Túlélés földalatti pincében, ablakok lezárása. Felhalmozott élelmiszer, gyógyszer, tüzelő, ruha, tisztálkodószer, benzin, Legyen kéznél egy vészhelyzeti csomag. Állítson össze egy vészhelyzeti ellátmánycsomagot, amellyel túl lehet élni egy óvóhelyen akár hetekig is. Egy túlélőcsomagnak tartalmaznia kell: orvosságot, két hétre elegendő, nem romlandó (konzerv) ételt, vizet és egy konzervnyitót, elemes rádiót, váltóruhát, elemlámpát, pótelemeket és gázmaszkot (ez ugyanis a radioaktív port képes kiszűrni). Miközben az atomrobbanás masszív hőhullámmal és elektromágneses hullámmal is pusztít, a legpusztítóbb, leginkább maradandó károsodást a nukleáris robbanást követő, az atmoszférába kerülő sugárzó por okozza, ami földből, törmelékből és a bomba darabjaiból jön létre. A szél ugyanis képes ezt a radioaktív port akár több ezer kilométernyire a becsapódástól is elszállítani. Fedezék kiválasztásakor éppen ezért a legfontosabb szempont, hogy minél jobban megvédjen a radioaktív sugárzástól: A legjobb fedezéknek az ablakkal nem rendelkező betonpincék, garázsok számítanak. Ebben az esetben a kinti radioaktív sugárzás mindössze 1/200-ada ér minket. Szintén jó fedezék lehet (a radioaktív sugárzás elől legalábbis) magas, betonból készült irodaépületek, lakóházak közepe, ami jól körül van határolva más lakásokkal, irodaszobákkal. Így a sugárzás 1/100-a ér csak minket. A legalsó és legfelső emeleteken elbújni nem feltétlen jó ötlet, de még mindig jobb, mint a semmi: a sugárzás 1/10-e éri így a testünket (bizonyos vegyi fegyverek, mint például a Szarin ellen egyébként pont, hogy egy magas épület teteje jelent jó védelmet). A kisebb méretű fa, illetve téglaházak nem jelentenek jó fedezéket: ezekben elbújva a sugárzás fele, harmada ér minket, de még mindig jobb, mintha a szabad levegőn lennénk. Mit tegyek, ha bomba robban? Ha a legrosszabb történik és felrobban hozzánk közel egy atombomba, de kívül esünk a több kilométeres sugárban mindent letaroló robbanáson, a következőket érdemes csinálni: Semmiképpen ne nézzünk a robbanásba, mert megvakíthat minket. Azonnal vonuljunk bármilyen fedezékbe, ugyanis a robbanást követő hőhullám is halálos égési sérüléseket okozhat, egy erősebben felépített épületben elbújva ezt viszont ki lehet védeni. Nem árt, ha egyből a fenti elveknek megfelelő fedezékbe húzódunk, ugyanis minél erősebb a fedezék, a hőhullámot is értelemszerűen annál könnyebben védi ki. Ha sehova nem tudunk elbújni, feküdjünk a földre és szorítsuk le a fejünket egy-két percig. Ez minimálisan növelheti a túlélési esélyünket. Túléltem, utána mi van? Ha túléljük az atomcsapást, a hőhullámot és az ezzel járó pánikot és káoszt, még van pár percünk, mire a radioaktív csapadék atomsugárzással szennyezi be a régiót. Ebben az esetben: Ha körülbelül öt percnyi távolságra ismerünk egy lényegesen jobb fedezéket annál, ahova jobb híján behúzódtunk, érdemes azonnal odarohanni. Miután az óvóhelyre értünk, azonnal cseréljük le minden ruhánkat és gyűjtsük össze egy légmentesen lezárt zacskóba a használtat. Ha lehet, fürödjünk is meg, tisztítsuk ki az orrunkat és fülünket, de ne sikáljuk túl erősen a bőrünket. Ezzel eltávolítjuk magunkról a radioaktív por jelentős részét. Kapcsoljuk be a rádiót, hogy a mentőcsapatok kapcsolatba tudjanak velünk lépni. Több napba is telhet, mire sikerül elérnünk a hatóságokat és még jó pár napba, mire megszervezik a mentést. Ha két hétig nem jönnek értünk, elhagyhatjuk az óvóhelyet, ugyanis addigra már a radioaktív csapadék sugárzása az eredeti érték 1%-ára csökken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése