, tréfás elbeszélések követték egymást. Az estéző kör tagjai egyszerű emberek vótak. Estézni férfiak járnak, de természetesen jelen vannak az esetenkénti házigazda családjának nőtagjai is. A beszélgetés kezdetben a régi életmódról, a gazdálkodással kapcsolatos kérdésekről, majd a községbeli eseményekről folyik, s csak végül, egy két pohárka után, emelkedettebb hangulatban kerül sor tréfálkozásra. A tréfás elbeszélések egy részének, az ún. „igaz történetek"-nek alapját valóban megtörtént események adják. Ezek a történetek a sok ismétlés következtében állandóan csiszolódnak, végül népi novellákká formálódnak, ezekből lettek a legendák

Solve if you know!

 As threats to information and computer technology continue to evolve, we're recruiting more people who can think both like a hacker and a defender to help us stay ahead of our adversaries. We designed this challenge to reach people who might not have seen our traditional recruitment campaigns and spread the word initially via blogs, tweets and other anonymous messages. Participants were presented with a single image - the code to crack. Successfully solving the challenge took people to a page revealing both the source of the code and the career opportunities we have in cyber security. Thanks to everyone who attempted the challenge. It is now closed but if you found it interesting, even if you did not complete it, please register your interest in our future cyber security roles. You can also view the challenge and find an explanation of the stages under.  our innovative challenge was designed to engage with people who are interested in code breaking and ethical hacking, and who may not have heard of job opportunities via our traditional recruitment advertising and campaigns.

Enter Keyword:

The Code Explained

The three stages within the challenge are designed so that participants can demonstrate the basics of analysing shellcode and obfuscation mechanisms, reverse engineering of malicious binary code and vulnerability analysis. These techniques are fundamental skills for a cyber security specialist .

Stage 1

To solve this stage it is necessary to identify that this is code that can be run by an Intel x86 compatible processor. After analysis, it is clear that this machine code implements the RC4 decryption algorithm, and is able to decrypt a block of data that is hidden inside the PNG file, in a comment tag. Once decrypted, this data reveals the location of stage 2 of the challenge.

Stage 2

This is a JavaScript programming challenge, with a cyber security angle. To solve this stage an implementation of a simple virtual processor is required. Some notes on the architecture are provided along with a block of data that can be analysed. Solving this stage will reveal the final stage of the challenge.

Stage 3

The final stage is a reverse engineering challenge. An executable file can be downloaded from the location revealed in stage 2. This executable parses a licence file - if it gets given a correct input, the challenge is revealed to be over, and a link to the 'success' page is provided to the participant.

We included a number of ways that this stage could be solved, as we are interested to see how people would attack the problem - coming up with innovative solutions to seemingly impossible problems is the day job at . For example, there has been some comment by security experts on the fscanf buffer overflow that we included in this executable - one option to solving the problem would be to use this overflow to skip over certain checks in the executable. Other alternatives for this stage involved breaking the weak crypt, patching the executable directly to bypass the check, or analysing the assembly instructions and realising that this was all a complete diversion.

The three stages of this challenge highlighted a number of different machine code analysis techniques -why does  care about these techniques (and indeed other types of machine code analysis)?

cyber security specialists spend time analysing executable code from many sources. Sometimes it can be from malware that has been discovered, to work out what it does, and where it comes from. On other occasions it can be to assist in the assessment of a security product, to ensure that what the developer has intended to do is actually what they've achieved in practice.

Obviously, searching online for a solution - or even the completion page - is the simplest way to solve each of the stages of the challenge (various hints, links and partial solutions have been placed online since the challenge began), but we are really pleased to see how many people have independently tackled this challenge and shown the depth and breadth of skills which exist in this community.

This recruitment challenge was devised by our technical staff to exercise the critical skills which are needed to help defend UK networks from cyber attack: "Designing this challenge took us away from our day jobs for a very small amount of time and yet gave us the opportunity to engineer something that was both fun and technically intricate. Whilst being very similar to the work we do on a daily basis, it was incredibly rewarding to follow the external attention and analysis that the challenge generated."

The campaign is now closed. However, if you enjoy applying these skills, and want to help safeguard national security, register your interest in our cyber roles via the button below.

Éhinség Demecserben

Kiss Lajos FÖLDMÍVELÉS A RÉTKÖZÖn részlet.

