A gengszterváltásnak nevezett színjáték, ami a hatalom átmentését volt hivatott szolgálni, megspékelve egy kis olajszőkítéssel és némi privatizációval. Az igazság már tényleg odaát van, mert a sok árttlanul kivégzett ember már nem tudja elmondani. Az 1956-os forradalom leverése után a szovjet és magyar hatóságok megtorlása során közel húszezer embert érintett. Sok katonai főiskolást és katona tisztet tartóztattak le és végeztek ki, koholt vádak alapján. A kivégzések 1959. december 22.-én értel véget. Apám néhány év börtönnel megúszta. Az itt felsorolt bajtársainak nem volt olyan szerencséje. Akinek nem volt semmi bűne, azt szervezkedés kémkedés és hűtlenség vagy hazaárulás vádjával halálra ítéltek. Apám sokat mesélt nekünk a szörnyűségekről a pufajkások kíméletlen veréseiről, az ávósok kegytlenkedéseiről és az azt követő megtorlásokról. 1956 után az ÁVO által vezetett Kistarcsai internáló táborba gyűjtötték össze a rebelliseket és ott is folytak a brutális vallatások kínzások. Közel 20.000 embert fogtak el. Majd csak 1963-ban hirdettek amnesztiát, de addigra sokszázan már meghaltak a kivégzések és a kínzások és az embertelen körülmények következménye során. Így apámat is kiengedték. Bajtársai nem voltak ilyen szerencsések;
Preisz Zoltán, rendőrtiszt (1957. május 10.)
Tóth Ilona, orvostanhallgató (1957. június 26.)
Kocsis Sándor, rendőr (1957. szeptember 4.)
Tihanyi Árpád, tanár (1957. december 31.)
Dr. Brusznyai Árpád, tanár (1958. január 9.)
Weintráger László, rendőr (1958. január 15.)
Andi József, katonatiszt (1958. március 6.)
Kőrösi Sándor katonatiszt (1958. március 6.)
Békési Béla, orvostanhallgató (1958. április 22.)
Szilágyi László előadó (1958. május 6.)
Tomaszovszki András villanyszerelő (1958. május 6.)
Csiki Lajos, katonatiszt (1958. május 10.)
Erdősi Ferenc, katonatiszt (1958. május 10.)
Pércsi Lajos, katonatiszt (1958. május 10.)
Kicska János, katonatiszt (1958. november 15.)
Mecséri János, katonatiszt (1958. november 15.)
Rémiás Pál, katonatiszt (1958. november 15.)
Szabó Pál, katonatiszt (1958. november 15.)
Szendi Dezső, katonatiszt (1958. november 15.)
Szántó Farkas Béla, katonatiszt (1958. december 29.)
Motzer Nándor, katonatiszt (1959. április 9.)
Dobi Károly, segédrendőr (1959. december 22.)
A forradalom leverése után a megtorlás részeként 1958 elejére rengeteg embert börtönöztek be, akiket aztán kivégeztek, ám a bírósági eljárások még tovább tartottak. Bár a forradalom leverése után a tömeges kivégzések fokozatosan csökkentek, a megtorlás a forradalom leverése után még sokáig folytatódott. Elég volt ha rajta voltál egy fotón az utcán, vagy orvostan hallgatóként megmentetted egy sebesült életét, halál járt érte. A kivégzett katonák nagyrészének csak az volt a bűne hogy hazamentek a családjukhoz, azokat hazaárulás vádjával halálra ítéltek, mint ahogy apámat is. Télen terméskövekből kirakott fűtetlen hideg nyírkos ÁVO-s pincékben raboslodó emberek közül sokan tüdőgyulladásban és vesegyulladásban haltak meg.
Az 1919-es "leninfiúk" gyermekei voltak a "pufajkások" 1956-ban és azok gyermekei pedig a "agiprofok" párttitkárok 1990 előtt, majd a rendszerváltás színjátéka után az MSZMP megtisztult, mert szétszéledtek pártitkárok és lettek belőlük botcsinálta fineszes utódpártok, így mentve át a hatalmat. Az ürgelyukból előbujt apatcsikokból alakultak az utódpártok, a demokráciának titulált színjátékhoz ők szolgáltatták a klakkot. Így lettünk egy posztkommunista fejlődő ország, ahol még most sem szabad ezeket elmondani, mert még mindíg ők bitorolják a hatalmat. Az elvtársak dédunikái, akiket a kommunista elvtárak kitaníttattak, most bitorolhatják a hatamat a parlamentben a kötelelező pofaviziten néha résztvesznek, mert ápolni kell a diktátor személyi kultuszát. Ha ez így megy tovább, hamarosan obeliszket és mauzóleumot vagy piramist is emelnek majd hőn szeretett vezérüknek.
