Vissza az őskorba

Ha a szükség úgy hozza, hogy a felderítőnek nem áll rendelkezésre eszköz, a túléléshez kell egy kis szerencse és némi természetismeret, és képesség a szerszámok elkészítéséhez. 

Szükséges eszközök a túléléshez 

bot;

— hajítócövek;

— hajítódárda;

— horog;

— kopja;

— dorong;

— parittya;

— szigony;

— íj, nyíl;

— kőkés.

Egyéb hasznos dolgok

víztartók;

— ételtartók;

— egyéb tartályok;

— felszerelések;

— szerszámok;

— szánkó, vontató;

— napszemüveg;

— tűzgyújtó felszerelések;

— ruházati anyagok.

Eszközök készítése

Varráshoz tűt tudunk készíteni:

— agancsdarabból;

— hegyes csont- vagy fémszilánkból;

— tövisből.

6.8.4. Fonással, szövéssel készíthető tárgyak:

— kalap;

— kosár;

— szélvédő;

— szőnyeg.

6.8.5. A környezetből felhasználható anyagok a szövéshez:

— fű; — lenfonál;

— gyékény; — sás;

— hárs; — spárga;

— indák; — szalma;

— káka; — vessző;

— kender.

 

Egyéb szükségeszköz készítéséhez felhasználható anyagok:

A mogyorófa ágai, hajtásaiból:

— bot;

— íj;

— kőbalta

— vessző.

— egyéb tárgyak.

A somfa kemény fája maradandóbb tárgyak készítésére alkalmas. A patakok, folyók mentén álló fűzfa vastag törzse korán kezd odvasodni, az ilyen fák korhadt belseje könnyen

megmunkálható (kivájás, égetés által), ezáltal nagyobbfajta üreges tárgyakat készíthetünk

(teknő, csónak).

A fenyőfa és a tölgyfa kérgének felhasználásával készíthetjük el a menedékhelyünk borítóanyagát. A cseresznyefa kérgéből, annak vízbe történő áztatása után különféle edényeket, tárolódobozokat készíthetünk. A gyékényből kosár, papucs, kalap, lábvédő készíthető.

A kákából, nádból, bürökből és bodzából csőszerű anyag készíthető. A nedves helyen található zsurló különféle edények kimosásánál, súrolásra használhatjuk. Fogmosáshoz fel tudjuk használni a hársfa megszárított, porrá tört levelét. Írtam arról, hogy a tűz, a meleg, a fény biztonságérzetet is nyújt a túlélő számára. A fényt be lehet vinni a menedékbe is, ha már benne tüzet nem tudunk rakni. A nyílt láng veszélyes. Ezért a fényforrásunkat bele kell helyeznünk valamibe, ami védetté teszi. Erre jó egy befőttes üveg. Ha ilyennel nem rendelkezünk, akkor egy boros, vagy sörösüveg is megteszi. Ehhez le kell vágnunk az üveg tetejét, avagy alját. Egy nagyon egyszerű módszer az üveg vágáshoz, ha egy vékony fémhuzalt vörösre felmelegítünk. Hajlítsuk meg azt a palack körül, ahol vágni akarjuk (más módszer: egy darab zsírral átáztatott zsinórt a palack körül tekerünk és meggyújtjuk), majd, amikor a forró drót, vagy az égő zsineg a palack körül van, merítsük a palackot hideg vízbe.

Az üveg egyenletesen szétesik azon a helyen, ahol a drót vagy a zsineg körül veszi. A szükségeszközök/szükségeszközök általában két fontos anyagból: fából és kőből készülnek. De felhasználhatóak még: agancs, konzervdoboz, kagyló, bőr, ínak, csontdarabok, növényi anyagok. A szükségeszközök nagy része könnyedén elkészíthető és az ősember által alkalmazott legelső eszközök közé is tartoztak. s környezetéből szükségeszközként fellelhető és a túléléséhez felhasználható anyagok:

Eszközök készíthetők elhullott szarvból agancsból, teknős oáncélból. Az óvszer alkalmas víz hordására, felfújva lehet vele jelzést adni repülőnek, valamint a fegyver csövét is szárazon tartja, ha ráhúzzuk.

— Éles kövek, konzervdoboz fedele: valamennyire pótolja a kést.

— Állati ínszalag: az állatok ínszalagja alkalmas kötözésre.

— Kagylók: a kagylókat is fel lehet használni, mint vágóeszközt.