1817-ben a demecseri lelkész ezt jegyezte fel „az Életbéli kimondhatatlan szükség annyira uralkodott, hogy sokan az éhség és szükség miatt megholtanak, azon esztendőben semmi házasság nem köttetett.' Demecserben az 1786-i díjlevél szerint a pap bérekét kereszt élet minden egyes gazdától. Asszony, ha valahol kapott egy kis málélisztet, a gyerekeknek megsütötte hamuban. A tengeri kenyérnek való lisztet árpaliszttel is keverték. Demecseren málékenyér se volt, a Nyírségre jártak érte. A demecseriek feles földet fogtak Székelyben, Királytelken, Varjúlaposon, Rózsáson. A fekete homokot réti homoknak mondják; a kötött homok veres színű. A szigetek és hegyek legteteje futóhomok. Agyag terület nem sok van a Rétközön ma sem, vályogföld inkább. A turfa (=tőzeg) talaj az agyagon van. Ahol kiégett a turfa, égésnek hívják. Az égés hamuval kevert agyaga nehány évig bő termő, de azután veszít termékenységéből. Csigásföld sok van jelenleg, mely azt mutatja, hogy ott állandó víz volt a levezetés előtt. Szikes területek a Nyírség felé eső részen voltak, hol szíksót és salétromot söpörtek.  trágyázták. Őszi vetés alá háromszor szántottak, sok helyen csak kétszer; tavaszi alá egyszer. A legősibb külterjes gazdálkodást folytatták. Ahol két nyomásos gazdálkodást folytattak, (Kék, Demecser, Berencs, Gégény, Pátroha, Veresmart, Dombrád, Öntelek, árvíz idején Kemecse) ugar nem is volt, kalászos és kapás váltakozott. Az apró, zöldesszürke színű, vékony, kemény héjú, bársonyfogású nyíri rozsot használták, mely a homok főgabonája. Igen jó minőségű kenyérmag. A homokszigeteken, hátakon és a Nyírség felé húzódó homokos részeken termett. A rétközi rozs fajsúlya azonban sokkal kisebb, gyengébb, mint a nyírségi rozsé. Helynevek is keletkeztek róla pl. Rozstalló (Demecser)a búza, fele rozs, akinek nincs búzája, 2 véka rozsot ad tetésen helyette. Demecserben 1786-iki dijlevél szerint a pap bére két kereszt élet, egyik búza, másik gabona Demecseren a Mátyiszeg minden harmadik évben búzát termett emlékezés szerint. A lencsát dombos helyen termelték. Demecserben 1848 után paszuly helyett lencsét termeltek. Csicsóka kevés volt, inkább az udvarokon, kerítések tövében termett. A gyermekek kedvenc csemegéje.1851-ben szeszgyára van Elek Pálnak Demecserben Az öreg emberek mondása szerint 1830 után hozták a Rétközre a napraforgót virágdísznek s 1840-ben kezdték olajnak felhasználni (Dombrád). Benterecen, Demecserben az 50-es években kezdték termeszteni. Demecserből néha fél mért földre voltak kénytelenek hordani, annyira elapadt a kenderáztató vizök. A ref. egyházak feljegyzései szerint az özvegyasszonyok  3 sing (2 aeasz ami 44,5 cm)vásznat tartoznak adni a papnak. Egyik legrégibb adat erre- nézve a demecseri díjlevél, mely 1786-ból való. 1833-ban háromvékás kenderföld járt a papnak. Szabó Antal 83 éves demecseri gazda ott létemkor így kiáltott nagyszőrű, gubancos, kócos kutyájára: „Nem mensz ki, ni a gerebenre való !“ Mondják, hogy Demecserbe a lenmagot a Bodrogközről hozták. Lefekvés előtt még egy mázsa lenmagot kellett megtörni köjűben. Lenolajat ütöttek Demecserben, Dombrádon. Az 1772-iki összeírás szerint Kéken a serény gazdák pénzeltek a dohányból. Demecseren kertben, homokparton és kötött fekete földben termett. A káposzta háznál a kertben maguk szükségére elegendő termett minden időben. Demecserben annyi termett, hogy elvitték eladni Hegy­aljára (László Ferenc demecseri lakos feljegyzései). Demecserben állandó káposztaföld volt az 1874 aug. 19. jegyzőkönyv szerint.Demecserről van adatunk, hogy sáfrányt termeltek, Beszterec és Megyer határában levő Sáfrányos sziget helynevünk azt mutatja, hogy másutt is foglalkoztak termesztésével. Demecserben régen levesbe használták, most a szalonnát kenik be vele. Demecserben 1887-től kaszával arattak előtte sarlóval.  