Stílusosan egy színházban volt a kongresszus. Mivel szini előadás így érthető. A pszichiátriai gyógykezeltetésből gyógyultan hazatérő vezírt vastapssal ünnepelték minap a hűséges rajongói az évenként megismétlődő tisztújitó nagygyülésen, bár nincs újitás, mert mindíg csak ugyanazokat szabad megszavazni. A több évtizede levezényelt rendszerváltásnak titulált színjáték óta a vérdíjakon meggazdagodott kollaboráns pufajkás aparatcsikok elkényeztetett dédunokái közben elvégezték a kisegítő-iskolában a 8 osztályt, majd párt utasításra a gimnázium párttikára és igazgatója osztott nekik utána érettségit is, bár beszélni írni és olvasni ugyanúgy nem tudtak, de most már teljes joggal bitorolhatták az öröklött politikai hatalmat. Az ÁFESZ, a TSZ, a TANÁCS, elnökök így kitanultak. Kíváncsiságból elmentem egy ilyenre. A pártállami beidegződésekből adódóan, már az ajtó előtt utamat állta két ruhásszekrény nagyságú nobody-bilding győztes "Iron-kid". A gólemek rusztikus megnyilvánulásából és értelmes tekintetéből csak úgy áradt a műveltség, látszott, hogy levelezőn a széngüriszeti egyetem erőszakán végeztek, és most ők a párt fő"ajtó-szóvivői". Az ajtó előtt mindenkinek a gomblyukába vagy gallérjába kerül egy kitűző, amin szeretve tisztelt és hőn szeretett vezérük vigyorgó képe díszeleg. A jól begyakorolt rutinnal végzett motozás az egyetlen momentum ami szakértelemre utalt, ezt a volt ÁVO-sok kiválló szakmai továbbkézését dícséri. Az antitálentumok a maguk leplezetlen őszinteségével eldicsekedtek azzal, hogy együtt jártak a Marxista egyetem demagógia szakán a vezírrel. Sajnos be kellet fejeznünk az érdekfeszítően tartalmas magasröptű kissé intellektuális és affektált beszélgetést a két hónaljszagú óriásbébivel, mert megjelent a fősámán a kifutón. A show alatt a bolsevista métely vikáriusa, önelégült kissé tenyérbe mászó retardált bájvigyorral fogatta a lógónyelvű hódolók alig féórás klakkját, miközben folyamatosan nyalogatta a szája szélét. Meglepetten fedeztem fel néhány helyi talpnyaló bárdot a VIP páholyban, a dicső média jeles képviselői lelkesen kellő áhítattal hűséges csauszként vetették papírra az ideológiai fővezír patetikus gondolatait. A mucsajröcsögei romacsákót a túltáplált aparatcsikok a liturgia végére szentté avatták, ő lett minden vörösök pátriárkája. Az avatatlan prókátor szerepében tetszelgő uborkafára felkapaszkodott bájgúnár, csodálatos 3 dimenziós légvárakat vázolt az égre, alig próbálva leplezni nagyfrigyesi álmait. A vallásalapító enciklikájában kinyilatkoztatta ködbe burkolózott zavaros machivellista nézeteit. Némi meglepetésre gittegyletként fogatták el a bölcs vezír minden szösszenetét. A száz ágú csillár fénye alatt is vak sötétben csápoló zsíros tokájú bojárok népes tábora lihegte körbe a távozó négust. Előttem két olajszőkítésből meggazdagodott mágnás beszélgetett halkan; Te gázsi, oszt kit javasoljunk pártelnöknek he? kit kit, hát úgyi a Orgován Vilmoskát, kiiiit ? na de hát ez csont hülye, az nálunk nem kizáró tényező, ép elméjű nem vállalná el, - ja az igaz. A mámoros tekinteteket látva felmerült bennem egy kérdés; Vajon mit szívhatnak ezek? Uram atyám, ezek aztán jól be vannak tépve gondoltam, adhatnának nekem is belőle. Az ömlengések végén az ideológiai egyetértés jegyében harmonikus érzelmi kapcsolat alakult ki közöttük, nyáltól csepegő egyetértésben váltak