— Faanyag, kő: szűkség fegyverek készítése. (Nyíl, dárda, csapdák).

— Indák, liánok: kötözés, tárolóeszköz készítése.

— „Háztartási hulladék”: szűkség fegyver, tárolóeszköz, stb.

A test hőmérsékletének megtartását, sérülések elleni védelmét különböző, a természetben

megtalálható, vagy ott viszonylag könnyűszerrel előállítható szükségeszközökkel is biztosíthatjuk. Az így elkészített öltözet védőfunkciót lát el: véd a tűző napsugárzástól, a hidegtől, a túlzott melegtől, az erős és hűvös széltől.Szükségruházat:

— a levelekből, fakéregből vagy a kéreg alatti rostrétegből összeállított lábbelifélék;

— álcázó- és védőleplek;

— az állatokról lenyúzott prémes bőrökből készített alsó/felsőruházat;

— bőrből készített köpönyegek;

— fej- és nyakvédők; teknőspáncél

— fűből, levelekből, rostanyagból „eszkábált” ruhák;

— karra, lábra húzható prémes összevarrt, vagy összeerősített „védőeszközök";

— kéreg-, háncs-, bőrövek.

A ruházati anyagok elkészíthetők összetűzéssel, kötözéssel vagy varrással. Az összetűzéshez felhasználható anyagok: a különböző nagyságú tövisek, a vékony fa vagy csontszilánkok. Kötöző anyagként használhatjuk a növényi indákat, avagy a vesszőket. Kötözéshez még állati belekből, inakból, növényi rostokból lehet húrt, zsinórt vagy fonalat készíteni. A tűzésnél és kötözésnél szilárdabb rögzítést érhetünk el varrás által. Sebkötöző anyagot a fakéreg felhasználásával, illetve a háncs lefejtésével és rojtozás után nyerhetünk. Az állati eredetű táplálékról és azok megszerzésének, feldolgozásának módjairól szeretnék szólni. Természetesen az elejtésükhöz szükségeszközök kellenek, illetve az elejtett állatot fel kell dolgozni, tárolni kell valamiben. Az ehető részeken kívül fennmaradandó anyagokat is több szükséges dolog elkészítésére is fel tudjuk használni. A növényi és az állati táplálék megszerzésének módja alapvetően különbözik egymástól. Növények gyűjtögetésénél döntően az emberi táplálkozásra alkalmas növények közül kell minél többet a biztonságos felismerés szintjén ismernünk. A vadászat azonban már ennél bővebb ismereteket igényel. Már nem elég az, ha az állatokat nagy bizonyossággal felismerjük, hanem azok életmódjáról és szokásairól is tudnunk kell néhány alapvető dolgot. A vadászatnak azonban ez csak az egyik oldala. A másik oldala az, hogy képesek legyünk olyan eszközök készítésére, vagy olyan módszerek alkalmazására, amelyek segítségével az általunk kiválasztott állatot elejthessük. Az említett jártasságok ismeretére és persze némi szerencsére lesz szükségünk azért, hogy magunkat állati eredetű táplálékkal

is el tudjuk látni. Széles a paletta;

Aki éhes ne legyen válogatós!

1. emlősök: nagyvadak, kisemlősök;

2. madarak;

3. hüllők;

4. halak;

5. rovarok;

6. ízeltlábúak;

7. rákok;

8. csigák;

9. kagylók;

10. férgek.

Kövek, kavicsok, szikladarabok, márvány gránit stb. Késsel nehezen karcolható (apatit) késsel nem karcolható (földpát) üveget karcolja (kvarc) üveget karcolja (topáz) üveget karcolja (korund) eklogit, zöldpala, bazalt, telérkőzetek, kontakt kőzetek pattintott vagy csiszolt formában. Nyomolvasás a túlélés záloga, mert egy állat lábnyomából meg tudja állapítani, hogy milyen állat, mikor és hol járt. Így azt is, hogy milyen furfanggal és milyen kellékkel érdemes rá vadászni. A nagy tapasztalattal rendelkező nyomkereső meg tudja állapítani a nyomok keletkezésének valószínű idejét, figyelembe véve az aktuális időjárási tényezőket is. A talált nyomok eltűnését, vagy megmaradását a szél, a csapadék, a hőmérséklet és a napsugárzás erőssége határozza meg. A nyomokat a keletkezésük módja szerint az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: 

— mozgásnyomok (a talajon keletkezett benyomódások, amelyeket az állat menet

közben ejt);

— telepnyomok (az állat alvási-, pihenési helyének nyomai);

— táplálkozási nyomok (az állat táplálkozása következtében visszamaradt nyomok);

— ürüléknyomok (ürülék, köpet, vizelési nyomok);

— az állat által kiadott hang;

— egyéb nyomok (elhullatott agancs, toll, szőr, tojáshéj).

A nyomok olvasásakor mindig alaposan szemrevételeznünk kell a talajt, figyelnünk kell

a nyom környezetében levő minden jelre (letaposott fű, horzsolások a fák kérgén, letőrt

ágak, a növényzetről levert harmat stb.).

Nyomkövetéskor tartsuk be az alábbi szabályokat:

— a nyomok valamelyik oldalán menjünk, ne pedig a nyomokon;

— erdőszélen a belső, árnyékos oldalon mozogjunk;

— az erdőben a nap által megvilágított területen mozogjunk;

— mindig széllel szemben próbáljuk meg követni az állat nyomát;

— abban az esetben, ha elveszítenénk a nyomot akkor körkörös irányban keressük

meg a nyom folytatását.

A mérsékelt égöv erdeiben és mezőin található vadon élő állatok biztosíthatják a fehérjeforrást a túlélő számára. Egy nagyobb vad elejtése többnapi élelmet jelent. Az állat húsán,

belsőségein kívül, melyet elfogyasztunk a többi állatrészek is felhasználhatók valamilyen

segédeszköz, avagy ruházat készítéséhez. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állatok

feldolgozása is nagyfokú szakértelmet igényel .

Gímszarvas: Összefüggő erdővel borított, sík és ártéri erdőket kedveli. Ősszel a kukoricatáblák környékén is fellelhető. Csapatokban jár. Csapására a hurkot 100-150 cm magasságban kell elhelyezni. Tiszta húsmennyisége: 100-150 kg.

Dámvad: Sík-, dombvidék és az előhegységek vadja. Csapására a hurkot 90-130 cm

magasságban kell elhelyezni. Tiszta húsmennyisége: 20-40 kg.

Őz: Kisebb csoportokban, vagy egyedül jár. 1000 m magasságig mindenhol megtalálható. Csapására a hurkot 70-100 cm magasságban kell elhelyezni. Tiszta húsmennyisége:10 - 15 kg.

Zerge: A 700-3500 m magasság közötti sziklás területeket kedveli. Csapatokban él.

Csapására a hurkot 60-80 cm magasságban kell elhelyezni. Tiszta húsmennyisége: 15-20kg.

Vaddisznó: A mocsaras völgyektől 1500 m magasságig megtalálható. Csoportosan él. Elsősorban vizenyős területek környékén célszerű vadászni rá. Tiszta húsmennyisége:10-150 kg. Nyúl: Az országban több fajtája honos. A síkvidéktől 1500 m magasságig előfordul. Csapására a hurkot 20 – 40 cm magasságban kell elhelyezni. Tiszta húsmennyisége: 1-3 kg. Ürge: Réteken, legelőkön találhatók elsősorban. Fogásához – kiöntéséhez – vízre van szűkség. A föld alatt több kijáratot épít. Tiszta húsmennyisége: 10-15 dkg. A nagyobb és kisebb testű emlősállatok a kialakított, berögződött szokásaik szerint élnek, mivel mozgásra az általuk kijárt és megszokott csapásokat használják, többnyire ugyanazokat a helyeket keresik fel étkezéshez és folyadékpótláshoz.  

Az állatok elejtésének módja a „vadászat”, amely túlélőhelyzetben lehet:

— csapdával történő;

— hurokkal történő;

— szükségfegyverrel történő.

Ha rejtve kell maradnod, a lőfegyverrel történő élelemszerzést csak a legvégső esetben javasolnám.

A csapdáknak rendkívül sok fajtáját készíthetjük el.

A csapdák a túlélő élelemszerzésének legfontosabb részét képezik. Minél több jól elhelyezett csapdát kell készítenünk, (ezeket azonban rendszeresen ellenőriznünk is kell). A csapdákat a menedékhelytől távol kell elhelyezni, hogy az állatokat ne zavarjuk meg a napi ténykedésünkkel, illetve az emberi test által kibocsájtott „szagunkkal”. A csapdák elkészítése és sikeres alkalmazása nagyfokú tudást, a természet és az állat huzamos megfigyelését, a „zsákmány” alaptermészetének elsőrangú ismeretét, úgymond „vadász szakértelmet" követel. A csapda nem csak egy egyszerű drótból, madzagból készített hurkot jelent, amit az állat által járt helyre gondosan elhelyezünk, ez sokkal bonyolultabb ismeretek halmazát jelenti. A következőkben ezeknek a ismereteknek a bemutatásával fogok foglalkozni, hiszen az eredményes vadászat alapjának ezek a kiindulópontjai.

Ne felejtsük el: a különféle csapdák és hurkok használatát, mint az orvvadászat eszközeit és módjait békében természetvédelmi törvényeink szigorúan tiltják.

A csapdázás az élelemszerzés egyik legeredményesebb módja lehet;

— egyszerűbb, eredményesebb és könnyebb, mint a vadászat;

— táplálóbb és nagyobb mennyiségű élelemhez juthatunk, mintha növényeket gyűjtögetnénk.

A csapda alkalmazható:

— állatok – emlősök, madarak, halak, hüllők elfogására;

— ellenség – sebzésére, megsemmisítésére.

Keszegfélék Úszóval (5-12-

es horoggal)

vízközt,

mederfenéken, tapogatóval, hálóval,

varsával

áprilistól -

októberig

légy, szöcskegiliszta.

Pontyfélék

Úszóval

(1-8-as

fenekező

horoggal)

mederfenéken, tapogatóval,

hálóval,

varsával

márciustóloktóberig

főtt

burgonya,

kukorica,

giliszta

Harcsafélék Mederfenéken (4 -3-es horoggal), tapogatóval, hálóval,  varsával áprilistól -

októberig Pióca, lótetű, giliszta, légy, pondró.

Csukafélék Úszóval és fenekező (21-es, hármas horoggal) villantóval vízközt, mederfenéken, hálóval

márciustól októberig élőhal, halszelet

Sügérfélék Úszóval (8-14- es horoggal) vízközt, mederfenéken, tapogatóval, hálóval, varsával

márciustól októberig Haldarab, giliszta, légy, pondró.

Pisztrángfélék Úszóval (5- 12-es horoggal) vízfelszínhez közel, tapogatóval, hálóval márciustól októberig légy, élőhal, giliszta, különféle rovarok

A csapdakészítés alapelvei:

— egyszerűség;

— megbízható működés;

— hatékonyság (megfelelő méret);

— megfelelő hely kiválasztás;

— megfelelő érzékenység;

— álcázási ismeretek.

A csapdák tipusai;

— önműködő;

— a vadász által irányított.

Automata csapda:

Előnye:

— több telepíthető belőle (több lehetőség);

— hatékony;

— a vadásznak nem kell ott lennie.

Hátránya:

— az elkészítés időigényes;

— a ragadozók kifoszthatják a csapdát;

— kiszabadulhat a zsákmány.

A vadász által irányított csapda:

Előnye:

— a vadász látja az elejtendő vadat, megfelelő időben működtetheti a csapdát;

— a vadnak kevés ideje van elmenekülni;

— a ragadozók nem viszik el a zsákmányt.

Hátránya:

— ott kell lennie a vadásznak;

— egyszerre csak egy csapdát tud működtetni;

— figyelni kell a szagálcázásra.

6.5.3. Működési elv szerint a csapdák lehetnek:

— élve fogó csapda: ládacsapdák;

— ölőcsapdák: dorong-, vagy súlycsapdák, hurkok, verem, farkaskert;

— lábfogó csapdák: hurkok, vagy csapóvasak;

— hálók;

— összetett csapda.

Élve fogó csapda (ládacsapda):

Az élve fogó csapdák közös jellemzője az, hogy a kialakításuk ládaszerű, egyik vagy mindkét végén elmozduló és önműködően lecsapódó ajtóval van elkészítve. A láda belsejébe helyezett, az állat számára ízletes csalétekkel ellátott kitámasztó (pecek) megérintésekor, vagy a csalétek meghúzásakor a zár kioldódik és a csapda ajtaja bezáródik. A ládacsapda méretétől és anyagától függően rágcsálóktól a vaddisznóig, bármilyen állat befogására alkalmas. El kell azt is mondani, hogy hatékonyságban nem olyan jó, mint a lábfogó-, avagy ölőcsapda, amit vadászati célra használatra tiltott. A róka, farkas, vaddisznó, esetenként őz, szarvas által kijárt csapásba ássuk ki a csapdát és helyezzünk a verem aljába kihegyezett karókat. A verem tetejét ágakkal, gallyakkal, fedjük be és arra kell ráhelyeznünk a csalétket. A lazára kialakított tetőzete a veremnek beszakad a vad súlya alatt és az állat a kiásott lyukba zuhan. Hurok csapdák:

