Túlélés

Túlélési tippek, tanácsok természeti katasztrófa, gazdasági összeomlás, járvány és háború esetére. Az alábbiakban olvasható túlélési tanácsok rugalmasan értelmezendőek, ugyanis nincsenek különböző élethelyzetekre szűkítve. Gyakorlati alkalmazásukért a dokumentum szerkesztője nem vállal felelősséget – amennyiben valamelyik pont valamelyik aktuális törvénybe ütközik, annak alkalmazása tilos.  Ha lehetséges, derítse ki a legközelebbi menedékhelyeket, és ellenőrizze az alagsor állapotát! • Ellenőrizze, van-e vészkijárat!  Készítsen elő ivóvizet és technikai vizet, hosszú távon tárolható termékeket! Ellenőrizze az elsősegély-készletek állapotát, és gondolja át, milyen gyógyszerekre lehet szüksége hosszútávon! Szerezzen be tűzoltó készülékeket, ha már nincs lehetőség a vásárlásra, készítsen 1,5-2 literes, kilyukasztott kupakú vizes flakonokból!  Gondoskodjon az óvóhelyiség megvilágításának alternatív módjairól áramkimaradás esetén! (elemlámpák, gyertyák)  Készítse elő a főzéshez szükséges eszközöket gáz és áram hiányában! (pl.: kemping gáz, csajka, kemping edénykészlet)  Gyűjtse össze a legszükségesebb dolgokat és dokumentumokat sürgős kiürítés vagy raktárba evakuálás esetén!  Gondoskodjon folyamatosan a járműve jó állapotáról és a tartalékoljon üzemanyagot a veszélyes területről történő időben történő evakuáláshoz!  Hideg időben vegye fontolóra az otthoni fűtés alternatívájának kialakítását (aggregátor+hősugárzó, fatüzeléses kályha, kandalló stb.), ha a központi fűtés nem elérhető!  Szervezzen állandó felügyeletet, tartsa szemmel az épületeket és épületeket, amelyek a közelben vannak, és amelyeket menedékként lehet használni. A megfigyelő jelzése után néhány másodperc van rejtőzni.Önvédelem és a biztonság megőrzése  Ne adjon át információkat készleteiről és jövőbeni cselekedeteiről, terveiről idegeneknek és távolabbi ismerősöknek!  Mindig tartson magánál személyazonosító okmányt, valamint tartsa a pénzt és a dokumentumokat különböző helyeken! Vezessen nyilvántartást a saját és a közeli hozzátartozói vércsoportjáról, valamint az esetleges egészségügyi problémáiról! (például gyógyszerallergia, krónikus betegségek)  Tudja meg, hol vannak a közelben menedékhelyek!  Próbáljon minél kevesebbet távol tartózkodni az otthonától, csökkentse az ok nélküli utazások számát, valamint kerülje a zsúfolt helyeket!  A helység elhagyásakor is tartsa be a KRESZ-t és engedje előre azokat, akiknek segítségre van szüksége – ez segít elkerülni a tömeget!  Ne szálljon vitába idegenekkel – ez segít elkerülni az esetleges provokációkat!  Abban az esetben, ha a hatóságok hivatalos csatornáiról információt kap a lehetséges veszélyről, továbbítsa azokat másoknak: rokonoknak, szomszédoknak, kollégáknak!  Fegyveres férfiak felbukkanása, katonai csapatok megjelenése, zavargások esetén azonnal hagyja el a veszélyes területet, ha lehetősége van rá!  Ne álljon katonai létesítmények és mozgó katonai járművek közelében!  Tájékoztassa a bűnüldöző szerveket, a helyi hatóságokat, a katonaságot az illegális és provokatív cselekedeteket elkövető emberekről!  Ha fegyveres összecsapás területére kerül, rejtőzzön el a legközelebbi fedezékben, és ne hagyja el egy ideig az utolsó lövés után sem!  Ha a közelben nincs ilyen fedezék, használja terep nyújtotta lehetőségeket! (pl. árkok, kráterek, betonépítmények) Fegyveres összecsapás esetén, menedékhelyek hiányában feküdjön le a földre fejjel a robbanásokkal ellentétes irányba, és takarja le a fejét a kezével vagy egyéb tárgyaival!  Ha egy személy megsérül a közelében, nyújtson elsősegélyt és hívjon mentőt! Addig ne próbáljon segíteni a sebesülteken, amíg a fegyveres összecsapás véget nem ért!  Ha személyi sérülés vagy halál, valamint jogsértés (pl.: jogtalan letartóztatás, emberrablás, verés) szemtanúja volt, próbáljon minél több információt megjegyezni az események körülményeiről!

Fegyveres összecsapások esetén…

• Ne menjen az ablakokhoz, ha lövéseket hall!

• Ne figyelje ki az ellenséges személyeket és csapatokat!

• Ne vitatkozzon fegyveres emberekkel, ne fotózzon és ne készítsen felvételt

jelenlétükben!

• Ne mutogasson fegyvernek látszó tárgyakat!

• Ne vegye fel az elhagyott fegyvereket és lőszert!

• Ne érintse meg a robbanásveszélyes és gyanús tárgyakat!