el, meleg baráti csókok kíséretében egymástól. A Gyilaszi hajdanákok vastapsa még félórán át tartott, de az előrelátó szervezők a kijárat mellet elsősegélyben részesítették a felrepedt szőrös tenyerű infantilis rajongókat. A szappanopera végén vörös lufikat osztogattak az ortodox aparatcsikok, a távozó vendégeknek, a könnyes szemmel integető olajmágnásoknak és helyi kiskirályoknak. Édes jó Istenem hova kerültem, állítsátok meg a földet le akarok szállni róla, én nem arra megyek, kicsit úgy éreztem magam mint a bussman a Capitoliumban, vagy mint Csekonics báró az ingyenkonyhán. Egy nap a főnököm elcsalt a pártbizottságra, azzal hogy ott sakkozni fognak velem. Ott aztán közrefogtak és közölték velem, hogy a maga apja hazaáruló volt 1956-ban, maga meg a klerikális egyház szekerét tolja, és még van bőr a képén főiskolára jelentkezni? Vegye tudomásul hogy ebben az országban maga nem fog bejutni egyik főiskolára sem, arról is tudomásunk van hogy több újságnál próbálkozott hogy újságíróként felvegyék és megpróbált leadni egy cikket a a sugárszennyezett bőrről. Többszáz ember halt meg miatta, pajzsmirigyrák, prosztatarák, hererák, mellrák, petefészek rák, tüdőrák, gyomorrák stb. Ebben az országban nem lehet újságíró sem, tudomádunkra jutott, hogy szeretne nyugatra kiutazni, megadjuk az engedélyt, menjen a kapitalista cimboráihoz és ne térjen vissza soha többé. A rendszerváltás után a templomban találkoztam ujra a párttikár elvtárssal, aki már prezsbiterként az első sorban ült és áhitattal énekelte a 25.zsoltárt, amiben kérte hogy Isten ne emlékezzen az ifjúság bűneire, hanem a kegyelme és jósága szerint irgalmason bánjon a bűnös lelkével bocsássa meg az ő botlásait. Mellesleg ennek a templomnak a lelkésze is besúgó volt. Tomasovszky Andrást egy ma is a faluban élő köztiszteletben álló MSZMP-s házaspár vallomásának köszönhetően ítéltek halálra, akiket nem rég tüntetett ki az aktuális hatalom, mint ahogy az előző kettőben is ki voltak tüntetve. A történelem ismétli önmagát és ezek a részegen csinált debilek is szaporodtak és porontyaik tovább öröklik apjuk után a hatalmat a közben várossá avanzsált faluban. Hát én nem tudom megbocsátani nekik, Istennél a bocsát és a kegyelem. A falu legnagyobb embere, 2 osztályt járt, mármint két első osztályt, majd estin az iskola pártitkára a hóna alányúlt és pár év múlva már 8 osztályról szóló bizonyítványa lett. Ezt követően a gimnázium pártitkára vette át és ő adott neki egy érettségi féle papírt. Így már lehetett tanácselnök, majd TSZ-elnök, és később polgármester is. Lehet hamarosan EU képviselő lesz, bár még magarul sem tud helyesen írni vagy beszélni, se olvasni, igaz azt nyilatkozta ide nem kell könyvtár itt senki nem olvas...Az egyik illető úgy lett polgármester hogy felrakott a cigány szekerére egy hordó virágos savanyú bort és végig vitte a falun, a fütyülőn meg kiosztott 10 mázsa krumplit így akik kaptak mind rászavaztak.
Persze ez csak egy mese volt mert ilyen nálunk nem fordulhat elő, a valósággal való bárminemü hasonlóság csak a véletlen műve, ha valki magára ismerne mégis, az csak tévedés lehet, mert a szereplők is természetesen kitalált személyek. Ezt azért kell utána tenni, mert nem szeretnék úgy járni, mint 2024-ben az a tanár, aki ki merte mondani az igazságot és másnap elbocsátották.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése