1932-ben születtem trágyahordáskor. Sokat dógoztam pulyaként, meg mán emberként is, de én mindég szegény vótam. Kinn éltünk mink mindég a tanyán, ott nem vót villany csak petróleum. Én csak azt mondom, aki nem ért a növényekhöz, annak nem hosszú lesz az élete, hanem tán még rövidebb, ezt tartsuk észben! „Fűben, fában az orvosság” mondták ükapáink, és ennek megfelelően tudatosan táplálékként is fogyasztották a növényeket. Öregapám sokat ment a juhászokkal vándorlegelőkre, ahun másoktul sokat hallot a növényekrül. Nem tudtak a pásztorok se írni se olvasni, de se éhen se szomjan nem haltak sehunse. Mindenre kitaláltak valamit, a legyengült, szopni nem tudó csecsemőt csalánnal etették, a pásztorok fogaik, szájuk tisztítása, fertőtlenítése végett rágták az útifű levelét vagy a fák megszilárdult nedvét, a mézgát, gyantát. Útifű aprított levelével gyógyvajat kevertek étvágygerjesztőként ezerjófű levelet rágtak. A mérgező növényeket kis mennyiségben hashajtónak adták. A kálmos, tárnics és kömény fűszerezésű pálinka egyben emésztést serkentő is vót. Persze gyógyításra is használták a bodzafajok, somfajok terméséből, ill. fenyőrügyből és fiatal fenyőtobozból készült szirupot, lekvárt, de másbul is csináltak lekvárt csipkebogyó, galagonya- és kökény bodza, nehéz lenne mindent felsorolni. A földi bodza neve csete vót, a csipkebogyót hecsedlinek” híjták. A fenyőből pálinkát főztek, a juharszirup közismert, kálmos likör fűszer vót, vadgesztenye kávépótló, a harmatfű saláta, a medvehagyma kolbászba főzelékbe, turbolya levesfűszer vót, még a bojtorjánt is meghámozva megették. A fehérüröm meg a szagosmüge, kömény pálinka és bor fűszer vót. A vadcseresznye, vadmeggy, som, erdei szamóca pálinka finom vót. A galagonyábul még lekvárt is főztek.A tormábul, labodábul, rákányécbül, vizitorma, macskatövis levest. Apám a hadifogságban is ezt ette, az élte túl a fogságot, aki ezeknek az ösmereteknek a birtokában vót. A lelkemre kötötte, hogy tanuljam meg. Vigyázni kell a növényekkel, mert a népszerű, és lassan a kiirtás szélére juttatott medvehagyma leveleinek összekeverése a gyöngyvirág leveleivel, már számos halálos mérgezést okozott, ami figyelmeztető példa kell, hogy legyen mindenkinek – mert ahogy öregapám mondta, nem csak a medve, a medvehagyma is lehet halálos! 100 éve még ükapáink idejiben a táplálékozásában egykor alapvető, ínséges időkben fontos, máskor csak kiegészítő volt, a vadon élő növények felhasználása étkezéskiegészítésre, kenyér alapanyagok mellé, zöldségek, gyümölcsök, saláták mellé, fűszerezésre, valamint ital alapanyagok és ízesítők helyett. Ezek hagyományos felhasználásának felelevenítése ökológia, gazdasági és táplálkozásbiológiai szempontból is időszerű. A rétközi emberek mindent megettek ami nem volt mérgező, az egykori mocsárvilágában jellemző, vadászó-halászó-gyűjtögető „pákász” életmódot gazdasági okokból is, sok esetben jól őrzött hagyománytiszteletből, megőrizve elkészítésük azok archaikus vonásait. A vadon élő növények gyűjtésének jelentősége, szokásai együtt alakult a természetes növényzet területi csökkenésével és a gazdasági-társadalmi körülmények változásával. A világháborúk alatti és utáni gazdasági helyzet miatt, valamint a nehéz gazdasági körülmények között élőknél volt jelentősége. Saját felhasználásra vagy eladásra gyűjtöttek vad növényeket, főképp gyümölcsöket. Tovább fennmaradtak a gyűjtögetés hagyományai a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, a vízben szegény, vagy túl gazdag, valamint az erdős tájakon, ahol a természetes növényzet aránya nagyobb volt, és azzal összefüggésben a megélhetési nehézségek is jobban fennálltak. A vadgyümölcsök, a nektártartalmú virágok, nyersen ehető vadzöldségek, édesgyökerek alkalmi csemegézése a pásztorok és a gyerekek körében maradt fenn legtovább. A zöld növényi részeket, leggyakrabban a fiatal tavaszi hajtást vagy a fiatal leveleket nyersen, salátának készítik, vagy levest, szószt főznek belőle. Mindig mondta öregapám, amikor a krompét gyomláltuk, hogy ez is ehető, ez is finom, ezt így ezt úgy kell elkészíteni, vagy amikor a tengerit, vagy a szőlőt kapáltuk, hogy ez finom porcsin, ez disznóparéj, ez laboda, ez meg a tyúkhúr, ez meg a. porkolvar fű. Így nevelt bennünket az életre.