Ahogy a mocsarak száradtak s a száraz területek folytonosan nagyobbodtak, a lakosok siettek feltörni. Az első szántható területek a tavak partosabb részei leltek. Mezőssy szerint „bizonytalan dohány és repceföldek voltak a bevetés idejében. Demecserben a 1860-as években száraz időjárásban már kaszálták a tavakat. Első helyen mégis a demecseri káposzta áll, melynek, ha érett, fényes a teteje, legvékonyabb a haja, nincs vastag gerizdje, hamar megfő. Nem ok nélkül állították fel a káposztagyárat is Demecseren, a káposzta vidék középpontján.Óriási erővel (1000—1200 hadifogoly és katonai munkás) csakhamar felépült a demecseri katonai kincstári gyártelep, hatalmas befogadó képességű beton medencékkel, raktárakkal és személyzeti, valamint tisztviselői lakásokkal. A medencék fölé felállították a villamos hajtású káposzta gyalugépeket, melyekhez vasúti vágányokon szállították a káposztát. Már az 1916 évi termésből körülbelül 6000 vagon káposztát dolgoztak fel a telepen. A savanyított káposzta hordókba elrakva eljutott valamennyi frontra. Szállították a központi hatalmak országaiba, Német-, Szász-, Bajorországba és az örökös tartományokba, még a francia frontra is. A káposzta szállításhoz szükséges hordókat Antalócon (Ung m.) a hercegi erdőkben készítették a katonák. A savanyított káposzta évekig jó és élvezhető ; szakértők szerint az 1917-ben készített káposzta 1919-ben is élvezhető kitűnő állapotban volt. A demecseri telepen 1916-ban még egy nagyszabású olaj és szappan gyár létesült, mely az e vidéken termelt napraforgó és tökmagot, valamint repcét dolgozott fel, mi által e termékek helyben találtak piacra.Említettem, hogy herceg Odescalchi a demecseri káposztagyár felállítása után Nagyhalászban a Nagy szigeten burgonyaszárító és  burgonyaliszt gyárat építtetett a demecseri iparcsoporttal, ami azonban halála után megszűnt. Szóltam arról is, hogy Demecseren a románok által szétrombolt káposztagyár épületeit egy fővárosi részvénytársaság vette meg. Azóta itt, a Demecser és vidéke, tehát legnagyobb részben a rétközi krumpliból keményítőt gyártanak. Készítenek még ebben a gyárban krumplilisztet, utóbb egészen finom minőségben is, továbbá krumpliszirupot és krumplicukrot. A gyár maga állítja elő a termékei elszállításához szükséges hordókat. Repce  A demecseri keményítő gyárban olajat állítanak elő belőle A mákot nagyban termesztik Gégényben, Kéken, Demecserben a püfőben (egész érett, porszerű üledék). Újabban szántóföldön táblaszámra vetik, A vízgyűjtő csatorna létesítése óta több a búza, mit annak előtte alig termeltek. De több a gabona, árpa, zab is. Megtízszereződött a termés és a kivitel is. A hajdani kenyérszükségnek híre is alig van. Demecserben még a cigányok is harmados tengerit vállalnak 1913-tól. A vizek levezetése óta évenként trágyáznak, legújabban műtrágyával is. Az elsőrendű Sack ekét sok helyen traktor váltotta fel. Nagygazdánál, uradalmakban aratógépekkel történik a takarás. A régi csép „csip-csup“ beszédek helyett gőz cséplőgépek zakatolnak s az óriási asztag „szaporán lerobbant... 

A drótostót

Dédnagyapám mesite, hogy az öregapjával eset meg egy csuda eset. Egyszer egy drótostót ember jött a faluba echós szekérrel árult az mindent; kapircsot,  lajbit, mentét, cihát, talupárnát, krajszonyt(lábas), abba főztük az öhönt, zománcos tepsit, a lerbe, fazikat, lábost, cserép szilkét, csimmát, mindenféle culát, findzsát vagy fanglit,(plébögre), bádogot, abba melegítettük meg a teát, .Kijavította a pléj edényelet amik kilyukadtak, megjavította csimmát is ha lyukas vót. Estefelé ért a falu végére fáradt vót, oszt bekérecckedett öregapámhoz éjszakára, monta hogy jól megfizeti oszt mutatta a pinzit. Azt sugta nagyanyám hogy, be ne engedd, megöl minket reggelre. Az öreg erre azt mondta sok náluk a pulya plafonig ér, nincs helyünk a házban. Megalszok én az istállóban is gazduram, csak hagy maradjak itt icakára. Nagy dünnyögve, oszt beresztette a pajtába, a lovak szalmáján elaludhat. Reggel korán elment a tót miután jól megfizette a szállást. Osztán ha Királyhelmecen járnak, keressék a drótostótot ott engöm mindenki jól ismer oszt szállást adok maguknak ingyen. Hanem egyszer elmentek az asszonnyal a Királyhelmeci vásárba, oszt monta az öregnek az asszony, te nizzük má meg hun lakik ez a tót. Megkérdezték hát ténleg ismerték egy szép nagy cseréptetős téglaházhoz irányították üket, ahun még a kapufélfa is faragott vót. Ez a tót még Királyhelmecen is a módosabbak közzé tartozott, úgy őtözött mint egy kisbíró. Meglátta üket oszt beinvitálta, a ház belülről még szebb vót mint kivülről, a két demecseri forgatta a fejét a csudátul, le se mertek ülni, pedig igen csak kérlelték üket. Na lényeg ott háltak a tisztaszobában, úgy mint a királykisasszony a kastélyban. Pár hónap múlva megint gyütt a tót demecserbe, oszt megemelte kopott kaapját úgy köszönt az öregapámnak, aki azon nyomban a lovak elé állott, oszt sehova nem engedte a tótot míg, meg nem ebédel náluk. Persze ott is aludt a tisztaszobába, nem számított a fótos köpenye, szakadt kalapja ütött-kopott csimmája. Még bort is hozatott öregapám a kolocsmából neki. Tanulság, ne itélj meg semkit a külseje alapján, mert gyakran a kopott gúnya alatt találsz tisztalelkű embert.

Ellenzéki tüntetés ihlette versem 2009-ben

A provokátor hangja

Vadul vagdalkozva dobálja a sarat,

Indulatos hévvel formálva a szavat,

Míg magasba lendül fenyegető karja,

Néhány zendülő őt vezérnek akarja.

Félő tekintetem az arcok közt halad,

Pillantásaikban vad gyűlölet és harag.

A provokátor szava, erős kardot farag,

A csapat élére áll, de vajon ott is marad?

Rút átkokat szórva izzón nyelve pereg,

Az első csepp esőre szétszéled a sereg.

Végül legnagyobb sikerét velem érte el,

Az elhangzott indulat szót sem érdemel.

Háború ellenes versem.

A madár nem dalol már a fán,

Csak a szél búg a lombokon.

Csak a halál virraszt kitartón,

Öreg bakát siratnak valahol.

Mit mondhatnék a világról,

A háború szomorú daláról.

Tehetetlenül nézünk előre,

Nemkapunk már mi erőre.

Ropognak még a fegyverek,

Vannak még talán életek?

Kitartóan kutatja a halál,

Az elrejtőzött írmagot... 

A rendszerváltás diszkrét bája

 Álmomban jártam valahol, de nem tudom hol. Homályos az egész. Rengeteg kiváncsi ember egymást taposva akar bejutni a kultúrházba. Lenézek a földre, sok falevél van a lábam előtt, amint látom a szél összehordta a szemetet. A pártállami beidegződésekből adódóan, már az ajtó előtt utamat állta két ruhásszekrény nagyságú nobody-bilding győztes ironkid. A MÚK igazolványom nem volt elégséges a belépéshez, ezért megtámogattam őket egy zöldhasuval, amire kinyílt az húsvér fotocella. köszönőleg oda szólok; "Panem et circenses" Szívesen! hangzik a válasz. A gólemek rusztikus megnyilvánulásából és értelmes tekintetéből csak úgy áradt a műveltség, látszik, hogy levelezőn a széngüriszeti egyetem demagógia szakán végeztek, és most ők az új vagy régi párt fő ajtószóvivői. Az ajtó előtt mindenkinek a gomblyukába vagy gallérjába kerül egy kitűző, amin szeretve tisztelt és hőn szigetelt vezérük vigyorgó képe díszeleg. A jól begyakorolt rutinnal végzett motozás az egyetlen momentum ami szakértelemre utal, amit még az ÁVO-nál tanultak a pufajkások. A Lenin fiuk a maguk leplezetlen őszinteségével eldicsekedtek, azzal hogy együtt jártak a Marxista egyetem erőszakán és a KISZ kiképzőtáborába is Zánkára a vezírrel. Sajnos be kellet fejeznünk az érdekfeszítően tartalmas magasröptű kissé intellektuális és affektált beszélgetést a két hónaljszagú óriásbébivel, mert a hatalmas reflektorok kereszttűzében megjelent a fősámán a kifutón. . A show alatt a bolsevista métely vikáriusa, magabiztosan, önelégült kissé tenyérbemászó bájvigyorral fogatta a lógónyelvű hódolók alig félórás vastapsát. Meglepetten fedeztem fel néhány talpnyaló bárdot a VIP páholyban, a dicső média jeles képviselői lelkesen, kellő áhítattal, hűséges csauszként vetették papírra a vezír patetikus gondolatait. Előttem két Lenin fiú beszélget; Legalább felállna ha beszél, hogy lássunk valamit, de azt mondták ha áll is ekkora. Ja hogy már áll, akkor jó. A mucsajröcsögei sivárcsákót a túltáplált aparatcsikok a liturgia végére szentté avatták, ő lett minden vörösök sztárja. Az avatatlan prókátor szerepében tetszelgő uborkafára felkapaszkodott bájgúnár, csodálatos 3 dimenziós légvárakat vázolt az égre, alig próbálva leplezni Nagyfrigyesi álmait. A vallásalapító enciklikájában kinyilatkoztatta Machivellista nézeteit, és hogy semmilyen kapcsolata sose volt az átkos MSZMP-vel. Némi meglepetésre gittegyletként fogatták el a bölcs vezír minden javaslatát. A százágú csillár fénye alatt is vak sötétben csápoló zsíros tokájú bojárok népes tábora lihegte körbe a négust. Az ömlengések végén az ideológiai egyetértés jegyében harmonikus érzelmi kapcsolat alakult ki közöttük, nyáltól csepegő egyetértésben váltak el, meleg baráti csókok kíséretében egymástól. A Gyilaszi hajdanákok vastapsa még félórán át tartott, de az előrelátó szervezők a kijárat mellet elsősegélyben részesítették a felrepedt szőrös tenyerű infantilis rajongókat. A szappanopera végén vörös lufikat osztogattak az ortodox aparatcsikok, a könnyes szemmel integető klakknak, amiről előzőleg lemosták az oda nem illő M-betűt. Olyan megható volt a búcsú, hogy még én is elérzékenyültem és egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában. Kicsit úgy éreztem magam mint a busmann Xixo a kapitóliumban, vagy mint Csekonics báró az ingyen konyhán. Az anyját, ezekhez képest még Göbbels is hátulgombolós ministránsfiú. Ezek a mamelukok a sötétben keresik a megvilágosodást. Megint a két Lenin fiú; Teeee? Mivan? Tulajdonképpen micsoda a mi vezérünk: császár vagy király? - Egyik se, Hanem? fára-jó. Jaaa! Heee? Mivan? Mi miért választunk hülyéket vezetőnek, Miért? - Miért? Mert normális nem vállalná! Ja akkor értem! A mámoros tekinteteket látva felmerült bennem egy kérdés; Vajon mit szívhatnak ezek, hogy így be vannak tépve, gondoltam adhatnának nekem is belőle. Édes jó Istenem hova kerültem, állítsátok meg a földet le akarok szállni róla, én nem arra megyek!!! Szörnyű rémálmomból hajnalban riadtam fel, csurom vizesen, de megnyugodtam hogy csak sokat ehetem az este, ezért álmodtam össze ennyi badarságot,de akkor mit keres az MSZP-s lufi a széken?