• Ne viseljen katonai egyenruhát vagy álcázó ruhát! A legjobb, ha sötét ruhát visel, ami

nem vonzza a figyelmet, és kerülje a szimbólumok viselését, mert ezek ellenséges

reakciót válthatnak ki!

• Fegyveres összecsapáskor a legjobb, ha egy védett helyre rejtőzik. Ha ez nem

lehetséges, akkor feküdjön le, olyan tárgyakkal takarva, amelyek megvédhetnek a

törmeléktől és a golyóktól.

• Ha nyílt terepen lőnek, akkor a legjobb, ha a földre esik, és kezével eltakarja a fejét.

Bármely kiemelkedés, akár egy járda, a föld mélyülése vagy az árok is hatékony

védelmet nyújthat. Ne próbáljon autók vagy kioszkok mögé bújni – gyakran

célpontokká válnak!

• Bárhol is legyen, testének a lehető legbiztonságosabb helyzetben kell lennie. Megfelelő

fedezékben való elhelyezkedés esetén feküdjön le embriópozícióba! Nyílt terep esetén

fordítsa a lábát a lövés irányába, fedje le a fejét a kezével, és nyissa ki a száját, hogy a

közeli robbanás ne károsítsa a dobhártyát! Várjon legalább 10 percet az utolsó lövés

után!

• Ha otthona rendszeres fegyveres konfliktusok területén van, meg kell erősítenie az

ablakokat (például ragasztófóliával) – ez segít megelőzni a törött üveg szétszóródását.Ajánlott becsukni az ablakokat és eltorlaszolni homokzsákokkal, vagy tömör, telepakolt

bútorokkal.Túléléshez ajánlott eszközök

• Útlevél és az összes szükséges okmány (születési anyakönyvi kivonat, személyi

igazolvány, oktatási okmány, munkakönyv vagy nyugdíjbizonyítvány, vagyoni

dokumentumok)

• Pénz (készpénz és bankkártyák)

• Mobiltelefon-töltők, power bank-ek, napelemes power bank-ek

• Elemes rádió, elemlámpa, jelzőkészülékek, iránytű, elemes karóra, kompakt

szerszámkészlet (többfunkciós szerszám), bicska, kés, szemeteszsákok, jegyzetfüzet,

ceruza, cérna, tűk, gyufa, öngyújtók

• Meleg ruhák (ha lehetséges, készítsen elő egy meleg vagy speciális alumínium takarót

is), fehérnemű, megbízható kényelmes cipő

• Higiéniai eszközök, szappanok, WC-papír fejenként legalább 3 napra, papírtörlő

tekercsek

• Elsősegély készlet, beleértve a mindennap bevett gyógyszereket, valamint a gyógyszerek

receptjeit

• Edények, amelyekben főzhet, melegíthet és tárolhat ételeket (pl.: csajka, kemping

edénykészlet, kempinggáz, hobó kályha)

• FFP3-as maszk, fejenként legalább 3 darab

• Gumilövedék kilövésére alkalmas gázpisztoly

• Víz és étel 3 napra, amelyeket hosszú ideig tárolhat és nem igényelnek további főzést

(pl.: konzervek, konzerv készételek, reggeliző kekszek, cukrozatlan kekszfélék, macesz)Elsősegély doboz, készlet tartalma

• Orvosi alkohol

• 2 pár gumikesztyű

• FFP3-as lélegeztető fólia

• Fásli, vérzéscsillapító kötöző, vérzéscsillapító szerrel

• Különböző méretű gézszalvéták és nem-steril gézkötések

• Érszorító gumik, rugalmas kötözők

• Különböző méretű sebtapaszok, sebösszehúzó csík tapasztok

• Sebészolló ruhák vágására a sérülten

• Egy nagy szövetdarab, amivel rögzítheti a sérült végtagját

• Antibiotikum, Betadine, széntabletta, fájdalomcsillapító

• Kézfertőtlenítő, alkoholos törlőkendő.

 

Természetesen, ez csak egy kivonat, nekünk, felkészülőknek ebben nem sok újdonság van, bár megjegyezném, hogy általánosságban a 80-as évek iskolai Honvédelmi Ismeretek című tankönyv óta a helyi polgári védelem (ami valójában nem is működik, csak papíron) még csak hasonló tartalmat sem hozott nyilvánosságra. A mai modern bivakzsák azaz egyszemélyes sátrak őse a könnyű felszereléssel vándorló erdei fakitermelő és egyéb munkások által használt úgynevezett „bedroll”. Ez egy víz és szél álló huzat, ami tartalmazza a derékaljat, valamint a takarót / hálózsákot. Összecsomagolása egyszerű: csak fel kell tekerni benne a felszereléssel, és kész is! Anyagát tekintve eredetileg vitorlavászonból készítették, ami vízhatlan volt, valamint rendelkezésre állt a kikötőkben ahonnan ezek a munkások indultak.Tűztípusok – Tipi tűz és a Csillag vagy Pásztor tűz  Tipi tűz (Piramis tűz) A Tipi tűz (néha tévesen Piramis tűznek is hívják) a legelterjedtebb tűztípus, szinte mindenki ismeri és mindenki használta már legalább egyszer az életében. Tipi tüzet rakunk, általában amikor szalonnát sütünk, vagy bográcsozunk. Hogy miért? Ez jó kérdés, de valószínűleg sosem fog kiderülni. Elkészítési módja a következő: száraz vékony fából egy gúlát rakunk. Mondhatjuk azt is, hogy sokak számára ez az első kihívás, ha sehogy sem akar a gúla megmaradni, szúrjunk egy hosszabb fát a földbe és támasszuk ehhez a többi ágat. Ügyeljünk arra, hogy hagyjunk, egy nyílást az oldalán ahonnan be tudjuk gyújtani, illetve a gyújtóst be tudjuk rakni amennyiben nem a köré kezdtük el felépíteni a gúlát. Sok tűzifát igénylő, gyorsan égő tűztípus. Csillag vagy Pásztor tűz Csillag vagy Pásztor tűz szintén egy sokat látott tűztípus, leggyakrabban a western filmekben találkozhatunk velük, ahol a főhős, vagy a gaz bandita és csapata egy csillag tűz köré gyűlve vészel át a hideg éjszakát. Magát a tűztípust akkor használjuk, amikor kevés tüzelő anyag áll rendelkezésünkre illetve pl. főzéskor, ha szabályozni szeretnénk a tűz intenzitását. Gyújtunk például egy tipi tüzet, majd pedig a tűz széléhez rönköket rakunk úgy, hogy a rönk egyik vége bele ér a tűzbe. A rönköket kívülről tudjuk a tűzbe tolni, ezzel is tudjuk szabályozni az égés intenzitását és az időtartamát. A hő nagy részét koncentráltan a tűz közepe felé adja le.Lepárló gödör  Víztisztítás A lepárló gödör alapelve az, hogy a talajnedvesség tartalmát egy üvegház kialakításával nyerjük ki, aminél a napfény hatására a földből elpárolgó nedvesség a fólián lecsapódik, majd pedig a fólia közepéről egy tálba csöpög.Így gyakorlatilag desztillált vizet nyerhetünk,nem csak a föld, de növények leveleinek nedvességtartalmából vagy akár a saját vizeletünkből is. De mint azt fentebb olvashattuk a desztillált víz nem ajánlott közvetlen fogyasztásra, mert nem pótolja az elvesztett elektrolitokat.

Hogy kell elkészíteni a lepárló gödröt?

Ássunk egy 1m X 1m-es és kb. 50cm mély gödröt, aminek a közepére helyezzünk el egy edényt. Az edény köré tehetünk nem mérgező növényről származó leveleket, lombos faágakat, vagy az edény behelyezése előtt vizeljünk bele a gödörbe. Ezek után fedjük le a gödröt átlátszó fóliával, aminek a széleit a gödörből kitermelt földdel tudunk lesúlyozni. Fontos, hogy igyekezzünk légmentesen zárni a fóliát! Helyezzünk egy földdarabot a fólia közepére úgy, hogy az a gödörben elhelyezett edény fölé essen. Az a jó, ha van egy kis „belógása” a fóliának, így könnyebben lecsöpög a víz pont az edénybe. Ha túlélő könyvben látunk, a lepárló gödörről rajzot minden esetben ott van egy cső, amivel a gödörben lévő edényből tudjuk kiszívni a vizet. Na, ezt felejtsük el, nem termel a módszer akkora mennyiségű vizet, amit egy ilyen hosszú szívószállal könnyedén ki tudnánk szívni.

Jellemzően egy nap elteltével már látható mennyiségű víznek kell lennie az edényben, óvatosan vegyük, le a fóliát majd vegyük ki az edény. És íme, a természet által desztillált vizünk. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben vizelet is volt a lepárló gödörben a fólia levétele után nagyon erős ammónia szag lesz, sőt az edény is ammónia szagú lesz, de a benne lévő desztillált víz iható! Többféle kémiai víztisztítás, víztisztító megoldás létezik, ezek közül a bárki által beszerezhetőkkel szeretnék csak foglalkozni.

Víztisztító tabletták

Hazánkban a legismertebb víztisztító tabletta aklóramin-származék (klóramin-B) tartalmú Neomagnol tabletta, ami egy sokoldalú fertőtlenítő szer. Használata viszonylag egyszerű, 10 liter vízben 2 tablettát (Ez a mennyiség szűrt, lebegő szennyezéseket nem tartalmazó vízre igaz) kell feloldani, időközönként össze kell keverni majd pedig 2 óra után fogyasztható, fertőtlenített vizet kapunk. Amire oda kell figyelni az a klór gyomorra gyakorolt irritáló hatása, az ilyen víz fogyasztása után számítani kell a gyomorégésre. Használható még ilyen célra, a Katadyn Micropur termékcsaládja is, illetve több gyártó előállt a saját termékével.

Háztartási hypo

A szinte minden háztartásban megtalálható a háztartási hypo vagy egy általános fehérítő szer, szükség helyzetben ezeknek a felhasználásával is tudunk vizet tisztítani. Fontos megjegyezni, hogy a fehérítő szerek közül csak a színezetlen és illatosítatlan változatokat használjuk, ezekben nincs plusz adalék anyag. Használatuk egész egyszerű, valamilyen szűrési módszerrel távolítsuk el a lebegő szennyeződéseket, majd pedig 1L vízhez adjunk két csepp hypot. Ha nem tudjuk a vizet leszűrni, akkor a mennyiséget növelni kell, opálos vízhez négy csepp, enyhén zavaroshoz hat csepphez, nagyon zavaros vízhez pedig nyolc csepp hypot adjunk. Mind két említett szer nátrium-hipoklorit tartalma 5%-alatti, ha ennél kisebb tartalmúval rendelkezünk, a mennyiséget növelni kell, értelem szerűen magasabb tartalmúnál pedig csökkenteni.Mivel pipettával általában nem rendelkezünk ezért a hypo flakonját döntsük meg, majd óvatosan kezdjük el letekerni a kupakot, a lecseppent két csepp után zárjuk vissza. Másik megoldás, hogy egy pálcika segítségével csepegtetünk. Hagyjuk minimum fél órát állni a vizet, majd bontsuk fel a flakont, ha jól sikerült az adagolás enyhe hypo szagot kell éreznünk, ha ezt nem érezzük, növeljük a mennyiséget, illetve ha túl erős hagyjuk nyitva a flakont ezzel is elősegítve a párolgást

Élelmiszer – Tárolás

 2018-10-13 Ódé J. Levente 5290 Views Élelmiszer, Tárolás, Verem

Az élelmiszer megszerzésénél talán még nagyobb probléma az, hogyan tároljuk a megszerzett élelmiszereinket. A romlott élelmiszer fogyasztása erősen ellenjavallt, hiszen az esetleges egészségügyi következmények (hasi görcsök, hányás, hasmenés) jelentősen legyengítik a szervezetünket, ráadásul komoly folyadék veszteséget is okoznak, amit szintén nehéz pótolni.