Nézzük, ha a szűkség úgy hozta, milyen növényekből készültek dédapáink vacsorái;
Csicsóka
Gumójának a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hizlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben.
Disznóparéj
A disznóparéj vagy laboda pulykakása, libatop, néven ismert, fiatal levelei és megőrölt magja ehető. Paraj libatop (Chenopodium bonus-henricus); Fehér libatop (Chenopodium album)Erős karógyökeréből dúsan elágazó dudvaszáron fejlődő levelei többnyire hosszú nyelűek, ép szélűek vagy alig karéjosak. A levelek színi és fonáki résén fehér szőrök találhatók. Virágzata gomolyos füzéres fürt. Mindkettő gyakori egyéves gyomnövénye kertjeinknek. Fiatal hajtásait spárga módjára párolva készíthetjük el. Leveleit pedig főzelékként hasznosíthatjuk. A fiatal hajtások íze a spárgához hasonlít. Angliában a paraj libatopot sötétben nevelik, hogy hajtásait halványítsák. Sárga spenótnak nevezik. A és C vitaminban gazdag növények, melyeknek magjaiból régen házilag lisztet készítettek. A növényt ezért a szegény ember spárgájának is nevezik. Háromszög alakú leveleit augusztus végéig gyűjtik és a spenóthoz hasonlóan készítik el. Ma már többnyire vadon előforduló gyomnövény. Sokfelé a virágait is fogyasztják. Egyetlen mérgező Amaranthus-fajt sem ismerünk,[1] de a levelek oxálsavat tartalmaznak, és nitrátban gazdag talaj esetén nitrátokat is, így forrás után a főzővizet le kell önteni róla
Lóhere
A három részre tagolt jellegzetes levelű növények felhasználásuk azonos. A leveleket virágzás előtt gyűjtik. Leveleik főzelék- és saláta alapanyagok, virágaikkal pedig szinte bármilyen ételt díszíthetünk. Virágát, termését szárítva és megőrölve fűszerként használhatjuk. Kenyérsütéshez liszthez keverhetjük, illetve rizs, burgonya garnírung tetejére szórhatjuk. A vörös- és fehér here virágai erre nyersen is alkalmasak, a százszorszép bimbóit előbb fűszeres ecetben áztassuk. Az enyhén vanília illatú szárított levélőrleménnyel süteményeket ízesíthetünk.
Kerek repkény
A fiatal levelekkel burgonyás ételeket fűszerezhetünk (petrezselymes burgonya módjára például), de főzelékek adalékául is szolgálhat. Túróhoz, vagy fűszervajhoz keverve is kellemes ízű. Sörkészítésnél a komlót helyettesítették vele a régi időkben. Virágaival bólékat színezhetünk.
Kövér porcsin
Elágazó, terülő, tekeredő szára vöröses, húsos és finoman szőrözött. Az apró levelek tojásdadok, papillaszőrösek. A sárga virágok kettesével, hármasával állnak a kocsányon. Apró tokterméseiből kihulló magvait elveti.Szárazabb területeken is találkozhatunk ezzel a húsos levelű, gyomként is előforduló növénnyel. Magas C-vitamin tartalma miatt régen skorbut ellen használták. Az eddigiekhez hasonló felhasználási lehetőségeken túl savanyúságként (ecetes felöntőlével), vagy borban is eltehető télire. Egyiptomban és Szudánban nemesített változatait kerti növényként termesztik, Nyugat-Európában pedig vadon begyűjtik, majd friss saláta alapanyagként hozzák forgalomba. A palánta egészét fogyasztják, a gyökérzet kivételével. Az idősebb növényeket párolva főleg Spanyolországban fogyasztják. Omlettben különösen kedvelt. A francia bonne femme levesbe sóskával együtt kerül. A török saláta, hivatalos nevén termesztett porcsin (Portulaca oleracea var. sativa), nálunk alig ismert kultúrnövény. A jövő tápláléknövényének tekintik.
Közönséges cickafark
A cickafark gyöktörzse tarackszerűen fejlődik, több szárat fejlesztve. Levelei tőben dúsan, szárain elszórtan találhatók, szárnyatlan többszörösen szeldeltek. legelőkön, utak mentén, parlagon gyakori. Virágai sátorozó bugában állnak. Díszváltozatát szárazvirágként használják a virágkötők. Gyógyteája közismert, de fiatal levelei nyersen is finomak, illóolaj tartalmuk miatt aromások. Levelei kissé kesernyések, salátakeverékekben fogyasztható. Túró és vaj fűszerezésére javasolható. vagy salátákba tehetők. Az idővel kesernyéssé váló levelek később is ehetők szószokhoz, sültekhez, levesekhez. Likőrkészítéshez is alkalmazzák. Fogyasztása pattanásos bőrűeknek kifejezetten ajánlott
Közönséges tyúkhúr
Közismert ez az apró kerek levelű, talajon elterülő gyomnövény. Oldalágai minden csomónál legyökereznek. Kora tavasztól késő őszig, gyakran még az enyhe téli napokon is virágzik. Fehér virágai hosszú, vékony kocsányokon fejlődnek a levelek hónaljában. Az egész föld feletti rész alkalmas konyhai felhasználásra, nyersen salátának, főzelékként, vagy levesben is jól érvényesül picit kesernyés íze. Nagy előnye, hogy egy évben több generációja is zöldell (efemer növény), így még októberben is találunk zsenge egyedeket.
Kerti laboda
A kerti laboda (Atriplex hortensis) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családján belül a libatopformák (Chenopodioideae) alcsaládjába tartozó növényfaj, mely korábban kedvelt tápláléknövény volta ma már sokfelé gyomnövényként előforduló laboda hajdan általánosan elterjedt főzeléknövény volt. Már a rómaiak is fogyasztották, a középkorban kiváltképp kedvelték. Spenót helyett termeszthető, és hasonlóképpen készíthető. A sóskával keverve enyhíti a savanyú ízt.
Közönséges bojtorján
Nálunk bogáncsnak nevezik. Friss hajtása zöldségként használható, elkészíthető főzeléknek, bár csak kevés helyen használják fel erre. Japánban, Koreában népszerű. Leveleit és hámozott zsenge szárát, nyersen és főzve, hámozott gyökerét főzve is fogyaszthatjuk. Levele kesernyés ezért a fogyasztás előtt legalább kétszer öntsük le róla a főzővizet, s tegyük fel főzni friss vízben, amivel a kesernyésség csökkenthető.
Lándzsás útifű
Rétek, utak mentén, legelőkön, parlagokon élnek. Zsenge levelei ill. feldolgozás nélkül is, az idősebbek az erek eltávolítása (szálkátlanítása) után kerülhetnek az asztalra. Saláta, főzelék alapanyag. Palacsintatésztában kisütve, más növényekkel keverve levesbe, salátába ajánlható. A nagy útifű zsenge hajtásainak íze a spárgáéra emlékeztetnek. Néhány percig serpeynőben párolva fogyasztható. Konyhai lehetőségeken túlmenően préselt nedve köhögéscsillapító. Magvaik is ehetőek, de nehezen gyűjthetők.
Madársóska!
Apró, lóherére emlékeztető növények, fehér vagy sárga virágokkal. Zöld és bordó levelű fajai is megtalálhatók nálunk. Csak tőlevelei vannak. A lóhereszerű, rajzolatos levelek összetettek, négy levélkéjűek, a levélkék szív alakúak, szélesek, ék vállúak. Nyár végén, ősz elején sárga torkú, rózsaszín virágokat hoz. A virágok ernyőszerű virágzatban állnak.A bordó levelű fajok nagyon mostoha körülményeket is elviselnek, így betonrepedésekből is, tetőcserepek közül (ahol egy kis avart talál) gyakorta kinőnek. Levelét rágcsálva a kirándulók, hegymászók kedvelt frissítője. Savanykás ízű levelét fűszerezésre, ízesítésre használhatjuk, de csak kis mennyiségben, hiszen oxálsavtartalma miatt amellett hogy íze intenzív, nagy adagban káros lehet. Leveleivel salátát díszíthetünk.
Mezei vadsóska
Hosszúkás, nyíl alakú levelei jellegzetesek. Leginkább hegyvidékeken, valamint vizek partján, nedves élőhelyeken terem. Eső után szedett levelei kellemesen sóska ízűek. Tavasztól késő őszig gyűjthető. Leveles hajtásvégek ehetők. leveleinek magas oxálsav csak mértékkel fogyasztható, keveset használjunk belőle, inkább csak fűszerezésre. Főtt leveleinek íze jól illik burgonyás ételekhez, vagy lencsefőzelékhez, de omlettbe is keverhetjük. Tejfölös mártásba téve húsételekhez is fogyasztható
Nagy csalán
Egész Európában elterjedt növény, szinte bárhol megtaláljuk. Leveleit és fiatal hajtásait kesztyűvel célszerű gyűjteni, mivel a rajta található csalánszőrökön keresztül hangyasavat juttat a bőr alá, ami először kellemetlen égő, majd hosszú ideig viszkető érzést okoz. Felhasználás előtt ezért dobjuk forrásban lévő vízbe az alapanyagot fél percre. Elkészíthető főzeléknek magában vagy más zöldségekkel együtt, de levesekbe vagy salátákba is tehetjük. Régen sört is főztek belőle, és gyógyteája ma is fontos alkotórésze a vértisztító és veseműködést serkentő teakeverékeknek.
Nyírvíz
A viricselés, a fák csapolása is elterjedt nálunk, frissen fogyasztották a nyír (Betula pendula), csertölgy (Quercus cerris), gyertyán (Carpinus betulus), szilek (Ulmus spp.), és a hegyi juhar (A. pseudoplatanus) nedvét, de a bükk (Fagussylvatica) és a dió (Juglans regia) csapolásáról is meséltek a régi öregek. Fontos jövedelmi forrást is jelentett a nyírvíz gyűjtése. Vándor árusok hordószám hordták eladni a környező nagyvárosokba.
Ahol volt nyírfa, ott azt, kora tavasszal csapolták a gyerekek fogyasztották nedvét csemegeként, ill. ecetet és sört főztek vagy bort erjesztettek belőle. A csapolást fúróval végezték, nádat, bodzaágat vagy csalánszárat használtak a nedv kicsurgatásához, vagy kiszívásához. A tisztavízben szegény vidékeken a csapolt fák nedve volt a pásztorok egyetlen folyadékforrása. A csertölgy nedvét kora tavasztól a fagy beálltáig itták. A pásztorok bodzacsőből készült állandó csapokkal látták el a legjobb nedvet adó csertölgyeket. A csapot használat után légmentesen lezárták. A legjobb csapos fák nedve olyan volt, mint „a jó barna sör”, habzott is. Az ilyen fákhoz akár 20 évig is visszajártak. A bodzacső-csap az évek során belenőtt a fa törzsébe. Csertölgyet a fagy okozta repedéseken lehetett megcsapolni, ha ügyesen végezték, sugárban ömlött a fa nedve. A nyírfa nedvét, a nyírvizet hűsítő, üdítő italként itták elsősorban, de étvágygerjesztő hatásúnak is tartották. Használták gyógyító és szépítőszerként is, különösen szeplő ellen ill. tejoltásra is a sajtkészítésnél. A csertölgy levét az ükapáink szívesebben itták, mint a vizet, mert segítette a zsíros ételek emésztését, persze tejoltó galaj (Galium verum) mellett madársóskát (Oxalis sp.) is használtak tejoltásra.
Pokolvarfű
Drogja a hederae terrestris herba, hatóanyagai diterpének és iridoidok, szaponin, glechomin, kolin, gyanta, viasz (föld feletti rész), menton, szeszkviterpének, rozmaringsav, flavonoidok. Légzési és emésztőszervi problémákra használták fel elsősorban, lovaknál és állatoknál mérgezést figyeltek meg. Köhögés (krónikus hörghurut), valamint gyökerének nedvét sebek gyógyításakor alkalmazzák (a levél zúzódásra és gyulladt sebre is használható). A népgyógyászatban epe-, vese-, hasnyálmirigy, máj-, gyomor-, és légzőszervi megbetegedések ellen is alkalmazták, enyhe nyugtató hatása igazolt. Köptető tulajdonsága a pemetefűhöz hasonlítható, de gyengébb.Étvágyjavító és étvágyhozó növényként tartották számon. Legyengült, leromlott állapot esetén kitűnően beválik, ha ebéd és vacsora előtt félórával kerek repkény teát iszik a beteg. Forrázzunk le egy csapott vagy tetézett kávéskanálnyi repkényfüvet egy-másfél deci vízzel. Légcsőhurut, tüdő-, májbetegségek, étvágytalanság, hasmenés, vérszegénység, láz, száj- és sebgyulladás gyógyszereként ismert.
Teája gyomorsavhiányból (hypaciditas) eredő gyomor-, bélzavarok esetén éppúgy, mint gyomor- és bélhurut, májzavarok során gyors tünetcsökkenést, végül gyógyulást hoz.”
Vérhányásnál is is kitűnőnek bizonyul, fövenyesedésnél is használták.
Bőrkeményedésnél borogatásnak használták a megfőzött vagy forrázott levelét.
Zsenge leveleit salátának ették, fiatal leveleinek csípős íze van, a leveleket egykor sörkészítéshez használták, megdörzsölve a leveleket enyhíthetik a fejfájást. Noha dokumentált mérgezési eset nincs, nem szabad nagyobb mennyiségben fogyasztani salátának leveleit. Leforrázva elveszíti kesernyés ízét. Enyhén szedatív hatású.
Pásztortáska
Tőlevélrózsás, alapi levelei lándzsásak, a levélszél fogazott, a felső levelek ép szélűek. A fehér virágok laza fürtökben állnak. Kozmopolita növény lévén nem kell sokáig keressük környezetünkben, mire ráakadunk. Leveleivel salátát fűszerezhetünk. A fiatal levelek borsóízűek, leveseket, spenótszerű mártások ízesítésére alkalmasak. A fiatal virágos hajtások nyersen és párolva is fogyaszthatók. Virágos, leveles hajtását gyűjtik a nyári hónapokban. szárított magvai és terméstokja pedig őrölve bors helyett használhatók levesek húsok ízesítésére.
Százszorszép
Fészekvirágzatú, középen a sárga csöves-, szélén a fehér nyelves virágokkal. Szőrözött, kanál alakú levelei tőlevélrózsában állnak. Levelei enyhén savanykásak, fogyaszthatók, salátához keverhetők. Az enyhén vanília illatú szárított levélőrleménnyel sütemények is ízesíthetők. virágaikkal pedig szinte bármilyen ételt díszíthető. Virágát, termését szárítva és megőrölve fűszerként lehet használni. Fűszerként a kenyérsütéshez liszthez keverhető. Ha a virágbimbókat előbb fűszeres ecetben áztattad, rizs, burgonya garnírung tetejére szórhatod őket.