Ez a csapdafajta könnyen és gyorsan elkészíthető. A legcélszerűbb vadászeszköz, ezen felül hangtalan, ami igen fontos szempont a túlélő számára. Használata könnyen megtanulható, nem igényel különösebb szaktudást, és a szűkséges anyagok az elkészítéséhez a természetben könnyedén megtalálhatóak. Elkészítéséhez 0,2-2,5 méter hosszú huroknak alkalmas anyagra van szükség, ez lehet huzal, drót, spárga, inda, kötél stb. Nem igényel folyamatos felügyeletet, elég, ha naponta párszor ellenőrizzük. A hurokanyagok vastagságának kiválasztásánál mindig az elsődleges szempont az,

hogy mekkora nagyságú állatra akarjuk a hurokcsapdát alkalmazni. A legegyszerűbb és a legelterjedtebb hurokfajta az úgy nevezett: rántó-hurok. A csapda egy olyan hurokból (hurkokból) áll, amelyet a megfigyelt/feltételezett állat által kitaposott csapáson, vagy olyan valószínűsíthető helyen helyezzük el, ahol az állat feltehetően áthalad. A csapda lényege: az állat mozgása által, az általunk készített szerkezet révén működésbe hozza a földbe szúrt rugalmas vesszőt. Ez a vessző a rántó-vessző, amely a levegőbe emeli a hurokba beakadt állatot a nyaka vagy a dereka körül. Az állatot a fa rugalmas energiája rabul ejti és nem szabadulhat. A zuhanó csapda könnyen és gyorsan elkészíthető. A zuhanó csapda egyszerűen működik: az állat elkezdi lakmározni a kirakott csalétket, avagy belefut a csapáson keresztbe rakott csalétekbe. Ezáltal mozgásba hozza a csapdát, a nagy súly ráesik és nagy valószínűség szerint agyonüti.

A szúró eszközzel szerelt csapda részei:

— kifeszített fatengely, melyet botló zsinór rögzít;

— egy szorosan a farúdhoz rögzített lándzsa szerűen kifaragott szúróeszköz.

Működése: az állat hozzáér a zsinórhoz, a rögzítés kioldódik és a „lándzsa” az oldalába

fúródik.Horoggal szerelt csapdák:

A horogra (horgokra) gyümölcsdarabkákat tűzzünk, vagy más, az állat által kedvelt eleséget. A horog megakad a zsákmányállat torkában, így nem tud szabadulni.

Lépes csapda

Ragadós anyagot (pl.: sárga és fehér fagyöngyből főzött) vékony pálcikára kenünk és a bokrokra helyezzük. Erre fog rászállni és ráragadni a madár.

— Íjas csapda: Ürgét, prémes állatokat lehet vele fogni.

Egyéb eszközök: lasszó, hajítófa, nyíl, íj, parittya, lándzsa, háló.

Hova tegyük? 

Függ:

— az állat ivóhelyétől;

— a táplálékszerző helytől;

— a talált állati szőröktől: fákon,

bokrokon;

— az állat által kitaposott csapásoktól;

— felderített állati alvóhely helyétől;

— az állat üregének állapotától;

— a lerágott növények helyétől;

— milyen állati ürüléket találtunk;

— milyen nyomokat találtunk.. A csapdák, hurkok alkalmazásakor betartandó rendszabályok:

— a csapda felállítása után a nyomainkat el kell tüntetnünk;

— a csapda felállítása, elhelyezése után szabad csak a „csalit” belehelyezni, a csali

feleljen meg az állat által fogyasztott élelemnek;

— a csapda helyét nem az állat által kitaposott csapáson, hanem a szél ellenében,

mindig arra merőlegesen kell megközelítenünk;

— a csapdákat minden esetben levéllel, fűvel „töröljük át”, ezáltal tüntessük el a

testszagunkat;

— a csapdákat, ha lehetőség van rá, akkor reggel helyezzük ki;

— a csapdát úgy állítsuk fel, hogy az a lehető legjobban beolvadjon a környezetébe;

— a csapda minden esetbe legyen tartós, másként az állat kiszabadul;

— az általunk kihelyezett csapdákat naponta többször ellenőrizzük

Madarak; Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok!

Fácán: Egész Európában honos. Szereti a mezőgazdasági megművelés alatt álló

területekhez közeli ligetes területeket, melyeket fás, bokros növényzet jellemez. Sűrű

erdők közelében ritkán található. Egész évben megtalálható. Tiszta húsmennyisége:

40-80 dkg.

Fogoly: Síkvidéken, jellemzően a mezőgazdasági megművelés alatt álló területeken

található. Nem költöző madár. Tiszta húsmennyisége: 20-30 dkg.

Siketfajd: A magas hegységek csendes, sűrű területein található. tartózkodási helye a

kakas kora reggeli „dürrögéséről” észlelhető. Tiszta húsmennyisége: 20-30 dkg.

Nyírfajd: A magas hegységek sziklás csúcsaitól az alföldi lapos erdőkig egyaránt

előfordul. Nem költöző madár. Tiszta húsmennyisége: 15-5 dkg.

Vadgalamb: A magas hegységek kivételével mindenhol megtalálható. Szereti az

erdős – bokros területeket. Költöző madár. Hazánkban márciustól – szeptemberig

gyakori. Tiszta húsmennyisége: 10-20 dkg.

Varjú: Síkvidéken, jellemzően a mezőgazdasági megművelés alatt álló területeken,

ártéri erdőkben fordul elő nagy létszámban. Tiszta húsmennyisége: 30-40 dkg.

Tőkés réce: Közép Európa szinte valamennyi alacsonyan fekvő tavainál megtalálható.

Nádasba, zsombékra, káka tövére fészkel. A tojók március derekán 8-15 db tojást tojnak. Tiszta húsmennyisége: 50-100 dkg.

Barát réce: Tavakban, nádasokban található. Kisebb a tőkésrécétől. A nádasok, parti

sűrűk víz felöli részén építi a fészkét. A tojók 8 -10 db tojást tojnak. Tiszta húsmennyisége: 50-100 dkg.

Vadlúd: Vonuló madár. Szeptember-október hónapban a tavainkon és a vizenyős

területeken gyakorta előfordul. Tiszta húsmennyisége: 100-200 dkg.

 Főbb, vadon élő madarak elfogása:

 Egyszerűbb hurkok és csapdák: Egyéb módszerekkel:

• csalétkes belépő (láb) csapda; - parittyával;

• belépő kioldó hurokcsapda; - madárléppel;

• egyszerű sorozathúr; - fénnyel.

• láncos gyalogtőr;

• üvegtőr;

• madárfogó hurok és kosár.

A folyókban, patakokban, tavakban élő halak kiváló táplálékok. A halak húsa könnyen

emészthető, azonban gyorsan romló táplálék a magas víztartalmuk miatt.

A halfogás lehetőségei:

— kézzel;

— csapdák, hurkok segítségével;

— horoggal (horgászat);

— robbantással (a hanghatás miatt meggondolandó);

— rőzseköteggel;

— szigonnyal;

— íjjal, nyíllal.

A halfogás szükségeszközei:

1. szükséghorgok;

2. villantók szükségeszközökből;

3. úszó (szalma/sás) köteg;

4. varsa;

5. háló;

6. tapogató. 

Álló és folyóvizeinkben egyaránt gyakori: keszegfélék; pontyfélék; csukafélék. folyóvizeinkben gyakori: harcsafélék; sügérfélék. gyors folyású, tiszta, keskeny, sekély patakokban gyakori: pisztrángfélék. Kecskebéka: Vizekben és környékén lévő területeken, főleg reggel és este könnyen fogható, egyszerű villanós horoggal, vörös rongy csalival, vagy kézzel. Reggel, este és éjszaka legcélszerűbb rá vadászni.

Varangyos béka: Gondosan meg kell tisztítani! A bőre mérgező mirigyekből áll. Szalamandra, gőte: Megtisztítva fogyaszthatók. Rákok: Árnyas helyen, hidegvizű patakokban gyakori. Haldarabbal, húsdarabbal, főleg az esti órákban fogható, kézzel, vagy szükségeszközzel. Kígyók, siklók: Gondos tisztítás után minden kígyó és sikló fogyasztható. A fejét, mérgező mirigyeiket el kell távolítani. Befogásuk egyszerű. Rovarok, pókok: Nem mindegyik fajta ehető. Szakértelmet igényel a fogyasztásuk.

Aki éhes ne legyen finnyás!