A húsfélék (legyen az vad vagy hal hús) tartósítására primitív körülmények között a legjobb és legegyszerűbb megoldás a füstölés. Készítsünk egy min 2m magas piramis alakú állványt fából, amiben min. 1m magasság fölött fel tudjuk akasztgatni a füstölni kívánt húst. A füstölő külsejét fedjük be vastagon zöld lombú ágakkal, hogy a füst csak felfele tudjon távozni, majd pedig rakjunk a piramis aljába tüzet. Ne feledjük a füstölés lényege, hogy a hús a füstben szárad ki és nem éri azt közvetlen meleg vagy láng. A húsokat amennyiben van sónk, előtte sózzuk be alaposan, hogy minél kisebb legyen a nedvesség tartalmuk, illetve a só maga is tartósítja őket egy bizonyos fokig. Hal sózása általánosságban elmondható, hogy az úgynevezett vermelés az egyedüli megoldás az élelmiszereink tárolására primitív körülmények között. Ássunk egy 1-1,5m mély gödröt, lehetőleg a környezetétől elkülönítve (becsomagolva) helyezzük bele az élelmiszereket és fedjük le azt zöld lombú ágakkal. Amennyiben van plusz vizünk, locsoljuk le a tetőnek használt ágakat. Ezzel beindítunk egy hőelvonásnak nevezett folyamatot, amikor is a gödörből lévő meleg levegő felszáll és elkezdi elpárologtatni a vízcseppeket, aminek hatására a gödör hőmérséklete hűlni kezd. Ha hosszabb távon gondolkozunk, akkor ássunk egy oldalsó bejárattal rendelkező pincét, aminek a tetejére farönköket teszünk majd pedig a kiásott földdel befedjük azt. 3 perc levegő nélkül, 3 nap víz nélkül, 3 hét táplálék nélkül. Ezen cikkünkben igyekszünk a legegyszerűbb táplálékszerzési és elkészítési lehetőségeket bemutatni. Miért fontos az evés? Bagatell kérdésnek tűnik, hiszen mondhatjuk, hogy mindenki számára nyilvánvaló a válasz, hogy ha nem eszünk a testünk nem jut energiához, e nélkül pedig egy idő után a szervezetünk működése leáll. Ellenben az sem mindegy, hogy milyen jellegű és mekkora kalóriatartalmú táplálékot veszünk magunkhoz. Egy felnőtt férfi napi kalória szükséglete, ha könnyű fizikai munkát végez 2800-3200 kCal között mozog, amikor pedig esős időben próbál az ember átfagyva tüzet gyújtani vagy menedéket építeni akkor a test még ennél is több kalóriát éget el, ezzel együtt pedig a beviendő kalória mennyisége is arányosan nő. Egy valós túlélési szituációban a kiegyensúlyozott táplálkozásra és a megfelelő mennyiségű kalória bevitelére nagyon csekély az esély. Energiaforrások a fehérje, a zsír és a szénhidrát. Ilyen helyzetekben a sokak által csak „háborús vésztartaléknak” csúfolt úszógumi igencsak jól jöhet, de ez is csak a zsírt tudja pótolni az energiaforrások közül, azt viszont sokan elfelejtik, hogy az éhezés során az szervezet saját magát éli fel. Fehérjét például az izmok fokozatos lebontásával tud visszaforgatni, szénhidrátot és vitaminokat szinte egyáltalán nem tud a szervezetünk a belső forrásaiból előállítani. Szintén ilyen a glükóz is, ami nélkülözhetetlen az agy megfelelő működéséhez is. Ideig, óráig a szervezetünk elő tud állítani a májban és az izmokban tárolt glikogén lebontásával, majd pedig az aminosavaknak az átalakításából kezdi fedezni, viszont utána a vércukor szintünket a testünk már nem tudja fenntartani. A hosszú távú éhezés hatására csökken a test zsír és izomszöveteinek mennyisége, az immunrendszer védekező képessége romlik, csökken a vérnyomás, aminek hatására az agy nem kap megfelelő mennyiségű vért. A fentiek tükrében azt hiszem mindenki számára egyértelmű, hogy ennünk kell. Tűzgyújtási módszerek szikravető, Tűz, Tűzgyújtás Íjas tűzfúró Az íjas tűzfúró az egyik legkönnyebben elkészíthető primitív tűzgyújtó eszköz. Néhány fadarabra és egy zsinórra vagy cipőfűzőre van mindössze szükségünk ahhoz, hogy elkészítsük. Igen ám, de ha nem tudjuk megfelelően használni, akkor csak teljesen kifárasztjuk magunkat vele. Elsőnek lássuk az íjat: ehhez válasszunk egy ~1m hosszú 2-3 cm átmérőjű viszonylag nyers ágat (azért nyerset, mert a száraz ágak könnyebben fognak törni használat közben.) Hajlítsuk meg minimálisan és rakjuk rá a zsinórt úgy, hogy az elég feszes legyen, de lehessen még rajta feszíteni. Három dologra lesz még szükségünk egy talpra (még nem a sajátunkra) egy fúrószárra (egyenes és száraz fadarab) és a tokmányra. A talpban a késünkkel fúrjunk egy mélyedést, majd a fúrószárral „kezdjük meg”. (Ez lesz a legnehezebb része a feladatnak) Ha szép szabályos kör alakult ki a fúrás nyomán, akkor oldalról vágjunk be fűrésszel a mélyedés közepéig. Ez lesz az úgynevezett parázsfészek. A tokmányban szintén alakítsunk ki egy mélyedést, amibe a szár másik végét fogjuk tenni. A tokmány rendeltetése az, hogy segítségével rá tudjuk nyomni a fúrószárat a talpra. Magában a tokmányban az a jó, ha súrlódásmentesen tud forogni a fúrószár, rakjunk bele nedves falevelet, amit időnként cseréljünk ki. A fúrószár alsó (talppal) érintkező része tompa, a felső (tokmányban levő része) hegyesebb legyen. A talp parázsfészke alá tegyünk egy száraz falevelet vagy még inkább kéregdarabot, hogy erre tudjuk majd kirázni a parazsat a talpból. Lépjünk rá a talpra úgy, hogy a parázsfészek kifelé legyen (na, most kell a saját talpunkat is használnunk), a fúrószárra hurkoljuk az íj idegét, bal kezünkben (gyengébb kezünkben) a tokmányt fogva a fúrószárat rányomjuk a talapzatra. A jobb kezünkbe (erősebb kezünkbe) fogjuk az íjat és már húzhatjuk is! Az íjas tűzfúró használata sokkal nehezebb és több gyakorlást igényel, mint az elkészítése, ki kell tapasztalni a különböző fákból készült alapanyagokat és a számunkra legkézenfekvőbb technikát.

Szikra pattintás kovakővel és acéllal

Már őseink is használták tűzgyújtásra a kovakő és acél pattintásával keletkezett szikrát. Ezt a módszert mi leginkább szenesített ronggyal szoktuk gyakorolni. Használata nem igényel sok gyakorlást, viszont minimálisan balesetbeszélyesnek mondható, mert a kezdők könnyen rácsaphatnak az ujjukra az acéllal.

Szikra pattintás kovakővel és acéllal

Fogjuk a gyengébbik kezünkbe a kovakövet és szorítsunk rá egy kis mennyiségű szenesített rongyot, az erősebbik kezünkben lévő acéllal egy függőleges lefelé tartó mozdulattal üssünk rá a kovakő szélére. Az így keletkezett szikra belekap a szenesített rongyba, most már nincs más dolgunk csak az, hogy a rongyot még több élesztékbe csomagolva pl.: száraz fű, vaddohány, stb. „felfújjuk” a parazsat (nem, nem elfújjuk) ezzel beindítva az égés folyamatát.

Szikravető

A modern kori technika szülemény az úgynevezett ferrocérium rúd, azaz a szikravető. Tévesen a magnézium rudat is szokták szikravetőnek nevezni, holott a magnézium begyújtásához is legtöbbször a tömbbe belecsomagolt (pl.: becsavart) ferrocérium rudat használjuk. Maga a ferrocérium egy vasból, cériumból, neodymiumból, praseodímiumból, magnézumból és lantánból álló ötvözet. Az anyag minőségét nagyban befolyásolja a felhasznált alapanyagok minősége és százalékos mennyisége, emiatt van az, hogy a különböző kínai szikravetők nem igazán működnek megfelelően.

Szikravető használata

A szikravetőt tartsuk az éleszték mellé majd pedig a késünk kaparó élét (ha van) vagy a szikravetőhöz kapott kisméretű fém kaparót egyenletes sebességgel húzzuk végig a szikravetőn. A rúdból kipattanó szikrák begyújtják a megfelelő méretű életszéket, ha elsőre nem sikerül, akkor ne csüggedjünk. Ha azonnali sikerélményre vágyunk kaparjunk le némi foklát és azt próbáljuk szikravetővel begyújtani.

Hogy fújjuk fel a parazsat?

A cikkben a tűzgyújtási módszereknél nem írtuk le külön-külön a parázs felfújásának módszerét, ezt igyekszünk egyben összefoglalni. Tehát a parázsló élesztékünket tegyük bele pl.: egy nagyobb száraz fűcsomóba, szorítsuk rá, majd pedig a fűcsomót a két kezünkben tartva lassan mozgassuk az magunk előtt le és fel. Amikor fent van, lassan de határozottan fújjunk rá levegőt, majd pedig engedjük le. Általában az emberek többsége gyengén fújja, ez szokott a hiba lenni! Leengedés közben nyugodtan tudunk levegőt venni, az esetleges füstből jóval kevesebbet fogunk belélegezni mintha folyamatosan a szánk előtt tartottuk volna a fűcsomót.

Élelmiszer – Vadászat és halászat Mint azt az előző bekezdésben látni lehetet, őseink táplálékmennyiségében 20-40% volt mindössze az állati eredetű fehérje, amit a zsákmányoló életmódot folytató elődeink meg tudtak szerezni. A terjedelmi korlátozás miatt nincs lehetőség az összes lehetséges vadászati formát bemutatnunk, sem arra, hogy a cserkelés rejtelmeibe beavassuk az olvasót. Maga a primitív saját magunk által készített eszközökkel történő vadászat nagyon sok kitartást és türelmet követel, amire a mai kor átlag embere talán nem is lenne képes. A legegyszerűbb zsákmányszerzési mód pedig nem is a fegyveres vadászat, hanem a csapdázás.

A csapdázás hatékonyságát nagyban növeli, hogy állandóan kint van a területen, és „dolgozik”, amíg be van élesítve. Minél több csapdát állítunk fel, annál nagyobb az esélye a sikernek és még ott se kell lennünk a helyszínen. A csapdázás azért nagy gyakorlati tapasztalatot is igényel. Ismerni kell a csapdázni kívánt állat életmódját, mozgását, stb. Általánosságban elmondható, hogy kisebb testű állatok elfogását célozzuk meg. Pl.: Nyúl, fácán, kacsa. Legegyszerűbb és legismertebb csapda a sima drót hurok.

Csapdázás

Ezen túl magunk is készíthetünk a területen talált anyagokból különböző szerkezeteket. Az eltérő életmódot élő állatokra más-más megoldású csapdákat / kioldó szerkezeteket alkalmazunk.

A csapda kihelyezésekor megfigyeljük a területen látható jeleket: vad mozgását, váltókat, kényszer váltókat, táplálkozási helyeket, ahol jó eséllyel belesétálhat a kelepcébe a kiszemelt zsákmány. Célszerű úgynevezett terelést alkalmazni, ami nem más, mint a vad mozgásának irányítása a csapda felé. Sövény, régi kerítés, árok, stb. mind-mind természetes terelő tereptárgy. Ilyen terelő tereptárgyakat előállíthatunk mi is.

Csapdázás – Bevezető, csapdafélék

A csapdát és a kioldó szerkezetet álcázni kell, hogy a környezetébe beleolvadjon, a zsákmány ne fogjon gyanút. A videókon különböző csapda kioldók és szerkezetek láthatóak, sokkal szemléletesebben, mint ahogy írásban lehetne érzékeltetni. Ne feledjük, hogy hazánkban a vadászat törvényileg szabályozott és engedélyhez kötött. A csapdázás, függetlenül attól, hogy élve fogó csapdáról van e szó vagy sem, csak a vadászati törvényben meghatalmazott hivatásos vadász végezheti. Csapdát csak gyakorlási céllal állítsunk, majd pedig utána bontsuk el azt. Vadászni pedig, csak a törvény által engedélyezett módokon vadásszunk.

Halászat

Magát a halászatot ne a nagy, már-már ipari mennyiségben képzeljük el. A hálóval való halászat nem gazdaságos, ha csak egy vagy pár embernek van szüksége táplálékra. Helyette kifizetődőbb, ha varsa segítségével fogunk kisméretű csalihalat majd pedig azt vagy elfogyasztjuk, vagy felhasználjuk egy nagyobb hal fogásához.

A varsát több féle képen is elkészíthetjük, amennyiben tudunk, kosarat fonni úgy egyszerűbb dolgunk van, hiszen alapvetően egy kosárformát kell készítenünk, aminek az egyik vége zárt, a szája pedig egy tölcsér alakú nyílás. Ha helyesen készítjük el őket, akkor ezen a halak csak befelé tudnak úszni, kifelé már nem, ezért a varsában ragadnak. A varsa alkalmas lehet még élőhal tárolásra is, illetve ha sok a tavi vagy folyami rák, akkor készíthetünk kifejezetten olyan varsát is, amit mélyebben helyezünk el és lehetőleg valami romlott húst tartalmaz.

Csuka varsa

Ha nem tudunk kosarat fonni, akkor jobb, ha egyszerűen kihasználjuk a természet adta lehetőségeket és egy kisméretű öblöt alakítunk, ki ahová be tudjuk terelni a halakat, de onnan kifelé már nem tudnak jönni. Ehhez készítsünk a vízpart sekély részén egy kb. 50 cm átmérőjű és 5-10cm mély öblöt, a szélére felhalmozhatjuk a kiásott iszapot vagy homokot. Szükségünk van még egy bejáratra is, ahol a más irányba menekülni nem tudó apró halak be tudnak úszni. Készítsünk a kezünk ügyében lévő dolgokból, illetve iszapból vagy homokból terelő falat, ami az öböl bejárata felé vezet. Majd igyekezzünk beterelni annyi kis halat, amennyit csak, tudunk. Ha van damilunk és horgunk, akkor egy egyszerű módszerrel egy fém (vagy műanyag) sörös vagy kólás dobozra rögzítve, majd pedig arra feltekerve tudjuk azt tárolni. Ez a módszer azért is jó, mert ha a hal nagyobb, mint amire számítottunk és kicsúszik a kezünkből a doboz akkor is a víz felszínén marad. Ez természetesen csak akkor igaz, ha a doboz nem lyukas… Horgot viszonylag egyszerűen tudunk készíteni akár csontból is, úszónak pedig akár egy kupakot is tudunk használni, ha a szükség úgy hozza. Improvizált horog egy fém üdítős doboz nyitófüléből is készíthető. A kisebb méretű halakat belezés nélkül is megsüthetjük nyárson, a nagyobbakat nyugodtan belezzük, ki majd pedig süssük meg őket lehetőségeink szerint fűszerezve. A belsőségeket pedig használjuk fel csalinak amennyiben lehetőségünk nyílik rá.

Természetes menedékek – Nád menedék

Vizes élő helyek közelében építhetünk a pákászok által is használt, nád menedéket. Hiszen a felhasznált alapanyag kiváló hőszigetelő és vízzáró anyag is egyben. A videóban bemutatott menedék ötletét a Derszu Uzala életét feldolgozó film adta. Elkészítés módja viszonylag egyszerű, az alapot egy 4 ágból álló gúla formájú keret adja, melynek csúcsát összekötjük, majd erre a szárak közepén további ágakat rögzítünk. Ezek után vágjunk nagy mennyiségű nádat, amiből kévéket készítünk, amit hozzákötünk az előzőekben kialakított kerethez annak minden oldalára. A kötözés közben kialakult réseket egy új kéve sorral tudjuk befedni, így még jobban szigetelhetjük a menedéket. Természetesen hagyjunk egy ajtót, hogy be tudjunk jutni a menedékbe, ehhez készítsünk külön keretet, amire a fenti módszerrel rákötözzük a kévéket. A nád kévék tetejét a kerethez rögzítésük után vágjuk vissza a csúcsig. Az így keletkezett felesleget szórjuk a menedék aljára, ezzel is javítva a hőszigetelést a talajtól.Mesterséges menedékek – Ponyva menedék A hazai körökben, az egyik legnépszerűbb a szinte bármelyik barkács áruházban megtalálható 3×2-es ponyvából készíthető menedék. Ez egy viszonylag olcsó alapanyag, aminél ráadásul minden oldalon 1m-ként rögzítő karika található, ami még könnyebbé teszi a használatát. Számtalan forma és megoldás létezik a menedék kialakítására, gyakorlatilag csak a fantáziák szabhat határt. Ezen menedék típusok közül csupán kettőt szeretnénk kiemelni, ami könnyen elkészíthető, és a céljainknak a leginkább megfelelő: a féltetőt (ez akár egy poncsóból is elkészíthető) és a gyémánt menedéket. A féletetős menedéknél keressünk két, egymástól 3-4m-re lévő stabil fát. Melyek közé derék magasságban feszítsünk ki egy kötelet, terítsük rá a ponyvánkat út, hogy a 3m-es rész merőleges legyen a kötéllel. A ponyvát 20-25cm-re lógassuk át a megfeszített kötélen, a másik oldalt pedig cövekeljük le. Az átlógó részt, egy viszonylag rövid kötél és egy-egy cövek segítségével rögzítsük a széleinél, igény esetén a fennmaradó szemeknél is leköthetjük. Az átnyúlás miatt, ha esik az eső, akkor előröl is minimálisan védettek vagyunk. A menedék aljára rakjuk le a pl.: poncsónkat. Ezzel is el tudjuk szigetelni magunkat a talajtól, illetve szárazra tudjuk tenni a derékaljunkat. A gyémánt menedék kialakításához a ponyvának a 3m-es oldalát rögzítsük a gyűrűk mentén végig a földhöz. Ezek után egy-egy legalább 1m-es ágat a szemközti oldal közepén lévő két gyűrűbe helyezve alakítsuk ki a tetőt azok szabadon maradt végeinek a földbe való szúrásával. A gyűrűkből kilógó végektől indulva, egy-egy kötéllel és cövekkel rögzítsük a földhöz a menedék bejáratát. Ezek után a megmaradó gyűrűknél szintén cövekeljük le a menedékünket. Ha készen vagyunk, jól látszódik, hogy ez a legvédettebb ponyvából elkészíthető menedék. Az ajtót akár egy shemaggal is zárhatjuk igény esetén, végezetül menedék aljára terítsük le a poncsónkat, hogy elszigeteljük magunkat a talajtól. természetes menedék Féltetős menedék, Természetes menedék Ha nyitott szemmel járjuk az erdőt, rengeteg menedék létrehozására alkalmas kidőlt fát találhatunk, amiből bár sok munkával, de akár tartós táborhelyet is építhetünk. Lehetőségeinknek csak a fantáziánk és az időnk szabhat határt. Különböző cserjék-bokrok is alkalmasak lehetnek szükségmenedéknek, amelyek tetejét átszőtte mondjuk: szeder, iszalag, komló, vadszőlő, stb. Télen ezek alatt akár hómentes részek is lehetnek! Gyors megoldás lehet a mezőgazdasági földek szélén néha fellelhető szalma bálák felhasználásával kialakított menedék is, amennyiben mozdítható méretű bálákat találunk.

Féloldalas / féltetős menedék

Keressünk két egymástól nagyjából 2 m-re álló fát. Egy a két fa közötti távolságot áthidaló ágat, kb. 1,75-2 magasságban rögzítsük azt a fához. Erre használjunk kötöző anyagot, a legolcsóbb megoldás erre, ha a paracord helyett pl.: berántó zsinórral dolgozunk. De ha van, kedvünk használhatunk természetes alapanyagokból saját magunk által font kötelet is. (pl.: csalánból fonható kötél, de a luc-, jegenye- és a fenyő gyökere is egy nagyon erős kötöző anyag) Ha ezzel megvagyunk, a várható szél irányában kb. 1 m-re a két kiválasztott fától helyezzünk el egy hasonló hosszúságú ágat. Ezt több helyen cövekekkel rögzítsünk. Igyekezzük a tető esését a lehető legmeredekebben tartani, így heves esőzés esetén is megfelelő védelmet nyújt. (A túlmeredek tetőesés sem jó, mert úgy meg felülről fogunk beázni, nem lesz elég „mély” a menedék!) Kössünk a keret két szélére, illetve a belsejére is több helyen is fákat keresztben és átlósan, így sokkal egyszerűbb lesz elhelyezni rajta lombos ágakat. Arra figyeljünk, hogy lentről felfelé pakoljuk őket fel, a lehető legrétegesebben ezzel is növelve a tető szigetelését. Ezt a folyamatot időnként meg kell ismételni, hiszen a felhasznált anyagok elkezdenek kiszáradni.

Féloldalas / féltetős menedék

De beboríthatjuk az egészet avarral amennyiben nagy mennyiségben áll rendelkezésre. Ha hosszú távú menedéket szeretnénk építeni, nyugodtan raktunk a keretre egy ponyvát is, így az is plusz védelmet fog nyújtani az eső ellen, sőt akár egy hő visszaverő fóliát is felrakhatunk, így ha hosszú tüzet rakunk még nagyobb mennyiségű hő fog visszaverődni a menedék faláról a testünkre.

Willow bed

A willow bed mint az a nevéből is látszódik egy fából összeállított ágy. Alapvetően két fő céllal, az egyik, hogy testünk ne közvetlenül a földdel legyen kapcsolatban, hiszen télen nagyfokú hő veszteséget jelent, ami kihűlést okozhat. A másik pedig a kényelem, hiszen ágyban alhatunk, ami egy bizonyos ideig (amíg a felhasznált anyagok ki nem száradnak) rugalmas, kényelme már-már a legjobb minőségű matracokéval vetekszik. Főleg egy átdolgozott nap után… Kialakításához két legalább 2m hosszú rönkre lesz szükségünk, ezeket egymástól maximum 1m távolságra helyezzük el és cövekekkel rögzítsük, hogy ne guruljanak el. Rakjunk rájuk ujjnyi vastag ágakat a lehető legsűrűbben, igyekezzünk friss, rugalmas alapanyagot kiválasztani. Ezzel alapvetően készen is van a willow bed-ünk alapja. A kényelmünkért még a következőket tehetjük: az ágy két végére szintén vejünk be cövekeket, ezzel tudjuk megakadályozni, hogy a keresztben felrakott ágak nem gurulnak le. Az oldal irányú elmozdulás megakadályozására szintén felrakhatunk egy-egy hosszú ágat az alapot nyújtó ágakra merőlegesen, ezt természetesen rögzítenünk kell. Ha oldalt fekve szeretünk aludni (mint mind a két szerző) derék magasságban egy kb. 50cm-es részt szintén rögzítsünk cövekekkel. Így az éjszakai mozgolódásnál nem fordulnak ki alólunk a keresztbe tett ágak. A kényelmünk fokozására akár lobos ágakkal is boríthatjuk a fekhelyünket, ettől még puhább lesz és nő a hőszigetelés is.