Torma
Évelő lágyszárú növény, a keresztesvirágú növények közé tartozik, jól tűri a hideget. A gyökerét egész évben gyűjthetjük. ( Édesapám tanította, hogy ha kiástuk a gyökeret és a levélzet alatt 2 ujjnyira elvágjuk, a felső részt visszarakhatjuk a földbe, hamarosan meggyökeresedik újra. Általában így járok el, és valóban 1 év múlva újra van mit kiásni! ) Vadon is előfordul, de a kiskertek és nagykertek állandó lakójává is válhat. Szeret elszaporodni, ez is jelzi, hogy szükségünk van rá! C vitamin forrás! E mellett tartalmaz más vitaminokat, Káliumot, Nátriumot, Magnéziumot, Kalciumot, más ásványi anyagokat, Flavont, Mustárolajat, Szinigrint, Glikozidokat. A tormában lévő glukozinolát erősíti a májat, a méregtelenítő folyamatban. Az illinoisi egyetem kutatásai szerint ez az anyag felelős azért, hogy ne növekedjen tovább a meglévő daganat. A tormában 10x annyi van belőle, mint a felkapott brokkoliban (én is szeretem a brokkolit), ők meg rokonok, mindkettő keresztesvirágú. A megelőzésben és gyógyításban is jelentős szerepe van. Erősíti az immunrendszert, fertőtlenítő hatása közismert, gyulladáscsökkentő. Meglepő és elgondolkodtató, hogy vírus és baktériumölő hatása 10-12 órán át tart!!! Vérbőséget okozó hatása miatt, számos betegség esetén hatásos. Nem csak a légutakat tisztítja, hanem segíti a gyógyulást megfázás, nátha, köhögés, bronchitis, asztma, mandulagyulladás, orrmelléküreg-gyulladása esetén. Csillapítja a lázat, izzasztó, vizelethajtó hatású. Enyhíti a hólyag-, és vesegyulladást. Reuma, köszvény, isiász, izomfájdalmak esetén is hatásos. Magas rosttartalma a bélcsatorna tisztítására alkalmas pl. székrekedés. Bélféregűző hatása ismert. Bevethetjük étvágytalanság, rossz emésztés, puffadás esetén. Idegnyugtató, megszünteti a fejfájást, fogfájást. “A mustárhoz hasonlóan tisztítja az agyvelőt” írta róla Lippai János 1664-ben. Enyhíti a rovarcsípés fájdalmát. Fogfájás esetén tegyünk tormát a fájó részre, hagyjuk ott és menjünk orvoshoz. Rovarcsípés esetén, kenjük be egy szelet vagy reszelt tormával a fájó, égő felületet.
Vad cikória
Kék fészkes virágait mindenki ismeri. Elágazó hajtású, tejnedvet termelő növény. Magas szárán júliustól szeptemberig virágzó kék szirmai feltűnőek a parlagokon, legelőkön, mezőkön. A cikória őse. Tavasszal gyűjtött leveleit kesernyés íze miatt sokan nem kedvelik. ősszel, tél elején begyűjtött gyökeréből szárítás, pörkölés, és őrlés után pótkávé készíthető, zsenge levelei pedig főzelékként vagy párolva fogyaszthatók. Ha begyűjtünk pár gyökeret és cserépben sötét helyen meghajtatjuk, halványított levelei nyersen is jó ízűek.
Amitől pedig óvakodj egész életedben azok a következők;
Mérgezők
Aranyeső, angyaltrombita, beléndek, begónia, boróka, dohány, pipacs, farkasalma, fagyal, bürök, gyöngyvirág, feketehunyor, kecskerágó, krumpli levele, kikerics, szarkaláb, kökörcsin, körömvirág, kövérke, leander, maszlag, ricinus, sisakvirág, tőzegrozmaring, ciklámen, csillagfürt, kankalin, klívia, konkoly, mandula, medvetalp, nadragulya, mikulásvirág, zsurló, tuja, őszikikerics, gyűszűvirág, hunyor, szarkaláb, szömörce, tiszafa, vadgesztenye.
Könnyen összetéveszthető mérges gombák;
büdös őzlábgomba
kerti susulyka
karbolszagú csiperke
húsbarnás őzlábgomba
hússzinű tölcsérgomba
fenolszagú csiperke
foltos susulyka
fehér pereszke
mezei tölcsérgomba
nagydög gomba
réti tölcsérgomba
rőt áltrifla
selymes döggomba
selymes susulyka
szappanszagu peresznye
tintaszagu csiperke
Viaszfehér tölcsérgomba
csengettyűgomba
A bácsi sosem járt iskolába, se írni se olvasni nem tud, mégis annyi bölcsesség szorult bele, amit máig irigylek. Az itt elhangzottak néprajzi, szociológiai és etnobotanikai vonatkozásai is fontos adalékként szolgálnak a rétköz emberének pontosabb megismeréséhez. Pár növényhez hozzá írtam utólag a latin nevét a könnyebb megkülönböztetés végett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése